Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-03-04 / 9. szám
Budapest, 1936 inárcius 4 ®S23Sffi!3íE&Í2£S2SSSKSi3£sS'SSí B0^SaE^BB2S£33!e»SSffi3Si£^^a^ aek kiailiakulása után lehet csak az inségjáru- lekok felemelésére irányuló előtex-jesztésünket napirendre hozni, természetszerűen ebben az irányban határoztunk, de éppen azért, mert semmiféle rendkívüli lépést nem tervezünk, nyugodtan járultunk hozzá ahhoz, hogy az autonómia pártjai ezt a kérdést a legnyugod- tabban megvitathassák. Az ügy tárgyilagos megvizsgálása után feltétlenül kiderül ugyanis, hogy a székesfővárosi adminisztráció a legtávolabbról sem kíván indokolatlan mértékben és módon terheket rakni az adózó polgárság vállára, hanem akkor, amidőn ezzel a javaslattal előállni kénytelen, csupán a ténylegesen fenforgó viszonyokhoz alkalmazkodik. — Meg vagyok arról győződve, hogy a közgyűlési pártok a tények ismeretében teljes mértékben honorálni fogják álláspontunkat, annál inkább is, meid az inségenyhítő akciók fedezeti összegéből hiányzó körülbelül egymillió pengőt ezen az úton lehet a legkönnyebben előteremteni. A szerdai közgyűlésen kerül tárgyalásra a lakbérleti szabályrendelet. Erre vonatkozólag A székesfőváros sokezeriőnyi üzemi munkásságának érdekképviseleti szervei esztendők sora óta sürgetik az üzemi munkások nyugdíjszabályzatának életbeléptetését. Arra való tekintettel azonban, liogy az álltalános gazdasági válság kihatásai az ország fővárosának gazdálkodásában is jelentkeztek, bár a nyugdíjszabályrendelet huzamosabb idő előtt teljesen elkészült, annak gyakorlati alkalmazására mindez kiéig sor nem kerülhetett, mert hiszen nagyon tekintélyes összegekre lenne szükség, amelyeket az adózó polgárság újabb megterhelése nélkül a székesfőváros előteremteni képtelen. A székesfőváros igyekezett azonban az üzemi alkalmazottak, legelsősorban pedig a kisebb keresettel rendelkező üzemi munkások érdekében anyagi erejéhez képest a legmesszebbmenő áldozatokat meghozni. Ennek gyakorlati bizonyítéka az, hogy a székes- főváros autonómiája az öregségi és rokkantsági biztosítás intézménye® bevezetése után saját pénztárának terhére jelentékeny kiegészítéseket juttat az üzemi munkásoknak. Az öregség és rokkantság, özvegység é® árvaság esetére az 1928. évi XL. törvénycikk rendelte el a kötelező biztosítást éfe a törvényes intézkedést a székesfőváros alkalmazottaira vonatkozóan az 1931-ben meghozott szabályrendelet léptette érvénybe. Gyakorlatilag 1932 október havában kezdődött meg a biztosítás életbeléptetése, ekkor telt ugyanis le az ia kétszáz munkahét^ amelynek betöltése .alapfeltételé a rokkantsági!, illetőleg az alkalmazott elhalálozása esetében az özvegy és a kiskorú gyermek özvegy&égi, illetőleg árvasági járadéka. Ezeket a járadékokat természetszerűen minden indokolt esetben folyósítdtta a székesfőváros, amidőn azonban nyilvánvalóvá vlált, hogy az üzemi, munkásság nyugdíjszabályzatát belátható időn belül ©létrehívni nem lehet, újabb nagyjelentőségű intézkedéseket tett a munkásság szociális helyzetének javítása érdekében. Ez az intézkedés az volt, hogy Liber Endre alpolgármester a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A lakbérleti szabályrendelet tárgyalását ezerdán kezdi meg a törvényhatósági bizottság. Tekintettel arra, hogy a törvényhatásági bizottságban helyet foglaló pártok vezető tagjai a szakreferensekkel a szabályrendelettervezetet sorozat osan egymásután következő bizalmas üléseken tételről-tételre átvették, reménység van arra. hogy ez a kilenc esztendeje húzódó ügy a legközelebbi órákban végső nyugvópontra jut. — A pártok megegyeztek egymással a legfontosabb határozmányokra vonatkozóan és ha az anyag nagyságára való tekintettel a szabályrendelet le tárgyalása nem is fejezhető be egy napon, egészen bizonyos, hogy még egy ülésnap beiktatásával sor kerül a szabályrendelet-tervezet teljes megvitatására. Amennyiben a törvényhatósági bizottság hozzájárulását adja a szabályrendelethez, akkor azt a polgár- mester haladéktalanul felterjeszti a belügyminiszterhez, mert célja az, hogy legkésőbb 1936 május elsején életbeléptessék az új szabályrendeletet. munkás járadéka nem éri el a 30 pengőt, emellett azonban a járadékban részesülő volt alkalmazott teljesen szegény. Ilyen esetekben a kiegészítés, arra való tekintet nélkül, hogy az alkalmazott hány évig szolgált a székesfővárosnál, olyan összeget tesz ki, amellyel együtt az alkalmazott legkevesebb havi 30 pengőhöz jut. Ennek a megállapításnak továbbvitele az az intézkedés, amely szerint lia egy-egy alkalmazott tíz esztendőnél tovább állott a székesfőváros szolgálatában, akkor anyagi viszonyaira való tekintet nélkül, havi járadékát ugyancsak 30 pengőre egészíti ki a székesfőváros. Ennél a határozmánynál sokkal jelentősebb azonban az a másik, amely szerint a székesfőváros azoknak az üzemi alkalmazottaknak illetményeit, akik a székesfővárosnál már 1928 január elseje előtt is alkalmazásban állottak, úgy állapítja meg, mintha a kötelező biztosításról szóló törvény már abban az időben életbelépett volna, amidőn az alkalmazott a székesfőváros valamely üzeménél szolgálatát meg- kezdette. A székesfőváros kilenc üzeménél, illetőleg intézményeméi vannak ezidászerint járadékosok, még pedig szám szerint összesen 182-en. Az Elektromos Műveknél 5$, a. Gázműveknél 11, a Vízmüveknél 35, a LólhúBiizamlnél lő, a Hiiirdstővállalaitnál 4, a Temetkezési Intézetnél 29, a gyógyfürdőknél 11, a Kenyérgyárnál 4, az Élelmiszer üzeminél 14. Ezen a 182 emberen kívül a községi alaphoz tartozó intézményeknél 335 a járódé,kosok száma, végetredméiiiy- ben czidőszerint tehát 517 megrokkant munkásról, vagy elhalálozott üzemi alkalmazottak családtagjairól kell gondoskodni. Az Elektromos Műveknél a törvényben biziobi- toóit járadékok összege egy-egy hónapban 1064, a Gázműveknél1 239, a Vízmüvednél 600, a Lóthús- iizemnél 311,, a Hirdietö-vái I ajL'atoiiáf 81, a Temetkezési Intézetnél öli, a gyógyfürdőiknél!! 244, a Kenyérgyárnál 45, az Élelmiszer üzemnél 264 pengőt telsz ki, a kiegészítő segélyek lössczlage peig az Elektromos Művek járadékosainál havi) 755, a Gázműveknél, 389, a Vízművekné 1 647, a Lóhásiizemnél 326, a Hirdetőválillaiaitmál 75, a Temetkezési intézetnél 328, a gyógyfürdőknél 132, a Kenyérgyárnál 75, az El eiimiszer üzeminél 171 pengő. Így tehát a kilenc üzemnél havonta 3.422 pengő járadékot és 2.898 pengő kiegészítő segélyt fizetnek ki, a községi alaphoz tartozó 335 járadékos pedig havonta 5.516 pengő járadékot és 4.483 pengő kiegészítő segélyt vesz fel a székesfővárostól. A járadékokat kiegészítő segélyek mérvének megállapításánál a székesfőváros a legnagyobb körültekintéssel és szinte páratlan szociális érzékkel jár el. Amennyiben ugyanis megállapítható az, hogy a megrokkant munkásnak körülményei folytán a törvényben biztosított járadék távolról sem elegendő ahhoz, hogy magát és családtagjait fenntarthassa, ilyen esetben a helyzet alapos kivizsgálása után a székesfőváros olyan összegre egészíti ki a törvényesen biztosított járadékot, amelyből az életfenntartás lehetségessé válik. Hogy ezt konkrét számadatokkal bizonyítsuk, felemlítünk egy esetet, amidőn a rokkant .munkásnak a törvény és a fővárosi szabályrendelet értelmében mindössze havi 23 pengő járandósága van, viszont a székesfőváros ezt ai összeget havi 50 pengő kiegészítő segély folyósításával 73 pengőre, vagyis olyan összegre, egészítette ki, amelyből a keresetképtelenné vált alkalmazott szerényen ugyan, de meg tud élni. A felhozott eseten kívül egész sereg hasonló van és ezek valamennyije élénken világít rá arra a megértő és emberbaráti elbánásra, amelyben a székesfőváros üzemi munkásságát mindenkor részesíti. Voltaképpen ennek a kiegészítő Segélynek a folyósítása ;az ©gyük ok, amiért a munkástársadalom tagjai minden áron a székesfővárosi üzemek szolgálatába kívánnak kerülni. Hasonló szociális gondoskodás ugyanis a székesfővárosi üzemeken kívül semmiféle más közüzemnél, vagy magánvállalatnál nincsen, arról nem is beszélve, hogy a magángazdaságban a munkás-nyugbér szabályzód tea'vóvel komolyan még csak nem is foglalkoztak. A kiegészítő segélyek rendszerét a polgármester utasítására a főváros -üzemi ügyosztálya állította össze és minden olyan esetben, amidőn egy-egy újabb járadékos bekapcsolódásáról van szó, most is az üzemi ügyosztály teszi meg a szükséges intézkedéseket, de természetesen annak az üzemnek bevonása val_ amelynél a járadékhoz jutó alkalmazott szolgálati idejét eltöltő ite. Nyílt pályán villamosra, öngyilkossági szándékból autóbusz elé ugrani: nem kártérítési ok Munkásain)! páratlan szociális érzékkel es áidozalkeszseggei gondoskodik o főváros Kilenc közllzeirinei megközelítőleg 16.666 pengő járadékot és kiegészitösegeiyt tizet havonta a székesfőváros vezetősége a rokkantsági, özvegységi és árvasági járadékokat kiegészíti és pedig abban az esetben, ha a megrokkant BBI3&MgHai3aEEBaRmsn3Saaa[SCi'3aBIBSS5BaZllS8BDSB£JftEB3KBlSBHRI LAKK- ÉS FESTÉKGYÁR RT. BUDAPEST, VII., ÖRNA6Y-UTCA 4. il A közlekedési rend szempontjából érdekes meg- i állapításokat tartalmaz az az Ítélet, amelyet Varga László fiatál autószerelő által a BESZKÁRT ellen megindított baleseti kártérítési periben most hirde- j tett ki Horváth Andor dr. kir. törvényszéki bíró. A keresetet azért indította a felperes, mert a Fiumei-útón, az OT1 palotájával szemközt levő villamos megállóhely közelében fel akart szállni a pótkocsi első perronjára és amikor felért, a villamos hirtelen rándítással elindult, úgyhogy ő kivágódott a perron ajtaján és súlyos sérüléseket szenvedett. A hallába a villamos kerekei alá került, úgyhogy térden felül amputálni kellett a lábát. A BSZERT a kártérítési kereset elutasítását kérte azon az alapon, hogy a baleset kizárólag a felperes vigyázatlanságának a következménye, mert olyan helyen akart felszállni a villamosra, amely felszállóhelyül kijelölve nem volt. A villamoskocsi kényszerűségből állt meg ezen a rendkívüli helyen, mert az előtte áthaladó két társzekér kényszerítette erre. A törvényszék a bizonyítási eljárás befejezése után elfogadta a BSZKRT jogi álláspontját és a felperest keresetével elutasította. Az ítélet indokolása hivatkozik a minisztérium által is jóváhagyott forgalmi utasításra, amely kötelességévé teszi az utasok számára, hogy a villamosra csak a kijelölt megállóhelyeken szállhatnak fel. A forgalmi utasítások egyébként kifejezetten is tiltják a villamosra való felszállást nem megállóhelynél, még akkor is, ha a villamos állóhelyzelben van. Mivel a felperes ezt a ránézve is kötelező szabályt megszegte, a bíróság megállapítása szerint a balesetet a saját kizárólagos vigyázatlansága eredményezte. A forgalmi szabályok határozottan előírják, hogy a leszállásra készülő utasok a vonat indulására figyelemmel legyenek. Ez az óvatosság intézkedés azonban csak a leszálló utasok testi épségének megvédésére vonatkozik, tehát erre a tilos helyen felszálló utas eredményesen akkor sem hivatkozhat, ha a meg nem engedett felszállás miatt baleset érte. * Ugyanígy elutasította a BSZKRT cl len indított 3000 pengős kártérítési keresetével Tímár Erzsébet takarítónőt Hankovszky Dezső dr. budapesti törvény- széki bíró. Tímár Erzsébet ugyanis azt állította, hogy a 14-es autóbusz elütötte őt a Váci-utcában. Ezzel szemben a BSZKRT által megidézett tanuk eskü alatt vallották, hogy Tímár Erzsébet a kérdéses időben hevesen vitatkozott az utcán egy féltékeny fiatalemberrel, aki őt kétszer arcul ütötte. A felindult nő ezután az éppen beforduló autóbusz elé vetette magát, és a soffőr lélekjelenlétének tulajdonítható csupán, hogy nem történt nagyobb baj: az autóbusz mindössze feldöntötte a takarítónőt. Az öngyilkossági szándék nem kártérítési ok: állapította meg a törvényszék és ezzel el is utasította Timor Erzsébetet keresetével.
