Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)

1936-02-12 / 6. szám

Előfizetési ári EGÉSZ ÉVRE ................24 PENGŐ FÉ LÉVRE.........................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavilionokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. AMDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-1S — Postacsekk: 40.424 Szendy Károly polgármester részletesen beszámol a Fővárosi Hírlap­ban háromnapos bécsi látogatásáról, tanulmányairól és tárgyalásairól Júniusban Bécsi Hetet rendeznek a magyar fővárosban Szanálás-vér nélkül Ha az embernek eszébe jut, hogy mennyi üres fecsegést és üres vádat hallottunk arról, hogy a szanálással vérét akarják venni a pol­gárságnak, megindítják a drágulási folyama­tot, amely senkinek sem irgalmaz, — akkor bizony ma, amikor derült az égbolt, mosolyog­nunk kell ezen a kishitűségen és ezen a mes­terségesen szított demagógián. Mert egyszerre optimis^tikus hangulat lett úrrá mindenütt, ott is, ahol eddig legkevésbbé hittek abban, hogy vér nélkül is lehet szanálni, exisztenciák tönkretétele nélkül is meg lehet oldani azokat a problémákat, amelyeknek megoldása igenis, megoldatlan. Es mennyi gúnyos mosolyt láttunk, ami­kor az emberek az úgynevezett üzempolitikai bizottság nevét hallották, vagy olvasták. Most minden szem reménykedve tekint az auto­nómiát a legnagyobb tiszteletben részesítő fő­polgármesteren kívül az eddig adóhivatalnak tartott üzempolitikai bizottság felé. Hát ezek­ben, a reménykedés mézes óráiban emlé­kezetébe kell idéznünk mindenkinek, hogy ezt az územpolitikai bizottságot a NÉP fővárosi szervezete és annak éleseszű, nagybuzgalmú elnöke, Zsitvay Tibor hívta életre. A lekicsi­nyelt bizottság most egyszerre mint tényező szerepel az egész város közvéleményében és mindenki ettől várja, hogy az üzemi reformok nem fognak tanfaemelessel végződni, sőt a vérmesebben reménykedők már arra is gon­dolna^ hogy az egyes tarifákat le is lehet majd szállítani. Valóban, tervek vannak arról, hogy a március 1-ére tervezett üzemi tarifa­reformokat elhalasztják. A főpolgármester ugyan esetleg meghozza a döntést a tarifák ügy eben, de kimondja, hogy az új tarifák csak június elején lépnek életbe. Ez a halasztás pedig arra való, hogy időt nyerjen az üzem- politikai bizottság, amely nagy^ és értékes munkájával eddig is érezteti már azt, hogy más módon is lehet segíteni, nemcsak olyan tarifareformmal, amely megterheli a nagy- közönséget. Akik pár héttel ezelőtt még tamáskodva látták azt a buzgalmat, amellyel az üzempoli­tikai bizottság megkezdi nagyszabású tanul­mányait, most nyugodt lélekkel vezekelhetnek. Pedig Zsil vay Tibor munkája, tervei tökéletesen céltudatosak voltak. Két hettel ezelőtt ezeken a hasábokon olvashatta a publikum Zsitvay Tibornak azt az elgondolását, amelyet akkor talán félvállról vettek, ma azonban remény­kedve tekintenek feléje^ A NÉP fővárosi szer­vezetének elnöke kifejtette akkor, ^ hogy az üzempolitikai bizottság megalakításának kez­deményezésében az a meggyőződés vezette, hogy az eddig folytatott üzemvizsgálatok és beszerzett szakvélemények tanulmányozása, egyes kérdésekben új szakértők meghallga­tása, a rendelkezésre álló adathalmaz rend­szerbe foglalása és a tárgyi adatok gondos mérlegelése után maga az autonómia is végre tudja hajtani az üzemekben szükséges raciona­lizálást. Zsitvay Tibor érezte, tudta, hogy az üzemek gesztiójából minden^ ötletszerűséget kiküszöbölve, az ö'sszes kérdések összefüggő és tervszerű megoldását keresve, valóban gazdasági és egyúttal a közérdeket minden vonatkozásban Melegítő üzempolitikai irány­elvek rendszerét huzamosabb időre meg lehet állapítani. , íme, -ismét győzött a tervszerűseg. A kap­kodó és ötletszerű üzempolitika, amely vagy pesszimizmuson, vagy optimizmuson alapszik, a mai modern időben többé nem állhat meg. Ma olyan eszközök állnak már az autonómia rendelkezésére, amelyek szinte csalhatatlanok. A szakértő vizsgálatai, a szakértő vélemé­nyek összehasonlítása fölfrissítve a józan- és természetes ész termékeny gondolataival, biztos eredményeket hoznak. Ez az, amiben Budapest polgársága most reménykedik és ez ez az, amiben ez a polgárság tökéletesen meg is fog bízni, mert látni fogja, hogy az ötlet- szerűség helyét a tervszerűség foglalta el. A tervszerűség, amely a polgárság jólétéért való küzdelmet tekinti munkája fundamen­tumának. Szendy Károly polgármester háromnapos bécsi tartózkodása után rövid nyilatkozatban számol be útjának céljairól és eredményéről. Első nagy, min­den részletet felölelő beszámolója a Fővárosi Hírlap szamára maradt. Az alábbiakban a polgármester egész részletességgel mondja el ennek az esemé­nyekben, látnivalókban, tanulságos járás-kelésben, tárgyalásokban és megtisztelő látogatásokban gaz­dag három napnak a történetét. A napilapokból ismeretes, milyen meleg ünneplésben részesítették Budapest első polgárát az osztrák szövetséges vá­rosban és ismeretes az is, hogy a polgármester meglátogatta Innitzer dr. bíboros bercegérseket, aki másnap viszonozta a polgármester látogatását. A Schmitz polgármesterrel való többszöri tárgyaláson kívül kihallgatáson jelent meg a polgármester Miklas szövetségi elnöknél, valamint Schuschnigg szövetségi kancellárnál is. Bécs város bálján pedig az a megtiszteltetés érte a polgármestert, hogy Schmitz bécsi polgármesterrel együtt kisérte be a bálterembe a szövetségi elnököt. Ezek azonban inkább külsőségek, amelyek nyíl­tan mutatják azt a rokonszenvet, amelyet a magyar főváros polgármestere iránt Bécs és Ausztria vezető körei tanúsítanak. Éppen ilyen nagyfontosságú azonban az is, hogy Budapest polgármestere meg­tekintette mindazokat a városi intézményeket, ame­lyek Budapest számára is példaadók lehetnek. Az alábbiakban Szendy Károly polgármester nagy elis­meréssel beszélt a Kahlenbergbe vezető gyönyörű hegyi útról, amely most készült el és amely a technika vívmányai közé tartozik, valamint azok­ról a családi otthon-telepekről, ahol a lakásnél­külieket családostól telepítik le és nem választják külön a család férfitagjait a nő-tagoktól. Erős be­nyomást gyakorolt Szendy Károlyra az a látogatás, amelyet a városszéli telepen tett és ahol, bár köz­művek nincsenek, viszont a lakók négyszögméte- renkint egy, vagy két garas bért fizetnek. A legtel­jesebb elismerést érdemli meg az a csodálatos meg­fiatalítás, amelyet Bécs város az utóbbi időben önmagán végzett. Mérnökeik páratlan leleményes­ségével megmentettek minden műemléket és mégis megfiatalították a várost.- Ódon homlokzatok mö­gött modern lakások épültek, bár az is igaz, hogy — amint a polgármester mondja, — hogyha Bécs- ben egy házat modernizálni akarnak, akkor a tulaj­donosnak az elhatározáson túl egyetlen fillér fede­zetről sem kell gondoskodnia, mert a város és a kormányzat gondoskodik a szükséges anyagi fedezet előteremtéséről. így azután természetes, hogy egy évtized alatt hatvanezer új lakás épült az osztrák fővárosban. A sok értékes tapasztalaton, az őszinte lelki közlekedésen kívül van a bécsi útnak egy nagyon ér­dekes konkrét eredménye is. Ez pedig az, hogy Bécs és Budapest polgármestere elhatározták, bogy a nyáron, valószínűleg a júliusi hónapban Bécsi He­tet rendeznek Budapesten. Egyelőre csak ennyi is­meretes a tervből, de maga a gondolat is megra­gadja az embert, mert szinte torlódnak az ötletek, amelyekkel jó rendezés ni ellett, valósággal fél Bécset várhatjuk vendégül. Szendy Károly polgármesternek a Fővárosi Hír­lap számára adott nagyértékű nyilatkozata itt kö­vetkezik: Tanácskozás Schmitz polgármesterrel — Megérkezésünk első pillanatától kezdve elutazásunk percéig valósággal tenyerükön hordtak bennünket osztrák barátaink es a vendégszeretetnek olyan példáját mutatták, amely még nálunk, Magyarországon, amely pedig a világ előtt köztudomás szerint egyike a legvendégszeretőbb helyeknek, — párját rit­kítja. Amikor a múlt szerdán délelőtt kiszál­lottunk a bécsi keleti pályaudvaron, az Árpád- sínautóból, Schmitz Richárd polgármester, Fritz Lahr és Kresse alpolgármester urak, a városi tanácsnokok, a magyar követség képvi­selője és Klieber udvari tanácsos, az Osztrák- Magyar Társaság vezetőtagja mondottak istenhozottat. Vendéglátó házigazdánk kísére­tében az Imperial Hotelba hajtattunk, s innen titkárom kíséretében a Raíhausba mentem, hogy bécsi kollégámmal baráti beszélgetést folytathassak. A pompázatos fogadótermeken keresztülhaladva, Schmitz dolgozószobájába ültünk le és ezúttal alkalmunk volt közel egy órán keresztül foglalkozni azokkal a kérdé­sekkel, amelyek a gondjainkra bízott két fővárost kölcsönösen érdeklik. A Kahlenbergen — A városházán tett látogatásom után Rudnay Lajos követünknél tisztelegtem, majd Schmitz polgármester társaságában az osztrák főváros legújabb büszkeségét, a Kahlenbergre vezető hegyi utat tekintettük meg. Ennek az útnak 'úso elgondolója az osztrák főváros haj­dani nagy polgármestere, Lueger Károly dr. volt, aki már 1905-ben hangsúlyozta, hogy a város e szép pontjának megismertetése céljá­ból modern útberendezésekre van szükség. A Kahlenberg egyik legszebb része a hatalmas fővárosnak és éppen ezért volt kívánatos, hogy a nagyszámban Bécsbe özönlő idegenek figyelmét erre is felhívják. Harminc esztendő telt el Lueger gondolata keletkezése óta, amíg a múlt esztendő október 16. napján megnyi­tásra kerülhetett a hatalmas technikai alko­tás. Építésében sokezer munkanélküli vett részt és ezen a réven joggal lehet ezt az alko­tást szociális alkotásnak nevezni. Az útvonal különböző pontjairól pompás kilá­tás nyílik egyrészt a magyar határhegységre és a Dunára, másrészt a városra, illetőleg a Schneeberg havas csúcsaira. Végpontjától egész Klosterneuburgig és Korneuburgig lehet ellátni. Maga az út klasszikus remeke a mo­dern építési tecnikának. Építése közéig másfél esztendeig tartott és az első kapavágást a mártírhalált halt Dollfuss kancellár tette 1934. május 18-án. A mérnökök figyelenimel voltak arra, hogy túlontúl nagy emelkedések ne le­gyenek és ez teljes mértékben sikerült is, mert a legmagasabb emelkedése sem halad meg 6%-ot. Az egész útvonal hossza 12 km., átlagos szélessége pedig 8 m. körül mozog. Figyelem­mel voltak az építők arra is, hogy a nagyobb számban érkező autók részére parkoló hc-lyet létesítsenek. Ezt a Kahlenberg északi lejtőjén alkották meg, 50 m. szélességben és 170 m. hosszúságban, tehát mintegy 10.000 nP-nyi területen és itt közel 400 gépkocsi helyezkedhetik el nyugodtan anélkül, hogy a legcseké­lyebb mértékben is zavarná az úton lebonyolódó közlekedést. Figyelemmel voltak a sétáló közönségre is, amelynek számára az úttal párhuzamosan

Next

/
Oldalképek
Tartalom