Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-11-04 / 44. szám
uuaapest, is3'j november 4. üt- és csatornogondok emésztik a XI. kerület lakosságát Árrssf a közgyűlései nem mondhattam el irta Szárctay István törvényhatósági bizottsági tag Pártom részéről a budai oldal út- és csalóraaprol>- lámáival kellett volna íoglalkoznom a most folyó költségvetési vitában, a koitsógvetes második fejezeténél. A rövid idő, ami a tárgyalásra rendelkezésre állott, megakadályozott abban, hogy elmondhassam azt, atmi a szívemen fekszik és csak hevenyészett határozati javaslatot olvashattam fel kerületem nyomorúságáról. Pedig a kerületemen kívül fekvő budai részek is tömegét szolgáltatták volna az út- és csatorna- kérdéseknek. Ott van a III. kerület erősen lakott részeinek sok utcája, amely burkolást és csatornázást vár, a római parti utak, az óbudai hegyvidék útjainak kiépítése, ugyanitt az útolajozások, a Hármashatárhegy útja, a XII. kerület sok baja, az Ördögárok teljés befedése, a Pilsudszky-utca, a lúg- liget út- és csatornahálózata. És igy tovább nagy és égető problómatömeg. De mindezeken túl a saját kerületem is arra kötelez, hogy valami módon hangot adjak a sokat hangoztatott, de keveset orvosolt helyi útbajoknak. Igen sok a vita arról, vájjon a főváros úgynevezett külterületei vagy azok nagyobb részei érdemesek-e arra, hogy azokat drága közművekkel lássák el, avagy hagyjak vegetálni a mai állapotban? Ezt a vitát nehéz eldönteni, mert az érvek csoportosítása és felsorakoztatása mindkét rész igazságát bizonyíthatja. Én, aki külső kerületet képviselek, nem helyezkedhetem más álláspontra, mint amiért választóim a közgyűlésbe küldöttek, hogy kerületünk lakossága érdekeit maradéktalanul képviseljem. Én nem mondhatom azt, hogy mert drága a víz kivitele az Őrmezőre, — ne vigyük ki; mert sokba kerül az Etele-úti főcsatorna, tehát ne csatornázzunk és mert a sok utcarendezés és burkolása ott kint nagy pénzeket emészt fel, tehát ne építsünk utakat. Én éppen ellenkezőleg állítom, hogy minden rendezési eszközzel és minden lehetőségi móddal arra kell törekedni, hogy ezek a külső területek is megkapják azt az igénykielégítést, amely nélkül el sem képzelhető a mai kultúrélet. Lehetne arra az álláspontra helyezkedni, hogy igenis állítsuk meg a kifelé való terjeszkedést és ne adjunk közműveket a belterületek lakóinak adó- filléreiből. Letagadhatatlan azonban az, hogy igenis ezeken a külső területeken erős telepüyések vannak, a belső területekkel való hézagos összeépüléssel. Ilyen a mi a Xl-ik kerületünkben a Bibic'telep, az Önnező tájéka, a Gazdagrét, a Sasad külső része stb. Ezeket a településeket, nem létezőknek tekinteni nem lehet. Van ugyan olyan felfogás is, hogy Londonban ezeket a külső településeket felégették. Az én felfogásom szerint azonban azokat a településeket, amelyek egy folyamatos fejlődés állomásának tekintendők, sőt a tények és számadatok világában azok is, ebben az egészséges fejlődésük' ben támogatni kell. Itt izmosodó, tiszteletet parancsoló fejlődésről van szó, amely az életből keletkezett és amelyet minden áron elő kell segíteni, éppen elsősorban a csatornázás és útépítés megfelelő dotációjával. Nem lehet azt mondani, hogy ez a terület csupán szegénységük miatt a perifériákra kiszorult kis emberek települése — bár büszkén vallom magam elsősorban azok képviselőjének — nem lehet mondani, mert az új települések nagyobb része a XI. kerületben mégis csak a középosztálynak ad otthont. Hiszen csak egy kis tekintetet kell vetni a Sasad környékére, ahol hatalmas villák néznek a Gazdagrét felé, várva az alattuk elterülő völgyek rende' zését. Ez a terület a polgármester úrnak is szívügye, hiszen itt épülne a Szendy-város, éppen a közép- osztály kertes letelepülésének céljaira. De meg az új Balatoni müút és a repülőtér nagy jövőt jelentő fekvése is égetően parancsolja a kerület ezen részének előkészítését a rohamos építkezésre. A Lágymányos lapos részei a csatoranhálózat kiépítését sürgetik. Parancsolóan mutatott erre rá a múlt tél vízáradása és az új Dunahíd szomszédsága. Azonban akár belső területnek minősíttetik az egész XI. kerület, akár egy része külső területnek, egy tény megmarad: még ennek a külső területnek minősített kerületnek is joga van ahhoz, hogy legalább olyan közlekedési utakkal, gyalog- és jármű- utakkal rendelkezzen, amilyennel ma már bármely vidéki valamire való nagyobb község vagy kisváros rendelkezik. Mert az, hogy az ősz és tavasz egy részének a sártengerében, úgy a gyalog-, mint a járműközlekedés lehetetlen, ez elismert tény és ezen számtalan kérelmünk dacára, a mai napig csak szórványosan történt segítés. Pedig a kerület nem kér sokat, nem kér Isten tudja milyen nagy áldozatokat, hiszen ezt az utakat szegélyező szerény tehetségű lakók anyagi lehetőségük mértékéhez viszonyítva kérhetik csali. De igenis kérik azt, hogy gyermekeik legalább iskolába tudjanak járni, a legkezdetlegesebb salak- vagy betonlapos járdán és a házuk előtt elvonuló úton, legalább az orvost hozó autó, vagy a koporsójukat vivő kocsi tudjon közlekedni. A polgármester úr expozéjában megemlékezett dicsérő szóval a főváros kertészetéről és játszótereiről, de kérdem, hogyan jusson a játszóterekre és a kertészeti remekek közelébe az a gyermek, aki egy-egy nagy eső után a lakást nem tudja elhagyni, a sár- és víztengertől. Órákig lehetne beszélni ezekről az illetékesek előtt annyira ismert bajokról, de arról is, hogy mennyire megérdemelné a XI. kerület némely része a felkarolást és támogatást. A Sasad a maga természeti szépségadottságával büszkesége kell hogy legyen a fővárosnak, az Őrmező alja a megálmodott magyar Karlsbadot csillogtatja meg szemünk előtt és itt van az ősi Sósfürdő, amelynek környéke paródiája a fürdőváros elnevezésnek, ahová a rendes út hiánya miatt nőm lehet autóbuszt vezetni és amely vidéknek egyetlen büszkesége a 41-es ingaforgalma. Kötelességszerűen elismerem a II. ügyosztály ta~ nácsnok uránakt munkatársainak és az elöljáróságnak teljes jóakaratát, igyekezetét és segíteniakará' sát, de elismerem azt is, hogy minden igényt ennek a; szűk költségve'ési keretnek betartásával nemcsak hogy nem elégíthetnek ki, de még csak töredékét sem teljesíthetik a kívánalmaknak. El kell fogadnom azt a tételt, hogyha minden jogos igényt ki akarnánk elégíteni, úgy kevés volna a főváros egész budgetje. Azonban vannak halaszthatatlan tételek, amelyeket minden áron sürgősen meg kell valósítani, még a szűkre szabott kereten belül is, mert életszükségletet jelentenek és vannak 'ázután szükségletek, amelyeket munkaprogramba foglalva erre a célra felveendő kölcsön keretében, mint a vitában felszólaló Dorner Gyula bizottsági tag javasolta, néhány éven belül meg kell valósítani. Nem halasztható a Balatoni műút által szelt területnek az építkezéssel mearongált vaay bekötött útjainak rendbehozatala, hiszen van rész, ahol a mezei termék kint rekedt az esőzésektől most már végképpen használhatatlanná lett utak miatt. De az előbb elmondottak miatt nem halaszthatók a Bíbic- telep, a Sósfürdő és az Őrmező erősen lakott részeinek legalább gyalogjáróval való ellátása, mely részeiéről csak néhány utcát ragadok ki: a Mohai-út egvrésze, Tétényi-út eeryrésze, Biksz-'di- űt fele. a Péterhegyi-út, a Neszmélvi-út, a Boldizsárul. a Leiningen-út egy része, a Vahot-utca stb. Ide kívánkozik a Bakó-utca egy részének megépítése, lesralább a Brassó-köz—Bot Páter-utcai szakaszon. És idetartozik az egész alsó terület legalább nyílt csatornázásának rendbehozatala, amely talán elejét venné a multévi eseményeknek. Ezeken túl a TÖrcsvár-utca és Cenklieay-utca csatornázása, az Etele-úti gyűjtőcsatorna, a Sós fürdő környékének csatornázása, a Dajka Gábor-út középső részének kiépítése volna beilleszthető e munkapro- grammba. Ehhez a fejezethez tartozik a fásítás kérdéséből talán az, hogy a Sósfürdő környéke, a Bíbic-telep, különösen a Fehérvári-ú.t, a Sasadi-, Németvöl gyi- utak fásítása is égető kérdés. Ezek egy részében a háztulajdonosok mamik ültettek az utcára fákat. Ajánlatos volna intézményesen rendezni a főváros által adott fáknak a főváros által előírt távolságban és módon való ültetését. A lakosság1 egy része mé- hészkedik itt és így a fásításnál mézelő virágú fákat kérnek, fehér akácot, hársat, Virginiát stb. Amiket elmondottam, nem a kritika volt, hanem a segítéskérés. A Fővárosi Hírlap hasábjairól is kérem a polgármester urat, akinek nevét büszkén fogja viselni rendezésre váró Alsó-Sasad, Őrmező és Gazdag-rét, a köztük levő területekkel és kérem e kérdésben első munkatársait, nyúljanak be ebbe az elhagyatott — út és csatorna tekintetében elhagyott — külső részek szomorú állapotába és még most, a tél beállta előtt, készíttessék el a felsorolt munkák legsürgősebb részét. Kérem ezt azok nevében, akik nem akarnak a belső kerületek adóezreiből lehetetlen kívánságokat megoldatni, de igenis akarnak saját adózásuk összegeiből mOgf elelő, szerény méretű kultúr- kívánságokat, megvalósítva látni. Mert egy salak- járda vagv jól lejtő nyílt levezető csatorna már ma nem tartozhatik az álmok közé, még ha olyan szűk is az az út- és csatorna-költségvetési keret. Ha a tiszti ttgyész felmond, hozzá heil intézni az elfogadd nyilatkozatot A törvényszék ej vs döntése egy bérsei! perben Kaltenecker Ferenc fuvaros a fővárostól bérelt egy telepet. Tavaly novemberben a székesfővárosi tiszti ügyészségtől felmondó levelet kapott azzal, hogy három napon belül adjon választ a felmondás elfogadásáról. Még a határidő letelte előtt a tiszti ügyészség pert indított Kaltenecker ellen a felmondás érvényességének kimondása és a telep kiürítése iránt. Kaltenecker azzal védekezett, hogy a felmondást elfogadta, ezt meg is írta levedezőlapon, amelyet a polgármesteri VII. ügyosztálynak címzett meg. Szerinte teljesen fölöslegesen indult meg ellene a per, amiért kérte, hogy a bíróság a perköltségekben a fővárost marasztalja el. A járásbíróság a védekezés alapján a felmondást érvényesnek mondotta ki, az alperest a bérlemény kiürítésére kötelezte és úgy döntött, hogy mind a két fél viseli a saját költségeit. Az ítéletet dr. Tóth Péter dr. tiszti ügyész elvi okból megfellebbezte. Álláspontja szerint az alperes okot szolgáltatott a perre, a felmondás elfogadását tartalmazó válaszát nem a tiszti ügyészséghez intézte. Az ügyészség a felmondó levelet nem Budapest székesfőváros részéről küldötte el, hanem a tiszti ügyészség részéről, amely a választ önmagához kérte. A törvényszék helyt adott a tiszti ügyészség érvelésének és az alperest 120 pengő perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint az elfogadó nyilatkozatot oda kell intézni, ahonnan a felmondás érkezett. A főváros kiterjedt és sok- szerűen tagozott igazgatási szervezete mellett annál is inkább be kell tartani ezt a jogelvet, mert különben még a legsürgősebb intézkedések mellett is kitéve lehet a főváros annak, hogy a lakásbérleti szabályrendelet előírása szerint a kereset megindításának határidejét saját hibáján kívül elmulasztja. Hivatkozik az ítélet még az új fővárosi törvényre is, amely szerint a tiszti ügyészség mint különálló szerv fejti ki működését ECUS JÁNOS HAIDEKKER SÁNDOR R. T. SODRONYMŰ „KELETI“ LERAKATA Budapest, Vili., Kiumei-út 3. Telefon: 1—115—94. I G ERA LAJOS FIAI épület- és bútorasztalos mesterek Budapest, VIII., Thék Endre-utca 35 Telefon: 1-370-20 WElSZFUlOP RÉZMŰVES Budapest, VIII, Gólya-utca 13. Tel.: 1-4S0-36 KECSE NAGY SÁNDOR Építési vállalkozó, ácsmester Budapest, X., Kereszturi-út 8. Telefon: 1—424—97. LIEBHARD BÉLA építőmester Budapest, ÜLLÖI-ÚT 64 Telefoni 1-328-06.
