Fővárosi Hírlap, 1936 (25. évfolyam, 1-52. szám)
1936-09-23 / 38. szám
Budapest, 1936 szeptember 23. 3 Egghaiigőiag mtgállapoűiaK a fórum kialakítására it&ve a löziminhafanács, a főváros és a kormány képviselői mi) tmm Forognak az idegenek Az egyik körúti kávéház nevezetessége a NEP- asztal, amely mellett Gazdy Jenő és Katona János józsefvárosi bizottsági tagok szokták vezérkarukkal a várospolitikai problémákat megbeszélni. Ezúttal az idegenforgalom volt napirenden és valaki lelkesen jegyezte meg: — A budapesti közönség maga a legjobb propagálója az idegenforgalomnak. Szereti és megbecsüli az idegent. — Nagyon helyeslem, — szólt bele az asztal mellől egy hang. Odafordultak. Egy ősz emberke állt ott, vedlett paraszt gúnyában, vékony lábszárán óriási csizmában. öreg szemével sűrűn pislogott és olyan alázatosan mosolygott, hogy nem lehetett rá haragudni a közbeszólásért. ■— Aztán miért helyesli? — kérdezték tőle. •— Mert magam is idegen vagyok. Itt csinálom a forgalmat István király napja óta. — És mit kíván, öregem? — Ha nem haragszanak meg érte az urak: egy pohár vizet. •— Bizonyosan kifáradt — sajnálkoztak rajta. — Dehogy fáradtam. Nem vagyok én olyan gyenge legény. Hát mikor a nagy melegben gyalog jöttem fel Szentesről. — Gyalog? — Az bizony, de ráfizettem az útra. — Hogy csinálta azt, ha gyalog jött? — Hát csak úgy, hogy amikor elindultam, gondoltam örvendezve, szép summa pénzt takarítok meg. De mit hallok útközben! István királyra fele költségért visz a vonat mindenkit. Így vesztettem el a megtakarított útiköltség felét. Ezért időzöm itt. Csak nem megyek vissza féláros időben Szentesre. Nagyon jól mulattak ezen a matematikán és hálából összeraktak neki egy kis pénzt. Szépen megköszönte és el akart ballagni, de utána kiáltották: — Jöjjön csak vissza! Elfelejtette meginni a vizet. Az öreg emberke visszajött. Most nagyon sűrűn pislogott. Ügy látszott, mintha zavarban lenne. — Muszáj nekem meginni azt a vizet? — Nem muszáj, de maga kérte. — Kértem, kértem, nem is akarok feleselni a tekintetes urnái, de már nagyon megútáltam a nyolcadik pohár után a vizet. — Hát hol ivott meg nyolc pohárral? — Nyolc kávéházban csináltam a forgalmat, mint, tetszik tudni, idegen és mindenütt a vízzel kezdtem. De már tovább nem bírom. Isten áldja! Megfordult és csendesen elvitte az óriási csizma, * A másik idegennel az Erzsébet-híd új feljárója előtt találkoztam. Hatalmas távcső lógott a nyakában. most nem nézett bele, de szabad szemmel és merészen nézte ai nőket, miközben semmivel sem törődve keresztül ment az utón, holott a közlekedési rendőr hossz irányban tárta ki karjait. — No, ezt most felírják — gondoltam. De nem, a rendőr féltő óvatossággal intett egy biciklistának, hogy kerülje ki a látcsöves embert, azutáni mosolyogva mutogatta a fehér kesztyűs kezével, hogy na most hamar, szabad az út. És a látcsöves ember, nem is olyan sietve, sőt természetesnek tartva, hogy reá, a rendőr vigyáz, a hid kő korlatjához lépett, felemelte a látcsövet és hosszan á'nézett Budára. Mikar visszafordult, meglepetten kiáltottam fel: — Maga az, Gruber ur? Mit csinál itt ezzel a látcsővel? Azt hittem valami angol, vagy hollandus. — Hehe! A rendőr is azt hitte. — És maga; ezzel szórakozik, ahelyett, hogy a zsákokat számlázná az üzletben. — De még mennyire! Tetszik tudná, szabadságon vagyok és a szabadságidőmet Budapesten töltöm rangrejtve. Szeretett fővárosunknak teszek szolgálatot azzal, hogy növelem az idegenforgalmát. Egy ember, csak egy ember, de képzelje el, mi lenne, ha minden szabadságon lévő, mint idegen forogna a városban. Meg volna oldva az egész probléma egy csapásra. Nem is beszélve azokról az isteni előnyökről, amelyeket igy élvezek. A kávéházban nekem, húzzza a cigány a Liszt-rapszódiát, a Műszinkörben a középre adnak jegyet, a kereskedésben félredobják a kukacos almát, nehogy rossz hírét keltsem a magyar gyümölcstermelésnek, előkelő hölgyek segítenek ki tantusszal a villamoson és buzgón nedvesítik be a szájukon a. rúzst, amikor fixírozom őket, ha valakinek a lábára lépek, sietve bocsánatot kér, jelezve, hogy a magyar lovaglás nemzet, a rendőr pedig ... no hiszen látta az imént. És én nem szél- hámoskodom, én nem mondok semmit, csupán reggel a nyakamba aloasztom ezt a látcsövet. Nem tagadhattam meg elismerésemet Gruber úrtól, aki búcsúzásnál megkérdezte tőlem: _ Nem tetszik tudni, merre van a portugál követség? _ ]\.fit akar csinálni a portugál követségen? _ Egyszer már jól ki akarom beszélni magam ol yan helyen, ahol senki sem tud magyarul. Mert egy szépséghibáin van ennek az idegenforgalomnak Sehol se beszélhetek, mert akkor nem maradok rangrejtve. 1. z. Az összes napirenden lévő vagy csak a jövő számára elgondolt városrendezési tervek sorában a leg- nagyobbszabású probléma, a Forum kialakításának terve döntő stádiumba jutott. A Közmunkatanács e hó lS-án, pénteken délelőtt a főváros, valamint az összes érdekelt tényezőik képviselőinek bevonásával, ezeík sorában a Deák-téri templomnak a Fórum tor-vébe való beillesztése érdekében Raffay Sándor dr. evangélikus püspök részvételével értekezletet tartott. Bessenyey Zénó dr. elnökölt a nagy- fontosságú tanácskozáson, amelynek eredményeként az összes illetékes tényezők egyhangúlag magukévá tették a Közmunkatanács álláspontját. A Forum kérdéséről a tanácskozás után Bessenueo Zénó dr.. a Közmunkatanács elnöke a Fővárosi Hírlap munkatársával a következőket közölte: — A városközpont kialakítására alakított előkészítő bizottság elnökletem alatt értekezletet tartott, amelyen az összes illetékes minisztériumok, hatóságok és érdekelt egyesületek kiküldöttei megjelentek. Az előkészítő bizottság megállapította azokat a feltételeket, melyeket a városközpont alakítására meghirdetendő nyilvános tervpályázaton figyelembe kell venni. A főszempont az, bogy a terv közleke- désügyileg, gazdaságilag és egészségügyileg minél tökéletesebb megoldást adjon, amely e követelmények legteljesebb kiépítésén túl e városrész^ művészi megjelenését is a legmesszebbmenően biztosítsa. — A Fővárosi Közmunkák Tanácsa és a székesfőváros illetékes képviselőinek leg harmonikusabb összhangja folytán lehetővé vált, hogy a városközpont kialakítáSzéles körben keltett nagy figyelmet és megnyugvást a belügyminiszternek a törvényhatóságokhoz intézett rendeleté, amelyben a Közszállítási Szabályzat két vontjának szigorú betartását kívánja. Az egyik szakasz arról szól, hogy a közszállításokra vonatkozó ajánlatok reális, vagy irreális voltának megállapításánál, a hatóságok — amennyiben maguk nem tudják a kérdést teljességgel elbírálni — vegyék igénybe a szaktestületek delegáltjait is. A másik szakasz, amelynek szigorú betartására nyomatékosan felhívja a belügyminiszter a figyelmet, kötelességévé teszi a pályázatokat hirdető hatóságoknak, hogy az irreális ajánlattevőket zárják ki a versenyből. A közmunkák kiadásának kérdésével már régebb idő óta foglalkozik Zsitvay Tibor, a Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének elnöke is, aki mint a Fővárosi Hírlap elsőnek megírta, a párt őszi kampányának legelején napirendre tűzi ezt a kérdést és a probléma megbeszélésére előadássorozatot rendez. A belügyminiszter rendeletének megjelenése alkalmából kérdést intéztünk ennek az ügynek egyik legkiválóbb szakértőjéhez, Katona János mérnök, törvényhatósági bizottsági taghoz, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondta: — A Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezetének ismert törekvését támasztotta alá a belügyminiszter akkor, amidőn a törvényhatóságok illetékes szerveinek figyelmét felhívta a Közszállítási Szabályzat 10. és i6. §-ának fokozottabb betartására. Nyilván azt a pártunk által állandóan hirdetett elvet kívánja ezzel érvényre juttatni, amely szerint a tisztességtelen versenynek az irreális ál ajánlatok kiküszöbölésével akar végetvetni. Nemcsak a székesfőváros becsületesen dolgozó kis- cs középiparosságának régi kívánsága teljesül ezzel, hanem pártunk egyik sarkalatos elgondolása is megvalósul. Zsitvay Tibor, a pártszervezet elnöke, attól az időtől fogva, hogy a párt ügyeinek irányítását átvette, sürgős tennivalói egyikének jelölte meg a nemcsak tisztasségesen gondolkozó, hanem becsületesen is dolgozó iparosság támogatását. — Nem csupán az iparosság érdeke, hanem a székesfőváros közönségéé is, hogy a közületekneK sára vonatkozó pályázat haladéktalanul ki- irassék. Értesülésünk szerint a kérdésben a Közmunkatanács a legközelebbi napokban teljes ülést fart, amelyen — miután az összes érdekeitek körében egyöntetű a felfogás — megállapítják a Forum tervpályázatának részletes feltételeit és a tervpályázatot ki- Írják. A pályázatok benyújtásának határideje 1936 december 31 lesz. A legjobb pályatervek készítőit a főváros részéről erre a célra rendelkezésre bocsátott 25.000 pengőből jutalmazzák. A Fórum tervébe illeszkedik a megvalósulás előtt álló Madách Imre-út Károly-körúti torkolata is. amelynek megnyitásához, mint ismeretes az Orczy- ház épülettömbjének lebontása az első lépés. Ezzel kapcsolatban mozgalom indult meg a háztömbben levő kereskedők, iparosok és az Orczy-kávéház bérlője körében, hogy helyiségeik számára a lebontás és az új építkezés tartamára a Károly-körúton üzletháziat építsenek. Ennek a kívánságnak jogosultságát és az üzletház tervét legutóbb De Sgardelli Caesar, a Nemzeti Egység Pártja VII. kerületi szervezetének elnöke, a kereskedők és iparosok érdekeinek támogatója ismertette. Kérdés intéztünk az üzletház sorsára vonatkozóan is Bessenyey Zénó dr.-hoz, aki a következő kijelentést tette: Az Orczy-házat a jövő évi április elején bontjuk le. Az érdekelt kereskedők és iparosok kívánságát méltányosnak tartom és ezért az ideiglenes üzletház felépítésére a Közmunkatanács az engedélyt megadja. A lebontásra kerülő épülettömb sok üzletének bérlője nagy megnyugvással veszi tudomásul ezt a kijelentést, de helyesli az elhatározást a VII. kerület egész környező részének lakossága is. szállító iparosok közül kiirtassanak mindazok, akik a lisztes ipar rovására számvetésüket nem komoly kalkuláció, hanem lelkiismeretlen spekuláció alapján végezték el. Én is, a magam részéről, szükségét látom éppen a gyakorlati életben szerzett tapasztalataim alapján .annak, hogy az ajánlatok egységárainak elbírálásába az illetékes szaktestüleíek delegáltjai is bevonás- sanak, mert csak így lehetséges a technika fejlődésével természetszerűleg jelentkező újabb és újabb szállítmányok, illetőleg munkálatok reális egységárát megállapítani. Szükségét érzem — miként a belügyminiszter úr maga is mondja — a Közszállítási Szabályzat 46 §-ában lefektetett elvek maradéknélküli érvényesítésének azért is, mert az irreális ajánlattevők mellőzése alkalmas csak a mind jobban és jobban elfajuló spekuláció kiirtására. Végét kell végre szakítani a még mindig jelentkező olyan versenynek, ahol az ajánlattevők nem komoly számvetés alapján, hanem rejtett spekulatív elgondolás szerint állapítják meg indokolatlan egységáraikat. — Hisszük, hogy a székesfőváros vezetősége, amelynek ebben a tekintetben magának is megvannak a szomorú tapasztalatai, segítségére lesz pártunk elnökének abbeli törekvése megvalósításában, hogy a jobb sorsra érdemes iparosság végre ne csak eredménytelenül kísérletezzen a különféle verseny- tárgyalásokon, hanem bekapcsolódhassák a főváros ama szállítói, illetőleg megbízottai sorába, akik nemcsak felszínes munkát, hanem a kiírásnak megfelelő értéket is szállítanak. Hinni merjük, hogy a belügyminiszter nemes intencióját és előrelátását az illetékes körök maradék nélkül megértve, pártunk elnökének segítségével megteremtik azt az atmoszférát, amelyben az irányadó szempont nem. a spekuláció, hanem a tisztes ipart mindenkor irányító alaposság és becsület lesz. W’KART FERENCZ épstész-épsSőrciesfes* BUDAPEST, XIV., Columtms-utca 33. TELEFON: 2-969-08. Hadat üzen a belügyminiszter az irreális munkavállalóknak A NÉP fővárosi szervezetének mozgalmát támogatja a rendelet
