Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-03-20 / 12. szám

Huszonötödik évíolyam Budapest, i935 március 20. 12. szám ElAllutésI ári EGÉSZ ÉVRE .................24 RENGD FÉ LÉVRE...........................12 PENGŐ EGYES SZáM ÄRA: 50 FILLÉR Árusítják as összes CBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL imamesamisatiiisss MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kladóhlveteli BUDAPEST, VI. ANDRASSY-ÚT 00 Telefoni 13-7-15 — Postacsakk: 40.424 ■mi— ni ——Ksa—a—a A reformgondoiat városa Gömbös Gyula szegedi vonatán nyilatkozott a Fővárosi Hírlapnak Sipőcz lenő dr. főpolgármester II főpolgármester kijelentette, hogy a főváros kapcsolatait az ország legnagyobb vidéki városánál erőteljesen klméiyíteni akarta Gömbös Gyula miniszterelnök vasárnapi szegedi utazása valóságos diadalmenet volt: amerre a vonat ment, a vasúti állomásokon lel­kes tömegek várták a miniszterelnököt, hogy fogadalmat tegyenek hűségükről, kitartásukról, éa kifejezzék azt a bizalmat, amelyet a minisz­terelnök programja, a reformpolitika iránt érez­nek. Ennek az országos jelentőségű utazásnak, a szegedi programbeszédnek azonban külön je­lentősége van a főváros szempontjából, mert hiszen a miniszterelnököt tudvalévőén elkísérte Sipőcz Jenő főpolgármester erre az útra Sipőcz Jenő dr. főpolgár­mester is. És valóban: a politikai jelentőségen kívül Sipőcz Jenő főpolgármester szegedi utazása azt célozta, hogy az ország első törvényhatóságának főpol­gármestere ennél a történelmi alkalomnál kap­csolja még szorosabbra azt a nexust, amely Budapestet az ország legnagyobb vidéki városá­hoz, Szegedhez fűzi. A miniszterelnök vonatán utazott Szegedre a Fővárosi Hírlap munkatársa is, aki megkérte a miniszterelnök kíséretében utazó főpolgármestert, hogy adjon nyi­latkozatot utazása jelentőségéről. a következőket mondotta: — Ez a mai nap ünnepnapja a magyar történelemnek és azért jöttem el a miniszter- elnök úrral, hogy ennél a történelmi jelentőségű eseménynél én, mint az ország első törvényható­ságának főpolgármestere szintén jelen lehessek. De kiválóan alkalmasnak tartottam a mai ünnepi eseményt arra is, hogy ellátogassak az ország legnagyobb vidéki városába, amellyel való fő­városi kapcsolatainkat minél inkább ki akarom mélyíteni. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezután kér­dést intézett a főpolgármesterhez, hogy az eddigi jelekből ítélve, mi a véleménye a Nemzeti Egység budapesti választási esélyeiről? Remélem, — mondotta főpolgármester — hogy választások eredménye minden tekintetben igazolni fogja reformpolitikájának helyességét és szükségességét. a budapesti országgyűlési képviselői Gömbös Gyula miniszterelnök úr Végül kérdést intéztünk aziránt, hogy a törvényhatósági bizotság feloszlatására vonat­kozóan történt-e döntés, vagy foglalkoznak-e illetékes fórumok a nagyjelentőségű kérdéssel? — A törvényhatósági bizottság feloszlatásáról, —• válaszolta a főpolgármester — még nem döntött a kormányzat, így tehát minden erre vonatkozó híradás csak puszta kombináció, amelynek belátható időn belül nem is lehet alapja. Őszinteség, Igazságosság, a munka meg- becsülése és az ©lefogok háttérbe szorítása fog érvényesülni a főváros közéletének területén, — mondja vitéz Marton Béla A jelöltek százai járják az országot, a pro­grambeszédek ezrei hangzanak el mindenfelé. A kormány tagjai kerületeikben behatóan ismer­tették a reformprogramot, amelyet meg kell — és pedig sürgősen meg kell valósítani. Budapest­nek a közeljövőben való feladatát azonban leg­erőteljesebben Zsitvay Tibor határozta meg, aki azt mondta, hogy Budapest mindig a re­formgondolatok melegágya volt. Itt élt és dolgo­zott Széchenyi, Kossuth és Deák, de külön- külön dolgoztak, küzdöttek a nemzetért, nem egységesen. Mi azt akarjuk, — mondotta Zsit­vay — hogy meg legyen a magyar egység, a nemzeti erőket összefogja, hogy megvalósul­jon Széchenyi gazdasági programja, Kossuth Lajos eszméje, amit ma nemzeti öncélúságnak nevezünk és Deák Ferenc politikai célkitűzése, a jogegyenlőség és a jogbiztonság. Tényleg ez az a három eszme, amely a ma­gyar jövendőt biztosítja. Elengedhetetlen az, amit Gömbös Gyula miniszterelnök ajkáról hal­lottunk, hogy a gazdasági kérdéseknek meg kell előzniük a politikaiakat, a nemzeti öncélúságnak érvényesülnie kell azokban a mérhetetlenül fon­tos tárgyalásokban, amelyek előtt most áll nem­csak ez a kicsi ország, de mags, a hatalmas Európa is. Végül pedig mindent megölünk, mindent kipusztitunk, minden reményünket elte­methetjük, a gazdasági fellendülést csak úgy, mint a nemzeti öncélúság által kivívandó ered­ményeket, ha nem állunk egész lélekkel, kibon­tott karral jogegyenlőségünk és jogbiztonságunk védelmében, amely legfőbb biztosítéka a te­remtő, az alkotómunkának. Légióként azonban azt kell bebizonyítani Budapestnek ezen a választáson, hogy mi va­gyunk ma is, mint száz esztendő előtt voltunk, a reformgondolat városa. Innen, ebből a világ­városból, amelyet az európai áramlatok szele amúgy is legelőször érint, induljanak el a refor­mok a magyar sorsközösség jegyében. Itt szüle­tett meg 1848 március 15-ike és állítjuk, hogy akkor a modem eszmeáramlatoknak a magyar főváros volt a kiindulópontja. Hogy pedig nem ülhetünk fel többé téveszméknek és nem lehe­tünk kísérleti nyulai szemérmetlen felforgatók­nak, az ellen Budapestet kellően bebiztosították azok a keserves tanulságok, amelyeket a kom­munista gyilkosok rémuralma alatt szerezhet­tünk. A magyar öncélúság és a magyar sors­közösség jegyében kell tehát megvalósulnak azoknak a hatalmas reformoknak, amelyeknek méreteiről, komoly, mérsékelt, alkotmányunkat, gazdasági rendünket épségben megőrző voltáról bőségesen meggyőződhetett a választási küzde­lemben elhangzott autentikus nyilatkozatokból a főváros polgársága és maga az egész nemzet. A főváros népének azért kell a Nem­zeti Egység zászlója alá tömörülni és szavaza­taival az ország fővárosában is biztosítani azt az elhatározó győzelmet, amelynek körvonalai az országban máris élesen kiütköznek. Csak a Nemzeti Egység győzelme biztosíthatja, hogy az ország és a főváros továbbra is tapasztalt, meg­fontolt, lelkiismeretes politikusok kezében ma­rad, akik megingathatatlan hívei a haladó kon­zervatív politikának, s akik útját szegvén min­den oktalan kísérletezésnek, megvalósítják Göm­bös Gyula miniszterelnök hatalmas reformpro­gramját. A körültekintően bölcs, a lehetőségekkel okosan számító, az új idők új szükségleteit ki­elégítő reformgondolatok városa legyen tehát Budapest, amelyre büszkén nézzen ne csak az ország, de Európa is. Ennek első lépése most az urnák előtt következik. Vitéz Marton Béla, a Nemzeti Egység Párt­jának ügyvezető országos főtitkára, az elmúlt pénteken és vasárnap meglátogatta alberti ke­rületét. Marton Béla szervezte meg az egész or­szágban a nemzeti egység mozgalmát és így a vá­lasztási kampány megindulásakor óriási munka szakadt rá. Neki kellett megindítania a két évi fáradhatatlan munkával kiépített tökéletes gépe­zetet. A Ház feloszlatása óta naponként tizenhat­tizennyolc órát tölt Eszterházy-utcai hivatali he­lyiségében, ahonnan az egész ország választási küzdelmét központilag irányítja, óriási elfoglalt­sága miatt eddig nem is jutott hozzá, hogy meg­látogassa a kerületét, amely olyan egyhangú lel­kesedéssel áll volt képviselője mögött, hogy vele szemben egyik ellenzéki párt sem állított ellen­jelöltet. Választóinak 95 százaléka már aláírta az ajánlási íveket. Pedig négy évvel ezelőtt, amikor először lépett föl ebben a kerületben, ott egészen I más hangulat uralkodott. Ez volt Magyarország egyik legellenzékibb vidéke, ahol nemcsak, szélső­séges politikai felfogásokat, hanem nemzetiségi és felekezeti ellentéteket is le kell győzni. Marton Béla déli pihenője alatt meglátogatta Albertin fekvő birtokát is, ahol bebizonyította, hogy nem­csak nagyképzettségü, önzetlen politikus, igazi férfi, de kiváló agrár szakember is, amiről tanús­kodik gondosan rendbetartott, gyönyörű minta­gazdasága. Itt fogadta a Fővárosi Hírlap munka­társát, akinek a kastély parkjában sétaközben vitéz MARTON BÉLA a Nemzeti Egység Pártjának ügyvezető országos főtitkára a következő nyilatkozatot adta: — A választási küzdelem még kialakulófél­ben érte a Nemzeti Egység országos mozgalmá­nak legnagyobb törvényhatósági szervezetét: a Sipőcz Jenő dr. főpolgármestert egyébként szegedi útjára a miniszterelnök vonatán a fő­I város elnöki ügyosztályánál^ vezetője, dorogi I Farkas Ákos dr. is elkísérte. N. K.

Next

/
Oldalképek
Tartalom