Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-02-27 / 9. szám

Budapest, 1985 február 27. 3 1MHflHltaimrrTWHWwJIBaBBaMMaaBtaa»£5aa!5gHl Kulturális, művészeti és idegenforgalmi együttműködés Budapest és Bécs közöli Fritz Lahr, Bécs város első alpolgármestere nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a két város idegenforgalmi kapcsolatainak kiépítéséről — A két főváros­ban műtárlat! csereakciói rendszeresítenek PESTI KIRAKAT A Jrkgd.sk5 a vkdlottdk pdJjkn Hát ezeket a pesti pékeket se kívánjuk Buda­pest kirakatába kitenni. Egészen fantasztikus, hogy amíg a walesi herceg bárhol, vendéglőben, fürdő­ben, mulatóban, a kereskedők boltjainak egész tömegében szinte rajtaütésszerűen megjelent, min­denütt a legkellemesebb, Nyugat-Európa számára is irígylésreméltó tapasztalatokra tett szert; addig a magyar főváros legnélkülözhetetlenebb iparában, a pékiparban, valósággal balkáni állapotok ural­kodnak. A pékipar botrányait megsokalta a közön­ség és a zsemlye hitelét vesztette. Nem látunk mást, mint hogy a kartell küzd az egyén gazdasági sza­badsága, mindnyájunk zsebe ellen. Nem látunk mást, minthogy a drágaság pénzzel és fütykössel le akarja teperni az olcsóságot. Ezeket az alávaló balkáni eszközöket pedig fillérek miatt mozgósí­tották. Válóban fillérekért-e ? Ami bennünket szegény, münden fillért megforgató pestieket illet, csakugyan fillérekről van szó. De vájjon, ha a pékek üzleti könyveibe és telekkönyveibe beletekintünk, akkor is ilyen bagatell összegek mozgósítják a kést, a fütyköst, a pofont és az erőszak más eszközeit? Aki, vagy akik ellen a terror folyik, valószínűleg nem rendelkeznek Krözus vagyonával, mert külön­ben — ha ugyan nem volnának a ma ismeretlen szamaritánusok — ök is könnyű szívvel csatlakoz­nának a kartellhez. Nem, ök is keresni akartak. Olcsóbb áron többet. És ez a megbocsáthatatlan bűnük, amiért ki kell irtani őket a föld színéről. Ki kell irtani, mert egyetlen gesztussal lerántották a leplet a pékkartell machinációiról, egyetlen gesz­tussal megmutatták, hogy lehet olcsóbban is süte­ményt előállítani, mint azt a pékkartell cselekszi. Ez pedig főbenjáró bűn, mert egyszer valahogyan, véletlenül észre talál térni még ez a jámbor pesti közönség is. Egyelőre még csak a vádlottak pad­jára sikerült ültetni a drágaságot. Hetz/ Tyuhdjd Valami bécsi ember pénzt, sok pénzt akar keresni. És úgy véli, hogy ezt egy „Orig, ungarische Osarda” révén érheti él, ahol minden éjszaka fene­magyar — ahogy az újsághirdetés mondja — ,Níetz, Tyuhaja” járja. Tessék elhinni, nem nemzet- gyálázás ez, sőt ellenkezően mi nem bánjuk, hogy a magyar jókedvet, a magyar vidámságot — ha elsősorban a maguk javára is — így reklámozzák. Hogy nem olyan igazi, szívből jövő, színtiszta városi magyar tyuhaja is ez, mint amilyennel Szinnyei- Merse Félix képviselő úr magát a walesi herceget is elbájolta, arról az a szegény bécsi komédiás, aki bizony nem a városi urak közül váló, igazán nem tehet. De ez sem árt, bán' egy kis igyekezettel ezt is szabályozni lehetne. Vájjon miért ne sietnénk segítségére a jóigyekezetű bécsi „csárdás”-nak, aki bizonyára örülne, ha tényleg valami „orig, unga­rische” dolgot adhatna. Legyen élelmes a magyar kereskedelem, ajánljon bécsi barátunknak olcsó, de jó magyar bort, amilyet se Wösslau, se Kloster­neuburg nem produkál. Jó magyar asztalos csinál­jon tulipános padokat, kecskelábú asztalt, az asz­talra magyar ruhás babákat, amilyenekkel a walesi herceg szórakozott, fütyülöt kecskeméti barack- pálinkával, aztán állítson be egy banda magyar cigányt és a derék bécsinek bombasikere lesz. Akkor hódítani fog a „hetz” nélküli tyuhaja is. Az osztrák főváros vezetőségének két előkelő tagja szombaton váratlanul Budapestre érkezett és bárcsak néhány óráig időztek a magyar főváros­ban, ezt az alkalmat is megragadták, hogy a ma­gyar főváros legfőbb vezetőinél tisztelgő látogatást tegyenek és egyben megbeszélést folytassanak a két város idegenforgalmi kapcsolatának mélyrehatóbb kiépítéséről. Fritz Lahr dr., Bécs város első alpolgár­mestere és tartományi fönökhelyettese és Hermann Reuther dr., a városi múzeum és gyűjtemények igazgatója előbb Szendy Károly polgármestert keresték föl, majd Sipöcz Jenő főpolgármester­nél tisztelegtek. A látogatás során az előkelő ven­dégek úgy a polgármesternél, mint a főpolgár­mesternél egyelőre csak nagy vonalaiban körvona­lazták azokat a lehetőségeket, amelyek idegen­forgalmi szempontokból a két főváros érdekeit ered­ményesen szolgálni hivatottak és ezt a kölcsönös­ség érvényesítésével mindkét város javára a lehető­ség határain belül előmozdítsák. Ezek'a kezdemé­nyező tárgyalások még inkább felmelegítették azt a barátságos légkört, amely a két város boldogu­lásának útjait egymás támogatásával egyengetni iparkodik és ami végeredményben mindkét város javára fog szolgálni. A Fővárosi Hírlap munkatársa szombat dél­ben Hungária-szállóbeli lakásukon felkereste a kö­rünkben időző bécsi vendégeket, hogy tájékozást szerezzen budapesti látogatásuk céljáról és a hiva­talos körökkel folytatott megbeszéléseikről. Munka­társuk a bécsi városvezetőség két előkelő tagját már útrakészen találta, mert a délutáni gyors­vonattal elutazni készültek, ennek dacára szívesen álltak rendelkezésünkre. FRITZ LAHR dr. Budapesten szerzett benyomásairól és a város leg­főbb vezetőivel folytatott megbeszéléseiről a követ­kezőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatár­sának : — Sipöcz Jenő főpolgármester és Szendy Károly polgármester uraknál már a délelőtt folyamán Reuther dr. úrral együtt tisztelgő lá­togatást tettünk. Megbeszéléseink folyamán mindkét helyen azt a benyomást szereztük, hogy nagy megértéssel karolják fel az általunk felvetett eszméket, amellyel egyrészt kulturális kapcsolatainkat ki­építeni szándékozunk, másrészt a két város idegenforgalmi érdekeit harmo­nikus együttműködéssel fokozzuk. Nem szenved kétséget, hogy az egymásra­utaltság kihasználása mindkét városnak csak a javára fog szolgálni. A témát csak általános elvi szempontok érintésével tettük szóvá, a rész­letekre vonatkozólag további beható tanácsko­zások válnak még szükségessé és erre vonat­kozólag Budapest székesfőváros két legfőbb vezetője szeretetreméltó előzékenységgel fogadta propo- ziciónkat és nagy hálával tartozunk nekik azért a feltétlen megértésért, amellyel kiküldetésünk célját honorálták és azt a maguk részéről min­den rendelkezésükre álló eszközzel előmozdítani iparkodnak. Azzal a benyomással távoztunk, hogy becsületes szándékaink nagy hasznára válnak városainknak. Látogatásunk során át­adtuk a jelenleg Svájcban időző Schmitz főpol­gármester üdvözletét, akinek részére megbízá­sunk van a hasonló meleg viszonzás kifejezé­sére. Valóságos élmény volt számunkra az a közvetlen, baráti érintkezés, amelyet mindkét helyen tapasztaltunk. A közeli időben megint eljövünk, de látogatásunkat akkor hosszabb időre tervezzük, hogy alaposan tanulmányozhassuk ennek a magas kultúrájú városnak az intéz­ményeit, amelyek sok tekintetben túlszárnyalják hasonló bécsi berendezkedéseinket. Megkérdeztük Lahr alpolgármestert, hogy rövid budapesti tartózkodásuk alatt megtekin­tettek-e valamit Budapest kultúrintézményei­ből? A válasz így hangzott: — Bécs művészeti tanácsának az elnöke vagyok és így engemet különösen a művészeti kérdések érdekelnek. Reuther igazgató úrral együtt megtekintettük az i éremgyüjíeményt, amely világhírnévnek örvend. Amit ott láttunk, felülmúlta várakozásunkat, bár tudományos írásokból már eléggé tájéko­zottak voltunk felőle. Megnéztük az Iparművészeti Múzeu­mot is. A tárlaton Prokopius Béla dr., az Éremkedve- Jők Egyesületének alelnöke és Farkas Zoltán dr., ugyanannak az egyesületnek a főtitkára, valamint a múzeum részéről Hitszár La­jos dr. kalauzoltak bennünket és ők szol­gáltak felvilágosító magyarázatokkal. Nagy gyönyörűségünkre szolgált ez a szinte páratla­nul gazdag múzeum, tudományosan szakszerű remek elrendezésével, egyedülálló holicsi, to­vábbá Esterházy- és Bánffy-gyüjteményeivel. Sajnos, szűkreszabott időnk miatt ezúttal egyéb kultúrintézményeket nem kereshettünk fel, erre majd legközelebb keresünk módot és alkalmat. — Délben báró Hennet osztrák követ úr­nál voltunk luncheon. Ezt azért említem meg, mert ott részletesen megbeszéltük, hogy Buda­pest és Bécs között a már most is fennálló kap­csolatokat még szorosabbra kell fűzni, hogy a két város felbecsülhetetlen kultúr- kincseit hozzáférhetőbbé tegyük a tu­dományos világ számára. Ebben a meggyőződésemben szinte megerősítést nyertem, amikor sétára indultunk, bejártuk ezt a gyönyörű várost és élveztük azt a minta­szerű rendet, tisztaságot, azt a jó ízlést, amely lépten-nyornon elénk tárult és amely annyira jel­lemző a legszebb dunai világvárosban. Bécs ugyanis nem dunai város, — tette hozzá moso­lyogva az alpolgármester. Az alpolgármester azzal fejezte be érdekes nyilatkozatát, hogy a legjobb benyomásokkal távo­zik Budapestről, amely város minden osztráknak a szívéhez nőtt. Megemlítette még az alpolgár­mester, hogy az Iparművészeti Múzeumban tett látogatása alkalmával Farkas dr. azt a kitűnő esz­mét vetette föl, hogy a tervbevett szellemi és művé­szeti együttműködés eleven és propagandasztikus tartalmat légióként azzal kaphat, ha a magyarok időnként Bécsbe, a bécsiek viszont Budapestre vin­nék értékes gyűjteményeiket, ügymint annakidején a nürnbergiek elhozták Budapestre páratlan peda­gógiai gyűjteményüket és világhíres Madonnájukat. Majd ezt követően a budapestiek is tárlatot ren­deztek Nürnbergben, ami viszont ott szerzett dicsőséget a magyaroknak. Lahr alpolgármester a maga részéről ezt a felvetett eszmét helyesnek találta és a két város tudományos csereakcióját megvalósítandőnak tartja. Végül (még megemlítjük, hogy Lahr alpolgár­mester és kísérötársa koszorút helyeztek a hősök emlékművére, hogy kegyelettel áldozzanak az egy­kori bajtársaknak. megbeszéltük a közeljövőben tervbe­vett kölcsönös látogatásokat. a nagy kvalitások eireassa üdvözli Budapestet! Hálás köszönet az összes hatóságoknak és hivatalos helyeknek, amelyek a Fővárosi Beketow-circusz bérbeadásával lehetővé tették nekem, hogy Magyarország szép fővárosában, a gyönyörű Budapesten vendégszerepelhessek. A magyar közönségnek olyan circuszelőadásokat rendezek, amelyek­nél pompásabbat, nagyszerűbbet és gazdagabbat még sohasem mu­tattak. így tehát a csodaszép dunai világvárosnak nemcsak még soha nem látott művészi attrakciót nyújthatok, hanem a. magyar gazdasági élet fellendítéséhez is hozzájárulok, mert nagy vállalatom óriási szükségleteit kizárólag magyar cégeknél fedezem és a circusz technikai és kiszolgáló személyzetét is kizárólag magyarokból állí­tom össze. .. A legmagasabbra fokozott várakozásokban sem fog a magyar közön­ség csalódni. ß a J. Busch-circusz igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom