Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-02-06 / 6. szám
Budapest, 1935 február 6. Megindítják védelmi harcukat a detallRereskedük a kicsiny- hen árusít© gyáriparcsck ellen Megeg^est^k a kereskedőkkel, a selyemgyárak beszüntetik a vevokozüiaség koivetlen kiszolgálását A gyáripar eltévesztette a maga hivatását, amikor néhány év óta megszervezve vonja érdekkörébe a fogyasztóközönségeit és ezzel beláthatatlan károsodást okoz a detailkereskedöknek. Minden vitán felüláll, hogy a közvetítő kereskedelem exisz- tenciáját teljesen aláásta a, mindinkább elharapódzó gyáripari verseny és amikor a kereskedelem most ennek a rendszernek a megszüntetését követeli, akkor tisztában van azzal, hogy egykönnyen nem tudja jobb belátásra bírni a gyáripar egyes alakulatait. Minden dicséretet megérdemel Vértes Emil, a Fővárosi Kereskedők Egyesületének elnöke és Székács Antal, a Kereskedelmi és Iparkamara al- elnöke, akik a méltányosság elvi alapján állanak és el akarják kerülni a kormánybeavatkozást, mert az a legélesebb összeütközést provokálná a gyáripar és a kereskedelem között. Az ügy rendezése azonban nem az ö jóakaratukon múlik, mert ebben az esetben egyes gyáripari vállalatok feltűnő mohóságát kellene megszűntetni, ám az erről való lemondás nem tetszik bizonyos köröknek. A szóbanforgó gyárak fióküzleteket nyitottak a főváros különböző pontjain és a leghangosabb propagandával csábítják üzleteikbe a közönségei. Bevált rendszer a gyárak (részéről, hogy nagyvállalatokhoz, pénzintézetekhez, biztosítókhoz és közhivatalokhoz elküldik képviselőiket, hogy közvetlen rendeléseket vegyenek fel. Külön lapra tartozik, hogy saját alkalmazottaiknak a tényleges szükségleten felüli mértékben árusítanak, akik könnyen megtalálják az eszközöket ahhoz, hogy közvetlen ügynökhálózatot építsenek ki a felekhez. Ka meggondoljuk, hogy a gyáraknak ez a magatartása végeredményben számukra előnyös és kedvező volt, ha figyelembe vesszük, hogy az utcai fióküzletek berendezése és fenntartása már eddig is komoly befektetéséket igényelt és hogy a közvetlen kapcsolat a vevőkkel végeredményben számukra biztosíttota a közvetítői hasznot, akkor nem szabad és nem lehet túlzott optimizmussal nézni a most folyamatban lévő héketárgyalások eredményei elé. A gyárak minden méltányosságot mellőznek a kereskedelemmel szemben és elfelejtik, hogy a mai különleges gazdasági helyzetben a kényszerű kötött forgalom, a vámvédelem, a gyáripari preferenciák számukra a legkitűnőbb konjunktúrát jelentik. Nincsen szükségük tehát az olyan területekre való kiruccanásokra, amelyek nem tartoznak hivatásuk keretébe és amelynek kiszolgálása a kereskedelem feladatkörébe esik. Tény, hogy a gyáriparnak csupán húsz százaléka foglalkozik detail- kereskedéssel, ez is elégséges azonban ahhoz, hogy krízisbe döntse a viszontelárusító kereskedelmet, amelynek súlyosbodása a gyáripar egyetemére is káros visszahatásokat igér. A belátás és a méltányos megértés eddig nem diadalmaskodott a gyáripar részéről és ezért sok híve van annak a felfogásnak, hogy a kereskedelem indítsa meg a jogos önvédelmi harcát. Egyedül a textilipar és a kereskedelem között megindult tárgyalások folynak kedvező mederben és a belvárosi kereskedelmet képviselő cégek már ott tartanak, hogy a gyári detailárusítások megszüntetése ellenében bizonyos engedményeket hajlandók adni a detailkereskedök. A tárgyalások itt kedvező kilátásokat jeleznek, más ágazatokban azonban még mindig a merev visszautasítás mérgezi a légkört és a megegyezés kilátásait. Képtelenségnek tartják a szolid kereskedelem részéről azt a gesztust is, hogy egyes gyárak á maguk telepén üzletet nyitnak és „MARADéKáRU- B1TAS” cégtáblával próbálják a vásárlókat megnyerni. Jellemző a közönség megtévesztésére, hogy (i textilanyagokat a vevők előtt vágják le az ggész végekből, tehát végeredményben megtévesztő célzatú alkalmi árusítást folytatnak. Bizonyos gyárak detailüzleíéikben külföldi cikkeket is forgalomba hoznak és általában teljesen a kereskedői tevékenység kisajátításán működnek. Sok ilyen és hasonló manőverrel csábítják a közönséget és olyan eszközöket vesznek igénybe, amelyek a szolid kiskereskedelemben soha nem kaptak lábra. Minden elkeseredés é3 felháborodás indokolt a kereskedők részéről, akik a legszigorúbban szervezik a bojkottmozgalmunkat mindama gyárak ellen, melyek a viszontárusítás teljes aláaknázására törekednek. Ez a méltó válasz a gyáripar egyes tényezőinek jogtalan kirohanása ellen és bizonyos, hogy ebben a sorskérdésben az egész magyar kereskedelem a legnagyobb egyöntetűséget és összetartást fogja tanúsítani. A Magyar Nemzeti Bank hétfőn délután tartotta meg tizenegyedik rendes évi közgyűlését, amelynek rendkívüli jelentőséget kölcsönzött, hogy ez alkalommal mutatkozott be új minőségében a volt pénzügyminiszter, Imrédy Béla ár., a bank elnöke. Székfoglaló, nagyvonalú és a gazdasági élet minden területére szétágazó beszéde elején nyugalomba vonult elődjének, Popovics Sándor dr. volt elnöknek hervadhatatlan érdemeit méltatta, aki példátlan tehetségével az egész világ tiszteletét és nagyrabecsülését kivívta és a Nemzeti Banknak nemzetközi vonatkozásban is elsőrangú pozíciót biztosított. Imrédy beszéde nagy hatást gyakorolt a közgyűlésen megjelent politikai, gazdasági és társadalmi előkelőségek sorában. Imrédy után Korányi Frigyes báró, a Pénzintézeti Központ elnöke szólalt fel, aki szintén a legnagyobb elismerés hangján méltatta Popovics Sándor érdemeit, amelyet javaslatára a közgyűlés jegyzőkönyvileg megörökített. A közgyűlés egyhangúlag elfogadta a zárszámadásokat, kimondta, hogy a nyugdíjalap és a tartalékalap ö—5 százalékos javadalmazása után a részvényeseknek 8 százalék osztalék kifizetése válik lehetségessé. A közgyűlés végül megválasztotta a főtanács és a számvizsgálóbizottság tagjait. Az eredmény kihirdetése után Imrédy Béla bezárta a közgyűlést és a főtanács tagjai tanácskozásra gyűltek össze, amelyen nagyjelentőségű bejelentések történtek. A sütöiparosság belső élete sűrű egymásutánban hangos a botrányoktól, az összecsapásoktól és a. pereskedések lavinájától. A pékkartel féltékeny gondossággal akar őrködni az árak betartásán és ebben a törekvésében egyáltalában nem válogatós. Minden eszközt felhasználnak, ha egyik-másik renitens pékmester olcsóbb árat merészel .alkalmazni és a testi fenyítéstől az agent provocateurségig minden kitelik a pékkartel tehetségéből. Megveretnek pékkihordókai, ha az olcsóbb süteményt szállítják, feljelentik a választott bíróságnál az árleszállító szaktársat és botrányokat provokálnak mindenütt, hogy a horribilis hasznok épsége ne jusson veszélybe. A nagyközönség meglehetős undorral szemléli ezt a fenegyerekesked.ö mozgalmasságot és érthető ellenszenvvel viseltetik a pékkartellel, a mindennapi kenyér árdrágítójával szemben. A legújabb esemény a Peri-kenyérgyár árleszállítása, ami a kis- és középsütöiparban óriási elkeseredést váltott ki. Több pékmester után maga a sütőipartestület indított eljárást a Peri-gyár ellen és a tisztességtelen versenyperekben ítélkező választott bíróság már megkezdte a tárgyalást. Az ipartestület keresete hangsúlyozza, hogy A selyemgyárak beszüntetik a detailárusitást Legutóbbi számunkban szóvátettük, hogy a selyemárusítással foglalkozó detailkereskedök' tárgyalásokba bocsátkoztak a legnagyobb öt selyem- gyárral, hogy azok szüntessék be a kicsinyben varó árusítást. Értesülésünk szerint ezek a tárgyalások eredményre vezettek. A selyemgyárak belátták, hogy a saját jól felfogott érdekük ellen cselekszenek, ha közvetlen árusításaikkal elvonják a detailkereskedök vevőkörét és útjába állnak azoknak az exisztenciális érdekeknek, amelyek a kicsinyben való árusítással a kereskedők létfenntartását biztosítják. Az öt selyemgyár: az Adria selyemszövőgyár r.-t., a Car- pathia ipari és kereskedelmi r.-t., a Kispesti selyemszövögyár r.-t., a Hungária-Jaquard szövőgyár r.-t., a Soproni selyemipar r.-t. egyezséget kötöttek a detailkereskedökkel, hogy kicsinybeni árusításaikat a kereskedők kívánságának megfelelően beszüntetik. A selyemgyárak ezzel a nobilis eljárásukkal követendő például szolgálhatnak mindazon gyáriparosok számára, akik előtt a őetailisták jogos felháborodása eddig süket fülekre talált. A kereskedők remélik, hogy a jobb belátás végre mégis felülkerekedik, a többi szakmák gyárosainál is diadalmaskodni fog a józan felfogás és nem fogják a detailkereskedöket önvédelmi harcuk megindítáAz első nagy esemény volt, hogy Schober Béla dr., a bank vezérigazgatója bejelentette állásáról való lemondásod és nyugalomba vonul. A magyar gazdasági élet nagy veszteségnek tekinti Schober visszavonulását, aki nagyszerű képességeivel és kiváló pénzügyi talentumával úgy itthon, mint külföldön nagy tekintélyre tett szert. Imrédy Béla elnök és Iklódy-Szabó Andor dr. kormánybiztos meleg szavakkal méltatták a távozó vezérigazgató érdemeit, a főtanácsosok nevében pedig Scitovszky Tibor dr. fejezte ki köszönetét Schober Bélának a bank alapítása, óta kifejtett, eredményekben gazdag működéséért. A főtanács ezután a vezérigazgatói teendők ellátásával Lenk Adolf kincstári főtanácsos, igazgatót bízta meg és öt vezérigazgatóhelyettesi címmel ruházta fél. Tudomásul vette a főtanács, hogy a, jogügyi osztály vezetésével megbízott Gesztessy Ferenc dr. kincstári tanácsos egészségi állapotára való tekintettel, nyugdíjaztatását kérte és a. kérést a főtanács, a távozó igazgató érdemeinek elismerése mellett, teljesítette. A jogügyi osztály ideiglenes vezetését Thallmayer Alfréd dr., kincstári főtanácsos, igazgató vette át. A főtanács Polder M. János igazgatói címmel felruházott igazgató-helyettest és Baranyai Lipót dr. igazgató-helyettest - igazgatókká nevezte ki és őket az üzletvezetőség tagjaivá, hívta meg. Igazgató-helyettessé nevezte ki továbbá Judik József dr. jogtanácsost és tudomásul vette, hogy Polder M. János igazgató a hitelügyi osztály, Bárányát Lipót dr. igazgató a bankosztály és Judik József dr. igazgató-helyettes a közgazdasági, tanulmányi és statisztikai osztály vezetésére kapott megbízást. a Peri-gyár más minőségű kernyerefc hozott forgalomba, mint amilyent a kenyér címkéjén feltüntet. A fővárosi vegyvizsgáló állomáson és a Műegyetemen megvizsgálták a Peri-kenyeret és megállapították, hogy a hirdetett mennyiségnél több a burgonya és nagyobb a víztartalom. A birósá,g elrendelte a bizonyítást és a pékszakmában érthető érdeklődéssel várják a fejleményeket. Nem az első eset, amikor a sütöipartesiülst és a Peri-gyár éles konfliktusba jutnak egymással. Két évvel ezelőtt már addig terjedt a gyűlölet, hogy a pékipartestület titkára, rajtaütésszerűen kikalauzolta a VH. kerületi elöljáróság közegeit a Peri-gyárba, hogy a helyszínen szerezzenek tapasztalatokat a gyártási szabályok betartásáról. Az eredmény a 717/VII.—1933. számú kihágást eljárás volt, amelynek egyik jegyzőkönyve többek között ezt tartalmazza: „A Peri-kenyérgyárban az alkalmazottak hajnali fálnégy órakor lovakat ápoltak, azután a kény éráikor dúst és a cédulázást végeztek. A munkások körme piszkos volt, a fürdőhelyiségek falai szennyesek. Az öltözőben a ruhák a szekrényen Javul voltak felaggatva, a sütőipari szabályrendelet nincs kifüggesztve, továbbá nincsen munkaidönyíi— mi ...........mi i■ !■"' ~jiiii—inni ii i ---------------1 N emzeti isii közgyűlése és tanácsülése imrédy lila Popoifios Sándor érdemeit méltatta — Schober ié^a nyugalomba vonul — Egyébb nyugdíjazások és kinevezések — Ui vezetők az ügyosztályok élén---------—----------Cse ndélet a pékíparosok berkeiben Végnélküli botrányok a kenyérdrágítás árnyékában
