Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-12-11 / 50. szám

Budapest, 1935 december 11. 3 A HÉV tarifájának rendezése csak az egész közlekedési politika reformja keretébe® oldható Tarifális kooperáció a MÁV és a HÉV között Közgyűlési teremben és újságokban, javasla­tok, tervek és panaszok formájában állandóan napirenden van a Hév. tarifája. Ez a folyamat azóta erősödött meg, amióta a BESZKÄRT átvette a Hév-et Nem mintha azóta megdrágult volna a tarifa, hanem mert közelebbről látszik megvalósít­hatónak valamilyen megoldás lehetősége, másrész­ről az egyre nehezebbé váló gazdasági viszonyok, a pénztelenség miatt a közönség nehezebben fizeti a tarifát, mint azelőtt. De napirenden tartja a kérdést a Pestkörnyéknek mind jobban szervezett fellépése is. Ennek a legforróbbá lett közlekedési problé­mának megvilágítására kérdést intéztünk Veress Gábor dr. MÁV igazgató, fővárosi bizottsági taghoz, aki nemrégen a Fővárosi Hírlap hasábjain az egész közúti közlekedésünk legfőbb elveit ismertette fel­tűnést keltő, érdekes nyilatkozatában. — Mi a véleménye a Hév.-tarifa körül jelent­kező különböző tervekről és kívánságokról? —• kérdeztük. — A Hév.-tarifák tekintetében — volt a vá­lasz — a forgalmi, statisztikai és a bevételi ada­tok alapos ismeretének hiányában mindenféle nyiltkozatok — akármelyik oldalról is Jöjjenek — könnyelműségnek tekinthetők. — Hogyan lehetne a különösen sürgető kívánságoknak eleget tenni? — volt a további kérdésünk. — Igen nagy a valószínűsége annak, -—- fe­lelte Veress Gábor — hogy a Hév. díjszabása kérdésében minden jogos igényt kielégítő, 'parti­kuláris megoldást nem lehet találni és elfogad­Néháfiy hét óta a főváros üzemi ügyosztályá- , ban érdekes kimutatásokhoz gyűjtik az anyagot, j A Vízmüvek, a Gázmüvek és az Elektromos 1 Müvek készítik ezeket az összeállításokat egy polgármesteri rendelet alapján, amelynek célja pontosan megállapítani ezt, hogy a három nagy­üzem hálózata milyen mértékben gyarapodott az utolsó esztendőkben. Negyediknek csatlakozik hozzájuk az út- és csatornaépítési ügyosztály, amely viszont a kiépített útvonalakról és az újonnan fektetett csatornahálózatról ad össze­foglaló képet. Morvay Endre dr. tanácsnok, az üzemi ügyosztály vezetője, erről a munkáról a Fővárosi Hírlap munkatársát a következőkben tájékoztatta: — Már hosszabb idő óta tapasztaljuk, hogy a: főváros külterjes fejlődése óriási feladatok elé állítja üzemeinket és közülük egyesek alig képesek a felmerülő szükségleteket kielégíteni. Voltaképpen a háború után bekövetkezett általá­nos elszegényedés volt az oka annak, hogy a város fejlődése a messzefekvö perifériális kerületeken indult meg, mert egyrészt ott olcsóbbak voltak a telkek, másrészt a családi ház és a kertes ház­építő irányzat mindinkább előtérbe került. Tizenöt esztendeje tapasztaljuk azt, hogy Budapest belterülete mindinkább elnépte­lenedik és a fővárosba állandóan beszivárgó vidéki lakosság a város centrumától messze telepdik le. Különösen a budai hegyvidékeken, szinte gomba­módra elszaporodtak a kisebb-nagyobb települé­sek és a családi ház után vágyakozóknak az sem volt akadály, ha otthonukat gyakran több kilo­méter távolságban építették fel a már régebb idő óta kulturált területektől. Pár évig, amíg a peri­fériákon elszigetelten 5—6 házból álló építkezések voltak, ezek a települések nem jelentettek reánk semmi néven nevezendő terhet, de mikor már negyvenen-ötvenen kerül­tek össze, jelentkeztek a városi kultúr- berendezések utáni igények. Egymásután jelentek meg a deputációk, meg­indult a társadalmi szervezkedés, hogy utat, csatornát, vízvezetéket, villamos­áramot és gázt adjon a főváros. ható megoldást csak a BESZKÄRT egész tarifa- politikájának komplexumában kell keresnünk. — Es mi a véleménye a tarifa szemszögé­ből nézve a Hév. megváltásáról ? — Eltekintve attól a tulajdonképpen túl­haladott, de állandóan előráncigált kérdésről, — hangzott a válasz — hogy helyes volt-e a Hév. megváltása vagy sem, és függetlenül erre a kér­désre adható választól, az egész székesfővárosi közlekedés egységesítése egy kézben alkalmat és lehetőséget ad a Hév. díjszabási problémájának a megoldásához is, ami pedig enélkül az egysé­gesítés nélkül aligha lett volna lehetséges. Tehát használjuk ki azt a kedvező helyzetet, hogy köz­lekedésünk egy kézben van. — A BESZKÄRT ési a Hév. egy kézben vannak, de vájjon Budapest, továbbá a vele szorosan Összefüggő környék egész közlekedési komplexumának rendezésében nem kell-e szá­molni a MÁV és a HÉV bizonyos kooperáció­jával is? — volt az utolsó kérdésünk. — Ami a Hév.-kérdés tarifális oldalát illeti, kaptuk meg a választ — A MÁV és a HÉV között bizonyos tari­fális kooperációt el tudok képzelni, és megvalósíthatónak tartok olyan megoldáso­kat, amelyek a közönség igényeit kielégítik, anélkül, hogy a két érdekelt üzemnek különösebb megterhelését okozná. Ilyen megoldások — mert több is van — részleteiről annál kevésbé nyilat- kozhatnám, mert a MÁV tarifapolitikája a köz­lekedési minisztérium főhatóságának lévén fenn­tartva, ennek a főhatóságnak előzetes hozzá­járulása nélkül nyilvánosság előtt egyik meg­oldás sem volna tárgyalható. Ez a mind erőteljesebben megnyilvánuló óhajtás sok helyen konkretizálódott is, a nagy távolsctgok miatt azonban a beruházott sokszázezer pengő észrevehe­tően megterhelte üzemeinket. A helyzetet még súlyosabbá tette az, hogyha meg is csináltuk a nagy befektetést igénylő vezetéke­ket, az új települések lakosságának fogyasztása többnyire minimális, így az általunk befektetett összegek amorti­zálódása a normálisnál sokkalta hosszabb ideig tart. — Különösen a Vízmüvekre volt nagyon hát­rányos ez a külterjes fejlődés, amely nem egyszer alig megoldható feladatok elé állította az üzem igazgatóságát. A jobbpart és a balpart fejlődése között óriási differenciák mutatkoznak. Most ér­kezett be a Vízmüvek igazgatóságától az általunk bekért statisztika, amelynek adataiból megállapít­ható, hogy amíg Pesten 1920. és 1935 között az újonnan lefektetett vízvezetéki csövek hossza 20%-kal emelkedett, addig a budai oldalon 45%-kal kellett emelni a vízszállító csövek hálózatát. Az Elektromos Müvek kimutatása még nem érkezett Számos cikkben foglalkozott a Fővárosi Hír­lap a Vízmüvek fejlesztésével kapcsolatos ki­sajátítási ügyekkel. Miután a gazdákkal nem lehetett megállapodni, a kisajátítási ügy törvé­nyes útra terelődött. Elsöfokon a főváros meg is nyerte a pert, de az érdekelt gazdák fellebbezéssel éltek. Most döntött a kereskedelmi miniszter az ügy­ben és teljes mértékben elfogadva a fő­város álláspontját, a gazdákat jogosulatlan kérelmük igényeivel elutasította. Ezek után a szükséges területek most már aka­dálytalanul a főváros rendelkezésére állanak, úgy­hogy a szentendrei sziget partjain a 25 méter szélességben kisajátított területsávon az új kút­fúrások gyors tempóban megindulhatnak. A Víz­müvek fejlesztése egyébként az előírt program szerint folyik tovább. Ezidőszerint a káposztás­megyeri főtelepen és a II. számú átemelötelepen ugyan be az ügyosztályba, máris megállapítható azonban, hogy ez az üzem nincsen annyira súlyos helyzetben a külterjes fejlődés miatt, mint a Víz­müvek. Ennek az a magyarázata, hogy a világítási hálózattal a közigazgatási ha­tárokon belül eső területet mindenképpen el kell látni és mivel a külterületeken lég­vezetékek vannak, az új települések csak annyiban jelentenek külön terhet, hogy a közutak mellett húzódó légvezeték-háló­zatból az egyes házakig kell egy-egy, ren­desen rövidebb, kevés pénzbe kerülő, le­vezetést csinálni. A Gázmüveknél is folyik már az adatgyűjtés és értesülésem szerint még ebben a hónapban be­terjesztik hozzánk az összeállított statisztikát. — A főváros vezetősége már hosszú idő óta aggódva figyeli, a mind erőteljesebbé váló kül­terjes fejlődést és elérkezettnek látja az időt arra, hogy minden szóbajöhető eszközzel gátat vessen annak. Az üzemeinkre háruló rendkívül nagy költségek ugyanis károsan befolyásolják a közszolgáltatások árait. Az üzemek szociális hivatásuk mellett üzleti vál­lalkozások is, amelyeknél nagyon fontos a pénz­ügyi egyensúly kérdése. Ha a normális méretű városfejlődés folytán emelni tudnók a fogyasztást, önként adódnék az a lehetőség, hogy a régóta tervbevett árcsökkentésekre sor kerüljön, ebben a pillanatban azonban az a helyzet, hogy a szórványos településekhez kiépített ve­zetékek költségei hátrányosan befolyásol­ták az önköltségi árat, amely semmiképpen sem maradhat eddigi szint­jén, hanem emelkedik.-— Érezzük természetesen más vonatkozások­ban is a külterjes fejlődés okozta nehézségeket. A közműhálózat kiépítésével egyidejűén utakat, csatornákat, közúti közlekedést, közoktatási in­tézmények és piacok létesítését követelik tölünk és mindez rengeteg sok pénzbe kerül. Helyzetünk általában nem könnyű, mert amennyire kívánatos a közület szempontjából az üzemek szolgáltatásai­nak fokozottabb igénybevétele, annyira káros ez a jelenleg csak befekte­téseket követelő, de hasznothajtónak egy­általán nem mondható, óriási területeken megoszlő városfejlődés. Zsinórmértékül vehetjük azt a megállapítást, hogy a városiasodás csak akkor lehet célszerű, ha a települök igényei harmonizálnak a főváros tulajdonában lévő közmüvek érdekeivel. Minden erőnkkel arra kell ennélfogva törekednünk, hogy az ötletszerű fejlődést tervszerű városfejlesz­tés váltsa fel, mert csak ebben az esetben képesek üzemeink arra, hogy jóelőre elkészíthessék a jövő fejlődés útját jelölő céltudatos beruházási programmot. Ezen a réven kevesebb költséggel többet tudunk produkálni, s ha ez bekövetkezik, az lesz a vég­eredmény, hogy közö'aségünk olcsóbban juthat a közszolgáltatásokhoz. A polgármester úrral való többszöri megbeszélés eredményeként rövidesen kezdeményező lépések történnek a városrendezés és városfejlesztés meg­felelő tervszerű szabályozása érdekében. Ebbe a munkába elsősorban a vezetésem alatt álló ügyosztály, továbbá az út- és csatornaépítési, meg a városrendezési ügyosztály kapcsolódik be és szorost együttműködéssel igyekszik minden lehetőt elkövetni a területek irányítása érdekében. Elsősorban az építésügyi szabályzat módosítására gondolunk, de ennél semmivel sem tartjuk jelen­téktelenebbnek a telekpolitika széleskörű, állandó irányítását. folynak jelentősebb építési munkálatok. A vízmű bővítéssel kapcsolatban az I. számú tartalék- alagútnál megkezdték a csövek alátámasztására szolgáló bakok betonozásáét, a vízszivárgások miatt egyes helyeken megrongálódott vakolat ki­javítását és az aknákba vezető lépcsőié jár átok készítését. Gyorsan folyik a II. számú alagút építése is, ahol már elérték a 600 méteres távolságot, ami­vel ennek az alagútnak a fúrása is befejezést nyert. Ez a munka zavartalanabb volt, mint az előző alagút-fúrás, mert az építtetők kellő ta­pasztalatokkal rendelkeztek. Volt nap, amikor tíz méter hosszúságú alagút-szakasz készült el. A békásmegyeri új főgépház, valamint a szent­endrei sziget keleti oldalán tervezett gépház épí­tése is előrehaladt. Ez utóbbi területen folyamat­ban van a szifóncsöcsatorna betonozása és a gyűjtőakna süllyesztése. Végei vet a főváros a kültelki építkezéseknek A rengeteg kihasználatlan közmű rontja az üzemek rentabilitását Elutasították végleg a sziget monos- tori gazdák túlzott kisajátítási Igényét A kereskedelmi miniszter is elutasította a monostori gazdák túlzott követelését

Next

/
Oldalképek
Tartalom