Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-11 / 50. szám
yxnfögo&JÍMíiP Budapest, 1935 december lí. amikor ezekről az életkérdést jelentő pénzügyi vonatkozású problémákról folynak a tárgyalások, arra is törekszünk, hogy elintézzük az állam és a főváros között fennálló egyéb financiális kapcsolatokat is. Hosszú megbeszélések fogják követni egymást, én azonban bizom abban, hogy miután nemcsak a belügyminiszter űr, hanem az egész kormány megértéssel kíséri a székesfőváros életét, e tárgyalások végeredménye az alapos megoldás lesz. Azt hiszem, nem kell arról beszélnem, hogy a békés úton való megegyezés egyaránt üdvére válik az államháztartasnak és a szekeistöva- rosnak. A polgármester ezután munkatársunk kérdésére a státusrendezési javaslatokról volt szíves nyilatkozni. — Úgy terveztük, — mondotta — hogy a státusrendezési javaslatokat mindennél sürgősebben letárgyaljuk, mert magunk is érezzük, hogy a közigazgatási személyzet és az üzemi alkalmazottait egyaránt várjak az új rendelkezések életbeléptetesét, amellett azonban a legközelebbi jövő szemponjából is fontos a javaslatok elfogadása. A státusrendezési javaslat különben kifejezetten a szanálással összefüggő intézkedés és mint ilyen, a főpolgármester ur hatáskörébe tartozik, akinek szuverén joga: mikor és milyen körülmények között kivan azzal foglalkozni. Minthogy a főpolgármester úr ezidószennt köny- nyebb természetű betegsége miatt nem járhat be hivatalába, természetesen mindaddig, amíg ő az ügyek vezetését újra át nem veheti, szóba sem jonet bármilyen, a szanálási komplexumba tartozó ügynek napirendre tűzése. Utasítására mi már korábban elkészítettük az általa kívánt javaslatokat és azokat átkül- döttük hozzá. Erről az ügyről különben, minthogy nem az én hatáskörömbe tartozik, nyilatkozatot nem tehetek. — Mi mostanában nagyjelentőségű folyóügyekkel foglalkozunk. Mindenképpen szeretnok, ha az új la^oeriexi szaouiyrencteiecct a legnoze- lebbi negyedkor, tehát jebruár elsején életbélép- tethetnok, s erre meg is van minden reményünk, mert a főpolgármester úr, értesülésem szerint, a jövő hét valamelyik napjára közgyűlésre hívja össze a törvényhatósági bizottságot és ennek az ülésnek egyetlen napirendi poncja a lakbérleti szabályrendelet-tervezet megvitatása lesz. — Erősen foglalkoztat bennünket ezenkívül a jövő esztendő folyamán lebonyolításra kerülő út- és csatornaépítési program, nagyreszt az a körülmény, hogy a törvényhatósági bizottság határozata szerint a jövőben fokozatosan ki kell küszöbölni a főváros makadámútjait, másrészt az újonnan kialakuló városrészek, így nem utolsósorban a XI. kerület nagymérvű fejlődése igen sokirányú munkásságot követel meg mérnökeinktől. Angyalföldön és Lágymányoson lesznek a legköltségesebb és legnagyobb körültekintést igénylő munkálatok, az előbbi területen az új szivattyútelep felállítása és berendezése, az utóbbi helyen pedig a Horthy Miklós-híd közvetlen és távolabbi környékének csatornázási és útépítési teendőivel kapcsolatban. — Ugyanígy sok dolgunk lesz a városrendezést illetően is. Óbuda elkészült szabályozási terveit, ha egyszerre nem is, de több esztendő programjába beállítva, életre kell hívnunk; foglalkoznunk kell a Fővárosi Közmunkák Tanácsának működésével párhuzamosan a Madách Imre-sugárút és az Erzsé- bet-sugárút megnyitási kérdéseivel és természetesen nem szabad elhanyagolnunk a Tabánra vonatkozó elképzeléseket sem. — Tanügyi vonatkozásban a jövő esztendő nem fog sok új munkát adni. A költségvetésben biztosítottuk ugyan több külterületi polgári iskola és gyermekotthon felépítését, tovább fogjuk folytatni a szociális jellegű tanintézetek életre- hívását is és különös súlyt helyezünk arra. hogy az ipari irányú szakképzés to/ábbfejlődjék; meg- szükült anyagi lehetőségeink miatt azonban nagy általánosságban mégis csa* arra törekszünk, hogy mindenképpen fenn tudjuk tartani iskoláink eddigi színvonalát. — A közélelmezési feladatok, az elmúlt pár esztendőkhöz képest egyre nagyobb mértékben helyezkednek előtérbe. Ez természetes, mert saját bőrünkön tapasztaljuk, hogy az országnak aszályos esztendeje volt és ezt a körülményt az üzleti spekuláció mindenképpen igyekszik kiaknázni a maga javára. Egyebet nem tehetünk, csak annyit, hogy élénk figyelemmel kisérjük az áruk felhozatalát és az árak kialakulását és saját intézményeinknél is igyekszünk a legelsőrendű tömegélelmezési cikkekből olyan készleteket felhalmozni, amelyek révén egyrészt biztosíthatjuk a legszegényebb néposztály szükségleteinek fedezését, másrészt letörhetjük a spekuláció túlkapásait. Közélelmezési intézményeinket egyébként tovább modernizáljuk és bővítjük. A sertésközvágóliidon aligha kerülhetjük el az export szempontjából olyannyira fontos központi zsírolvasztó-berendezés felállítását, emellett azonbar elodázhatatla- nul szükséges az is, hogy a hütőházak befogadó- képességét növeljük. Az errevonatkozó munkálatok egyébként már hónapok óta folyamatban is vannak. — Szociális akcióink a megszokott hatalmas keretek között folynak. Pár hét múlva újból megindítjuk a szellemi szükségmunkaakciót és nagyon szeretnénk módot találni arra is, — nem is módot, hanem fedezetet — hogy fizikai szükségmunkát is indíthassunk és ennek révén pár ezer nagycsaládú munkanélkülit szerény kenyérhez juttathassunk. — Közegészségügyi téren. a legutóbb felvett 21 millió pengős beruházó kölcsön terhére, egész- sereg beruházást végeztetünk el. Rövidesen megnyílik a rádiumkezelésre berendezett Bakáts-téri intézet, az Uj Szent János-kórház területén épülőfélben van az új női osztály és nemsokára eltűnnek a Szent László-kórház állandójellegű épületei közül a teljesen elavult, lebontásra már régen megérett fabarakkok is. — Ugyancsak a beruházó kölcsön ad fedezetet a Rudas-fürdő modern kiképzésére, s a vele kapcsolatos gyógyszálló felépítésére. Kora tavasszal itt is elkezdődik a munka és bízunk abban, hogy ez a páratlan forrásokkal rendelkező fürdő újból való megnyitása után egy-kettőre a legkedveltebb intézményévé válik a fővárosnak. — Egyszóval: dolgozunk a szebb és jobb jövő kiépítésén. Óbuda a római kor emlékeinek kincsesbányája Beszélgetés J\agy Bajos egyetemi magántanárral, az Aquincumi Múzeum igazgatójával A napilapok most jelentették, hogy a Ferenc József koronázási jubileumi alapítvány tudományos díját a zsűri egyhangúlag Nagy Lajos dr. egyetemi magántanárnak, az Aquincumi Múzeum igazgatójának ítélte. Megoldandó feladat „Magyarország történelme a honfoglalás előtti időben, különös tekintettel a római korra” volt. És talán először fordult elő az, hogy bár a díj egyáltalán nem megvetendő összeget tett ki, mert hiszen összege 2000 pengő, Nagy Lajoson kívül más komoly pályázó nem akadt. A pályamű bírálatát egyik legnevesebb történetbúvárunk: Alföldy Endre dr. egyetemi professzor végezte, aki a döntőbizottság elé terjesztett szakvéleményében a legnagyobb elismeréssel emlékezett meg az Aquincumi Múzeum tudós igazgatójának prominens érdemeiről és tudományos felkészültségéről. A Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma nyílt Nagy Lajos dr.-ral beszélgetést folytatni azokról a folyamatban lévő ásatásokról, amelyeket ezidőszerint is az ö közvetlen felügyelete mellett végeznek a főváros területén. •—• Ásatásaink esztendők sora. óta állandóan folynak —- mondotta, s bár meglehetősen szerény anyagi esközök állanak csak rendelkezésünkre, a mutatkozó eredményekkel nagyon meg vagyok elégedve. A feltárások nyomán megállapítható, hogy a római korban, majd az azt követő későbbi századokban, a mai III. kerület helyén virágzó élet uralkodott. Napról napra előfordul, hogy Óbudán egy-egy kisebb városrendezési munkával kapcsolatban ősi építmények köveibe ütközik a csákány, bizonyítékául annak, hogy bár Aquincum csak a római légió katonai állomása volt, mégis Pannónia jelentősebb gócpontjához tartozott. — Kevesen tudják, hogy a legutóbbi hónapokban Óbuda területén egy újabb amphiteatrum feltárási munkálatai kezdődtek meg. A Nagyszombatutca, Pacsirtamező-utca és Viador-utca által határolt köralakú területről van szó, amelyen az ásatásokat csak nemrégiben kezdhették meg, annál az oknál fogva, mert az itt álló düledezö viskók kisajátítása és lebontása csak ekkor vált lehetővé. Egyelőre még a munka kezdetén vagyunk, mert rendkívül nagymennyiségű földet kell elszállítani, máris kibontakoznak azonban a rómaikori építmény hatalmas méretei. Az eddigi jelek után ítélve, ez az amphiteatrum lényegesen nagyobb, mint a,z aquincumi római telep közvetlen közelében lévő cirkusz. De nemcsak itt folynak a múlt emlékeinek feltárására irányuló munkák. Az óbudai református templom előtt húzódó Kálvin-utcában csatornafektetési munkálat közben hatalmas méretű székesegyház nyomaira bukkantunk, amelynek azokat a részeit, amelyek a területet határoló, használatban lévő építmények sérelme nélkül felszínre hozhatók voltak, — feltártuk. — Most különben nagyszabású lehetőségek előtt állunk. Valószínűleg rövidesen sor kerül Óbuda szabályozási terveinek valóraváltására és ezekkel a munkálatokkal kapcsolatban egészen bizonyosnak látszik, hogy kutatómunkánkat újabb eredmények fogják gazdagítani. Azok az eredmények, amelyek a közelmúlt esztendőkben az ásatások nyomán mutatkoztak, könnyen valószínűsítik azt a feltevést, hogy a föld mélyében még igen sok és igen nagy érték rejtőzik, éppen ezért az ásatások folytatása tudományos és kultúr szempontból egyaránt kívánatos. Elég, ha utalok arra, hogy a Kórház-utcában felszínre került cella trychora, a nemrég megtalált víziorgona stb. mind olyan érték; amilyennel kevés ország dicsekedhetik. Természetesen a régmúlt idők minden emlékét nem fogjuk tudni napvilágra hozni, mert az egész városrészt nem dúlhatjuk fel, mindenesetre arra törekszünk azonban, hogy a lehetőség szerint a különleges értékeket feltárhassuk és ezekkel gyarapíthassuk haj dank őri történelmünk adatait. Szép Heléna, Plínchard trombitás és a Cigánybáró karácsonya A karácsony szent varázsával közeledik felénk. A szíveket az ajándékozás gondolata melegíti, de a másik oldalon ott áll megcsappant lehetőségével a pénztárca, amely gátat állít a szív hajlandóságai elé. Ez a harc azért valahogyan úgy alakul mindig, hogy a szív győz a küzdelemben és a költségvetés kitágul, hogy az ajándék beleférjen,. így történt ez most a Budapesti Népszínházi Nyugdíjint\ázet-hen is, amely a napokban azért ült össze, hogy a régi Népszínház nyugdíjasainak karácsonyi segélyéről határozzon. Hogy a nehéz viszonyok között miképpen sikerült ezt a kérdést az idei karácsonyra megoldani, arról liovszky János, a Nyugdíjintézet elnöke a következőket mondta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — örömmel újságolhatom, hogy a karácsonyi segélyek dolgát sikerült megoldanunk. Minden intézkedés megtörtént, hogy a Népszínház nyugdíjasai december 16-án és 17-én kézhez kaphassák a segélyösszegeket. Még pedig nagyon szép összegeket, úgy, hogy boldog karácsonyuk lesz a nyugdíjasoknak az idén. Helyzetük, egészségi állapotuk szerint gondoskodtunk róluk, nagy szeretettel, gyöngéd figyelemmel, hogy karácsonyra örömet szerezzünk a művészieknek, akik — nagyon kevés kivétellel — öregségükre mind szegényen élik le napjaikat. Annak a néhány kivételnek is, aki rendezett viszonyok között él, vagy pláne fehér hollóként jómódban van, juttattunk valamit, inkább figyelemből, mert az ajándék mindig jól esik. — Kedves, a letűnt boldog időkre emlékeztető nevek vannak ezen a karácsonyi listán: Pálmay Ilka, a legszebb Szép Heléna, Szirmay Imre, a felejthetetlen Plenchard, Lüi szerelmes trombitása, Pintér Imre, Nyárayné, Nárciszáé, llenedich, az örökem- lékü Cigánybáró, Veröné Margó Célia, az egykor hódító Saffy, Lubwiszky, a legöregebb nyugdíjas, aki, hosszú betegségére való tekintettel, dupla adagot kapott. — De segélyben részesültek a kegydíjasok is, akik sohasem fizettek be a nyugdíjpénztárba, így Ledovszky Gizella, Tompa Kálmán, aki Szombathelyen él és Zilahy Gyula, a híres Zsüle, aki immár nyolcvan éves. — Megajándékoztuk Devecisné Harmatit Ilonát és Littkéné Kömáromy Mariskát' is, akik segélyre nem szorulnak, mert jól mentek férjhez. Ezt lehetne mondani Szirmay Imréről is, aki megcsinálta azt a csodát, hogy mindig rendezett viszonyok között élt. Az ö külön takarékossági rendszerével olyan művésze tudott lenni az életnek, mint a színpadnak.
