Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-12-11 / 50. szám
Huszonötödik évfolyam Budapest, 1935 december íl. áO. szám kifizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGÓ FÉLÉVRE ................12 PENGŐ EG YES SZáN áRA: 59 FILLÉR Árusítják ax összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ ÉHÜL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. &NDRÁSSY-ÚT 69 Telefon: 13-7*13 — Postacsekh: 40,424 Lillák az Andrássy-úton Tárgyalásokat folytat a főváros az állammal a forgalmiadóknlcs megváltoztatásáról Szendy Károly polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a deficit eltüntetésétől, a státusrendezési javaslatiéi és a főváros egyéb aktuális kérdéseiről A háború alatt, amikor az osztrák hadvezérek az egyik vereséget a másik után inkaszr szálták, még bőven akadtak olyan pesszimisták Budapesten, akik keserűen sóhajtottak fel: meglássátok, lesz még idő, amikor libák fognak legelni az Andrássy-úton. Hála a Mindenhatónak és Budapest önkormányzatának, ez az idő nem következett be és nem is fog bekövetkezni, mert a magyar székesfőváros szebb, mint valaha, becsületesebb, lelkesebb tempóban fejlődik talán, mint bármikor. Közben az anyagi viszonyai is rendben vannak, vagyona csak növekedett, háztartásában peüig, ha pillanatnyilag van is némi hiány, ennex eltüntetésére kész tervek és kész Ígéretek vannak a polgármester kezében. Hogy pedig nem jutottak el a libák az Andrássy-uti legelőre, annax egyetlen magyarázata van, es ez az, hogy józan takarékossággal, de nem zsugorisággal gazdálkodott a haoorú befejezése óta mmaenkor a magyar székesfőváros vezetősége. Egy cikket olvastunk e heten, amelynek nyomán megborsódzott a hatunk, mert éreztük, láttuk, hogy a háború pesszimistáinak igaza volt, ha olyan ortodox pénzügyi igazgatók, mint a cikk írója, védették volna kezükbe Budapest székesfőváros gazdálkodásának és fejlődésének irányítását, akkor igenis, már régesrégen libák legelnének az Andrássy-úton. Az a gazdasági ortodoxia, amelynek sötét fellegeit a cikk írója, a bámulatos Teleszky-imitátor, szinte hétről hétre föl akarja vonultatni Budapest egére, régen megölte volna ezt a várost és ma már a rákoskeresztúri temető a Károly-kaszárnyánál kezdődnék. A költségvetési vita lezárása után már vártuk a Teleszky-imitátor jelentkezését, aki hál’ Istennek, ezúttal is csak a fekete ólombetűkön át hirdetheti hátborzongató elméleteit. Ezekkel az elméletekkel nem azért foglalkozunk, mert vitatkozni akarnánk velük, hiszen nincs ebben a városban egy lélek sem, aki a zsugoriság demagógiájához tanítványul hajlandó volna csatlakozni; de foglalkozunk velük azért, mert a magunk és a székesfőváros vezetőségének álláspontját semmivel sem lehet jobban megerősíteni és igazolni, mint ezekkel a magán-jeremiádokkai. Azt mondja ugyanis kedvenc teoretikusunk, hogy: »Legyünk végre tisztában azzal, hogy a főváros deficitjét ki kell küszöbölni, hogy a főváros lakosságát nem lehet semmiféle új adóval terhelni s a főváros adósságait nem lehet tovább szaporítani.” Bevalljuk, hogy nem tudjuk megállapítani, ^ként juthatott el a cikkíró ehhez a konklúzióhoz, amelyet kétharmadban mi is elfogadunk. Igenis, igaz az, hogy a főváros deficitjét ki kell küszöbölni, aminthogy ebben senkinek egy pillanatig sem volt kétsége. Egy kis jóhiszeműséggel meg lehetett volna mingyárt azt is állapítani, hogy a polgármester már legalább ötvenszer rámutatott azokra a korlátokra, amelyekből ezt a jelentősnek igazán nem mondható deficitet, az öt-hat milliót, pótolni fogjuk. Az is tökéletesen igaz, hogy a főváros lakosságát több és nagyobb adóval sújtani nem lehet. De vájjon van-e ebben a városban olyan süket ember, aki ne hallotta volna a polgármester szavát, aki őszintén, nyíltan s a lehető leghangosabban azzal kezdi minden felszólalását, hogy a főváros lakosságának terheit pedig szaporítani nem lehet és az szándékában sincs a világon senkinek. Egyharmadrészben azonban nincs igaza a zsugoriság nemtőjánek. Budapest székesfőváros adósságait ugyanis mérsékelten, okosan, hasznos beruházásokra fordítva igenis, lehet és kell is szaporítani. Ez is benne van a polgármester programjában, aki bölcsen és elvitathatatlan igazsággal állapította meg nem egyszer, hogy a A karácsony előtti hetek erőteljes munkában telnek el a budapesti városházán. Szendy Károly polgármester minden erejével azon dolgozik, hogy lehetőleg már az új esztendő megkezdése előtt tiszta helyzetet teremtsen a székesfőváros háztartásában. Erre vonatkozóan nagyfontosságú nyilatkozatot tesz a Fővárosi Hírlap mai számában. Ebben a nyilatkozatban képét adja azoknak a tárgyalásoknak, amelyeket a kormánnyal folytat és amelyek között legnagyobb fontosságú a fővárosnak a for- j galmiadókulcs megválvoztalására vonatkozó kérelme. Ügy ebben a kérdésben, mint minden más, a kormánnyal együtt megoldandó problémákban a kormány a legnagyobb megértéssé, viseltetik a főváros iránt. A polgármester tehát egyébként a Fővárosi Hírlap számára adott és itt következő nagyszabású nyilatkozatában rátér a főváros minden aktuális problémájára és teljes képét adja a főváros adminisztrációjában folyó erőteljes munkának: — Legelső feladatunknak — mondotta a polgármester — a költségvetési hiány eltüntetését kell tekintenünk. Nem akarom megismételni azt a sokszor hangoztatott felfogásomat, hogy a székesfőváros nem jutott volna mai nehéz helyzetébe, ha nem követik egymást különböző intézkedések, amelyek ugyanakkor, mikor a főváros által ellátandó feladatkörök költségeinél nem apadás, hanem emelkedés mutatkozott, azt eredményezték, hogy megszokott jövedelmeink tekintélyes részét elvesztettük. Ezek közül a rendelkezések közül legsúlyosabban érintett bennünket a forgalmiadó elvonása, amely az egyre több területen bevezetésre kerülő fázisrendszer következtében észrevehető, sőt húsbavágó bevételcsökkenéssel járt. Ezen a réven közel 10 millió pengő bevételi kiesés mutatkozik és valahogy úgy vagyunk vele, hogy mindany- nyiunkban, akik alaposan ismerjük a székesfőváros háztartási ügyeit, önkéntelenül felvetődik a gondolat, szabad-e szanálni akkor, amikor erre nem a közület rossz gazdálkodása miatt van szükség, hanem végeredményben csupán azért, mert biztosnak látszó bevételi lehetőségeink megcsökkentek. Korántsem okoljuk mindezért a államot. Hiszen senki sem akadt közöttünk, aki örömmel számolhat be arról, hogy a kormány nagy megértéssel viseltetik Budapest ügyei iránt és így minden remény megvan arra, hogy a belügyminiszterrel, de a kormány más tagjaival folytatott tárgyalások is végeredményben alapos megoldást hoznak. A polgár- mester amellett a maga hatáskörében is mindent megtesz, a deficit eltüntetésére, így máris határozott szándéka annak elrendelése, hogy az új költségvetési évben, vagyis 1936 január 1-től kezdve a költségvetésben szereplő összes dologi kiadásokat öt százalékkal zárolják, ami azt jelenti, hogy a jövőben minden kiadási tételt csak 95 százalék erejéig lehet igénybe v^enni. Az ötszázalékos zárolásnak 2,800.000 pengő megtakarítás lesz az eredménye. tisztában ne lenne azzal, hogy az állam helyzete sem könnyű és ha kénytelen volt olyan jövedelmeket is igénybe venni* amelyek eddig más közületet illettek meg, erre komoly oka volt. Mi belátjuk, hogy a székesfőváros boldogulása szempontjából nem közömbös, milyen lehetőségei vannak az államnak és teljes mértékben bízunk abban, hogy velünk szemben ugyanezt belátja az állam is. A milliós főváros háztartási létalapjait nemcsak a székesfőváros, hanem az állam érdekében is minden körülmények között biztosítani kell, mivel pedig az adóemelés eszközéhez folyamodni lehetetlen, nincs más megoldás, csak az, hogy a forgalmiadókulcs megváltoztatásával nagyobb bevételekhez jusson a főváros. Ebben az irányban a kormánnyal meg is indultak már a tárgyalások és örömmel számolhatok be arról, hogy a kormány is megértéssel viseltetik Budapest ügyei iránt. A mi jelenlegi deficitünk kiegyensúlyozásához legalább 4 millió pengő összegre van szükség. Ez az összeg rendelkezésre is fog állani, ha a kormány hozzájárul a főváros által fizetett államrendőrségi hozzájárulás 1 millió pengővel való csökkentéséhez, amellett pedig úgy változtatja meg a forgalmiadó megosztási kulcsát, hogy ennek révén további 3 millió pengő bevételi szaporulatra számíthatunk'. Természetesen, székesfővárosnak vannak olyan feladatai, amelyeket megoldani kétségkívül kötelessége, de amelynek terheit egyetlenegy nemzedék elviselni nem tudja, egyetlenegy nemzedék vállaira rakni olyan terheket, amelyeknek előnyeit és áldásait majd a következő nemzedékek egész sora fogja élvezni, nem lehet. íme, nem vitatkoztunk, csak mégegyszer és hangsúlyozottan elmondottuk a főváros polgár- mesterének és az autonómia összes pártjainak egyöntetű felfogását. El kellett mondani, hogy tisztán és világosan látható legyen, hogy itt csak egy exkluzív elme próbálja különállását bizonyítani, a város egészével szemben. Az exkluzív elme számára nem mi, hanem a talmud ad bölcs tanácsot, amelyet mi igyekszünk udvarias formába önteni: ha ketten mondják, hogy többet ittál (mondjuk a gazdasági tudományokból) a kelleténél, menj haza éis feküdj le. Pedig nem csak ketten mondják neki. Szendy Károly polgármester
