Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-30 / 5. szám

Huszonötödik évfolyam tsaaapest, 1W5 januar 30. Előfizetési éri ÉVRB .................24 PENGŐ FÉ LÉVBE...................................«2 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IB^Sz-pavlilonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatalt BUDAPEST, VB. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 Postacsekk: 40.424 ssssBStBBOSMaamBBSsasmma Szanálás Sipficz Jenő főpolgármester: H@m ad dk©! aggodalomra a fővá­ros pénzügyi és gazdasági helyzete Ä főpolgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a zárószámadásról, az első szanálási intézkedé­sekről és az üzemi tarifák módosításáról Ugrón Gábor kijelenti, hogy takarékossági intézkedésekre múlhatatlanul szükség van Néhány nap óta mind sűrűbben és sűrűbben hal­lunk ismét beszélni a szanálásról, amit igen he­lyesnek tartunk. Terveket kolportálnak, amelyek valószínűleg csak részletkérdések, magát a főpol­gármester átfogó programját még senki sem ismeri. Legörvendetesebb azonban ebben az egész dolog­ban az, hogy ma senkit idegesség nem fog el a sza­nálás szóra, amint — valljuk be —< vagy féleszten- dövel ezelőtt mindenki rettegett még ennek a szó­nak a hallatán is. Ennek több oka van. Az első, hogy annak idején, amikor a kormányzat szándékai nyilvánosságra kerültek, voltak, akik ok nélkül ver­ték a nagydobot és riasztgatták Budapest polgár­ságát és a főváros tisztviselőkarát. Ma csöndes, nyugodt atmoszférában fog megindulni annak a főpolgármesternek a munkája, akinek Budapest szeretetében, polgárság- és tisztviselökímélö akara­tában, bölcsességében és tetterejében mindenki ezer százalékig megbízik. Ilyen körülmények között fölösleges és káros munkát végeznek,, akik pápábbak akarnak lenni a pápánál, azok az önkéntes alkotmányvédök, akik a múlt héten üdvrivalgással adták tovább azt a fele­lőtlen álbírt, hogy a főváros zárószámadása deficit­mentes. A polgármesternek a leghatározottabb for­mában meg kellett cáfolnia ezt a híresztelést, amely­nek semmiféle alapja nem lehet, mert a zárószám­adás munkái folyamatban vannak ugyan, de még messze vannak attól, hogy a végleges eredmény nyilvánosságra jusson. De meg kell mondanunk nyíltan és hangosan, hogy ez a zárószámadási ered­mény, amelyet megint, ezúttal azután igazán fölös­legesen politikai fegyvernek akarták felhasználni, nem is fontos. Ezek a patentírozott alkotmányvédök tehát ne sajátítsák ki az autonómia védelmét, amely eddig sem volt veszedelemben, de amelyet ók soha olyan lelkes odaadással, hűséggel és szent extázis- sal nem tudnának védeni, mint azok a férfiak, akik ma a főváros élén állanak. A másik része pedig az a dolognak, hogy szélmalomharcot folytatnak, ha az ellen a bizonyos tízmilliós deficit ellen küzdenek. Hiszen csak komolyan kell a kérdéssel foglalkozni és azonnal tisztában lehet mindenki vele, hogy egy millárdos vagyonú világváros gazdasági életében egy tízmilliós deficit nem hozhat felfordulást. A szanálásra azonban szükség van és dema­gógia az, amely vagy azt akarja elhitetni, hogy a főváros nem tud megbirkózni tízmillióval, vagy azt, hogy az egész szanálási akciónak egy költségvetési tétel adott életet. Mindenki tökéletesen tisztában van azzal, hogy magasabb és mélyebbre nyúló szán­dékok tették szükségessé ezt az akciót. Hiszen nincs senki ebben a városban, aki ne tudná, hogy takaré­kossági okokból vannak bizonyos korrektivumokra szoruló dolgok, amelyeket el kell intézni. Az első pillanattól kezdve az volt a kormány szándéka, hogy az autonómia közbenjöttével történik meg ez az el­intézés, ma pedig Sipöcz Jenő főpolgármester sze­mélye a legtökélesebb garancia arra, hogy a szaná­lás nem diktatórikus módon, hanem az autonómia szerveinek közreműködésével fog megszületni. Akik tehát a zárszámadásról elterjesztett híreket forga­lomba hozták, tulajdonképpen azt a törvényt akar­ták diszkreditálni, amely ma életben van és amely­nek végrehajtását a főpolgármesterre bízták. Pedig nemcsak joguk, de okuk sem lehet erre, mert vég­eredményben nem történt semmi más, mint hogy Budapest kormányzása az 1873. évi törvénnyel szem­ben közeledett a modern városkormányzás alapel­veihez. 1873. óta csak a Scitovszky-féle törvény volt olyan kísérlet, amely ezt a célt szolgálta. Ez a tör­vény azonban nem vált be és azok az alkotmány- védő urak, akik most is csatársorban állanak, voltak vele legelégedetlenebbek, és most is elégedetlenek, amikor legfőbb kívánságuk, hogy a törvényhatósági élet nyilvánossága visszaállíttassék, beteljesedett. A nyilvánosság kizárása ellen mindenki egyöntetűen küzdött, de objektív ítélettel be kell vallani azt is, hogy a laikus kormányzás csődjét is nyugodtan konstatálhatták azok, akik a törvényt megalkották. Ennek a törvénynek lehetnek, sőt nyílván vannak is hibái, de mindenki tudja, hogy a törvény csak keret, amelyet tartalommal csak a gyakorlat tölt meg. A gyakorlat során majd ki lehet küszöbölni a hibákat, a fontos ma csak az, hogy a városkormány­zás terén szilárd alapra jutottunk. Ez a szilárd alap pedig maga a törvény és az a szanáló polgármester, aki az egész város polgárságának bizalmát magáé­nak vallhatja. Olyan szilárd alap ez, amelyen végre meg kell indulnia a munkának. A várospolitikai érdeklődésnek a középpontjá­ban két kérdés áll. Az egyik a szanálási rendeletek, a másik a készülő zárószámádásoknak az ügye. A legközelebbi napokban összeül Sipöcz Jenő főpol­gármester elnöklete alatt a 17-es bizottság, amely­nek az a hivatása, hogy a szanálási műveletet ellen­őrizze. Szoros összefüggésben áll a szanálással az 1931}. évi zárszámadás mérlege, amelyről a legutóbbi időben különböző hírek jelentek meg. Bizonyos ol­dalról erősen élezik a zárószámadások jelentőségét Az 1934. évi záró számadások mérlege még I nincsen készen. A zárószámadási munkálatokat legkorábban csak január elsején lehet megkez­deni, az azóta eltelt egészen rövid idő alatt a végleges mérleg még nem alakulhatott ki. Ezzel megdől minden olyan kombiná­ció, amit e zárószámadások mérlegéhez fűztek. A helyzet egyelőre az, hogy a zárószámadási munkálatok folyamatban vannak. Tisztán és vi­lágosan még senkisem láthatja előre a végső eredményt. Azokból az adatokból azonban, ame­lyek a január elseje óta folyó munkálatok so­rán felvonultak, annyifti mindenesetre meg lehet állapítani, hogy a főváros pénzügyi és háztartási hely­zete nem ad okot aggodalomra. Azt is meg lehet, állapítani, hogy a pénzügyi és háztartási helyzet kedvezőbb, mint azt a fővá­rosi törvény tárgyalása idején előre látni lehe­tett volna. Azt a következtetést viszont, hogy szanálásra nincsen szükség, egyáltalán nem le­het levonni. A szanálás végeredményben a takaré­kossági szempontok hatékonyab érvé­nyesítését jelenti, már pedig a mai súlyos gazdasági viszonyok között mindenképpen szigorú takarékoskodásra kell törekedni. Sipöcz Jenő főpolgármesternek ez a nyilat­kozata egészen más megvilágításba helyezi a zárószámadások ügyét. Kiderül ebből a nyilat­kozatból, hogy kialakult mérlegről még egyál­talán nem lehet beszélni, a deficitmentes mér­leghez fűzött következtetések tehát legalább is koraiak. Sipöcz Jenő főpolgármester egyébként a beszélgetés során nyilatkozott a szanálás to­vábbi menetéről is. Erre vonatkozóan a követ­kezőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatár­sának: — A 17-es bizottság már a legközelebbi na­pokban összeül. Azért hívtam össze ezt a pártok vezetőiből álló bizottságot, hogy bemutassam a szanálási rendelet-tervezeteket. Ezek a szanálási előterjesztések leg­és azt állítják, hogy abban az esetben, ha az való­ban deficitmentes, akkor elkerülhetetlen a politikai konzekvenciáknak a levonása. A Fővárosi Hírlap munkatársa beszélt ebben az ügyben Sipöcz Jenő főpolgármesterrel, akihez mindenekelőtt azt a kér­dést intéztük, hogy elkészült-e az 1934. évi záró­számadás és mennyiben felelnek meg a valóságnak azok a hírek, amelyek a zárószámadási mérleg nyilvánosságra hozatalához messzemenő következte­téseket fűznek. /'■ nagyobbrészt a városházi tisztviselő­ket és üzemi alkalmazottakat érintik. Elkerülhetetlen kényszerűségből kell ezekhez az eszközökhöz nyúlni, amit én abban a meg­győződésben határoztam el, hogy így sikerülni fog minden csökkentéstől megmenteni a köz­ponti igazgatási tisztviselők és az üzemi allcal- mazottak törzs fizetését. A 17-es bizottságot egyébként most már sűrűbben fogom foglalkoz­tatni, amennyiben más előterjesztések is készül­nek. Így például napirendre kerül az üzemi tarifák re­víziója és az egységes közlekedési rend­nek a bevezetése. Ez a két kérdés a nagyközönséget érinti, és pe­dig előreláthatóan kedvező irányban. Az üzemi tarifák revíziója olcsóbbodást fog hozni, hasonló irányban folynak az előkészítő munkálatok a közlekedési reformtervek megvalósítása te­rén is. A szanálási 17-es bizottság egyelőre hat rende­letet ismer meg a közeli napokban, amikor Sipöcz Jenő főpolgármester ülésre hívja egybe a bizottság tagjait. A rendeletek közül az 1. a városházi tisztviselők és az üzemi alkalmazottak gáz- és villanykedvezményé- nek a megvonása; 2. az üzemi alkalmazottak helyett tel­jesített adófizetés megszüntetése; 3. a közoktatási személyzet kültelki pótlékának törlése; 4. a természetbeni járandóságok meg­szüntetése ; 5. az elöljáróságokon a helyszíni szemledíjak szétosztási kulcsának a leszál­lítása és végül 6. az egyévi próbaidőre bevezetett kis- szakasz-rendszer további fenntartása. Megemlíteni tartozunk még azt az értesülésün­ket, hogy Sipöcz főpolgármester az alkalmazottak gáz- és villany kedvezmény ét érintetlenül szeretné hagyni és csak elkerülhetetlen esetben fog ehhez a szanálási módszerhez hozzányúlni. A tervezett intézkedések a főváros háztartását együttesen több mint két millió pengővel fogják megjavítani. Sipöcz Jenő dr. főpolgármester a kővetkezőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának:

Next

/
Oldalképek
Tartalom