Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-09-18 / 38. szám

4 a hivatali, vagy más egyéb beosztá­sukba és mégis megelőzték őket. — Természetes, hogy minden olyan kérdés, amely a nemzet egyetemes érdekeit szolgálhatja a fővároson keresztül, bennem és — azt hiszem —. a hozzám hasonló gondolkozású bajtársaim­ban is határozott, ha kell, kemény, harcos kato­nákat fog találni. — A sportnak komoly amatőralapon való fejlesztését, amely szorosan összefügg a főváros idegenfor­galmával, de ezen túlmenőleg fontos nemzet- védelmi kérdés is, külön figyelemmel óhajtom kí­sérni, annak ellenére is, hogy a sportügyi al­bizottságba nem kerülhettem be. Mert a sport az ifjúságé s az ifjúság: a jövőnk. Budapest, 1935 szeptember 18. Szántai István: R végletek kerületének minden részébe el kell vinni a kultúrát Modern lakások Kiadók — Nézzen ki. az ablakon — mondta Szántai Ist­ván felügyelő, a kelenföldi állomás főnöke, akit hiva­talában felkerestünk. — Az ország harmadik legfor­galmasabb pályaudvarán vagyunk és amit innen az ablakból látunk, kukorica,föld. A XI. kerületet akarta jellemezni ezzel, Buda­pestnek ezt a legvegyesebb összetételű kerületét, amelyben a végletek találkoznak. A parádésan szép városrésztől kezdve, amely a Gellérthegytől elindul, felében abbamaradt területek következnek emeletes i házak mellett be nem épített térségekkel, majd vil- j lás részlet, azután egészen rendezetlen terület kis i házakkal telehintve, mellette szántóföld, gyárváros, 1 kilakoltatás alatt álló nyomortelep, parkos gyógy­fürdő, nagy vasúti állomás egyfelől a vasutasok rendezett lakóház soraival, a másik oldalon a kuko­ricással, ahonnan az ablakon kinézve elindultunk, tovább a Sashegy lakott és kopár oldalával, s hosz- szan elnyúlik a „zöld terület’’: a Kamaraerdő, iá hegyvidék. Végletek találkozása a táj látképében, de ugyanígy a városi berendezkedésben, közmüvekben, kultúrában. Nehéz terület annak, aki érzi, hogy itt valamit csinálni kellene, jó terület annak, aki szeret vala­mit csinálni, aki feladatokat akar vállalni azzal a gondolattal, hegy azokat komolyan végre is hajtja. Szántai István, az állomásfőnök aranygallérján a felügyelői két csillaggal ilyennek mutatkozik így a meglátásra is. Bár túl van azon, hogy csak ígéret legyen, mert már levizsgázott. Salgótarjómban volt legutóbb állomásfönök s képviselőtestületi tagja a városnak. Sztranyavszky Sándor, a kerület képvise­lője vezette be a közéletbe s amikor elbúcsúzott Salgótarjántól, harminckét egyesület nyújtotta át neki ezüstkoszorúját. Annak a nagy munkának, amely (a kietlen, vedlett, hátramaradt Salgótarján­ból üdítően szép, modern várost varázsolt, Szántai István is egyik jelentős részese volt. Sztranyavszky Sándor egyenesbe törő erélyével dolgozott s közben lélekben egybeolvadt a munkásnéppel, az építés mellett a szociális téren fejtett ki gazdag tevékeny­séget. De volt még egy őrhelye, ahol a hazafias és társadalmi irányítást töltötte be: elnöke volt a TESz-nek. Nem jött tehát üres tarsollyal Salgótarjánból a fővárosba, ahol a polgárság bizalma a törvényható­sági bizottságba választotta. Most ebben a minőség­ben nyilatkozott előttünk s mutatott illusztrálásul a kukoricásra. A végletek kerülete ez — mondotta. A Horthy Miklós-körtéren öt-hatemeletes palo­ták, a Gellért-téren előkelő komfort, kifelé pe- dig mind nagyobb hiánya azoknak a ku’túr- eszközoknek, amelyekre a polgárságnak szüksége van. Arra a biztatásra jöttek ide lakni szeré­nyebb tehetőségei emberek, hogy majd kinő körülöttük is a kultúra. De bizony ez nem tör­tént meg. A közművek igen szegény erei hálóznak be nagy, lakott területeket, de sok­felé egészen hiányoznak. Ct, csatorna, világítás nagyon mosto­hán jut ki nekik s még rosszabbul álla­nak a közlekedéssel. Kifelé a Horthy Miklós-úton, felfelé a Szent Imre herceg-útján jár csak a villamos. S itt volna még a HÉV, amely a Fejérváry-úton a közúti forgalmat bonyolítaná le, de a drága tarifával, rossz közlekedéssel és kiszolgálással sehogysem oldja meg feladatod. És alig enyhít valamit az óriási terület forgalmi életén az autóbusz, amely az Állatkerttől a Lenke-térig, a Gellért-tértől a hengermalomig jár s húsz perces időközökben közlekedik. — Űtak építése, a közművekbe való bekapcsolás, a közlekedés megjaví­tása elengedhetetlenül sürgős feladatok a XI. kerület külső részein. A polgárság, amely a perifériákon lakik, éppen úgy részese a főváros életének, mint a többi, nekik is éppen úgy kijár a kultúra, amelyből most sokan a legelemibb részt .sem kapják meg. Ezt a feladatot látom magam előtt, s ugyan­akkor a szociális segítést, amikor az új közéleti területre lépek a régiről, amelyet Salgótarján­ban elhagytam. A közért való munkának szerc- tetét és a szegények szeretetét hoztam magam­mal s ezekért az eszményekért akarok dolgozni a törvényhatósági bizottságban. Rendkívüli fel­adatok, de rendkívüli lehetőségek vannak ebben a kerületben, amelynek csak ezután következik az igazi fejlődése. Ebben a fejlődési folyamatban két örvende­tes eseményre akarok rámutatni. A kerületet szeli át az épülő balatoni műút, amelyre éppen ma járt le a pályázat, s itt épül a budaörsi határban az új repülőtér, amelynek érdekében most rendelték el a ki­sajátítási eljárást. Erős lökést ad mind a kettő a városrész fejlődésének, s reméljük, erős aka­rattal és kemény munkával elhozzuk ide a kul­túrát is. Mert ma a világváros és a külső ré­szek kultúrája között éppen akkora a különbség, mint a nagy pályaudvar és a szemben lévő kukoricaföld között. Ezt a távolságot kell át­hidalni. Bővebbet: V.? Rudolf-fér 6. IV. 23. A KIJELÖLT UTÓN egyenesen haladunk előre • mondja Kauser István, a Nemzeti Egység' Pártja fővárosi szervezetének igazgatója Elkészült a fővárosi szervezet őszi munka- programja —- Megindult a szervezkedés munkája a központban és a kerületekben A politikai szünet végefelé közeledik, j Végét­ért a legtöbb politikus szabadsága is, a politikai élet egész vonalán megindult az előkészítő munka, amely az őszi kampány programját dolgozza ki. A politikai szünetek minden időben bő alkalmat nyújtottak arra, hogy esemény és anyag hiányá­ban egyesek a fantázia szárnyaira bízva magukat, képzelt, koholt és tendenciózus híreket terjessze­nek. Nem kell ahhoz különleges jóstehetséggel, vagy látnoki erővel bírni, hogy ezeknek a nyárvégi álhíreknek minden esztendőben való elkerülhetet­len megjelenését megjósolja valaki, hiszen ezek akként ismétlődnek, mint 'az alkalmi vezércikkek aratás, szüret, új esztendő, vagy húsvét alkalmával. Nem is tulajdonítunk tehát nagyobb jelentő­séget ,azoknak a nem. éppen új keletű és a nyári szünetben kitartóan" hangoztatott rémhíreknek, amelyek egyhangúlag arról számoltak be, hogy a Nemzeti Egység Pártjának fővárosi j szervezete körül bajok vannak. Kitartó makacssággal ismé­telgetik, hogy a fővárosi szervezet munkája meg­állóit, különböző akadályokba ütközik a szervezet további kiépítése, egyre-,másra hagyják el a párt­tagok & szervezetet, s ezután semmi más nem következhetik, csak ;— az özönvíz. Ha ezek a hírterjesztök azt a fáradságot vet­ték volna maguknak, hogy most, Ia nyári szünet utáni első napokban felkeresik a párt központját és érdeklődésüket kiterjesztik a pártszervezés körül ismét meginduló munkára, bizonyára a rém­hírekkel szöges ellentétben álló gazdag tapasztala­tokat gyüjthettek volna. A Fővárosi Hírlap munkatársa ugyanis az elmúlt hét folyamán többízben közelről szemlélte meg ezt az őszi előkészítő mun­kát, amely szerves, alaposan átgondolt és kidolgozott program alapján Indult meg, s az alábbiakban számol be erről a munkásságról: Miután a fővárosi szervezetűéi a vezetők sza­badságukról megérkeztek, Káuser István, a szer­vezet igazgatója, megindította a munkát annak a programnak alapján, amelyet nyáron készített el. Egymásután magához kérette a kerületi titkáro­kat, majd pedig közös /értekezletet tartott velük és ismertette előttük őszi munkaprogramjának fon­tosabb részleteit. Ezt megelőzően Zsitvay Tiborral, a fővárosi szervezet elnö­kével folytatott Kauser István beható tanácskozást, amelynek során Kauser István igazgató előterjesz­tette fentebb említett munkaprogramját s e tanács­kozásuk során Zsitvay Tibor és Kauser István megállapí­tották az összes részletekre kiterjedően a végleges mimkaíervet. Az első lépés természetesen az volt, hogy azt a szervezeti beosztást és azokat a szervezeti /alap- elveket, amelyek a választás idején a legkifogás- talanabbul beváltak és működtek, átállítják a választásokat követő nyugodt atmoszférája időre, amelynek egyetlen jel­szava: a munka, az alkotás, a szervezkedés a nemzeti egység jegyében. Magától értetődő, hogy ,a választások alatt bevált szervezkedés nem alkalmas a békés munkaidőben megkívánt szervezkedéshez és Kauser István pro­gramjának irányító gondolata, fő elképzelése éppen az, hogy a fővárosi szervezeteti és annak munkáját a választások utáni viszonyokhoz alakítsa át. ás ebbe a programba nemcsak a kerület munkáját, hanem az egyes emberek munkáját is a kitűzött célok szerint összehangolja. A meginduló tanácskozások során, mint emlí­tettük, a kerületi titkárok értekezletét már meg­tartották és a legközelebb sor kerül a kerületi vezetők értekezletére is, s ez alkalommal is ennek a munka­programnak a részleteiről fognak tanács­kozni. A munka az egész vonalon megindult, a na­pokban volt a pénzügyi bizottság ülése, a szociális es kultúrális kérdések megvitatása napirenden van. A csütörtöki napon pedig az orvoscsoport vezetői tanácskoztak behatóan Kauser István igazgatóval. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy a fővárosi bi­zottsági tagok a párttal állandó kapcsolatot tarta­nak fenn s éppen azokról a célkitűzésekről, tervekről és elképzelésekről tanácskoznak Zsitvay Tiborral és Kauser Istvánnal, amelyeket a Fővárosi Hírlap hasábjain fejtettek ki, s ha hozzávesszük még, hogy a kerületekben ugyanezzel a lendülettel és alapossággal megindult a szervezkedési, szociális és kulturális munka,' akkor azt hisszük, a fönt említett álhírek korrekt­sége, valódisága és jóhiszeműsége felöl máris véle­ményt alkothattunk és a fővárosi szervezet mun­kájának ismertetésével felmentve érezhetjük ma­gunkat az alól, hogy ezeknek a híreknek cáfo­latába bocsátkozzunk Egyébként a Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma volt Kauser Istvánnal, a fővárosi szer­vezet igazgatójával a meginduló őszi munkáról beszélgetést folytatni. Kauser István dr. az alábbi nyilatkozatot adta: — A nyárion elkészült a fővárosi szervezet őszi munkaprogramja. Erre szük­ség volt, mert a választásokra beállított szervezet ma a folytatólagos, kitartó munka idején, hogy eredményes legyen, más feltételieket kívánt meg. A szervezési, kultúrális és szociális munkánk nem állt meg, hanem ma legnagyobb lendülettel és körültekintéssel halad tovább kijelölt útján. Zsitvay Tibor őexcellenciája, szervezetünk elnöke, megjelölte ennek az útnak minden fontos állomását. — A tendenciózusan terjesztett hírek­kel nem kívánok foglalkozni. Mert ezeknek cáfolata esetleg még arra engedne követ­keztetni, éppen e hírek terjesztői előtt, hogy ezeket mi komolyan vesszük, vagy hogy ezeknek valami alapjuk van. Csupán any- nyit mondhatok, hogy a kijelölt úton egyenesen, minden fenntartás nélkül hala­dunk előre. Az építés munkájában dolgo­zunk Bxidapest népéért, Budapest boldo­gulásáért az összetartás — a Nemzeti Egység jegyében. * Kauser István nyilatkozatából és a párt fő­városi szervezetének nagy lelkesedéssel és lendü­lettel meginduló munkájából leszűrhetik a követ­keztetést mindazok, akik a párt fővárosi szervez­kedéséről, s .ennek a munkának sikeréről idöelött igyekeztek „jólértesült” híreket terjieszteni, vagy arról „végleges'3 véleményt mondani.

Next

/
Oldalképek
Tartalom