Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-09-18 / 38. szám
Huszonötödik évfolyam tudápesí, Í935 szeptember Í8. 38. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉV25E ..................24 PEMGO tr ÉLÉWBZE...................................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FSLLÉII Arusi&ják az összes iBüSz-pavsííoisokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhlaaíal: BUDAPEST, VI. ANDSIÁSSY-ŰT 60 Tiefen: 13-T-15 — #>ost«csekk: 40.424 esztendő Kibő vilik az Élelmlszertizem lévé« kenységének működési ferülelél az általános piacrendezés keretében 4 legrövidebb idői?, belül betöltik az üzemvezérigazgaíói állást A Községi Élelmiszerüzem, a székesfővárosnak ez a hatalmas arányú intézménye, amely a budapesti népélelmezésen kívül, mint áralakító, és a vidék szempontjából, mint értékesítő tényező tölti be hivatását, hosszú idő óta vezérigazgató nélkül áll, de ugyanakkor, a vezetéstől függetlenül, bizonyos megkötöttségekkel küzd, amelyek abból az időből származnak, amikor egyes fővárosi üzemek leépítése vált aktuálissá. Az Élelmiszerüzemet akkor még sem vették egy kalap alá az azóta beszüntetett más ipa,ri üzemekkel, de a belügyminiszter bizonyos kereteket állapított meg, amelyek között működnie kell. így példám kikötötte, hogy új elosztóhelyiséget az Élelmiszerüzem csak akkor állíthat, ha más helyen egy már meglévőt beszüntet. Miután nehezen képzelhető el, hogy egy ilyen üzem állandóan megkötött keretek között mozogjon, felvetődik az a kérdés, hogy az Élelmiszerüzem a jövőben milyen elgondolások szerint tud eredményesen közreműködni a főváros élelmiszer- ellátásában és a pianfeleslegnk felvételében. Ez a kérdés állandóan időszerű, de most külön aktualitást ad neki a hír, amely szerint a vezetés kérdésében a legrövidebb időn belül intézkedés történik. Ezért kérdést intéztünk. Juhász Jenő dr, gazdasági főtanácsoshoz, az Élelmiszerüzem üzemi választmányának elnökéhez, aki attól a perctől kezdve, hogy, mint a törvényhatósági bizottság' új tagja, ezt a nagyfontosságú pozíciót betölti, széleskörű gazdasági tudása és európai tapasztalatai felhasználásával napról-napra foglalkozik az Élelmiszerüzem és a. budapesti piac kérdéseivel. — A vezérigazgatói állás — mondta kérdésünkre — a legközelebbi napokban betöltésre kerül. Egyidejűleg történik-e valamilyen átszervezés az üzem körében? — kérdeztük. — Jelentősebb átszervezésről nincsen szó, de annál komolyabban kell foglalkozni az Élelmiszerüzem kereteinek új megállapításával és annak a fejlesztésnek lehetőségével, amelyet az általános piacrendezés és ennek keretében az élelmiszerértékesítés terén betöltendő szerepe kíván meg. A főváros egyik nagy problémájához jutottunk el ezzel, s a szakembereket, érdekeltségeket, de az egész nagyközönséget élénken érdeklő kérdést Juhász Jenő dr. a következőkben fejtette ki előttünk: — A Községi Élelmiszerüzem a háború alatt és után alakult ki és érte el mai fejlődési fokát. Kifejlesztésére az alapot az akkori rendkívüli viszonyok és élelmezési válságok adták meg, így érthető, hogy újabban számosán tagadják fenntartásának indokoltságát. — Akik így érvelnek, túlságosan elvi és elméleti síkban mozognak. — Az Élelmiszerüzem fennállása alatt a városélelmezésnek olyan fontos tényezőjévé és olyan nagyértékű mintaintézményévé fejlődött, hogy annak leépítéséről, vagy magánkézbe adásáról csak olyanok beszélhetnek, akik magát az üzemet nem ismerik és az Élelmi szer üzemet sub titulo városi üzem, egy kalap alá vonják az ugyancsak a háború végén és a háború után felburjánzott és kétségkívül kinövést jelentő, azóta egyébként már le is épített hivatali cipő- ás szabóműhelyekkel, asztalos-, szerelő- és egyéb üzemekkel. —• Az Élelmiszerüzem a folyó év első felé- bújt mintegy 6,600.000 pengős forgalmat bonyolított le, melynek körülbelül fele esett a saját szőkébb üzleti tevékenységre, fele a kórházak, népjóléti intézmények, inségakeiók stb. céljára szükséges beszerzésre és csaknem 800.000 pengő az exportra. Kitűnő minőségű zsírja az angol piacon talált elhelyezést. — Az én szerény véleményem az, hogy az Élelmiszerüzemet, amely a reábízott feladatokat, minden nehézség ellenére, eddig is meg tudta oldani, nem leépíteni, hanem fejleszteni kell. Meg kell szüntetni azokat a mesterséges korlátokat, amelyeket vele szemben az általános üzemellenes hangulat hatása alatt felállítottak. — Az Élelmiszerüzem legtöbb kritikusa egyszerre kifogásolja azt, hogy a rentabilitás csekély, hogy nem diktál, különösen a húspiacon olcsóbb árakat és hogy nem avatkozik be elegendő erővel akkor, amikor a túlfelhozatal árlemorzsolódásokat idéz elő. Nem kell hozzá semmi különös matematika, hogy megállapítsuk, hogy mindezek a kívánalmak egyszerre meg nem valósíthatók, mert úgy az olcsóbb árak, mint az intervenciós vásárlások csak a rentabilitás rovására történhetnek. — Az észszerű az, volna, hogy — mint már említettem — megállapítsuk végre, éspedig nemcsak városélelmezés, hanem az élelmiszertermelés értékesítése szempontjából is} azt a szerepet, amelyet a budapesti piacnak ez az egyetlen nagy közérdekű üzeme betölteni hivatott és azután ennek megfelelően adjuk meg számára úgy a fejlődés lehetőségeit, mint annak eszközeit is. — A budapesti élelmiszerpiacokon egy évben mintegy két és félmillió métermázsa különböző élelmiszer, körülbelül 800.000 métermázsa húsáru keres és talál elhelyezést (liszt és tejtermék nélkül). A magyar termelésnek ez a nagy és irányadó piaca nemcsak azt követeli meg, hogy az egyetlen hatósági üzem fenntartassék, hanem azt is, hogy annak a piac által megkívánt fejlesztése, például a feleslegek raktározása, hűtőraktározás, konzervkészítés is lehetővé tétessék. — A budapesti piac és a Községi Élelmiszerüzem a főváros népélelmezési érdekeit és a vidék értékesítési érdekeit egyaránt szolgálják. Jelentőségük túlnő a lokális érdekek keretén és egyetemes nemzetgazdasági, ezért nemcsak a városi lakosság, hanem az egész ország részéről megérdemlik a figyelmet, az érdeklődést és a szeretetem Kicsit csodálkozva tekintünk körül, amikor az emlékezés eszünkbe juttatja, hogy immár három esztendeje annak, hegy a magyar politikai életben, de általában ,az egész magyar munkában és a nemzet világnézetében rendkívüli változás állott elő. Csodálkozva nézünk körül, mert Gömbös Gyula kormányának rövid három esztendő elegendő volt arra, hogy a meglazult politikai életet felfrissítse, a munka tempóját meggyorsítsa, életrekeltse és életbentartsa az ,,új stílus”-t, amelyet megalakulása első órájától kezdve hirdetett és gazdaságilag talpraállítsa azt az országot, amely akkor már hosszú idő óta a lejtőn járt. 1932 szeptember 29-én bízta meg vitéz nagybányai Horthy Miklós, Magyarország kormányzója vitéz jákfai Gömbös Gyulát a kormány megalakításával és az új kormány október 4-én már le is tette az esküt. Ezektől a nevezetes és a nemzet sorsában döntő fontosságú dátumoktól már csak napok választanak el. ügy tudjuk, ,a kormány ezt a nevezetes évfordulót csöndben ünnepli meg, de annál mélyebben érzi a magyar nép lelkében azt az ünnepi hangulatot, amelynek természetszerűen életre kell kelnie, amikor a nagy sorsfordulat évfordulója elérkezik. A kormány méltó emléket állított azonban ennek az évfordulónak és ez az a Kék könyv, amelyről a napisajtóban mostanában olyan sok szó esik. Ennél a könyvnél meg kell állni, mert mértföldkö ez, ahonnan érdemes visszatekinteni. Különös könyv. Csupa száraz, rideg adat és mégis érdekesebb egy izgalmas regénynél is. Ha szabad hasonlattal élni, ez a könyv száraz pezsgő a magyar élet asztalán, amelyből hiányzik minden édeskésség, hiányzik minden dicsekvés, távol áll tőle, ami ilyenkor szokásos, az öntömjénezés és mégis tele van tűzzel, mert egy új életre ébredt nemzeti társadalom hároméves kemény munkájának emlékkönyve. Jogosan mondja a könyv befejező része, hogy ez a könyv arra Való, hogy „minden gondolkozó magyar, mentesen minden szenvedélytől, tendenciózus befolyástól és- hamis hírek behatásától, ítéletet alkothasson a Gömbös-kormány hároméves működéséről”. Egyszóval, a politikai élet és a nemzeti munka tükörképe ez a könyv, megalkotva olyan objektivitással, sőt mondhatnánk, olyan politikamentesen, hogy szinte a lehetetlent valósította meg. És mégis, aki elolvassa vagy csak végiglapozza is, meg fogja látni, hogy ez a kormány tervszerűen nagy célokat szolgált elszánt akarással és gigantikus munkával. A nemzeti munkának pompásan felépített regénye ez, amelyből meg kell érteni, hogy három esztendő alatt a belső nyugalom, a béke és az alkotmányosság, a törvényes rend és jogbiztonság országa lett Magyarország, amelyet egész Európa megcsodálhat. Kibontakoztak a nemzet belső életerői, amelynek segítségével átküzdöttük magunkat a gazdasági válság legveszedelmesebb időszakán és megvetettük alapjait egy boldogabb, jobb körülmények között élő és dolgozó kornak. Politikailag nagy és homogén parlament megteremtésével sikerült a kormányzás stabilitását biztosítani és megnyitni az útját azoknak a nagy reformoknak, amelyek tulajdonképpen háromesztendös hatalmas talajelö- készítés után kerülhetnek sorra. És végre, hogy Budapestről szóljunk, beszámol a Kék könyv arról is, hogy „a példát, amelyet az ország adott, a községi választásokon becsülettel követte a főváros népe. A választás a keresztény nemzeti gondolat döntő győzelmével és a NÉP hatalmas előretörésével végződött. Az 1931. évi választáson az egykori Községi .Polgári Párt százötven mandátumból tizenkilencet, 1935-ben pedig a Nemzeti Egység száznyolc mandátumból huszonkilencet kapott meg. Még a törvényhatósági bizottság első közgyűlése előtt kialakult a nagy jobboldali többség, amely a Keresztény Községi Párt és a Nemzeti Egység Pártjának együttműködéséből állt elő.” Maga az a tény, hogy a főváros életének meg- . reformálására, a politikai és nemzeti élet új vonal- vezetésébe való beállítására utoljára került a sor, szinte a harmadik esztendő végén, élénk bizonyítéka annak, hogy milyen hatalmas életerő duzzad ebben a városban. Akkor, amikor mindenki, maga az ország a gazdasági élet lejtőjére került, amikor zavaros politikai viszonyok keletkeztek, amikor letargiába süllyedt a nemzet, amikor a lelkekben csak vágyak éltek reménységek nélkül: Budapest népe tartotta magát, élt és dolgozott. Az az érzésünk, hogy Magyarország miniszterelnöke, aki most hároméves munkáját tökéletes joggal ünnepelheti, büszke lehet ennek a városnak népére, amely annyi szeretettel, annyi megértéssel és anynyi életerővel kapcsolódott bele az ő nagyvonalú politikájába, amelynek célja a nemzet egységének megalapozása, a békés alkotó munka életrekeltése és a nemzeti öncélúság gondolatának megvalósítása.
