Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-16 / 3. szám

fry es eiu i & | & Közös munkára jak a fővá­ros vezetői a sajtó munkásait Sipocz Jenő, Szendy Károly, Liber Endre és Lamoite Karoly ünneplése a városházi újságírók bankettjén A Fővárosi Rovatvezetők Testületé szombaton este ünnepi vacsorát rendezett a főváros legfőbb irányítói: Sipöcz Jenő főpolgármester, Szendy Ká­roly polgármester, Liber Endre és Lamotte Károly alpolgármesterek tiszteletére. Nem az első eset, hogy a városházi sajtó a maga körében üdvözli Budapest vezetőit és az ilyen összejövetelek mindenkor a főváros fejlesztésére és naggyátételére irányuló közös együttműködés érdekeit szolgálják. Különös jelentőséget kölcsön­zött a legutóbbi ünnepségnek az a körülmény, hogy ezúttal az újjáalakított városkormányzás képviselői jöttek el az újságírók meghívására, hogy nézeteiket, terveiket és célkitűzéseiket a hi­vatalos légkör mellőzésének hangulatában kifeje­zésre juttassák. A házigazda tisztségét Schwét Henrik, a Fő­városi Rovatvezetők Testületének díszelnöke látta el. Tőle jobbra foglalt helyet Sipöcz Jenő főpol­gármester, balra Szendy Károly polgármester, Li­ber Endre és Lamotte Károly alpolgármesterek György Endre, Rátkay Károly és Kelemen Géza szindikusok között ültek. Szemben velük a buda­pesti napilapok rovatvezetői és a városházi heti­lapok szerkesztői: Szirmay Ödön, Pártos Szilárd, Szigeti Endre, B. Virágh Géza, Paizs Ödön, Papp Jenő, Feliéri Armand, Dacsó Emil, Pogány Béla, Fodor Tibor, Doby Andor, Illés László, Dunay Ödön, Pakots György, Lippay Gyula, Szerdahelyi Sándor, Halász Árpád, Pásztor Mihály, Radó Ri­chard, Baján Gyula, Wertz Béla és Gárdonyi Jenő ültek. A városházi újságírók nevében RÁTKAY KÁROLY űr., a testület egyik elnöke üdvözölte a főváros vezér- férfiait. — A városházi adminisztráció és a városházi újságírás munkája — mondotta — sok egyező vo­nást Matat. A városházi közélet és az újságírás ál­landó junktimban vannak egymással. Az újságíró érzi, hogy személyes kapcsolatot kell fönntartani a közélet vezető tényezőivel, akiktől azonban megkívánja, hogy legyenek bizalommal a nyilvánosság iránt és ne féljenek a kritikától. Az újságírót a közfunkcionáriusokkal szemben szinte mindenkor csalhatatlan ösztön vezeti. Leg­többször első látásra megállapítja az újságíró, hogy a közéleti embernek van-e bizalma a nyilvá­nosság iránt. A főváros négy vezetője, akit a vá­rosházi újságírók vendégeiként üdvözölnek, azok közé a közéleti emberek közé tartoznak, akik soha sem féltek a kritikáitól és mindig bizalommal vol­tak a sajtó iránt. Az idén az új esztendő beköszön­tése a városháza életében is új korszaknak a kez­detét jelenti. Az újságírók hajlamosak a kritikára és mégis minden városházi újságíró tele van biza­kodással. Ennek a bizakodásnak legbiztosabb bázisa az a másfél évtizedes tapasztalatokon alapuló higgadt megfonto­lás, amely Sipöcz Jenő főpolgármester szelíd előkelőségtől áthatott egyéniségéből árad ki. Köztudomású, hogy Sipöcz Jenő főpolgármester­nek van érzéke a szép iránt, meri nyíltan hangoz­tatni az igazságot és szívesen cselekszi a jót. Ren­delkezik tehát azokkal az alapfeltételekkel, ame­lyek úgy magánéletében, mint a közéletben is bol­doggá tehetik. Az általános bizakodásnak másik magyarázata az a gyors és lendületes tempó, ame­lyet Szendy Károly polgármester diktál mindenki­nek. Legtalálóbban a munka emberének lehet nevezni Szendy polgármestert, akinek ellenállhatatlan erővel dübörgő munka­készsége, expeditív erélye, ragyogó életkedve és vidám optimizmusa talán még a halottakat is fel­fogja rázni letargiájukból. Sipöcz és Szendy Liber alpolgármester személyében a szív emberét mondhatják munkaitársuknak, aki az ingyenebédek százezreinek a tankjával ro­hamozza meg az Ínséget, — télröl-télre elhárít­ván a fenyegető szociális veszedelmeket. A bizako­dás negyedik pillére Lamotte Károly alpolgármester kipróbált pénzügyi szaktudása. Lamotte Károlyt, az általánosan elismert kitűnő pénzügyi és kozgazdasagi szakembert külön is üd­vözölte Rátkay a testület nevében abból az alka­lomból, hogy a főváros közgyűlése alpolgármes­terré választotta. Rátkay beszéde végén a városházi újságírókat a szivárványhoz hasonlította, amely Túrrá ti, hogy derül az ég és amelyben egyesül az esőcseppek kristályain megtörő napfénynek minden színe. Az újságírói működést hatalmas gyüjtömedencének is lehet hasonlítani, amely napról-napra felfogja a forrón szeretett vciros minden reményét, összes vágyait, álmait és könnyeit. Arra kérte a főváros vezetőit, hogy vessenek mindennap egy tekintetet erre a gyűjtőmedencére és akkor a felszárított könnyek hálájától és a mun­kához juttatottak diadálénekétöl, ettől a két leg­szebb szimfóniától lesznek hangosak Budapest utcái. Az élénk éljenzéssel és tapssal fogadott nagy­hatású beszéd után általános figyelem között SIPŐCZ JENŐ ör. főpolgármester emelkedett szólásra: — Kettős köszönettel tartozunk: a meghívá­sért és a szellemi élvezetért — mondotta. Ugy- látszik szokássá válik, hogy a főváros új vezető­sége mindenkor ilyen sikerült bankett keretében kap üdvözlést a sajtó részéről. — A főváros új vezetőséget kapott. Sportnyel­vet használok, amikor azt mondom, hogy váloga­tott csapatnak nevezem ezt a garnitúrát. A veze­tőségnek összeállítása minden faktor részéről a leg'harmónikusabban történt és meggyanúsítom a sajtót, hogy ennek a harmóniának az istápolójában neki is nagy része volt. A sajtó készítette elő ezt a hangulatot eredményes tüzérségi munkával és úgy látom, hogy ezt az összeállítást mindenki jónak és helyesnek tartja. A hangulat még ma sem változott, és hálás kö- szönetünket tolmácsoljuk, hogy mindenki részéről a felfokozott és jogos várakozás sugárzik felénk. — Mindannyian nagy kitüntetésnek tartjuk, hogy a sajtó bennünket ünnepel. Az újságírók sze­retik magukat demokratikus godolkozásúaknak feltüntetni, holott foglalkozójuk a legarisztokra- Ukusabb. Az újságírónak, — nagyon jól tudjuk —­nem imponál senki és semmi, csak a te­hetség és a szellem. Ha ebből visszakövetkeztetünk magunkra és e tu­lajdonságokra., akkor azt kell éreznünk, hogy olya­nok részéröl kapjuk, az elismerést, akik munkán­kat a legközelebbről ismerik. Mikszáth Kálmán írta egyik ragyogó írásában, hogy a hegyek csak távolról kékek, közelről nem azok, sőt nem is he­gyek. Ha mégis úgy látják a tisztelt szerkesztő urak, hogy hegyek vagyunk, úgy ezt hálával és szeretettel nyugtázzuk, ünnepeltetésböl lehetne elég részünk, de az ilyen spontán elismerés a köz­vélemény katonáitól, nekünk további erőt ad a munkára és a. lelkesedésre. A főpolgármester azután utalt arra a négy- levelü lóheréből összeállított menükártyára, amely kezeiben volt és amelynek mindegyik levelét az ünnepeltek egy-egy képe díszítette és így folytatta: — Ez a négylevelü lóhere két kategóriából áll: én és Liber alpolgármester úr a szeniorokhoz tartozunk, Szendy polgármester űr és Lamoite al­polgármester úr pedig* a juniorok csapatába. Meg kell jegyeznem azonban, hogy a legidősebb és a legfiatalabb között a korkülönbség tíz éven alul van. (Derültség.) Az ifjúság nem a kortól füg'g, hanem a lelkesedéstől, és éppen ezért mi magun­tat is a juniorok közé sorozzuk, hogy együttesen dolgozhassunk Budapest boldogságának a javára. — Mi önöket visszaünnepeljük. Köszönetét mondunk a támogatásért, amit nekünk nyújtanak éí köszönetét, hogy elismerhetjük azt a nagy szel­lemi munkát, amit állandóan kifejtenek. Nem is hi­szik az urak, hogy bennem milyen mélységes tisz­telet és elismerés honol a munka láttán, amit önök naponta, szünet nélkül végeznek. — Sok a hasonlatosság a sajtó és a közigaz­gatás munkásai között. Nekünk is gyorsan, pillanatok alatt kell állást foglalni a prob­lémákkal szemben és úgy, mint önöknek, nekünk sincs hivatalos óránk, mert az egész huszonnégy óra a közéleté, a fő­városé. Ezért közös a mi sorsunk, a munkánk és az örömünk. — Bennünk ugyanaz tartja a lelkesedést, mint az újságíróban: a hivatás szentsége. Ez az a lelkesítő izzás, amiben mi találkozunk és össze­forrunk Budapest szolgálatában. önök hallgatják a rotációs gépek zakato­lását, a közigazgatás munkásai pedig az írógépek kattogását és a tollak serce­gését. Ebből a dinamikus dübörgésből azonban egyfor­mán halljuk a mi együtes álmunk zenéjét, a bol­dog Magyarország megszületését. Viharos taps és szűnni nem akaró éljenzá3 fo­gadta a főpolgármester nagyhatású beszédét. Utána SZENDY KÁROLY polgármester mondott közvetlen hangú beszédet. — A sajtó fontosságát és jelentőségét — úgy­mond — mindig jól ismertem és nagyra értékel­tem. Az önök munkájának kettős jelentősége van, egyrészt tájékoztatják a nagyközönséget az ese­ményekről és kialakítják a közvéleményt, tehát tulajdonképen pedagógiai funkciót végeznek. Ugyanakkor azonban, mint hangszóró továbbítják a polgárság kívánságait és észrevételeit a közfunk- ciönáriusokhoz. Erre a szolgálatra nagy szükség van, mert a sajtó összekapcsol bennünket a közönséggel, amellyel egyébként közvetlenül állandóan nem érintkezhe­tünk. Ezek után azt hiszem, felesleges újra hang­súlyoznom, hogy milyen nagyra becsülöm a komoly sajtó munkásait együttesen és személy szerint külön-külön is. — Beszédem további része a főpolgármester úr Öméltóságának szól, akivel megválasztásom óta ma van alkalmam először a fehér asztal mellett találkozni. Nem akarok tisztelt személyiségére fel­köszöntőt mondani, csupán az iránta érzett végte­len nagyrabecsülésemet nyilvánítom. Úgy vagyok a főpolgármester úrral, mint a fiú az apjával. Szereti és tiszteli az apját, de igazán csak akkor becsüli nagyon nagyra, ha maga is apa lesz. Most, mint polgármester én is apa lettem és igazán érté­kelni tudom, hogy mit jelent tizenöt éven keresztül Budapest polgármesterének lenni. A megjelentek hosszantartó tapssal és éljen­zéssel fogadták a polgármester beszédét, majd még sokáig együttmaradtak a legjobb hangulatban. A vacsora ötletes és fényesen sikerült rendezése György Endre kollégánk fáradhatatlanságát dicséri. BBSJHEEEH!BSB9BBBSSHHBBBfflHHSSBBHEBBBEBSEEHBHBBBEBBBHB Másléimíllíós útjavítási és kő­anyagszállítási munkákra hir- detverseaytárgyalást aiőváros A szakmai körök SelSokozoit érdsklődéssel várják a kiírást Az új költségvetésben rendelkezésre álló fede­zetek lehetővé teszik az ügyosztálynak a halasztha­tatlan munkálatok vállalatba adását. Az út- és csa­tornaépítési ügyosztály a múlt heti közgyűlésen ter­jesztette elő a szennyvíz- és iszapgázosító berende­zés létesítésére vonatkozó javaslatát, amelyhez a közgyűlés névszerinti szavazással hozzájárult. A közgyűlési határozatot a polgármester már felter­jesztette jóváhagyás végett a belügyminiszterhez, aki a létesítmény fontosságára való Tekintettel még ezen a héten megadja az engedélyt a határozat végrehajtására. Az ügyosztály előterjesztésére a polgármester nyomban kiírja a verseny- tárgyalást, amelynek új terminusát március első napjaiban fog­ják lerögzíteni. A városházán úgy tudják, 'hogy kö­rülbelül 8—10 ajánlat beérkezésére van kilátás és ezek között szerepel a Ganz r.-t. ajánlata is, amely hitelmüveleti alapon ajánlotta fel a kompli­kált konstrukciót. < A közeli napokban sokkal nagyobbarányú köz­szállítás és közmunka irányítja a figyelmet az ügy­osztály tevékenységére. Az évenkint visszatérő burkolóanyagszáliítás és a kerületi kövezet­javítás munkája kerül végrehajtásra, amely iránt mindig nagy érdeklődés mutatkozik az érdekelt szakmai körök részéről. A vállalatbaadás értéke ezúttal is komoly munka lefolytatására invi­tálja a vállalkozókat, mert a polgármester rendel­kezésére az aszfaltjavítás 250.000 pengős, a kövezet­javítás 500.000 pengős, a kőanyag szállítása pedig 690.000 pengős tételeket képvisel. Értesülésünk szerint a nagyarányú útjavítási mun­kálatok, burkolási anyagok szállítási kiírása február elején megtörténik, míg 1300 vágón zúzottkő szál­lítására már az ajánlatok is beérkeztek. Király Kálmán tanácsnoknak ugyanis az a terve, hogy a karbantartási munkálatokat már a legkorábbi ta­vaszi idényben elvégezteti. A régi cég a régi címen Aiapitva: 1910 llkovits Qyula és Lajos központi fűtés és vízvezeték Andrássy-ut 92 ITelefon: 212-04 és 05í

Next

/
Oldalképek
Tartalom