Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)
1935-01-16 / 3. szám
Budapest, 1935 január 16. 99 5 mi—mi 'I ii ....... ~ Egy hónapon belliI megkezdik cs budai vízmű építéséi A munka váUaiaíhaadására a versenytárgyalási február 1. lejárattal meghirdették Hosszú előkészítő munkálatok, tervezgetések és tárgyalások után az új budai vízmű építése végre döntő stádiumba jutott. Elsőnek az a Duna alatti csatorna készül el, amely' a szentendrei szigeten levő kutak vizének átvezetésére szolgál A Duna medrében lefektetésre kerülő betoncsatornára, amelyet műszaki nyelven „bujtató”-nak hívnak, a polgármester február 1. lejárattal szombaton meghirdette a nyilvános versenytárgyalást. Ilyenformán február közepe táján a munka válla- laitbaadása is megtörténik és a vállalkozó március első napjaiban már hozzáfoghat a vízátvezetö csatorna építéséhez, amelyet három hónapon belül befejezni tartozik, hogy még a nyáron üzernbehelyez- hetö legyen. A1 budai rész régi óhajtásának valóraváltásá- ról beszélgetést folytattunk DK. MOÍIVAY ENDRE tanácsnokkal, aid a Fővárosi Hírlap munkatársának a következő érdekes részleteket mondotta el: • — Addig is, míg a tervezett budai vízmű a maga teljes valóságában kiépülhet, átmenetileg a budai vízfogyasztási területeken úgy iparkodunk segíteni, hogy a szentendrei Danaág alatt betoncsatornát vezetünk, amelyet a ma rendelkezésre álló müvek vizével foA hatalmas lendülettel fejlődő főváros mindegyre jobban érzi, hogy mennyi gátlással állnak útjában a kis Budapesthez méretezett vasúti pályatestek, pályaudvarok és egyéb berendezések. Nem akarunk itt újból foglalkozni a lehetetlen ceglédi vasútvonallal, az annyira veszedelmes „halálsorompókkal”, az ötödik kerület testébe vadhúsként beleékelödö és a fejlődést teljesen megbénító Nyugati teherpályaudvarral, a Keleti pályaudvaron jelentkező túlterheltséggel és a Déli pályaudvar elavult, kisvárosi és annak a milliós metropolishoz legkevésbé sem méltó körülményeivel. A főváros különböző tényezői és szervei egymásután készítették a szebbnél szebb terveket, de ennél tovább nem is haladtak a. dolgok, amelyek rendszerint megfeneklettek a MÁV magatartásán. Igaz, hogy a halálsorompók eltüntetésére a vasútnál is megvolt a hajlandóság, de a főváros a tervezett megoldást nem fogadhatta el, mert az még a mainál is rosszabb helyzetet teremtett volna azzal, hogy hatalmas vasúti töltés kínai falként elzárja a belső területeket a fejlődő Zuglótól, az új XIV. kerülettől. Ilyenformán a halálsorompóknál maradt minden a régiben és úgylátszik, hogy e téren hamarosan újabb fordulat nem is várható. Legutóbb a Kelenföldi pályauvaron uralkodó tüz’hetetlen állapotokra hívta fel a kereskedelmi minisztérium útján a MÁV figyelmét a főváros törvényhatósága. Rámutatott arra, hogy a Kelenföldi pályaudvaron, ahol az utóbbi években szinte napról napra nő az utasforgalom, életveszélyes állapotok vannak és az utasok tömegei a ki- és beszáguldó vonatok között kénytelenek a szabad sínpárokon áthaladni. Ketrecszerüen szűk a pályaudvar per- ronja is és mit sem használtak a múlt évben eszközölt kisebb átalakítások, csak annyival javult a helyzet, hogy a forgalmi épületet kicsinosították é3 most már szemre tetszetősebb a befutó gunk táplálni. A csatorna útján történő megoldást ászért választottuk, mert az a legegyszerűbb és a célnak leginkább megfelelő. A vízátvezetö csatorna egyik aknája a szentendrei sziget déli csúcsának közelében, a jobbparti pedig a békásmegyeri parton fogja lezárni a „bujtatót.” A „.bujtató” ilyenképpen evvel a két aknájával együtt a közlekedő edények módszere alapján fog működni. A bujtató két végét lezáró akna belső szélessége négy méter, az egész csatorna hossza 280 méter lesz és az építés költségei 520.000 pengőbe kerülnek. A csatornához tartozó gépház versenytárgyalását néhány héttel későbben fogják kihirdetni. A szigetről átszállított víznek a hálózatba való továbbítását egyelőre két 30.000 köbméter teljesítményű szivattyú fogja végezni. A szivattyúk elektromos hajtással működnek, a tartalékok pedig Dieselmotorral lesznek felszerelve. Az új vízátvezető csatorna tulajdonképpen modernizált formája lesz a 30 évvel ezelőtt létesített káposztásmegyeri csatornáknak, amelyek még ma is kifogástalanul funkcionálnak. A budai vízmű és a káposztásmegyeri főtelep között már most olyan összhangzatos műszaki megoldás létesül, hogy evvel a két telep egymást kiegészítő szerkezetnek tekinthető és egyik a másikat bármikor kisegítheti. A budai vízmüvek számára igénybevehetö 10 régi kút helyett tavasszal a megyeri vízmüvek közelében 32 új csökútat és 2 aknakútat fúratunk. külföldi vonatok utasainak. A főváros legközelebbi terve, hogy a pályaudvar előtt az Attüa- teret rendezi, a villamos végállomást átépítteti, annál 'is inkább, mert ide fog betorkolni a Boráros-téri hídtól kiinduló sugárút is. A főváros főleg azt kérte, hogy ha többet nem, legalább aluljárókat építtessen a MÁV a sínek között a publikum biztonságos fel- és leszállására. A MÁV válasza a napokban érkezett meg és megállapítja, hogy a Kelenföldön tényleg szükség lenne új berendezésekre, de fedezet hiányában1 azt nem lehet megvalósítani. A kereskedelmi miniszter errevonatkozó leirata így hangzik:-— A főváros október 8-án hozzám intézett felterjesztésére értesítem a közigazgatási bizottságot, hogy magam is nagy súlyt helyezek a budapesti pályaudvarok, ezek között a. kelenföldi pályaudvar modernizálására. Tény az, hogy a kelenföldi állomás bővítésére már régebben készültek tervezetek, azonban megfelelő költségfedezet hiányában ezeknek csak a forgalombiztonsági szempontból és az utazóközönség érdekében legsürgősebb részét sikerült megvalósítani, de még azt sem teljes egészében. A kelenföldi állomásnak per rónaiul jár ókkal való ellátását magam is kívánatosnak tartom, miután azonban az államvasutak mai helyzetében ennél sürgősebb munkálatuk elvégzésére sem áll rendelkezésre a kellő hitelfedezet, sajnálatomra nem áll módomban, hogy az államvasutakat most az aluljárók építésére kötelezzem. sik, ugyancsak a MÁV-tól függő probléma is foglalkoztatja a fővárost. Már a rnult évben elhatározta a főváros, hogy a XI. kerület villanegyedének főútvonalát a Szent Imre herceg útját kettészelő vasútvonal átjáróját Mszéiesáfcteíi, mert a mai nem felel meg a megsokszorozódott forgalomnak. A főváros tervei szerint a mostani négyméteres aluljárót az úttest eg’ész szélességében 30 méterre kibővítették volna. Meg is indultak a tárgyalások és az volt az elgondolás, hogy a 250.000 pengőre rugó építési költség felét a székesfőváros, másik felét pedig a vasút fizeti. Ilyen értelemben indultak meg az előkészületek és az egész kérdés már annyira előrehaladt, hogy a kora tavasszal hozzá akartak kezdeni az aluljáró, illetve a pályatest megfelelő átépítéséhez, A múlt héten volt az utolsó helyszíni szemle, amelyen a MÁV képviselői azt a kijelentést tették, hogy az átépítést nem ellenzik, sőt annak kivitelében közreműködni is hajlandók, de a költségekben á MÁV nem osztozkodhatni pénzügyi okok miatt, s az egészet viselje a főváros, vagy a Beszkárt, amelynek érdeke az aluljáró kiszélesítése. A főváros megbízottai érthető meglepetéssel figadták a bejelentést. A vasút elutasító álláspontja folytán most egészen új helyzet állott elő. A fővárosnak az a szándéka, hogy itjra tárgyalásokba bocsátkozik a MAV-val és igyekszik álláspontja megváltoztatására rábírni. Értesülésünk szerint az ügy máris a kereskedelmi miniszter elé került és komoly remény van arra, hogy a minisztérium megváltoztatja a MÁV állásfoglalását. A várható megegyezés kedvező kilátásairól egyébként a közigazgatási bizottság hétfői ülésén Szendy Károly polgármester is biztató kijelentést tett. Budapest ú| légikikötője Irta: Kempelen Ágoston műszaki főtanácsos A városrendezés egyik legnehezebb feladata, hogy számot vessen a jövőben bekövetkezhető, de egyelőre még teljesen ismeretlen fejlődési lehetőségekkel. A félszázaddal ezelőtt a városépítőknek még nem voltak komoly közlekedési problémáik, mert az autó, villamos, a földalatti vasút és egyéb, ma már nélkülözhetetlen közlekedési eszközök, még ismeretlenek voltak. A XX. század, amelyet a technika századának neveznek, szinte naponta megajándékozta az emberiséget a legkülönbözőbb technikai újításokkal. A feltalálók egyik legjelentősebb alkotása a repülőgép megkonstruálása volt. Aránylag rövid idő alatt annyira tökéletessé vált ez az új közlekedési eszköz, hogy a mindennapi élet számításainál már figyelmen kívül sem hagyható. A legtöbb európai metropolis azonnal felismerte a találmány rendkívüli fontosságát és - igyekezett annak használatára lehetőleg tökéletesen berendezkedni. Nálunk, sajnos, ez még mindig nem történt Fővárosunknak még ma sincs repülőtere. A 20 év előtti repülőtér helyett, amely a rákosi gyakorló téren volt, ma a sokkal távolabb eső Mátyásföldön van a repülőtér, amely a fővárostól való távolságánál fogva nem a legmegfelelőbb megoldás. A repülőtér új elhelyezésének megoldása tehát halaszthatatlan feladat. A repülőtér céljára, vízszintes terepalakulatánál fogva elsősorban a pesti oldal jöhet figyelembe. A hely kiválasztásánál meglehetősen nagy, mintegy 1—1.5 négyzetkilométer, lehetőleg négyzetalakú területre volna szükség, amely szerves kapcsolatban állna a város belső részeivel. Ilyen alkalmas terület, amelyen épületek még nincsenek, nem áll rendelkezésre. De ma még volna mód arra, hogy aránylag kevés költséggel, a magánkézben lévő területek megszerzésével és az ott létező épületek lebontásával, alkalmas terület biztosíttassák a repülőtér céljaira. A szükséges terület kiválasztása szempontjából elsősorban figyelembevehető a régebben is repülőtérnek használt Rákosmezö.. Szóba- jöhet még a Váci-út közelében elterülő úgynevezett Alsóbika-rét mentén fekvő üres terület és a Csepel- sziget északi része. A számbavehetö területek közül kétségtelenül a Rákosmező a legalkalmasabb, mert a város belsejéhez közel fekszik és azzal a Kerepesi-út révén tökéletes és akadálytalan összeköttetése van. A terep is meglehetősen kedvező alakulatú é3 kevés költséggel kifogástalanná tehető. A repülőtérrel kapcsolatban szükséges építkezésekhez is elegendő terület áll rendelkezésre. Nem alkalmas azonban a jövőben esetleg bekövetkezhető nagyobb terjeszkedésre, mert körös-körül utakkal és közmüvekkel ellátott, csaknem teljesen kiépített városrész terül el. Az egyetlen lehetséges terjeszkedési irány az új lóverseny-tér iránya. A másik hátránya, amely már az előzőkből következik és ami részben a többi megoldásnál is fennáll, hogy a környék erős beépítettsége folytán a terület nem eléggé szembetűnő az érkező repülőgépeknek. Ez a körülmény különöskép télen hátrányos, amikor a kedvezőtlen időjárás és a város felett terjeszkedő füstfelhö a magasból amúgyis fokozza a látási nehézségeket. A légköri viszonyok a Váci-úton sokkal kedvezőbbek, viszont ot.t a rendelkezésre álló terület sokkal kisebb. A harmadik megoldás: a Csepel-sziget fekvese úgy a szárazföldön, mint a vízen alkalmas a légikikötő megépítésére. A környező gyártelepek füstje és a ködképzödés a Dunán azonban itt is kedvezőtlenül befolyásolná a látási viszonyokat, nem is szólva arról a veszélyről, amelyet a magas kémények okozhatnak a ködös időben leszálló repülőgépekre. A repülőtér és a belső városrész közötti forgalom lebonyolítása is nehézségekbe ütköznék a kedvezőtlen közlekedési útvonalak miatt, különösen a forgalom megnövekedése esetén. A három tervezetet összehasonlítva., az első és harmadik megoldás között lehetne választani. A választást azonban sok egyéb, elsősorban városrendezési szempontok fogják eldönteni. Tagadhatatlan, hogy a kérdés napirenden van és az újévben ez lesz az ügyosztály egyik legsürgősebb feladatköre. Megienekléssel fenyeget a Szent Imre-úti aluljáró építése a Máv magatartása miatt Egyedül a fővárosra akarják hárítani a közel félmilliós költséget ™ Nincs pénze a Máv-nak a pályaudvarok átépítésére sem
