Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-01-02 / 1. szám

PESTI KIRAKAT $Ma§kd qaßaM & £i§d Siheder-ujságíró koromban a Ligettel még igen komolyan számoltak. Nemcsak, mint igazi tőről- metszett pesti szórakozóhellyel, hanem igen komoly politikai vonatkozásokban is. A Liget a maga egé­szében Vázsonyi Vilmosé volt. Biztos, megtántorít- hatatlan tartalékcsapat voltak a „mutatványosok” minden választásnál. Akkor még Helfgott bácsi, a fotográfus volt a vezér, akinek politikai parancs­noksága alatt szervezkedett a Liget. Ezzel szemben azonban a mutatványosoknak is voltak követeléseik. Az, hogy az ő jogaikat, az ő vurstlijukat, az ö város­ligetüket a maga egészében védje meg a városházi politika minden olyan törekvés ellen, amely szépé­szeti, vagy kulturális, vagy mit tudom én, milyen szempontból véget akart vetni a ligeti idilli életnek. Mert ha a Városliget mutatványosainak nem volt is fejedelmi életük, mindig szegény emberek vol­tak, de a szerény kis ebédjüket romantikus környe­zetben, tarka jelmezek, mutatós kárpitok és fellen- gős kulisszák között fogyaszthatták el. Ezt az idilli életet és ezt a kicsike darab kenyeret pedig hosszú- hosszil évtizedek óta mindig újra és újra meg kell menteniük a mutatványosoknak. Valaha, amikor Vázsonyi fiatal politikus volt, nagy ambícióval ke­zelte az ö hűséges mutatványosainak ügyét, később azonban a szerencsétlen véget ért kitűnő Bader Jó­zsef dr. ügyvéd volt a föpatrónusuk. Igazi, maguk közül való vezérük pedig hosszú időn át egy különös, érdekes pesti figura: Kardhordó Árpád, ők aztán mindig megmentették a mutatványosokat attól, hogy kitelepítsék őket a Városligetből a Népligetbe. Most aztán kiderült, hogy ez a harc még mindig nem ért véget. Mint minden szerződésiéjó/ratkor, az idén is eltökélték a városházán, hogy a mutatványo­sok mégis csak menjenek a Népligetbe. Az utolsó órában azonban meggondolták megint a dolgot, me­gint győzött a Liget, a, mutatványosok ottmarad­nak. Pedig ma már se Vázsonyijuk, se Kardhordójuk nincsen, de a városházán mindig győz a szociális szellem és az az aggodalom, hogy hátha a Népliget­ben ezek a fantasztikus foglalkozású, de tisztességes polgáremberek tönkremennének. Ez ugyan nem na­gyon valószínű, mert aki le akarja magát gyors- foto gráf áltatni, aki a körhintán akar száguldani, aki a törpék, óriások, szakállas hölgyek, tüzokádó sár­kányok és barlangvasutak mesevilágában akar élni, az követné a mutatványosokat a Városligetből a Népligetbe is. Dehát a rizikó rizikó: aludjunk rá még egyet — mondják a városházán. Most tehát megint békességben maradnak egy darabig a derék mutatványosok, önkiknek hősi har­cairól nem érdektelen megemlékezni. Valaha a Ké­ményseprő vendéglőben tomyáztak, nem nyáron, ami­kor hajnaltól késő éjszakáig dolgoznak, hanem té­len, amikor a maguk ügyét-bajál is meghányhatták- vethették. Itt történt azután, hogy egy alkalommal, amikor szintén át akarták őket telepíteni a Nép­ligetbe, Kardhordó Árpád nagyot ütött az asztalra és azt mondta: — A tekintetes tanács pedig, ha a fejetetejére is áll, nem bír velünk, mert a Városliget a mutatványo­soké. A tekintetes tanácsnak nincs joga kitelepíteni a mutatványosokat. Nincs joga pedig azért, mert a Városligetet Grassalkovich herceg azzal a feltétellel hagyta örökül a fővárosnak, hogy az „mindörökkön a nép mulattat ácsára szolgáljon”. A mutatványosok között leírhatoAlan volt a lel­kesedés. Hiszen ha ez így van, akkor hozzájuk sem ma, sem soha hozzányúlni nem szabad. Akkor a li­get az övék. Legfontosa,bb lépés tehát, hogy meg kell szerezni Grassalkovich herceg végrendeletét. Fölküldték hát Bécsbe Kardhordó Árpádot, aki azon­ban nemsokára meghalt. De a mutatványosok úgy tudták, hogy az udvari levéltárban lemásolta a her­ceg végrendeletét, de bizony a mutatványos vezér halála után a másolatnak nyoma veszett. Báder József dr. vette kezébe az ügyet, aki már ügyvédhez méltó komolysággal fogott hozzá a do­loghoz. Nem ment Bécsbe, nem is kellett, mert a kitűnő Schmall Lajos pompásan megírta a Város­liget történetét. Ebből a történetből pedig kiderült, hogy a Városliget fejlesztéséhez sok embernek volt köze, csak éppen Grassalkovich hercegnek nem. A Városliget fejlesztésének, amelyet valaha Uj-Bécs- nek, majd később, mikor a polgárság marháit verte ki ide Ochsenried-nek (ökördülö-nek), végül pedig Uj-Városerdő-nek neveztek, több apostola volt. Első­sorban Bor ár os János városbírót kell említeni, aki a XVIII. század végén azzal az indítvámnyal lépett a pesti tanács elé, hogy az erdőt a közönség használa­tára mulató- és üdülőhellyé kell átalakítani. Ez a Boráros-féle indítvány lehetne egyetlen komoly alapja a mutatványosok harcának, de ez is elesik, hiszen a Városliget, amióta a nyulakszigeti apácák kezéből kiesett, a főváros tulajdona, amely úgy in­tézkedik róla, ahogy akar. A legtökéletesebb fekete fénymásoló papír Fénymásolat Piosantwrgor JOaaef V., Rollán-u 15 Tel : l#-5-#4 TUSCH FEKETE JANOS TETŐFEDŐ MESTER BUDAPEST, L, KAROLINA-ÚT 10. TELEFON: 69-5-5« A Boráros-féle terv megvalósítását aztán Batt­hyány József gróf hercegprímás vette kezébe, aki kibérelte a Városligetet. Bért ugyan nem fizetett, de huszomiégy esztendő alatt köteles lett volna ezt a területet tervszerűen befásítani, ott vendéglőket és majorságokat létesíteni. A prímás korai halála föl­borította ezt a tervet, amelynek később József nádor akart életet adni. A nádor állott ugyanis a királyi szépítöbizottság élén és mint ilyen, Nebbien Henrik gazdasági tanácsossal terveket készíttetett. Nebbien költségvetése azonban nem kevesebbre, mint hét­százezer forintra rúgott. Ennyi pénze pedig sem az építöbizottságnak, sem a városnak nem volt. Végre azt határozták, hogy mindössze háromszázezer forin­tot ruháznak be, és azt is tíz év alatt. Ezzel kap­csolatban társadalmi gyűjtést is rendeztek, de ezen az úton ötvenezer forintot sem tudtak összeszedni, pedig a kétforintos adományokat is szívesen fo- gadtéik. Hogy a Kardhordó-féle Grassalkovich-legendából mi volt az igazság, csak annyit kell elmondani, hogy a hercegi család neve még az ilyen lcétforintos jegy­zések között sem szerepelt. És mégis volt valami köze a Grassalkovich-háznak a Ligethez. Volt a her­cegi családnak egy jószágkormányzója, akit Horváth Jakabnak hívtak. 1809-ben halt meg. Ez a Horváth Jakab jobban szerette a Ligetet, mint a Grassalko­vich család, mert azt hagyta végrendeletében, hogy őt a Városligetben temessék el. Erre a célra nem kevesebb, mint hétszáz forintot hagyományozott. Hogy pedig nem volt hiú ember, bizonyítja az, hogy bár a tündérszép Városligetben akarta örök álmát aludni, de a hétszáz forintjáért még azt sem kívánta, hogy a nevét rávéssék a sírkövére. Pesti emberek, ha a ligetben jártok, megakad a szemetek egy sze­rény kőpiramison, amelynek ez a felirata: Fűit. Ez­alatt nyugszik a derék Horváth Jakab, a Grassal- kovichék jószágkormányzója. Pogány Béla Telfes erővel folyik a Nemzeti Egység Pártja szervezési munkája Uj korszak kezdődőit a városháza életében — Kombinációk az időeloM községi választásról Az elmúlt karácsonyi ünnepek csupán pilla­natokra hoztak szünetet abban a tervszerű nagy munkában, amelyet a Nemzeti iEgység Pártja indí­tott a budapesti szervezkedés kimélyítésére. A po­litikai világ és a városházi közélet felfokozott ér­deklődése kíséri a Zsitvay Tibor irányítása mellett megindított munkálatokat és általános 'az a meg­győződés, hogy a kormány budapesti pártja az eddiginél is erőteljesebb súllyal vesz részt j az autonómia irányításában. Az Egységes Községi Polgári Párt immár a múlté és tízéves városházi munkásságát most a Nemzeti Egy ég Pártja fővárosi szervezete foly­tatja. A likvidációs munkálatokat Payr Hugó, Pet- racsek Lajo3 és Usetty Béla országgyűlési képvi­selők befejezték és a Polgári Egység Klubja múlt héten történt megszűnése folytán, az Akadémia­utcai párthelyiségből az Eszterházy-utcai palotában folynak az időszerű városházi kérdések előkészítő munkái. A kerületi szervezkedés teljes egészében megindult és iha az összes körzeti-■■■szervetetek megállapítot­ták a maguk folyton bővülő létszámát, akkor az összeírás befejezése után. megtörténik a zászló­bontó nagygyűlés, amelyen Gömbös Gyula minisz­terelnök, Zsitvay Tibor, a fővárosi szervezet el­nöke, Sztranyavszky Sándor országos pártelnök, vitéz Marion Béla országos [főtitkár és a párt elő­kelő személyiségei fejtik ki az, összefogás szüksé­gességét, a miniszterelnök eddigi nagysikerű te­vékenyégének céljait és a főváros érdekeinek elöbbrevitelére vonatkozó terveiket. A szervezés munkájában - a párt összes törvényhatósági tagjai résztvesznek és minden erejüket a központi irányítás rendelke­zésére bocsátják, hogy a zászlőbontő seregszemle a külsöségékben is impozáns legyen. A városházi fronton a Nemzeti Egység Pártja komoly felkészültséggel indul a megoldásra váró feladatok elé. A törvényhatósági bizottság kereté­ben hatvanegy taggal rendelkezik a Nemzeti egy­ség Pártja és így számbeli súlyban mindössze hat taggal marad a Keresztény Községi Párt mögött. Budapest közönsége \éppen ezért tisztában van a párt erejének jelentőségével és nagyon jól i.udja, hogy a városházán az eredményes és békés mun­kának \új korszaka kezdődik. Az új lendületet és a váipsigazgatás kompli­kált feladatainak százszázalékos teljesítését ígéri az új nagyszerű garnitúra, amely most Budapest kormányzását a kesébe vette. Sipőcz Jenő főpolgármester személye nagy­szerű biztosíték arra, hogy a főváros ügyei­nek intézését nem hatalmi szóval, hanem az autonómia alkotmányos működésével fogják irányítani és bizonyos, hogy .az elmúlt hónapok éles súrlódá­sai nem ismétlődnek meg. A közvetlen adminiszt­ráció legfőbb vezetője Szendy Károly polgármes­ter, aki viszont a gyors intézkedéseknek, a tettre- készségnek és a határozottságnak a megszemé lyesítése. Nemcsak a szorosan vett várospolitiku­sok, hanem Budapest egész polgársága tisztában van azzal, hogy a Sipőcz—Szendy—Lifcer—Lamotte vezetőség harmónikus együttműködésben stílusos ^ gyorsaság­éul hajtja végre mindazokat az intézkedéseket, amelyek az önkormányzat javára és Budapest közönségének előnyére fognak jelentkezni. Politikai vonatkozásban nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a közelmúltban felmerült híreszte- Hovanippumu v vayospizsvipa ißgszgy v ASoq lejárta előtt sor kerül. Tudvalevő, bogy a jelenleg működő törvényhatósági bizottság élettartama 1936-ig terjed 1 é3 a központi választmány leg­utóbbi ülésén pozitív formában emlegették bizo­nyos óidéiról, hogy a kormány idő előtt elrendeli az új válasz­tUSOiiíAi/. A Fővárosi Hírlap illetékes helyről nyert infor­mációja szerint, mértékadó körök erről az eshető­ségül nem tudnak, amelyet üyképen csupán olyan rémképnek kell tartani, amitől egyes politikai csoportok félelme sugárzik ki. A törvény- hatósági bizottság összessége — mondották ne­künk — fordítsa, inkább a figyelmét álmegoldásra váró problémákra és végezze el feladatát azzal a tudattal, hogy a községi választások terminusában ielőelőtti meglepetéstől nem kell tartani. raiOHipraiEJtaiEjisiB Januárban alpolgármestert; februárban tanácsnokokat választ a közgyűlés Kinevezések a főjegyzői, jegyzői és fogalmazói állásokban Szendy Károly polgármesterré történt választá­sával megüresedett a rangsorban második alpolgár­mesteri állás és így megindul a versengés az előkelő pozició elnveréseért. Más körülménvek között a ta­nácsnok kivételes képessége a döntő és nem az a azonban Lamotte Károly dr. pályázatával teljesen, egyhangú választásra van kilátás. A pénzügyi ta­nácsnok kivétele s képessége a döntő és nem az a körülmény, hogy a rangsorban is az első helyen áll, tehát a közgyűlésnek nem okoz problémát, hegy a főváros kormányzatának előkelő tényező­jét méltó helyre állítsa. Lamotte Károly megválasztása befejezett tény és vele kiegészül az új garnitúra, amelytől joggal remél üdvös eredményeket Budapest egész lakossága. Az alpolgármester-választást minden körülmé­nyek között megtartják január folyamán és akkor rövid szünet következik a fötisztviselöi állások be­töltése körül. Jelenleg két tanácsnoki állás van üre­sedésben, amelyekhez csatlakozik két kerületi elöl­járó nyugdíjazásával további két pozició, úgy hogy februárban négy vezető főtisztviselő jut magasabb pozícióba. Értesülésünk szerint még februárban betöltik a ta­nácsnoki válásokat, amelyeknek a pályázata decem­berben lejárt és azokra negyvenegy írásbeli kér­vény érkezett a főpolgármesterhez. Az alpolgármes­teri és tanácsnoki állások betöltésével egyelőre le­zárul ezekben a fizetési osztályokban az előmenetel lehetősége, a főjegyzői, a tanácsjegyzői és fogalmazói státusokban pedig fokozatosan történik a kinevezés. A városházi tisztikar részleges újjáalakítása a ki­nevezések egész sorát vonja maga után, amelyek­nek sorsa érthető várakozásokat és reménységeket ébreszt a tisztviselői társadalomban. X nmAÁsm? Még m3, de legkésőbb holnap kísérelje meg 3 jó Kathreiner malátakávét és a Franck kávé= pótlékot. Rögtön megérti, hogy miért is kedvelik annyian már évtizedek óta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom