Fővárosi Hírlap, 1935 (24. évfolyam, 1-52. szám)

1935-04-17 / 16-17. szám

Budapest, 1935 ápriiis 17.

es»

Budapest^ mint egyetemi város

A főváros 800,000 pengős jubileumi adománya Irta: Liber Endre alpolgármester

Amikor Heidelberg-, Halle, Göttingen és a többi nemet város nevét halljuk, képzeletünkben mindig megjelennek a diáksapkás egyetemi hallgatók, mint az említett városok karakterisztikus figurái. Ugyanezt nem mondhatjuk a mi fővárosunkról, Budapestről, noha Budapestnek sokkal mozgalmasabb egyetemi élete van, mint a felsorolt régi, egyetemi, német városoknak.

Fővárosunk, mint egyetemi város is igen szép múlttal dicsekedhetik. Ma általában csak a Pázmány Péter Tudományegyetemre, mai egyetemünkre és büszkeségünkre gondolnak az emberek, ha egyetemről esik szó, pedig nemcsak 300 éve, hanem ennél sokkal régebben állott már egyetem, főiskola a magyar fővárosban. Zsigmond német-római császár és Magyarország királya már 1388-ban megalapította Óbudán a, „Sigismundea” nevű egyetemei. Űrről a főiskoláról — sajnos — semmiféle adat sem maradt fenn az utókorra, mindazonáltal tudunk a létezéséről, sőt azt is tudjuk, hogy a konstanzai zsinaton, 1414- ben hat tanár, köztük két jogtudós, egy hittudor és egy orvos képviselte az óbudai egyetemet. Hol volt az egyetem épülete, kik voltak a tanárai, mennyi volt a diákja és hogy mikor, miért szűnt meg, sajnos, ismeretien előttünk, ezeket az emlékeket és adatokat elmosta a viharos magyar évszázadok vér- özöne.

Mátyás király 1465-ben alapította meg Budán a theológiai főiskolát. Corvin Mátyás Vitéz János érsek ösztönzésére II. Pál pápától kapott engedélyt egy új egyetem alapítására, amely a különböző tudományok között a theoíógiára is kiterjeszkedett. Ea a főiskola, amely 1467-ben megnyílt és több külföldről behívott jeles tanárral dicsekedhetett, Vitéz János érsek halálával 1473-ban megszűnt. Maga Mátyás király ennél egy sokkal nagyobb tudományos intézet alapítását tervezte, amely az egész magyar tanulóifjusag nevelőintézete lett volna. A roppant épületnek azonban, — amely 40.000 tanuió és renge teg tanár befogadására lett volna alkalmas, nem épült meg soha, csak az alapfalai készültek el a budai vár lábánál, a mai Vízivárosban. Mátyás király az osztrák háború révén hosszasan időzött az ország határain kívül és nagyszerű tervét nem fejezhette be.

300 év előtt

Ezek a főiskolák bizonyára sokkal jótékonyabb és tartósabb hatással lettek .'volna az akkori időben úgy a fővárosunk, mint i hazánk kulturális állapotára, na a XVI. és XVII. századbeli török uralom és az országos viszályok azokat legszebb fejlődésükben el nem fojtják. Azalatt, amíg nemzetünk fegyverrel a kezében harcolt a barbárság ellen s védőbástyaként védelmezte Európa kultúráját, amíg a külföldi egyetemek akadáiy és nehézség nélkül virultak, fejlődhettek, azalatt Magyarország területének legnagyobb részét elfoglalva tartotta a győző ellenfél és Budavár tornyán a félhold csillogott. Pázmány Péter, Magyarország nagy bíboros-prímása 1635-ben

alapította a nagyszombati akadémiát, amely alapja lett a most 300 éves jubileumát ülő budapesti tudó mányegyetemnek. Ezt a főiskolát, amely eleinte csak hittudományi és bölcsészeti karból állott később, 1667-ben jogi karral egészítették ki. A közbejött háborús korszak alatt az egyetem több alkalommal szünetelt, míg t. i. végre Mária Terézia 1769. július

17-én kelt kéziratával a a érseki egyetemet királyegyetemmé emelte és elrendelte a még hiányzó or vosi kar felállítását. 1677-ben a királynő az egyetemet Nagyszombatról Budára helyezte és 1780 már cius 15-én kiadta az egyetem szabadságlevelét, a „Diploma inaugurale”-t, amelyben az egyetemet régebbi jogaiban és kiváltságaiban, alapítványaiban megerősítette, új jószágokkal gazdagította, az egyes karokat és azok tanácsát pedig külön címerrel és hiteles pecséttel ajándékozta meg. 1784-ben II József császár az egyetemet, a hittudományi kar kivételével, Budáról Pestre helyezte át, majd két év múlva a hittudományi kart is visszacsatolta az egyetemhez.

Az autonómia

Az 1848-ik évi XIX. t.-c. a pesti egyetemet a tanszabadság elvén álló modern főiskolává avatta. 1849-ben azonban a bekövetkezett abszolutizmus megszorította az egyetem önkormányzati jogát és az az előadás nyelvévé a régebbi latin helyett a németet jelölte meg. 1860-ban végre újra visszanyerte az ősi egyetem régi jogait s vele azt a szervezetet, amelynek keretei között lényegileg ma is működik. A magyar főváros tudományegyetemének múltjára visszapillantva, büszkeséggel állapíthatjuk meg, hogy e tekintetben is az elsők között áll az európai nagyvárosok között. Az úttörő olasz és francia egyetemek nyomán a közelebbfekvö országok területén csak két régebb egyetem van még a budapestinél, a prágai és a bécsi egyetem, míg a többiek közül csak a heidelbergi és kölni egyetemek előzik meg, az előbbi 3 évvel, az utóbbi egy évvel a budai egyetem felállítását, míg Ehrfurt és Lipcse egyetemei már fiatalabbak. A magyar szellemi életnek a világ- folyamatba való bekapcsolódása megérdemli, hogy kellő nyomatékkai hangsúlyozzuk és hirdessük: mindenkor együtt jártuk az uta,t a nyugattal és nem riadtunk vissza a kezdet nehézségeitől, sőt azt lehet mondani, az úttörők szerepétől sem.

Mátyás király nagyszerű álma, a 40.000 hallgatót befogadó budai tudományegyetem, amelyről az egykorú leírás feljegyzi, hogy egész külön egyetemi város épült volna, nemcsak a diákok iakőkamráival és tanárok házaival, hanem külön épületekkel az orvosdoktorok, patikárosok, borbélyok számára is, külön kórházzal, az élelmiszerárusok, boltosok, művesek műhelyével, konyhákkal, mészárosokkal, ke- nyérsütökkel és külön vásárral, — sajnos, nem valósult meg. A szép álom egy hirtelen pusztulásba hanyatló kor áldozata lett, de ez a nagyszerű elképzelés is bizonyítéka Mátyás király eszmei emelkedettségének, a magyar kultúra akkori fejlettségének.

És valóban vállaljuk büszkén, hogy — mint a csodatevő — mind a három kívánságot teljesíteni tudjuk. Gyógyfürdőink és strandfürdőink híre és értéke ma már világ-viszonylatban is a legjobb. Délutáni sportversenyeink, látványosságaink, szórakozásaink és mindaz, amit ez a nagyváros a maga forgalmával és nyugateurópai kultúrájával a szemnek, az értelemnek é3 a kiváncsi kedélynek adni tud, a világvárost reprezentálják. Estére pedig csodás művészi hangversenyek várják a zenei élvezetre szomjas füleket. Lesz minden. Négy szenzációszámba menő hangverseny, hat operaelőadás, két színházi előadás, a nevek élén Dohnányi, Hubay, Bartók, Kodály, Szigeti, Weiner, Basalides, Németh Mária, Fischer Annie, Tslmányi, Liszt Ferenc Koronázási miséje az esztergomi bazilikában, a Tannhäuser szabadtéri előadása a tat a tó városi parkban; lillafüredi, balatoni, mezőkövesdi kirándulás és még sok minden, ami a külföldet érdekli, különösképpen pedig az angolokat. És ahogyan Fellner Alfréd egy Londonban tett nyilatkozatában mondja: számos érintkezési pont kínálkozik az angol—magyar kapcsolatok kimélyítésére, a legfontosabb pedig a művészet és a sport. Budapestet Londonban főként a zenekedvelők és sportrajongók városának ismerik. Ami a művészetet illeti, Fellner Alfréd felsorolja azoknak a magyar muzsikusoknak, íróknak, festőknek, szobrászoknak a neveit, akik maradandó emléket hagytak a londoni közönségben. Az állandóan erösbödö Liszt-kultusz és Apponyi emlékiratainak ragyogó sikere is növeli a magyar név dicsőségét. Szóval a légkör nem kedvezőtlen és most az adottságok gyakorlati kihasználásáról lesz szó.

Mindezekhez pedig legyen szabad hozzátennünk a magunk néhány csendes gondolatát, szerény óhaját, amely minden budapesti polgár óhaja, gondolata. Hiszen mi józanul tudjuk, hogy nincsen a világnak olyan városa, — akár eldugott fészek, akár metropolis — ahol a romantikus szív ne találna valami szépet. És az ilyen szépségekkel úgy van az ember, hogy minél többet keres, — annál többet

De ha nem is valósíthatta meg Mátyás király ezt a világra szóló tudományos intézetet, egy fél ezreddel ezelőtt, a jubileumát ülő Pázmány Péter Tudomány- egyetem örököse és kitermelője azoknak a gondolatoknak. érzéseknek, amelyeknek a budai egyetemi városban kellett volna 1500 körül kibontakozni. A mai tudományegyetem nemcsak alapítója, Pázmány Péter nevét őrzi és hirdeti kegyelettel, hanem az ősi budai és óbudai egyetemek hagyományait is ápolja.

Ebből a vázlatszerü elmefuttatásból is nyilvánvaló, hogy az egyetem és a magyar főváros között mit jelentenek és milyen mélyek a kapcsolatok. El- képzelhetö-e, hogy egy egyetem, melynek falai között Pázmány Péter szelleme él, amelynek katedráin Katona István, Révay Miklós, Toldy Ferenc, Greguss Ágoston, Gyulay Pál, Kitaibel Pál, Eötvös Lóránt, Than Károly, Semmelweiss Ignác, Fodor József, Korányi Frigyes é3 még a ragyogó elmék egész sora tanított és munkálkodott, ne legyen hatással egy város szellemi életére, ne nyomja rá bélyegét, ne igyekezzék maga körül a saját magas világszemléletét az egyetem falain túl is elterjeszteni.

Az ötvösmesterek és aranyművesek ismerik a próbakövet, amellyel megérintik a fémtárgyat s a próbakő megmutatja, igazán arany-e és mennyire tiszta. A mi városunk lelki értékeinek finomságát a legvilágosabban az egyetem mutatja. Megérintett bennünket és reméljük, hogy Budapest kiállotta a próbát. Egy egyetem nőtt nagyra falaink között, ugyanz alatt az idő alatt Budapest is felnőtt, egyeteméhez méltóvá lett. Frigy létesült közöttük s az eltelt, eredményes évtizedek, évszázadok jelölik ki elkövetkezendő idők útját.

A székesfőváros közönsége a legbensöségesebb érzéssel és dédelgető szeretettel kapcsolódik bele a budapesti tudományegyetem 300 éves fennállásának jubileumi ünnepségeibe. A maga háláját és elismerését igyekszik azzal az adománnyal leróni, szemléltetni, amelyet éppen pénteken szavazott meg a törvényhatósági bizottság, amikor kimondotta, hogy a 21 milliós beruházási kölcsönből 800.000 pengőt az egyetemi tüdöbeteggyógyítő intézet létesítésére ajánl fel. A főváros az egész összeget rendelkezésre bocsátja, hogy a régóta nélkülözött intézet megépülhessen és új erőssége épüljön a tudomány fellegvárának. Egyedül a főváros mostani súlyos anyagi helyzete késztette a törvényhatósági bizottságot annak a feltételnek a kikötésére, hogy az állam ennek a 800.000 pengőnek a feiét a székesfővárosnak vissza fogja téríteni. A 400.000 P azonban a főváros adománya lesz, abban a reménységben, hogy majdan, ha jobb napok virradnak e hazára és erre a fővárosra, továbbfejlődik az egyetem, abban az irányban, ahogyan Corvin Mátyás megálmodta.

CUSTODSS ALPHONS

MÉRNÖKI IRODA ÉS ÉPI TÉSI VÁLLALAT IPARI BERENDEZÉSEK RÉSZÉRE

BUDAPEST, V. KER„ NÁDOR-UTCA 19. TELEFON: 12-0-07

talál. Tehát nincs rangsor. Ahány város, annyiféle szépség, érdekesség. Nápolyban más és Sztambul- ban is más és Párizsban is, Salzburgban i3, Veronában is, Budapesten is más és más. És éppen ebből következik, hogy ha a mi Budapestünk elragadó szépségeit, kultúrális értékeit, szórakoztató forgatagának kellemességeit magas talpazatra akarjuk állítani, hogy mindenki messziről meglássa, akkor nem vagyunk rászorulva arra, hogy más városokkal hasonlítsuk össze.

Csak bátran és büszkén állítjuk, hogy ha Salzburg — Reinhardt és az osztrák művészet segítségével — meg tud élni a nyári ünnepi játékok idegenforgalmából, ha Verona mostanában rendezkedik be olasz Salzburggá, — és még néhány európai várost tudnánk ebben a kategóriában felsorolni — akkor Budapest világhírnevének, sőt jövedelmi forrásainak is jelentékeny tétele lehet az a két hét, amikor a mi városunk lesz a színpad és Európa mindenhonnan ideözönlö népe lesz a nézőközönség. Mert mi hozzámellékelünk még egy csodálatos értéket: a fürdővárost, az élvezetek és szórakozások mellé a gyógyító Budapestet is, a ragyogó világváros keretében.

Aggodalmak hát nincsenek. Még kételyek sem. A hatalmas idegenforgalmi színjátékban mindegyik főszereplő remekül el fogja játszani a maga szerepét, a muzsika, a fürdő, a sport és bizton tudjuk, hogy hangos tapsokat fog aratni az a mindig jelenlévő főszereplő is, „akit” természeti szépségnek hívnak.

A mi csendes gondolatunk, szerény óhajunk a mellékszereplőkre irányul. A kis szereplőkre, az epizodistákra, ebben a pompás színjátékban. Azokra a kicsikre, akiket rendszerint parányi betűkkel jelez, vagy néha meg sem említ a színlap. Akiknek nincs is nevük, akik nem jelentenek reklámot. De tudjuk, hogy néha mégis milyen fontosak ők. Mert ők adják meg egy-egy szóval, egy-egy néma figurával a miliőnek, az egésznek a hangulatát, a karakterét. ök az úgynevezett kicsiny, utolsó ecseti ■■■■ ■ ■

_______

Bu

dapest mtdevma késmé

Budapest szerelmeseinek megint forrót dobban a szívük. Valahogy úgy, mint amikor az ember alig várja, hogy eljöjjön már a randevú napja.

Mert Budapest randevúra készül. Kéthetes randevúra, júniusban. A külföld jön el hozzánk látogatóba és nekünk, akik szerelmes fanatizmussal szeretnök ezt a várost a legszebbé, legboldogabbá varázsolni, különös izgalmat jelent ez a nagy randevú. Meg tudjuk-e magunknak örökre hódítani azt a sokezer idegent, aki idejön? Meg tudjuk-e hódítani, úgy hogy ezentúl minden esztendőben idekívánkozzék ?

„Júniusi hetek”, ez lesz a neve annak a két hétnek, amikor Budapest ünnepi pompában feltárja minden világvárosi érdekességét, romantikus szépségét, fürdőinek csodáját és művészi életének gazdagságát az idegenek előtt. Mindössze két hét. Június 6-tól június 20-ig. A „jöjjön három napra Budapestre” helyett most kéthetes randevúra várjuk a külföldet. És tizenöt nap alatt meg kell hódítanunk a magunk számára a szeretetét, a rajongását.

Amit Fellner Alfréd, az ünnepi hetek bizottságának ügyvezetője mond, az tele van lelkesedéssel:

— Budapest világvárosi hivatottságát hirdetjük. Tehát a lényeget nem a zenei események és előadások adják, hanem a magyar főváros. És éppen ezért a kitűzött eseményeknek nem is az a rendeltetésük, hogy eszmei összefüggésben egymást kiegészítve, magyar ünnepi játékká avassák a „Júniusi hetek”-et, hanem hogy idegenforgalmunkat alátámasszák. Budapest: délelőtt fürdőváros, délután világváros, este a zene városa.