Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-20 / 25. szám
4 Budapest, 1934 június 20. Fokozatosan áttérnek a végleges fellegisutak építésére A portalamiási költségekből nem lehel amortizálni a végleges utak befektetését —- A Kövezőiparosok Ipartestületének nyilatkozata az inségmunkások alkalmazásáról A Fővárosi Hírlap legutóbbi számában foglalkoztunk az útolajozás kérdésével és ezzel kapcsolatban bangót adtunk annak a felfogásnak, amely az ideiglenes jellegű utakkal szemben a közigazgatási bizottság ülésein kifejezésre jutott. Az útolajozás- ról és általában az útfentartás problémájáról illetékes helyen a következő tájékoztatást adták a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A székesfővárosnak a makadámútok olajozása a folyó évben m2-ként átlag 18.5 fillérbe kerül. A külső és hegyvidéki területeken, főleg ahová nagyobb távolságról kell a vizet szállítani, a közönséges vízzel való locsolás költsége ennél magasabb. — Az utcai burkolatokat, legyenek azok akár végleges, akár ideiglenes jellegűek, a ráhulló por, piszok, valamint a közlekedés hatására az elhasználódás által önmagukból keletkező por miatt öntözni kell. A végleges burkolatok — kötött szerkezetüknél fogva — sokkal kisebb mértékben porképzők, az ideiglenes burkolatok azonban e tekintetben igen hátrányos tulajdonságokkal rendelkeznek. — Figyelembe véve, hogy Budapest székesfőváros területén a 7 millió m--t kitevő burkolatból 2 millió a vízzel kötött makadám, a város közegészségügye és közlekedés érdekében az intenzívebb portalanításról fokozottabb mértékben kell gondoskodni. A nagyobb követelményeket, a városi lakosság fokozottabb igényeit kielégíteni a mai öntöző kocsipark sem elegendő. Ezért a ma alkalmazott portalanítási rendszer a leggazdaságosabb, amel5r szerint a belső utakat vízzel, a külső területeket olajjal öntözik. — A folyó évben 700.000 m2 terjedelemben végrehajtott olajozás kereken 130.000 pengőbe kerül. Teljesen téves az a felfogás, hogy az öntözésre, olajozásra, valamint a fenntartásra fordított kiadásokból a makadámútokat át lehetne építeni. Ily makadámúink átépítésének költsége m2-ként átlagosan 15 pengő. Ezért a székesfőváros fokozatosan oly utakat épít át, amelynek fenntartási költsége a beruházások amortizációját fedezi, tehát — legalább 1 pengő 50 fillér. A néhány fillér öntözési, olajozási, vagy viszonylag kisebb fenntartási költségekből nem lehet a 2 millió négyzet- métert kitevő makadámútok átépítésére szükséges összegeket elővarázsolni. A kövezőiparosok az inség- munkások alkalmazásáról A Fővárosi Hírlap egyik utóbbi számában fog lalkozott a fővárosi útépítkezéseknél kötelezően alkalmazott inségmunkások kérdésével és az útépítkezésekkel kapcsolatosan egyéb sérelmekre is rámutatott. A cikkben foglaltakra nézve a Kövező Iparosok Ipartestiiletónek elnöksége a következő helyesbítés közlését kéri: a) Az Ínségesek alkalmazását előírja ugyan az idevágó polgármesteri rendelet, nem vonatkozik azonban a kikötés a segédmunkásokra, akik nélkül útépítés el sem képzelhető. A cikkben foglalt és néhol előforduló anomáliák, a rendelet helytelen értelmezéséből származtak, mert fel sem tételezhető, hogy a főváros II. ügyosztálya szakképzettsége oly rendelet kiadását javasolná, amely eleve kizárja, hogy a vállalkozó szakszerű, a feltételeknek megfelelő munkát végezhessen, b) Az iparosok azon sérelme, hogy a megnemfelelő munkás hétköznapi elbocsájtása nehézséget okoz, — a jelenleg érvényben levő bírói gyakorlat folytán — az ügyosztály, illetőleg az ellenőrző mérnök véleményezése alapján, mindenkor igazságos elintézést nyerhet. Ennek folytán a megnemfelelő munkás, aki maga mögött protekciót vél érezni és emiatt munkáját hanyagul végzi, minden további nélkül elbocsájtható. c) Ami a kiöntési vizsgálatok eredményére vonatkozik, a bajok valószínűleg abban lelik magyarázatukat, hogy esetenként a fővárosi anyagvizsgáló intézet nem győzi a nagymértékben felgyülemlett vizsgálatokat a kellő időben elintézni. Lényegileg a bajok kútforrása azonban a mai nehéz időkben keresendő, mert a főváros II. ügyosztálya mint eddig, úgy a továbbiakban is meg fogja találni a módját annak, hogy a nem várt nehézségeket nagy gyakorlati és mindenre kiterjedő szociális érzékével eliminálja. Megválasztották a törvényhatósági szakbizottságok és az üzemi bizottságok tagjait bdokolatlan panaszok a többségi elv lojális alkalmazása miatt Közélelmezési bizottság: Biber József, Deák Lajos, Deutsch Jenő, Gyurkovich Henrik, Hoffmann Mihály, Kleiner Artur, Pakányl Fe re ne, Reisz Móric, Staub Elemér, Studinka Béla, Strucki Sándor, Szabó Sándor, Seemann Mihály, Usettv Béla. Vass Béla. Szociálpolitikai bizottság: Gaár Vilmos, Gál Benő, Hajnády Hanasiewicz Oszkár, Katolaky Kázmér, Hüttl Károly, Mihalovits Zsigmondi vitéz Árvátfalvy Nagy István, Nagy László, Orova Zsig Pintér János, PollákDé Stern Szerén, Slachta Már git, Szabó Imre, Toperczer Ákosné, Vörösváry Miklós. Közegészségügyi bizottság: Barla Szabó József, Bayer Antal, Bechtler Péter. Berkes Jenő, vitéz Ősik László, Csilléry András, Kaszás József, baro Korányi Sándor, Kriesch Árpád. Polacsek Elemer,_ Szentgaly Antalné, Szlávik Ferenc, Tauffer Gá bor. Varkonyi Kálmán, Windisch Ödön. Városgazdasági bizottság: Balkáryi Kálmán, Bán Rezső, Domonkos Gyula, Ha lász Alfréd, Homonnay Tivadar, Horváth Pál, Koós Jenő, Lédermann Mór, Lévai Sándor, Nemes Nagy Mihály’, Németh Béla, Simonyi Simon, Szakáll Antal, Takách István, gróf Takách Tolvay József. Világítási és vízvezetéki bizottság: Vitéz Barczy Barczen Gábor, Bocsáry Spur Kálmán, Leder Lajos, Horovitz Gábor, Kossalka János, Németh Béla, Pásztor Imre, Pályi Gyula, Pillis Károly, Sümeghy Vilmos, _ Szabó József, Szegő Béla, Szepessy Albert, Vá- rady János, Weisz Konrád. Magasépítési bizottság: Csapó Sámuel, Dorner Gyula, Hufnagel Imre, Mun kacsy Gyula, Németh Béla, Pászti Károly, Petrovácz Gyula, Piazza Győző, Pillis Károly, Schlemmer Oszkár, Schoditsch Lajos, Steinherz Simon, Takách István, Wel- lisch Andor, Zimmermann Dezső. Közművelődési bizottság: Bánóczy László, Bárczy István, Bednárz Róbert, Bresztovszky Ede, Gerlóezy Endre, Ilovszky János, Kas sics Margit. Lázár Ferenc, Pajor Rudolf, Petrovátz Gyula, Pintér Jenő, Pollacsek Elemér, Tauffer Gábor. Ugrón Gábor, Vörösváry Miklós. Közgazdasági és ipari bizottság: Biber József, Blaskó Artur, Cselényi Pál, Ilalassi Fischer Ödön, Ilovszky János, Jakab János, Lédermann Mór, Nagy Antal, vitéz Árvátfalvy Nagy István, Neruda Nándor, Németh János, Orphanides János, Oszoly Kál mán, Simonyi Simon, Szilágyi Antal. Az önálló vagyonkezelési üzemek mellé rendelt választmányok tagjaivá megválasztották a kővetkezőkéi: Elektromos Művek választmánya: Bornemissza Géza, Kossalka János, Magyar Miklós. Steinherz Simon törv. hat. biz. tagok, Preszter Rezső, Haidegger Ernő külső szakértők. A Gázművek választmánya: Becsey Antal, Bresztovszky Ede, Nagy Andor, Nagy László törv. hat. biz. tagok, Ripka Ferenc, Némethy Károly külső szakértők. A Vízművek választmánya: Halmay Zoltán, Piazza Győző, Schmarilla Géza, Szőke Gyula törv. hat. biz. tagok, Movik Zsigmond és Hoepfner Guidó külső szakértők. A gyógyfürdők és gyógyforrások választmánya: Horovitz Gábor, K. Császár Ferenc, Kállay Tamás. Takách István törv. hat. biz. tagok, Pávay-Vajna Ferenc és Veszelszky Gyula külső szakértők. A Községi Élelmiszerárusitó Üzem választmánya: Hoffmann Mihály, Pakányi Ferenc, Reisz Móric. Wellisch Andor törv. hat. biz. tagok. Szentesi József éa vitéz Fehér Xavér Ferenc külső szakértők. A Községi Kenyérgyár választmánya: Báró Burghardt Bélaváry Rezső, Deák Lajos, Gyor- kovich Henrik, Vitéz Aladár törv. hat. biz. tagok, ifj. Pfeiffer János és Hankóczy Jenő külső szakértők. A Községi Lóhúsüzem választmánya: Reisz Móric, Struczky Sándor, Wolff István, Zala Zsigmond törv. hat. biz. tagok, Wayancl Miklós és Jármay Károly külső szakértők. A törvényhatóság Borvendég Ferenc főpolgármester elnöklete alatt hétfőn délután rendkívüli közgyűlést tartott, amelynek egyetlen tárgya az raj fővárosi törvény intézkedésének megfelelően, a szakbizottságok és az üzemi választmányok tagjainak megválasztása volt. A választás eredménye a következő: A 17-es ellenőrzőbizottság tagjai: Büchler József, Csilléry András, Friedrich István, Homonnay Tivadar, Kozma Jenő, Láng Lajos, Lázár Fe renc, Müller Antal, Payr Hugó, Petrovácz Gyula, Peyer Károly, Rassay Károly, Révész Mihály, gróf Takách- Tolvay József, Ugrón Gábor, Usetty Béla és Wolff Károly, Pezrik Jenő, Pompéry Elemér, Scheuer Róbert, Wolff István és Wolff Károly. Közoktatási bizottság: Bánóczy László, Bednárz Róbert. Csapó Ferenc, HajdiY Marcell, Kirchner Béláné, Kozma Jenő, Nagy Zsigmond, Pajor Rudolf, Pályi Gyula, Pintér Jenő, Pfeiffer Ignác, Pollákné Stern Szerén, Raffay Sándor, Ravasz Árpád. Temesy Győző. A Községi Temetkezési Intézet választmánya: Halász Alfréd, Kabakovits József, Krizs Árpád, Oszoly Kálmán törv. hat. biz. tagok, Seidel József éa Nagyőszi Ferenc külső szakértők. A Hirdetővállalat választmánya: Bárd Imre, Fischer Ödön, vitéz Martsekényi Imre és Szakáll Antal törv. hat. biz. tagok, Magyary Kossá Aladár és Faller Mihály külső szakértők. A többségi elv alkalmazása — hamis beállításban Pénzügyi bizottság: Bánóczy László, vitéz Barczy Barczen Gábor, Bródy Ernő, Büchler József, Csilléry András, Ernszt Sándor, Glücksthal Samu, Hann Arnold, Harrer Ferenc, Homonnay Tivadar, Horovicz Gábor, Ilovszky János, Kozma Jenő, Láng Lajos, vitéz Mátyásfalvi Erich, Miklós Ferenc, Párkány Frigyes, Payr Hugó, Petracsek Lajos, Peyer Károly, Révész Mihály, Szőke Gyula, Ugrón Gábor, Weisz Konrád, Wolff Károly. Elnöki szakbizottság: Bartók Ferenc, Bednárz Róbert, Csilléry Béla, Farkas Zoltán, Freudinger Sándor, Gyürey Rudolf, Halmay Zoltán, Harrer Ferenc, Hunkár Géza, Huszár Pál, vitéz Lázár Domokos, Lázár Ferenc, Payr Hugó, Várkonyi Kálmán, Verebély Jenő. Üt- és csatornaépítési bizottság: Bartók Feienc, Becsey Antal, K. Császár Ferenc, — Dorner Gyula, Franki Kornél, Halmay Zoltán, Horváth Pál, Kuncze Lajos, Lázár Emil, Müller Antal'/Nagy Ferenc, Pfeiffer Ignác, Piazza Győző, Schmarilla Géza, Studinka Béla. Városrendezési és magánépltési bizottság: UBechtler Péter,! Büchler József,) K. Császár Ferenc, Harrer Ferenc, Hufnägel Imre, Hüttl Károly, Katona Sámuel, vitéz Martsekényi Imre, Lampel Vilmos, Nagy Andor, Nagy Ferenc, Petracsek Lajos, Schodits Lajos, Wellisch Andor, Zala Zsigmond. Közjogi és illetőségi bizottság: Andréka Károly, Bárd Imre, Csapó Ferenc, Dősi Géza, Diószeghy. János, Farkas Zoltán, Gorlóczy Endre, Gonda Béla, Gosztonyi Armin, Hedry Aladár, Hoehen burger Antal, Pap József, Viczián István, Vizdos Géza, Venczell Árpád. Közlekedési bizottság: Biber József, Bocsáry Spur Kálmán, Bodzenhardt János, Bresztovszky Ede, Cselényi Pál, Kabakovits József, Koós Jenő, Lázár Emil, Magyar Miklós, Miliők Sándor, A tegnapi közgyűlésen, amelyen a szakbizottságokat választották meg, Fábián Béla és Lázár Miklós amiatt panaszkodtak, bogy a szakbizottságokban „a többségi pártok nem adtak helyet a kis pártoknak“. Felháborító ez a bállítás. És egészen érthetetlen, hogy két elégedetlenkedő bizottsági tagnak közgyűlési felszólalását a napisajtó, vagy legalább annak egy része, oly módon közli, mintha az ellenzéket a szakbizottságok megválasztásánál valóban valami sérelem érte volna a kereszténypárt, vagy az egységespárt részéről. Nem lehet szó nélkül elmenni e jelenségek mellett. Szükségesnek tartjuk tehát leszögezni a való tényállást, hogy a további kútmérgezést megakadályozzuk. A parlamentáris kormány form a mindenütt a világon a többségi elven alapszik. Természetes tehát, hogy a többségi pártoknak, amelyek a kormányzásért felelősek, gondoskodniok kell arról, hogy a bizottságokban is biztosítva legyen a többségük, mely a kormányzást lehetővé teszi. Ilyen körülmények között, csak természetes és jogosan senki sem ütközhetek meg rajta, ha a többségi pártok nem a számaránynak megfelelően, hanem a többségi elv biztosításának szemelőtt tartásával adnak helyet az ellenzéknek a különböző bizottságokban. Egyedül a főváros törvényhatósági bizottságában történt meg az az ideális felfogásra valló eset, hogy a többségi pártok lemondtak a többségi elv rideg érvényesítéséről és a számarányoknak megfelelően adlak helyet az ellenzéki pártoknak. Sőt Wolf fék és Kozmáéit annyira mentek a lojalitásban, hogy a számarányokra nézve elfogadták az ellenzéki pártok által összeállított százalékszámítást és a városházi békés együttműködés érdekében még ahhoz is hozzájárultak, hogy a pénzügyi bizottságban például, ahol a szociálistáknak csak í és fél mandátum járt, ezt a töredéket nem a maguk javára kerekítették ki, hanem megszavazták a szocialisták ötödik helyét. Ezek után arról beszélni, vagy azt írni, hogy a Keresztény párt és az Egységespárt nem adtak helyet a kisebbségi pártok képviselőinek, szinte határos a frivolitással és csalt azt eredményezi, hogy legközelebb a többségi pártok nem fognak ilyen lojalitást tanúsítani. Mert a többségi pártoknak ezért az engedékenységért súlyos áldozatokat kellett hozni. Az Egységes pártnak olyan tagjai maradtak ki pl. a 17-es, vagy a pénzügyi bizottságból, akiknek kvalitását, szakértelmét és arravalóságát az ellenzék is elismeri. így a béke érdekében Becsey Antal, Martin János, 'Németh Béla, Scheuer Róbert önként engedték át helyüket, pedig pártjuk mindegyiknek munkásságára külön súlyt helyez és remélhetőleg meg is fogja találni a módját annak, hogy kiváló képességeiket a fővárosi polgárság érdekében továbbra is érvényesíthessék. Igaz, hogy az ellenzéki oldalon is vannak olyan bizottsági tagok, akiknek szakbizottsági munkásságát kívánatosnak tarthattuk volna. Arról azonban, hogy ezek kimaradtak, semmikép sem tehetnek a többségi pártok. Mert az ellenzék megkapta mindazokat a helyeket, melyekre a saját maga által kiszámított számarány szerint igényt tartott. Fábián és Lázár reklamálják tehát helyeiket Rassay Kdrolyon, Láng Lajoson és a szocialistákon, ne pedig az Egységes párton. (P.)
