Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-03-07 / 10. szám
Budapest, 1934 március 7. 7 Árrombolás alkonya a kövezőiparban A kövezetfenntartási versenytárgyaláson szerzett tapasztalatok — Irreális ajánlatok a munkateljesítmény rovására — A főváros szociális érdekű kikötései Az ország kövező iparossága, ez a régi tradíciókra visszatekintő kézműves szakma, mint minden esztendőben, úgy az idén is a legnagyobb várakozással tekintett a főváros szokásos évi kövezetíenn- tartasi versenytárgyalása elé. Tudnivaló, hogy az itt kialakult árak döntően befolyásolják nem csupán a budapesti, hanem a vidéki kövezési árakat, tekintve, hogy az itt megállapított kollektiv szerződés másolatait megkapják Csonkamagyarország összes kövezőmesterei, akik aztán ennek alapján kötik le a munkákat és állapodnak meg segédeikkel. A múlt hétfőn tartott versenytárgyalást azonban még a szokottnál is nagyobb érdeklődés kisérte, mert most érvényesült először a fővárosnak, szorosabban a II. ügyosztálynak egy olyan elhatározása, amely igen dicséretes módon a kövezőszakmát az elproletalizálódástól van hivatva megmenteni. Az utóbbi esztendőkben ugyanis a rossz gazdasági viszonyok következtében a versenytárgyalások alkalmával olyan árrombolások történtek, amelyek valósággal végső veszedelembe sodorták az egész szakmát, de kétségtelenül tönkretettek számos regi, köztiszteletben álló becsületes magyar kövezőmestert. Tévedés lenne azonban azt hinni, hogy ez az árrombolás egyedül a szakmabeli cégeknek ártott: az irreális ajánlatok elsősorban a kövező« segédeket sújtották, akiknek órabére lehetetlenül alacsony nívón mozgott ezekben az ajánlatokban. De a legáltalánosabb köz szempontjából is súlyos következménye volt ennek az árromboló politikának. Az irreális ajánlatok mögött irreális munkaterv rejtőzött. aminek szomorú következménye aztán az volt, hogy a végén a főváros közönsége nem kapott kifogástalan munkát. Vonatkozik ez főleg olyan kezdő iparosok munkájára, akik kellő megalapozottság nélkül hirtelen önállósították magukat és irreális ajánlatokkal próbáltak gyökeret ereszteni a közszállítások berkeiben. A városházán aggodalommal nézték ezeket a jelenségeket és a helyes belátás nagyon jól domborította ki a polgármesternek az új közszállítási szabályrendelettel kapcsolatos miniszteri feliratának az a passzusa, amely hangsúlyozza, hogy a versenytárgyalásoknál nem a legolcsóbb, hanem a legreálisabb ajánlatokat kell figyelembe venni. Nyilván ezek a megfontolások érlelték meg azt a kitűnő módszert, amely a kövezési munkák versenytárgyalásánál most első ízben érvényesült. A kiírásoknál nem hagytak homályos pontokat és a kalkulációt nem bízták az irrealitásokba menekülő konkurrens törekvések véletlenjére. A II. ügyosztály pontos tabellákat készített, amelyek a legnagyobb mértékben precizirozott különböző kövezési munkáknak a főváros által pontosan kikalkulált egységárait tüntetik fel. Itt mindenre gondoltak, még a fuvarbérek realitására is. Megállapították továbbá a segédmunkások kötelező minimális órabérét is, még pedig 36 fillérben, ami a tavalyi munkabérekhez képest 10.5 %-os emelkedést jelent. Az ügyosztály tehát eleve gondoskodott a segédek szociális érdekeiről is. De előírták azt is, hogy minden vállalkozó köteles alkalmazni egy munkanélküli mérnököt is, akinek a fizetése szintén szerepel a kalkulációban. Végül pedig a legnagyobb mértékben igyekezett az ügyosztály arról gondoskodni, hogy ne csak egyesek jussanak munkához, miközben masok elvérzenek, hanem egyenletesen lehessen felosztani a munkát. Az eddigi tiz kerület helyett 13 kerületre írták ki a versenytárgyalásokat és olyan munkamennyiségeket írtak elő, hogy egy-egy vállalkozó 50.000 pengőnél nagyobb megbízatáshoz ne jutnasson. Ezzel biztosították azt, hogy ennek a jelentős szakmának oiyan regi, kiváló, megbízható és ismert reprezentánsai is munkához jussanak, akik az utóbbi esztendőkben nem egyszer lemaradtak az árromboló konkurrencia következtében a közmunkákról. A kiírási módszer reformjának meg volt az az üdvös hatása, hogy az irrealitások nyomban és szemmel láthatóan feltűntek. Az idén nem lehetett homályos és eieggó pontosan körül nem írt tételeknél becsempészni az ajánlatba a munka rovására menő irrealitást, az idén a főváros pontos kalkulációja folytán a néhány irreális ajánlatról rögtön kitűnt, hogy hol van a kutya eltemetve. Ha ugyanis elismerjük annak szükségességét, hogy a kövezőmester családja fenntartásához igényt tarthat 250—300 pengős havi jövedelemre, tehát egy nagyon szerény életnívóra, akkor már nyilvánvaló, hogy a nagyrészt 20—30.000 pengőre szóló megbízatásoknál legfeljebb 6—7%-os haszonra számít, ami pedig még csak tisztességes polgári haszonnak sem nevezhető, olyan kicsi. Nyilvánvaló, hogy erre az egész kis haszonra minden becsületes iparos, aki a segédek százainak nyújt megélhetést, mindenesetre igényt tarthat. Aki tehát jelentékenyen meg- kontreminálta a főváros által megszabott egységárakat, az vagy elszámította magát, vagy egyszerűen vállalja az anyagi összeomlás kockázatát csak azért, hogy valamelyik társától elvegye a kenyeret. Tény az, hogy ilyen irreális ajánlattevő az idén vajmi kevés akadt. A beérkezett 192 ajánlat között 16 szabálytalan volt, maradt tehát 176 érvényes ajánlat. Ezek között azonban mindössze 49 volt olyan, melynél a vállalkozó a főváros egységáraira 4—5%-nál nagyobb engedményt ajánlott fel. 127 ajánlattevő, vagyis 72%, ennél kisebb engedményt ajánlott fel, igy tehát ezt az imponáló többséget kell elfogadni reálisnak. Mindezek szerint valószínűnek látszik, hogy a kiírásnak és az elbírálásnak ez az újabb módja megnyugvást fog kelteni a kövezőszakmában és a viszonyok javulásával az igy kialakuló gyakorlat módot nyújt arra, hogy ez a régi érdemes szakma ismét talpraálljon és a magyar kézműiparban elfoglalja azt a tekintélyes pozíciót, amelyet a múltban mindig betöltött. Megrendszabályozni kívánja a főváros a húskonzerválás visszaéléseit A városháza is szerepet kér az irányított mezőgazdaságban A közeli napokban két nagyfontosságú felterjesztést intéz o főváros a földművelésügyi illetve a kereskedelmi miniszterhez. Mind a két felirat egyaránt közelről érinti úgy a gazdasági életet, mint a fogyasztóközönséget. Az első felterjesztés az irányított gazdálkodással kapcsolatban kívánja megvédeni a fővárosi lakosság érdekeit, a másik pedig a fiis tölt húsárukkal űzött visszaélések kiszorítását célozza. A. két nagyjelentőségű akcióról illetékes helyen a következőket mondották a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A mezőgazdasági érdekeltségek kezdeményezésére életbeléptetett irányított gazdálkodás, amely eddig a gabonaboletta, a tejforgalom korlátozása, a cukorrépa és a cmkor termel és kontingentálása, a szeszértékesítő központ, valamint a különböző exportszindikátusok felállításában nyilvánult meg, legújabban ismét megszaporodott három olyan intézménnyel amelyek a fogyasztókat közelről érintik. Ezek a tüzifaforgálom, a fűszerpaprika és a lenolajtermelés korlátozására vonatkozó új rendelkezések. Nyilvánvaló, hogy az irányított gazdálkodásra ily- módon való kifejlesztése a fővárost kétirányban is közelről érinti. Egyrészt a főváros ipara és kereskedelme szempontjából, másrészt a fogyasztóközön- ség életszükségletei tekintetében. A főváros felterjesztésében azt kéri, hogy a tervbevett intézkedések előzetes tárgyalásaiba Budapest képviselőit is bevonják és tegyék lehetővé, hogy a székesfőváros a tervezett további intézkedésekről előzetes tájékozást szerezhessen, hogy a saját érdekeiről idejében gondoskodhasson. — A másik, látszólag kisebb jelentőségű, de lényegében igen fontos dolog, amiben a kormány beavatkozását kérjük: a íiistölthiís-félék előállításának megrendsza- bályozása. A vegyészeti intézet és a főváros közélelmezési hatóságai már többízben felhívták a belügyminisztérium figyelmét a füstölthús-félék konzerválásánál tapasztalt állapotokra. Az egyes húsiparosok az utóbbi időben túlzott mértékben rákaptak a füstölthúsáruk, a kolbászfélék salétromozására, ami az egészségre meglehetősen veszedelmes eljárás. Nincs is rá szükség, mert más, kevésbe ártalmas anyagokkal pótolni, lehet a salétromot, amelynek alkalmazása csak azért előnyös, mert élénk piros színt ad a húsféléknek és a régi, esetleg romlott áru is megtévesztően frissnek látszik. A salétrom azonban veszedelmes vérméreg, amelyet a. magyar gyógyszerkönyv szerint is csupán bizonyos betegségeknél és csakis szigorúan előírt rneny- nyiségben szabad a szervezetbe juttatni. A fővárosi vegyészeti intézet, a tisztifőorvos és az Országos Közegészségügyi Intézet egybehangzó véleménye alapján most sürgetve és ismételten kérik, hogy a füstölthúsáruk és kolbászfélék pácolásánál a salétrom alkalmazását szabályozza a kormány és a salétromos eljárással járó egészségi veszedelmekre való tekintettel, szüntesse meg az e téren tapasztalható jogbizonytalanságot. uriS-gyar leepit Szélnek bocsátja jobb java- dalmazásu alkalmazottjait A GFB-gyár mindenható tulajdonosának le kellett mondania arról a kedvenc gondolatáról, hogy összes alkalmazottait elbocsássa. Erre a merész lépésre tudvalevőleg az a körülmény indította Fekete J. Jakabot, hogy adóilletékeit a bizottság módosította és jelentektelen tételekkel emelte a közteherviselés mértékét. A nagyhangú fenyegetésből azonban csendes meghunyászkodás lett abban a pillanatban, amikor a kereskedelmi kormány öklöt mutatott és a GFB-üzem munkásai az átélt hallatlan izgalmak után tovább folytathatták munkájukat. A szabotálásnak ez a ritka műfaja tehát nem sikerült és most, úgy látszik, más vonatkozásban kezdik meg a leépítést a GFB Pók-áruházaiban. A városi detail-iizletekben alkalmazott munkaerők felcserélése kezdődött meg az elmúlt hetekben és folytatódik tovább mindaddig, amíg Fekete J. Jakab a maga számításait meg nem találja. Tudni kell ugyanis hogy a Pók-áruházak alkalmazottainak és kiszolgálószemélyzetének jelentékeny része havonta 30 pengős fizetést húz Fekete J. Jakab jóvoltából, az árukkal túltömött üzletek felelős vezetésére azonban már néhány száz pengős alkalmazottakat kelleti szerződtetni. A takarékoskodás és az elbocsátás tehát itt kezdődik és olybá tűnik, mintha, Fekete J. Jakab most akarná beváltani azt a fenyegetését, hogy alkalmazottait leépíti. A közelmúltban szélnek eresztette a Lipót-körúti, Erzsóbet-körúti és Rákóczi- úti Pók-üzletek vezetőit, most pedig az oktogontéri áruház üzletvezetője kapta meg a felmondólevelet. A GFB ismeretes botránya után sokan azzal igyekeztek Fekete J. Jakab minősíthetetlen merényletét szépíteni, hogy számos alkalmazottat tart el és egzisztenciáknak biztosít megélhetést, most azonban úgy látszik, ez a javára szolgáló tétel is összezsugorodik. A GFB-alkalmazottak elbocsátása és Fekete J. Jakab jövedelmeinek alakulása között egymással ellentétes összefüggés áll fenn, mert a vámvédelmet teljesen kihasználó és egyéb állami kervezményeket élvező GFB-gyár változatlanul vámszedője a konjunktúrának. Az illetékes hatóságok bizonyára felismerik Fekete J. Jakab ténykedésében a jogtalan eljárást és kellő időben figyelmeztetik a dúsgazdag’ vállalatot az egzisztenciák megsemmisítésére irányuló tevékenységének abbahagyására. INDORG pszichotechnikai és szervezési intézet, Budapest, V., Nádor- otca 26 Telefont 16-1-27 A A legfőbb Á sokszorosító gép a D. GESTETNER BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 9 TELEFONI 16-2-20
