Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-21 / 8. szám
Budapest, 1934 február 21. Féktelen mohóságukkal a nagy áruházak felfalják a detail-kereskedelmet Jövő vasárnap az érdekelt kereskedők gyűlést tartanak a Lloyd Társulat tanácstermében, ahol megbeszélik önvédelmi harcuk módszereit A Magyar Divatcsarnok megkontrázta a Nemzetközi Vásárt A magyar középosztály legértékesebb és legnagyobb rétege: a kereskedelem és az ipar rettenetesen kínzó válságban van. Jajkiáltásuktól, panaszaiktól, kétségbeesésüktől visszhangzik a társadalmi élet és a létüket fenyegető veszedelmek sokasága a Fővárosi Hírlap-nak is kényszerű témája. Évek óta sürgetjük a kereskedelmet elsősorban eltipró áruházi terjeszkedés megakadályozását, mert tisztán látjuk, hogy ez a kivételesen mohó üzleti rendszer a legális kereskedelmi üzletek tömegének pusztulását hozza magával. Karöltve az összes kereskedői érdekképviseletekkel, sürgettük a törvényes meg- rendszabályozást, amely akciónkat részben már siker is koronázta: a tisztességtelen versenyről szóló törvény megbírálta azokat a féktelen törekvéseket, amelyek a magyar kereskedelmet végveszélybe sodorták. Bizonyos fellélegzés és megkönnyebbülés lett úrrá a kereskedelmet féltő lelkekben, amikor a törvény szigorú korlátok közé fektette a leltári kiárusítások és egyéb hangzatos vásárok tartásának terminusait. A törvény január 1-én lépett életbe, de nyomban elérkezett a legkeserűbb kiábrándulás: az áruházak más címeken játszották ki a tilalmat és ma a tavaszi szezon elején úgyszólván learatták az egész piacot. Mire a kereskedők a maguk tisztességesen alkalmazkodó érzületükkel a törvényben megengedett időpontban vásárjaikat megkezdették, addigra az áruházak letaroltak mindent és a tavaszi kampányból a kereskedőknek tátongó bolt és üres kassza jutott. Az áruházi verseny a törvény életbeléptetése után féktelenebbül tombol, mint bármikor. A Corvin-áruház, a Fenyves-áruház, a Baross- téri Filléres árucsarnok, a Reisz-áruház, a Magyar Divatcsarnok, a Pók-áruházak és egyéb hangzatos elnevezésű nagyobb üzletek a dumping-árak torpedójával fúrják meg a a kereskedők exisztenciáit és „minden kapható“ jeligével a vásárlóközönséget leláncolják pultjaikhoz. Az áruház régebben specializálta magát bizonyos árucikkek eladására, ma azonban a télikabáttól a hónapos retekig, a játék- vasuttól a borjupörköltig mindent forgalmaznak. Képtelen velük szemben tartani a versenyt az a kiskereskedő, aki a maga specializált szakmájában akar boldogulni és fizeti azt az adót, amelyet az áruházak a maguk különleges helyzetükben nem kötelesek leróni. Hiába történtek bizonyos megegyezések a kereskedelmi szervezetek és az áruházak között, igazuk volt azoknak a kereskedelmi érdekképviseleteknek, amelyek előre megjósolták a békességre való törekvés kilátástalanságát. Most már az egész vonalon tisztában van a kereskedelem azzal, hogy az áruházakkal méltányos plattformot találni nem lehet és nincs más kiút, mint a kíméletlen harc és leszámolás, mert különben a végpusztulás következik. Az áruházak egymás után elnyelik a kiskereskedőket, tönkretesznek virágzó üzleteket, fütyülnek a törvény rendelkezéseire és kitartással törtetnek ama céljuk felé, hogy Budapesten halotti tort üljenek az üzletek romjai fölött. Nincs határa annak a terjeszkedési vágynak, amely az áruházakat fűti. Legújabban a lakásberendezés és a bútoripar szívének irányítják a kést. A Magyar Divatcsarnok áruházának első és második emeletén megnyitották a lakberendezési kiállítást, amely elnevezés már önmagában is súlyos összeütközést jelent a rendeletekkel szemben. A kiállítás minősítése ugyanis bizonyos korlátok közé van szorítva és nem hisszük, hogy a Magyar Divatcsarnok üzleti vállalkozása a kiállítás nívójával lenne azonos. Mindezeken túlmenően a Magyar Divatcsarnok versenyt támaszt az osztálysorsjáték intézményének is, amikor 75 díjat igér a közönségnek, ha megállapítja, hogy melyik bútorcsoportozat a legcélszerűbb és a legszebb. ÜZEMSZERVEZÉS fNDORG pszichotechnikai és szervezési intézet, Budapest, V., Nádor- cica 26 Telefon: 16-1-27 Bútorokat ígérnek a nyerteseknek, százpengős és más kisebb összegű vásárlási utalványokat, amelyek természetesen a Magyar Divatcsarnok helyiségeiben válthatók át megfelelő árucikkekre. A nagy szólamoknak hangzatos kitalálása már önmagában is mélységesen elitélhető, azonban van egy másik oldala is ennek a furcsa kezdeményezésnek, amelyik már egyenesen a Budapesti Nemzetközi Vásár közeli jelentőségét akarja megtorpedózni. A külföldön is és a belföldön is egyaránt elismert BNV májusban nyitja meg kiállítását az Iparcsarnokban és ennek a kiállításnak egyik legjelentékenyebb bevételi forrása a helypénzekből adódik. Nem ártana megállapítani, hogy a Magyar Divatcsarnok, esetleg százalékos részesedés formájában, milyen helypénzeket szed a bútorkiállításon résztvevő iparosoktól és kérdéses, hogy ez a korai lakberendezési felvonulás nem tartja-e vissza majd a butoriparosokat a Nemzetközi Vásáron való megjelenéstől? A hatóságokat és a közönséget azonkívül érdekelheti ennek a kiállításnak a biztonsági és tűzrendészen vonatkozása is, amikor egyetlenegy lépcsőház bonyolítja le a fel- és lejárat forgalmát a gyúlékony bútoranyagokkal telített raktárakban. Annakidején megírta a Fővárosi Hírlap, hogy az Excelsior-szálloda átalakításával kapcsolatban súlyos összeütközése támadt a Magyar Divatcsarnoknak a hatóságokkal éppen a tűzrendészeti hiányosságok miatt, amely ügy a fellebbezési fórumnál, a Közmunkatanácsnál még máig sem nyert elintézést, annál feltűnőbb tehát, hogy az áruház most a szóbanforgó helyiségeket faanyagokkal el- - torlaszolja. Az áruházak napról-napra jelentkeznek újabb ilyen ötletekkel, amelyeknek mindegyike a kereskedelem széjelhúzását jelenti. A legális kereskedelem üldözött vadjai, a pusztulásra Ítélt adófizető polgárok most hatalmas demonstráció keretében könyörögnek az illetékes tényezőkhöz, hogy ne engedjék őket tönkretenni. A Fűszerkereskedők Országos Egyesülete, a Baross Szövetség, a Budapesti Kávés Ipartestület, a Budapesti Hentes Ipartestület, a Budapesti Sütő Ipartestület, a Husiparosok Országos Szövetsége, a Mészáros Ipartestület, a Sajt- és Vajkereskedők Országos Egyesülete, a Vásárcsarnoki és Piaci Kereskedők Egyesülete, valamint az összes érdekelt kiskereskedők és kisiparosok kétségbeesett kiáltásban tiltakoznak az áruházak, a gyári detail- üzletek és a fogyasztási szövetkezetek eltipró versenye ellen. A nagygyűlést február 25-én a Pesti Lloyd Társulat nagytermében tartják és a kereskedelmi közvéleménynek ez az impozáns megnyilvánulása az utolsó stációja annak a kálváriának, amelyen ma a kereskedelem a megsemmisülés felé halad Súlyos fogház- és pénzbüntetésekkel megfékezik a kontárok garázdálkodását A Fenyves Áruház tulajdonosát 3 napi elzárásra, a Margitsziget bérlőjét 100 pengő bírságra ítélték A főváros kerületi elöljáróságaihoz, mint elsői! fokú iparhatósághoz, valamint a közgazdasági és1 ipari ügyosztályhoz a sok bajjal és a megélhetés gondjaival küzködő adófizető kisiparosok részéről napról-napra több panasz érkezik a kontárok ellen A főváros a maga hatáskörében igyekszik a legális kisiparosságnak ebben a tekintetben segítségére sietni és a törvény szellemének érvényt szerezni. Ennek a módjáról beszélgettünk Babarczy István dr. főjegyzővel, a közgazdasági és ipari ügyosztály vezetőjével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A kontárok ellen való küzdelem mindig fontos törekvése volt a hatóságoknak és az ipari érdekeltségeknek, de ennek a küzdelemnek talán soha sem volt olyan nagy jelentősége, mint ma, amikor a kereseti lehetőségek általános csökkenése, a fizetések kényszerű leszállítása, a közületek költségvetésének leszorítása a kézműves iparosság munkaÉhbéres kontárokkal dolgoztat a Margitsziget bérlője A hivatalos kormánykörök és a főváros mindent elkövetnek, hogy az iparosságot létalapjaiban oly súlyosan érintő jogosulatlan iparűzés soron kívül megtorlást nyerjen. A kontárkodásnak azonban kétoldalú ténye van: büntetést érdemel az az áliparos, aki megfelelő képesítés híján végez munkát, de megtorlás jár azok terhére is, akik a kellő gondosság elmulasztásával képesítés nélküli egyéneket bíznak meg munkák elvégzésével. A margitszigeti gyógy intézmények és szállodák új bérlője lendületes programot adott, amikor a Közmunkatanáccsal a szerződést megkötötte. Milliós átalakításokról és az elvégzendő munkák hatalmas sorozatáról készítettek terveket, amelyeknek a végrehajtását el is kezdették. A Fővárosi Hírlap már akkor bizonyos óvatosságra intette * a közvéleményt és szigorú ellenőrzést ajánlott a Közmunkatanács figyelmébe, nehogy a gyorsaság a Margitsziget nívójának rovására menjen. Aggodalmunk bizonyos mértékig, úgy látszik, indokolt volt, mert Gellér Mihály bérlő máris összeütközésbe került az érvényben lévő rendeletekkel. Gellér Mihályt, a Margitsziget új bérlőjét a kárHOCZHIK édes mustár francia mustár alkalmaiban eddig még soha sem tapasztalt mélypontot idéztek elő. A súlyos világgazdasági helyzetből és trianoni megcsonkításunkból fakadó okokon kívül azonban nem utolsó sorban járult hozzá az iparosság helyzetének romlásához az a körülmény is, hogy a nagyközönség különösen a háztartások körében előforduló ipari munkákat kontárokkal végezteti. Éppen ezért a főváros most körlevéllel fordult a budapesti társadalmi egyesületek elnökségeihez és felkérte őket, hogy a vezetésük alatt álló egyesületek figyelmét megfelelő módon hívják fel azokra a káros következményekre, amelyeket a kontárok jogosulatlan versenye a tanult és iparigazolványos iparosságnak okoznak. A beérkezett válaszokból úgy látom, hogy a felhívásnak élénk visszhangja támadt és így remélhető, hogy a kontárok elleni küzdelem hamarosan kielégítő eredményt fog mutatni. pitos ipartestület jelentette fel azért, mert a szállodák kárpitos munkáit kontárokkal végeztette, amiáltal negyvenezer pengő értékű munkát vont el a legális kisiparosság elől. A III. kerületi büntetőbíróságon tárgyalták Gellér Mihály kiliágási ügyét és az ezt megelőzőleg tartott helyszíni szemle során a munkások vallomást tettek arról, hogy 30—40 filléres órabérek alapján vállalták a munkálat lebonyolítását. A tárgyaláson a bíróság Gellér Mihályt 100 pengő pénzbüntetésre ítélte és kötelezte a munka azonnali abbahagyására. Egy olyan hatalmas komplexum bérlőjének valóban nem szabad az idegenforgalmi centrum legfontosabb intézményét kontárokkal átalakítani. A takarékoskodás lehet jó üzleti szellem, a Margitsziget azonban nem vonható magánvállalkozás fogalma alá é9 ezért fokozott aggodalommal kísérjük a „Duna gyöngyének“ világfürdővé való kiépítését. Kontárok és hozzá nem értő szakmunkások garázdálkodása nem engedhető meg a Margitszigeten, amelynek színvonalát nem lehet kártékony takaré- ícoskodási manőverekkel lerontani. A bírói ítélet remélhetőleg észretéríti az új bérlőt és a Közmunka- tanács fokozottabb kontrolja is bizonyára módot ad arra, hogy a Margitsziget intézményei kifogástalan állapotban készüljenek fel az elkövetkezendő szezonra.
