Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-02-14 / 7. szám
Budapest, 1934. február 14. 7. szám Huszonnegyedik évfolyam Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZ&FS ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IRUSz-pavíIIonoteisan maBtBaammmmmmmmmmmsmMmmmmmamaamm FELELŐS SZERKESZTŐ DACSŐ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadó hivatali BUDAPEST, VI. ANDRASSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 KERESZTES mount belügyminiszter: legtávolabb áll főiem az autonómia jogainak bitorlása, csupán egy érdek fut: a főváros érdeke Jl bel ügy miniszter Kijelenti a Fővárosi Hírlap útján, &ogy nincs tervben a fővárosi altealmaxoilate fiste» léséne te egyenlősítése as államiateteal Célszerű módosítások a förvénylavaslaf tervezetén AKözigazgatási öizottság rendkívül viharos ülése Öt millió Ebben a szegény világban igen szép csengése van ennek az összegnek, bár a szükségletekhez viszonyítva, nem mondhatjuk soknak. Annál nagyobb, annál tiszteletreméltóbb azonban ez az öt millió, ha ideírjuk, hogy ezt az öt milliót Budapest székes- főváros egy hónap alatt, január havában közmunkákra költötte. Helyesebben, igazábban úgy mondanánk: módjában volt közmunkákra költenie. így van ez: akárhogyan magyarázzuk is a dolgokat, akárhogyan siránkoztunk is annakidején, amikor a költségvetést kezünkbe kaptuk, hogy a főváros már nem tudja teljesíteni régi feladatait, már nem az a régi grandiózus munkáltató, aki a múltban volt és aki nemhogy embert, de az Erzsébet-tér verebeit sem engedte soha éhezni. Hát most sem hagyja éhezni. A különbség csak az, hogy amíg a múltban mindenkiről munkával lehetett gondoskodni, ma bizony sok szegénynek a főváros lakosságának áldozatkész gondoskodásából, ingyen kell elfogadnia a betevő falatot. Mert a főváros szociális gondoskodásának nincsenek és ne is legyenek határai, de amellett munkát is kell juttatni, mert nemcsak a munkásnak, de a munkaadónak is meg kell élnie. A szociális gondoskodás terén esztendők óta áldott segítsége, vetélytársa akadt a fővárosnak, Horthy Miklósné főmagasságú asszony személyében, akinek akciója a szegények egész hadseregét látja el minden szükségessel. De az elhárított éhség, a betömött száj, a megenyhült gyomor még nem jelent mást, csak a tár sadalmi nyugalmat és éppenséggel nem a gazdasági élet megindulását, megmozdulását. A gazdasági életet könyöradománnyal, ingyenkenyérrel nem lehet lendületre kapatni. A gazdasági élet motorját csak, egyedül és kizárólag, a munka tudja fűteni. Aki munkát ad, nemcsak kenyeret és társadalmi nyugalmat nyújt, hanem életet is. A magángazdálkodás még mindig nehezen mozdul, bár ha van valahol a világnak egy kis zuga, amelyben biztosan érezheti magát a tőke, a pénz, akkor az a mi kis csonka hazánk. Politikai tótágasok és szalto- mortálék izgatják a világ egyik felét, a gazdasági válság újabb és újabb rohamai ingatják meg a másik felét, amint azt csak éppen az elmúlt napokban láttuk a sziklaszilárdnak, menyországnak hirdetett Csehországban láttuk. Mi szegények vagyunk, de szilárd talapzaton állunk erkölcseinkben, politikánkban és szűkös kis gazdaságunkban is. És ha a fővárosnak, a mi Budapestünknek, az utolsó esztendőkben össze is kellett húznia az erszénye száját, ezen a csonka földön mégis ez a milliós város a legszilárdabb pont. Szapulhatják ezt a várost az ellenségei, lehet a kormányzatnak az a tiszteletreméltó véleménye, hogy reformokra van szükség a városházán: azt az egyet senki nem tagadhatja és senki nem is tagadja, hogy a magyar gazdasági élet motorjába még ma is, a mai lesorvadt viszonyok között is Budapest székesfőváros szállítja a legtöbb és a legjobb minőségű benzint. Ezt a legtöbb és legjobb benzint jelenti az az öt millió is, amelyet a főváros januárban közmunkákra költött. Dicséretére legyen mondva az adminisztrációnak, hogy elő tudta teremtenji és még- inkább az, hogy a jövőre, az elkövetkezendő tavaszi és nyári hónapokra még nagyobb összeget helyezhet kilátásba. Máris tudjuk, hogy — mint eddig, az idén is — az átlagos havonkénti beruházási összegek a tavaszi és nyári hónapokban lényegesen emelkednek, mert a különböző építkezések és más útjavítások a kedvezőbb évszakok idején kerülnek végrehajtásra. A tavasz és a nyár igazi virágait az idén, Isten segedelmével, Tabánnak és Er- zsébet-sugárútnak fogják hívni Budapesten. Hinnünk kell, hogy azok az óvatos és körültekintő, mindenkor inkább pesszimisztikus, mint bizakodó számítások, amelyekkel a városházán eddig is dolgoztak, a jövőben is be fognak válni. És akkor Budapest továbbra is a legnagyobb munkáltatója marad az országnak. Ez a bizakodás tölti el a főváros lakosságát és kell, hogy az országét is eltöltse. Akkor történik ez, amikor a főváros a politika napirendjén szerepel. Örvendetesen azzal a céllal, hogy még kevesebb politika maradján az életében. Az öt milliónak azonban meg van az a tanulsága, hogy ennek a főváros- nak meg lehet, talán meg is kell reformálni az adminisztrációját; de amit ez az adminisztráció eddig csinált, azt meg kell becsülni. A fővárosi törvényjavaslat körül még mindig a képviselőház bizottságában folyik az egymással ellentétes argumentumok csatasorba állítása és elmondható, hogy a bizottság tagjai: közöttük elsősorban ismert városházi politikusok a legnagyobb szakszerűséggel és lelkiismeretességgel fejtik ki nézeteiket és módosító indítványaikat. A legnagyobb elismerés hangján kell megemlékezni Keresztes- Fischer Ferenc belügyminiszter koncilliáns magatartásáról is, aki nem ragaszkodik a javaslat szószerinti szövegezéséhez és minden méltányosságot figyelembe vesz, ami a leendő törvény gyakorlati alkalmazását megkönnyíti. Az általános ita hevessége lényegesen enyhült a részletes tárgyalásnál és bizonyos, hogy az eredeti javaslat kapcsán felmerült aggodalmak túlnyomórészt elosztanak a végleges szövegezésben. Lényegesen hozzájárul az eddigi izgalmas atmoszféra letompításához, hogy az Egységes Községi Polgári Párt vezető tagjai: Kozma Jenő, Ugrón Gábor, Payr Hugó, Usetty Béla és Petracsek Lajos minden alkalmat felhasználnak, hogy az illetékes szerveket meggyőzzék a szükséges módosításokról és tárgyalásaik olyan eredményeket értek el, amelyek révén bizonyosra vehető a kardinális kérdésekben fennforgó ellentétek áthidalása. Az állom fedezi a főpolgármester költségeit Az általános vita lezárása után már megnyilvánultak a belügyminiszter konciliáns érzelmei, aki honorálta Kozma Jenő benyújtott módosításait. Ezzel szemben azonban olyan indítvány hangzott el, hogy a főváros élén a főpolgármester helyett főispán álljon, akit az államfő nevez ki. A budapesti főispánság tervezésére vonatkozó törekvést azonban a bizottság többsége nem támogatta. Payr Hugó a főváros közgyűlésének főpolgármester-választó jogának szükségét emelte ki, Wolff Károly pedig arra utalt, hogy a főpolgármestert nem szabad elszakítani az autonómiától. Azt kívánta ezután, hogy a kegyúri bizottság elnöke ne a főpolgármester, hanem a polgár- mester legyen. Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter meghallgatta a bizottság tagjainak érveléseit és hozzájárult ahhoz, hogy a jövőben a kinevezendő főpolgármesternek a főváros ne folyósítson reprezentációs költséget és hogy a kegyúri bizottság elnöki tisztét a polgármester töltse be. A bizottság elnöke csak római katolikus lehet, ha tehát a polgármester nem katolikus, úgy a kegyúri bizottság elnöki tisztét a rangidős katolikus alpolgármester fogja ellátni. Ragaszkodik a főpolgármester elnevezéshez, amely bizonyos megkülönböztetést jelent a vármegyékkel szemben. Hozzájárult ahhoz is, hogy a mai főpolgármester élvezze a reprezentációs költségeket és lássa el a kegyúri bizottság elnöki tisztségét is. Egyelőre megmarad a választási rendszer Nagy vita volt a választott bizottsági tagok számának megállapítása körül. Ennek a kategóriának a felemelését kérték és általában tiltakoztak az ajánlási rendszer ellen. Élénk helyesléssel kísérték Payr Hugónak azt az indítványát, hogy kerületenként minden politikai párt lajstromára lehessen szavazni, ha a pártot ötven szavazó ajánlotta és ha a párt a kerületben ötezer pengő bánatpénzt tesz le. Amennyiben egy bizottsági tagot megválasztanak a párt lajstromáról, úgy a bánatpénzt visszafizetik. A mozgalmas vita a belügyminiszter válaszával ért véget, aki kimutatta, hogy a fővárosi választójog reformja ma nem időszerű. A választott bizottsági tagok számának leszállításával egyidejűleg mérséklik az örökös tagok számát is és így megkerülhető a sérelem és megmarad a régi törvény koncepciója is. Hozzájárultak ahhoz az indítványhoz, hogy a könyvtári igazgató és a f ©levéltáros is tagja legyen a közgyűlésnek. Az ajánlási rendszer a mai formák között egyetőre megmarad. A következő tanácskozások során Kozma Jenő azt indítványozta, hogy a szakbizottság tagjainak száma legalább 9, legfeljebb 15 legyen, a pénzügyi szakbizottság pedig 25 tagból álljon. Sajtónyilvánosság az egész vonalon Ugrón Gábor hibáztatta, hogy egyedül a pénzügyi szakbizottság ülései lesznek nyilvánosak, mert a tapasztalat azt mutatja, hogy a zárt, ülések nem váltak be. Indítványozta, hogy az összes szakbizottságok nyilvánosan tanácskozzanak, az elnök azonban egyes ügyeknek zárt ülésben való tárgyalását elrendelheti. Hasonló értelemben szólaltak fel a bizottság többi tagjai is és alátámasztották a Fővárosi Hírlap évek óta folytatott akcióját, hogy a városházi szervek tanácskozásain ismét állítsák vissza a legteljesebb sajtónyilvánosságot. Többen tiltakoztak az ellen, hogy a főpolgármester bármikor átveheti a szakbizottságokban vaó elnöklést, amellyel szemben a belügyminiszter nem változtatta meg az eredeti szöveget. Hozzájárult azonban ahhoz, hogy szavazategyenlőség esetén mindkét véleményt együttesen a közgyűlés elé terjesszék, ahol megismétlik a szavazást, amíg a két ellentétes vélemény közül az egyik többséghez nem jut. Hozzájárult a szakbizottságok nyilvánosságához, olymódon, hogy a zárt tárgyalás szükségességét az elnök fogja megállapítani. A polgármester határozatai megfellebbezhető« Széleskörű és magasnívójú vita alakult ki a közgyűlés és a polgármester hatásköréről. Az a régebbi elgondolás, hogy a polgármester saját hatáskörében 100.000 pengőig ügyletkötési és utalványozási joggal ruháztassék fel, olyképpen módosült, hogy az értékhatárt 50.000 pengőre szállították le. A belügyminiszter kijelentette, hogy a javaslat elgondolása szerint az összes visszatérő szolgáltatásokra nemcsak a bérletek, valamint a haszonbérletek terére korlátozódjék a polgármester ilyen hatásköre. Kijelentette a belügyminiszter, hogy a polgármester kiutalványozási jogával szemben a belügyminiszterhez lehet fellebbezni minden határozatot. Rassay Károly figyelemreméltó argumentumokat í hangoztatott, amikor kimutatta, hogy a kormány-
