Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-19 / 51-52. szám

Budapest, 1934 december 19. 4 a gyors elintézésnek. Eddigi munkásságom során sikerült bebizonyítanom, hogy a bürokratizmustól mentesített közigaz­gatásnak vagyok a harcosa és felfogásomat fokozottabban kívánom ér­vényesíteni annak az érdekében, hogy a kö­zönség mindenütt, ahol a főváros hatóságai­hoz fordul, akadálytalan és hibátlan kiszol­gálásban részesüljön. ■— A realitásoknak vagyok az embex-e és bármennyire is szeretném Budapestet új ék­kövekkel ragyogóbbá tenni, el kell fordulni a délibábos tükörképtől, hogy annál fokozot­tabban megfigyelhessük a szürke hétközna­pokat. A mai kor városvezetőjének munkája arra irányulhat, hogy állandó figye­lemmel kísérje a polgárság életviszo­nyait. A főváros közigazgatási hatóság és ezen a ponton állandó segítőtársa, vagy akadályo­zója lehet a közönség érdekeinek. Mihelyt a lehetőség megnyílik számomra, megfelelő intézkedéseket kívánok tenni a gyakorlati újítások érdekében. A budapesti polgár lép- ten-nyomon kapcsolatban van a fővárossal, akár közjótékonysági, kultúrális, közegész­ségügyi, közlekedési, vagy élelmezési gond­jai vannak. Kitűnő intézményeink vannak, hogy mindezeket a követelményeket kielé­gíthessék s azt hiszem, ezzel magyarázható, hogy a főváros közönsége annyira érdeklő­dik a városházi ügyek iránt is. A hatóság vezetőjének természetszerű­leg meg kell keresnie az utat, amely elhalkítja a panaszokat, megszünteti a kifogásokat és elnémítja a zúgoló­dásokat minden ellen, ami a főváros irányításától függ. Polgármesteri megválasztásom államfői meg. erősítése után végigmegyek a főváros admi­nisztrációs, kulturális, szociális és üzemi te­vékenységének egész területén, hogy meg­keressem a hibákat és megtaláljam a helyzet javításához szükséges eszközöket. Budapest fejlődése és az ország fejlő­dése elválaszthatatlanok egymástól és én fanatikus hívője vagyok annak, hogy a magyar faj jövőjét acélos élniakarásunk biztosítja. Éppen ezért minden vezetőnek minden intézkedésénél a leggondosabban arra kell ügyelnie, hogy a mi fajunk erejét, jö­vőjét minden téren biztosítsa. A magam részéről minden intézkedé­sem elsősorban országos és magyar ér- kekre van tekintettel, mert él bennem a hit, hogy ez a milliós vá­egyáltalában kevés olyan cilinder akadt, amely ráfért volna Vázsonyi fejére. Stankovits azon­ban addig sürgött-forgott és tevékenykedett, míg talált Londonban olyan cilindert, mely meg­felelt Vázsonyinak. Erre azután kocsiba ültek és mentek a lordhoz. Vázsonyi egész úton a ke­zében tartotta a cilindert; csak a kapu előtt tette fel és boldog volt, mikor átadhatta az inasnak. A következő évben egy 105 millió francia frankos kölcsönt vett fel Budapest a Credit Lyonnaistől és három más francia banktól; 1912-ben pedig felvette a 25 millió frankos és 5 millió dolláros függő kölcsönt. A második kölcsön már nehezebben ment, mint az első. Ak­kor már a levegőben lógott a balkán-háború, és levegőben lógott a világháború is, csak mi nem tudtunk róla A párizsi bankdirektorok azonban már tudták, vagy legalább is megérezték és így történt, hogy a magyar kormány, mely 1911-ben szintén nagyobb beruházó kölcsönt akart fel­venni: nem kapott, ellenben a magyar főváros kapott pénzt. Vázsonyi Vilmos, Polónyi Géza, Heltai Fe­renc, Platthy György és Feleki Béla voltak ak­koriban a közgyűlés hangadói. Vázsonyi a leg- briliánsabb szónok; Polónyi, aki mindent meg­kontrázott; Heltai Ferenc pedig az az ember, aki mindent a legjobban tudott. Mikor a város megváltotta a gázgyárat: Heltai Ferencet tet­ték meg vezérigazgatónak, aki azért továbbra is fenntartotta a nexust régi kollégáival, az újság­írókkal és rengeteg elfoglaltsága mellett meg­tartotta a Hírlapírók Nyugdíjintézetének elnöki állását is. Akkor írta róla egy maliciózus kedvű újságíró, akinek rosszabb volt a szája, mint a tolla, hogy „Heltai Ferenc egyszerű^ gázgyári vezérigazgatóból küzdötte fel magát újság­íróvá”. Mikor a háztartás rendezése volt a téma a rosunk a magyar kultúrával, az országgal áll, vagy bukik. A polgármester meggyőző erővel folytatja fejtegetéseit. — Nem ismerek különbséget ember és ember között. A társadalom annyi bajjal küzködik s annyi nehézséggel birkózik, hogy a^ hatóságnak mindenütt készen kell lennie a támogatásban. A pénzügyi keretek határt szabhatnak a főváros támogató szándékai­nak, azonban mindenkit felkarolunk, aki önhibáján kívül az elesett ségre kényszerült. Nem akarok ígérgetni és csábító színeket festeni a horizontra, azt azonban őszintén érzem, hogy Budapest polgársága nem fog csalódni bennem. A polgármester megválasztása után nyomban tisztelgett Gömbös Gyula miniszterelnöknél, alá messzemenő jóindulattal hallgatta meg a fővárosra vonatkozó időszerű kérdéseket. — A miniszterelnök úr —< mondja A Nemzeti Egység Pártja fővárosi szervezeté­nek megalakításában és a nehézségek áthidalásá­ban tevékeny szerepet vittek Usetty Béla és Petracsek Lajos országgyűlési képviselők, akikre különben is az a nagy feladat vár, hogy kipróbált szervezőképességükkel és hozzáértésükkel a budai és pesti kerületek pártorganizációs munkáját vezessék. A Fővárosi Hírlap kérdésére a párt új szervezetéről és új célkitűzéséről a következő válaszokat kaptuk: USETTY BÉLA: ■— Remélem, hogy az új alakulás a régi ha­gyományos szellemben fog működni a városhá­zán és eredményeket is fog elérni, mert hiszen kormánytámogatással nagyobb dolgokat is meg lehet majd valósítani. Ha a kormány fentartás nélkül a pártra helyezi a súlyt, a párt igen ha­mar meg fog erősödni. PETRACSEK LAJOS: — Az új alakulás, amelyben egyesült a régi Községi Polgári Párt, a Frontharcos Párt, a Tabódy-Párt, a rokkanttak és mindazok, akik — nagy számban -— Zsitvay Tibor személye miatt jelentették be csatlakozásukat, mindenesetre rendkívül nagy jelentőséget nyújt a kormánynak arra, hogy óriási szervezett tábort állítson maga mögé a fővárosi politikában. A kormányzat az utóbbi években a főváros polgárságának érdekeit városházán: a városi könyvtár új igazgatója: Szabó Ervin amerikai mintára röpíven értesí­tette a törvényhatósági bizottság tagjait, hogy erről a témáról a világ minden nyelvén milyen legújabb szakkönyvek találhatók a városi könyv­tárban? Egy hónappal a körlevél szétküldése után egy újságíró megkérdezte a könyvtárigaz­gatót, hogy volt-e foganatja a körlevélnek?! Akadt-e városatya, aki a községi háztartás ren­dezésére vonatkozó könyvek iránt érdeklődött?! — Akadt! — mondta mosolyogva a könyv­tárigazgató. — Platthy elvitt egy könyvet; Fe­leki hármat és Heltai Ferenc elvitte az összes többit. Olyan furcsa visszaemlékezni ezekre a régi időkre. A minap kedves keretben ünnepelték e kor hősét: Bárczy Istvánt. Arcképét leplezték le az V. kér. Népházban, mely szintén az ő rezsimjé- nek az alkotása. És erre az ünnepre nemcsak Bárczy régi munkatársai és tisztelői jöttek el, hanem eljött a város mostani vezetősége is. A mindig finom és nobilis Sipőcz Jenő vezetésé­vel megjelent az egész tanács. Csak Borvendég főpolgármester hiányzott. Ő szegény akkor már nagyon beteg volt, de elküldötte maga helyett az ünnepi beszédet, melyben a város mai vezér­kara meghajtotta zászlaját a régi rezsim nagy polgármestere előtt. Szép beszéd volt, Borendég- nek utolsó üzenete, amelyet a mindig szeretetre­méltó Liber Endre olvasott föl. De talán még a főpolgármesterénél is szívhezszólóbb volt az az igazán gyönyörű néhány mondat, amivel ezt a beszédet megtoldotta Bárczy egykori titkára: Liber Endre. Most megint új korszak kezdődik a város­házán. Új ember ült a polgármesteri székbe: jóeszű és erőskezű ember. Szendy Károlynak vannak tervei és ötletei. Ráillik, amint az angol mondja: „a legjobb ember, a legjobb helyen.” Szendy Károly polgármester — nagy érdek­lődéssel viseltetik a főváros ügyei iránt és beszélgetésünkből joggal meríthetem azt a reményt, hogy a kormány részéről minden támoga­tást megkapunk Budapest közönsége érdekeinek előbbrevitele céljából. A kormányzati hatóságok teljes jóindulata, a főpolgármester úr megtisztelő bizalma és a törvényhatósági közgyűlés odaadó támo­gatása megkönnyítik számomra annak a célkitűzésnek valóra váltását, hogy Buda­pest székesfőváros bizakodó kilátásokkal induljon neki a boldogabb jövőnek ... A polgármester az eskütétel után mondja el székfoglaló beszédét, amelyre páratlanul felfoko­zott kíváncsiság és érdeklődés irányul. Nem két­séges, hogy Szendy Károly polgármester ebben a beszedőben az összes részletekről megemlékezik és olyan programot tár a közvélemény elé, amely tel­jesen kielégíti a reménytől duzzadó várakozásokat. mérsékelten vette figyelembe, ha most a polgár­ság látni fogja, hogy a kormányzat gondozó keze ö rá is kiterjed, bizonyára azzal a jóleső érzéssel fog e nagy pártalakulás mellé állani, mint a vidéken, ahol nagy tömegek sorakoztak fel a Nemzeti Egység Pártja mögött. Az a körülmény, hogy a fővárosi politikában eddig rengeteg párt osztotta meg a közvéleményt, nem lesz akadálya egy erős párt kialakulásának, sőt ellenkezőleg, meggyőződésem szerint meg fogja könnyíteni egy új nagy kor­mánypárt létesítését. Az a nagy intelligencia, amelyet a fővárosi kö­zönség képvisel, meg fogja érteni, hogy az ország súlyos helyzetében nem lehet széttöredezve, különböző ideálok, vagy müideálok útján haladni. Nekem az az érzésem, hogy az ellenzékieskedésnek minden forrása kiapad és minden józanul gondol­kozó polgárnak az lesz a kötelessége, hogy a gazdasági világválságnak most már re­mélhetőleg utolsó szakát, erősen szervezett egységben iparkodjék leküzdeni. A kormányzat és a polgárság közötti megértést mindenesetre elő fogja mozdítani az új helyzet és akkor, amikor az országos politika és a fővárosi politika teljes összehangolódást nyert, nagyon sok olyan lehetőség nyílik, amelyek a polgárság érdekeit lesznek hivatva előmozdítani. A Nemzeti Egység fővárosi szervezetének megalakulásán, ami­kor először olvadt össze a sokféle tábor, az első pillanatban káotikusnak látszott a helyzet, de a miniszterelnök úr beszéde, amellyel minden támogatását ennek a pártnak helyezte kilátásba, továbbá Zsitvay Tibor magasszámyalású meg­nyilatkozása nemcsak, hogy nyomban megértésre és visszhangra talált, hanem tiszta helyzetet is teremtett, amelyben mindenki megértette, hogy nem a sze­mélyi kérdések, a lényegesek, hanem az elvi és tárgyi kérdések. Mindenki megértette, hogyha egyeseknek idővel talán félre is kell állani, ez csak azért lesz szükséges, hogy Budapest egy növekedő, feltörekvő ifjúságnak is megfelelő helyet adjon. Miután az új alakulással nagyon sok ellen­tét és félreértés teljesen kiküszöbölődött, miután a miniszterelnök úr világosan megmondotta, hogy ez a párt a kormány pártja, a fővárosi politikában mozgalmas, eredményes és sok sikerrel kecsegtető újesztendőt várhatunk. A Nemzeti Egység fővárosi szervezetének közgyűlési tagjai: A Nemzet Egység fővárosi szervezetének tagjai a törvényhatósági bizottságban: Andréka Károly, Barla-Szabó József dr., Bayer Antal, Bánó Dezső, Bárczy István, Becsey Antal, Burghardt-Bélaváry Rezső dr., Csilléry Béla dr., Dési Géza dr., Dorner Gyula, Fabinyi Tihamér dr., Ferenczy Tibor dr., Gaár Vilmos dr., Gerlóczy Endre dr., Glücksthal Samu dr., Harrer Ferenc dr., Hatol- kay Kázmér, Héder Lajos dr., Kállay Tamás dr., Kozma Jenő dr., Lédermann Mór, Martin János, Nagy Antal, Nagy Zsigmond dr., Németh Béla dr., Nikelszky Zoltán dr., Or óva Zsigmond dr., Orphani- des János, Oszoly Kálmán, Pap József dr., Payr s Hugó, Petracsek Lajos dr., Petzrik Jenő dr., Piazza Győző, Pintér Jenő dr., Pompéry Elemér, Petőinek József’, Rakovszky Iván dr., Scheuer Róbert, Schmidt Richard, Staub Elemér, Szabó Sándor dr., Szlavik Ferenc, XJgron Gábor, Usetty Béla, Wellisch Andor, Wolf István, vitéz Árvátfalvy Nagy István, vitéz Barczy-Barczen Gábor, Bornemissza Géza, vitéz Lázár Domokos, vitéz Martsekényi Imre, Pályi Gyula dr., Studinka Béla dr., Takách-Tholvay József gróf. Usetty Béla és Petracsek Lajos a szervező munka megindításáról

Next

/
Oldalképek
Tartalom