Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-12-05 / 49. szám

Megkezdődött a megi»emdszabélyozá&a Mz ,,ipaipvésiö egyezmény" mtis szakmáknál is követőkre talál és súlyos veszedelmet züdít az egész f&gyasztápíacra Általános megnyugvást keltett a felháborodott közvéleményben az a kormányhatősági intézkedés, amely végre megkezdette a pékkartel megrendsza- hályozását. Az iparvédö egyezmény né/en működő tömörülés már hónap óta arra irányult, hogy a kenyér és péksütemény ára lehetőleg megdrágul­jon és újabb horribilis hasznok jussanak a nagy péküzemek birtokába. Az árelemzö bizottság az ilyen irányú manővereket legutóbb visszautasította és nem járult hozzá a mindennapi legfontosabb élelmicikk árainak felemeléséhez. Az iparvédö egyezmény e kudarcot olyképpen próbálta kiparí­rozni, hogy azok ellen a kis pékiparosok ellen össz­pontosította minden erejét, akik a kar- teien kívül állva, három- lés négyfilléres péksüteményeket koztak forgalomba. Az ilyen pékek kihordóit, a kartel alkalmazottai megtámadták az utcán, megverték őket és elko­bozták tőlük az olcsó süteményeket. Bojkott alá helyezték azokat a fűszereseket, akik olcsó pék­süteményt árusítottak és a malmoktól kapott pro­paganda-alapból meg akarták vásárolni azokat a kisüzemeket, amelyek az olcsóbb árak mellett is megtalálták a. maguk üzleti hasznát. Utcai ve­rekedések, botrányok, késelések és inzultusok fe­nyegették napokon keresztül a v,dömping” pék­ségeket és a hatóságok legerélyesebb közbelépése kel­lett ahhoz, hogy az üzleti versengésnek ezt a gangsíeri tombolását megszüntessék. Más bajok is jelentkeztek a pékkartellnél. Ennek az iparvédö egyezménynek Ruzicska Ede sütömester az elnöke, aki egyúttal vezetője a Bu­dapesti Sütők Ipartestületének is, ami a legsúlyo­sabb összeférhetetlenséget vonja maga után. Éppen a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában világítottuk meg ennek az önkényes állapotnak a tarthatatlan­ságát és felhívtuk a kartell elnökét, hogy mondjon le egyik pozíciójáról, miért az ellenkezik a, morális szellemmel, amely lehetetlenné teszi, hogy a hatósági jogkört gyakorló ipartesíület elnöke annak a kartelnek is legyen az elnöke, amely nem hatósági alakulat, tehát alkalmas a pékiparosok megtévesztésére. Reklamációnknak a címzettnél nem volt foganatja, megelégedésünkre szolgál azonban, hogy álláspontunkat mindenben magáévá tette Fabinyi kereskedelmi miniszter, aki a polgármesterhez intézett leiratában megtiltja, hogy a kartel alkalmazottai az Ipartestületnél is tisztviselői tevékenységet kifejtsenek. A miniszter az Ipartestület két vezető tisztviselője: Gleich Já­nos elöljárósági tag és Vogel Imre könyvelő ellen l elrendelte a fegyelmi eljárást és mindkettőjüket felfüggesztette állásától. Ennek az intézkedésnek az ellenőrzésére a polgármester hivatott, aki Bürtl Tivadar főjegyző, iparhatósági biztost küldötte ki az intézkedések ellenőrzésére és foganatosítására. A kereskedelmi minisztérium és a közgazda- sági körök egyébként nagy érdeklődéssel várják azt az újabb intézkedést, ami ugyancsak a pék­kartel működésével áll kapcsolatban. A pékiparosok iparvédő egyezménye ugyanis teljesen szokatlan meghatározása a kariéinak. amit az élelmes pékek nyilván aziárt kereszteltek el így, mert érthető okokból nem akarják a kartell elnvezést a gyakorlatba átvinni. A fennálló kartell- törvény alapján ugyanis minden olyan tömörülést, ami a verseny korlátozására és az árak előzetes és kötelező megállapítására vonatkoznak, be kell je­lenteni a kartell-bizottságnak és a működés súlyos illetékek lerovását is maga után vonja. A kartell-bizottságnak az a véleménye, hogy a sütőiparvédö-egyezmény kimondottan kartell, a pé­kek viszont azt hangoztatják, hogy ök csupán az árak megtartásán őrködnek és nem korlátozzák a szabad versenyt. Ez a védekezés azonban nem állja meg a helyét és így a kormánynak mielőbb rendet kell terem­tenie a pékkartel legalizálása vagy meg­szüntetése körül. A fogyasztőközönség szempontjából példátla­nul veszedelmes jelenség a pékek iparvédö egyez­ményének létezése és működése. Egy pillanatig sem vitatható, hogy ez a tömörülés az árak meg­drágítására, illetve az árak nívójának megvédel- mezésére hivatott szerv és önként érthető, hogy a többi élelmiszer és ipari szakma is szívesen kö­veti majd a példát, hogy a fogyasztóktól szedett árak minél magasabbak legyenek. A péké* tehát rendkívül veszedelmes útra terelik az egész kér­dést és mint értesülünk: a hentesek, a mészárosok, a cipő- és szén­kereskedők körében máris foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy ők is felállítják a magúit iparvédő egyezményét. Ez nem jelent mást, mint hogy minden szakmában megalakul a hamis lobogó alatt működő kartell, ami azután a védtelen fogyasztók kizsákmánj-olá- sára vezethet. A kereskedelmi kormánynak az ag­gasztó jelenségek láttán nem lehet sürgősebb fel­adata, mint hogy a pékartelt feloszlassa és ezzel visszaállítsa a pékipar teljes kereskedelmi és ár­megállapító szabadságát. Megtévesztő adatokkal védekezik a textil- gyárak érdekeltsége a városi vámok igazságos kirovása elfei Jelentette a Fővárosi Hírlap, hogy a textilgyá- 'rosok a Gyáriparosok Szövetségében beható tanács­kozást folytattak arról az eseményről, hogy a fő­város a selyem és a müselyem vámtételeit a hely­zetnek megfelelően módosította. A sérelem tár­gyává tett eljárásról kérdést intéztünk illetékes helyre, ahol szakszerűen megmagyarázták a se­lyem és a müselyem vámtételeinek korrigálását, ami nem vámemelés, hanem a tényleges vám­tétel helyes kirovása. Ezzel kapcsolatban azt a következtetést vontuk le az esetből, hogy a főváros pénzügyi osztályának az új vámtételek megállapításával történt intézke­dése inkább csendes hallgatásra, mint a nyilvános­ság előtt való panaszkodásra indíthatná az érde­kelteket. A textilgyárosok ugyanis, mint kiderült, éveken át alacsonyabb díjtételt fizettek, ami úgy állhatott elő, hogy a javadalmi őrség megtévesztő elnézésnek lett az áldozata. Az ellen­őrzés során csak most jöttek rá a müselyem hely­telen elvámolására és messzemenő jóindulatról tett tanúságot a főváros, amikor a vámtételeket nem visszamenőleg követelik a textilgyáraktól. A textilgyárosok érdekeltsége a Honi Ipar lap­társunk tiszteletreméltó hasábjain próbál vitatkozni a vámtételek jogos felemelésével és a Fővárosi Hvrlap-ban megjelent nyilatkozatot laikus szövege­zésnek minősíti, mert a városi vámtarifa a „kulcs” fogalmát nem ismeri. A vitairat a városi vámügyek egyik szakértőjeként tűnteti fel a textilgyárosok válaszának szerzőjét, aki fölényes biztonsággal hangoztatja, hogy ki­tünően tud olvasni a városi vámtarifa árulajstro­mában. A tarifa szerint — mondja a szakértő — a tizenkettes osztály negyvennyolc filléres tétele alá tartoznak az állati és növényi nyersanyagból készült fonalak, következésképen a müselyem nem sorolható a tizennégyes osztályba, ahol a vámtétel már 2.31 fillérre rúg. A müselyem azért sem esik magasabb vám alá, mert növényi anyagból készült fonál és így a korrigálásnak jogos alapja nincsen. Mindezekre a megállapításokra kénytelenk va­gyunk a következő szemináriumi oktatással szol­gálni: 1. A városi vámok adók módjára kerülnek behajtásra, ennek folytán a „kulcs” szó inkább helytálló, mint a szakértőnek az „osztály” megjelölése. A városi vámoknál nincsenek osztályok, hanem díjtételek vannak. 2. Célzatos a válasz, amikor nem említi, hogy ezek a vámtételek milyen egységekre vo­natkoznak, mert a közvélemény ebből joggal azt tételezi fel, hogy a vámdíjtételek a sely­4+2 CSÖVES 403-as UmUERZÖLIS RÖDIÓ mlammm, e^amrit rnäKodiiC fUifymAmA/TymMf\AmAivu/vsáf»uwm mek métereire és egy pár harisnyára vonat­koznak. A felemelt 2.31 pengős vámtétel egy métermázsa súlyú harisnyára és egy méter­mázsa múselyemre van kivetve. 3. A nagyközönség tájékoztatására tudni kell, hogy egy métermázsa harisnya körülbelül 2500—3000 pár harisnyát tartalmaz, amelyek­nek a detailára 1.20—3.— pengő között válta­kozik és így indokolatlan minden olyan kifo­gás, hogy a főváros korrekt revíziója meg­drágítja a selymet vagy a harisnyát. A 2.31 filléres vámdíjtételböl összesen egynegyed fil­lér esik egy egységre. 4. Továbbmenöleg fűzve a gyárosok jaj­veszékelését, azt is tudni kell, hogy egy méter­mázsa müselyem legalább Jj—500 méter sely­met tartalmaz és így ebben a vonatkozásban sem lehet azt állítani, hogy a vámtételek drágító hatást gyakorolnak. A legolcsóbb mü­selyem métere 2 pengőbe kerül és a „magas” vámtétel sem jelent méterenként fél fillérnél nagyobb terhet. 5. A tizenkettes vámdíjtétel az állati és növényi fonalakra állapította meg a 48 filléres vámilletéket, a müselyem pedig nem állati ter­mék, hanem cellulózéból készített vegyi anyag. A vegyészeti termékek a szabályrendelet elő­írásai szerint a magasabb tételbe sorozandók. A Fővárosi Hírlap nem szokott brutális váda­kat szögezni semmilyen irányban és így nem indo­kolt az a túltengő önérzet, amellyel a textilipar holmi hamis árubevállás esetét utasítja vissza. Ilyet nem állítottunk, csak utaltunk arra az ese­tekre, amikor a vámolandó áru műselyem- és harisnyahulladék jelzéssel kerül a vám­hivatal elé és a csomagok belsejéből gon­dosan elkészített kész áruk kerültek elő. Egy-egy alig látszó kis műhiba még nem jelent hulladékot, mert nagyon jól tudjuk, hogy az ilyen árukat néhány fillérrel olcsóbban szokták a keres­kedők a közönségnek kínálni. A főváros minden­képen az igazságnak tett szolgálatot, amikor a hulladéknak minősített textilárukat is a jövőben a szabályos tarifa alá vonja. MAGYAR SOR. ÁLLAM! VAS-, ACÉL- ÉS GÉPGYÁRAK Budapest, X., Kőbányai-út 21. Lakóházak felszereléséhez a közismer­ten elsőrangú Teudloff-Dittrich- féle kivitelben gyártunk kézi- és eröhajtású kútszivaftyúkat és kútfelszereiési alkatrészeket, házi Vlz- ellátóberendezéseket, bor- és savszivatyúkat stb. Városok ös egyéb közületek részére tűzoltósági, közegészségügyi és köztisztasági szereket, eszközöket és berendezéseket. Lakóházak, középületek stb. részére a leg­alkalmasabbak a hazai barnaszéntüzelésre szer­kesztett Jobbágy-féle folytonégókályhák.

Next

/
Oldalképek
Tartalom