Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-26 / 39. szám
Huszonnegyedik évfolyam 39. szústi Budapest, 1934. szeptember 20. BMMB&ÜB988I Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 A nemzeti munka ünnepe A legnagyobb ólő magyar történettudós állapítja meg, hogy mi vagyunk a múlt és jövő ösz- szekötői, munkánkon keresztül szivárog a XIX. századbeli klasszikus magyarság szelleme az új tömlőkbe, a jövő, a magyarabb magyarsághoz, ahol — kilépve könyvek és irodalmiság szűk köréből, — először talál történeti megvalósításra. A múltat és jövőt összekapcsoló nemzedék grandiózus munkájához pedig nagy emberekre, nagy intézményekre és nagy vezető gondolatokra van szüksége. Az új tömlőkbe szivárgó magyar élet első tizenöt esztendeje zárul le most és a Nemzeti Munkahét lesz az ünnepi alkalom, amelyen számot vethetünk a magyarabb magyarsághoz való közeledésünk eredményeiről. Az idén nemcsak a nemzeti munka ünnepe lesz ez a hét, nemcsak a magyar gazdasági és kultürális erők hatalmas felvonulása, do egyben annak a tizenöt esztendőnek hódoló örömünnepe is, amely vitéz nagybányai Horthy Miklósnak Budapestre való bevonulása óta eltelt. Ez a tizenöt esztendő Horthy Miklós diadalmas magyar szellemében született meg és lett a nemzeti munka, a nemzeti haladás korszakává, amely ennek a klasszikusan magyar és a legmodernebb értelemben vett európai szellemű férfiúnak további bölcs vezetése alatt a magyar jövendő még szélesebb, még biztatóbb útjába torkollik. És Horthy Miklós tizenöt esztendejével egy- időben született meg a Társadalmi Egyesületek Szövetségé-nek eredményekben dús tizenöt esztendeje is, amelynek szántén jelentős mérföldköve lesz az idei Nemzeti Munkahét. A magyar társadalom a forradalmak után szétszórva, tanácstalanul és társtalanul állott a szörnyű európai kataklizmában. Ez a társadalom a TESz-ben verődött össze, mint vihar után a nyáj és a TESz adta meg a vezető gondolatokat, amelyeken az új, a törhetetlen egységű, az egységében hajlíthatatlan magyar társadalom felépülhetett. Ez az új társadalmi összefogás a TESz bravúros munkája révén jutott el a maga csodálatos megszervezettségéhez és az új összefogás, a megújult magyar társadalom céltudatosan távolodik el a mozdulatlanság és a forradalom egyaránt katasztrofális állapotából és halad Széchenyi István örök magyar programjához: a reform és konzerválás, az újítás és a hagyomány szintéziséhez, a magyarabb magyarsághoz. Úgy érezzük túl a magasztos és örvendetes jubiláris ünnepségeken, Széchenyi programja értelmében kell a magyar erő, a magvar tehetség es a magyar munka immár állandósult reprezentatív bemutatójának, a Nemzeti Munkáké t-nek, teljessé érnie. A múlt értékeinek kon- zervállálsa csakúgy feladata ennek a gazdag- nemzeti megmozdulásnak, mint a meglevőnek sikeres és termékeny reformja; a hagyományok tiszteletének éppen olyan erősen kell megszál- lania lelkünket, mint amilyen ellenállhatatlan kényszerrel kell állandó cselekvésre serkenteni bennünket az újítás vágyának, az alkotás lázának. Az alkotva haladó magyarság ünnepe, seregszemléje, buzdító agitációja, tettre ingerlő nemzetgyűlése legyen a Nemzeti Munkahét, amely gigantikus feladatait és célkitűzéseit csak akkor válthatja be, ha- kiegyenlíti nagy ember szer etetével, egyenlőségérzetével, a lelkes törekvések megérzésével és elősegítésével, a társadalmi egység megteremtésével a nemzet minden rétegének megadja a munka lehetőségét és a munkához való kedvet, lelkesedést. Legyen ünnep, legyen buzdító agitáció ez a hét, de megmondjuk őszintén azt is, hogy olyan ünnepnek kell lennie, amely nem takarja el a parádék brokát-függönyeivel a hétköznapok szürkeségét, izzadságos munkáját és élő bajait sem. Nemcsak az örömnek, de az igazságnak, a hizelgesmentes igazságnak is érvényesülnie kell a Nemzeti Munkahét magasztos napjain, mert csak így szolgálhatják a nemzeti megújhodás igazi céljait. Sipőcz Jenő polgármester: A költségvetés tervezete reális! A polgármester nyilatkozik a kiküszöbölhető deficitről, az alagűtépítkezés fejleményeiről, a kilakoltatások felfüggesztéséről és az önkormányzat egyéb időszerű kérdéseiről A főváros pénzügyi bizottsága október másod lkán kezeli meg az új költségvetés tárgyalását. A költségvetési vita iránt nagyarányú érdeklődés nyilvánul meg, nemcsak a városi pártok, hanem a főváros közönsége részéről is, aminek főként az a magyarázata, hogy a költségvetés tárgyalásával egyidejűleg hozza nyilvánosságra Borvendég Ferenc főpolgármester azokat a takarékossági intézkedéseket, amelyek végrehajtásától a pénzügyi helyzet szanálását várja. Valamennyi városházi párt erősen felkészült a költség- vetési vitára és pedig főként abból a célból, hogy már a pénzügyi bizottság tárgyalásainak a folyamán megkíséreljék a költségvetési deficitnek az eltüntetését. Főként ebből a szempontból tettük szóvá az új költségvetés ügyét Sipőcz Jenő polgármester előtt, akinél érdeklődtünk más olyan városházi aktuális problémák megoldásának az előkészítése iránt is, amelyek szoros kapcsolatban állanak a most tárgyalás alá kerülő új költségvetéssel.. Sipőcz Jenő dr. polgármester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munka- > társának: — A városházi adminisztráció a szanálástól függetlenül készítette el az 1935. évi költség- vetésnek a tervezetét. Ez nem okozhat meglepetést, mert hiszen a főváros vezetőségét kötelező törvényes rendelkezések szerint nem is lehetett más választásunk, mint szeptember 15-ig elkészíteni a nyers tervezetet, hogy azt a legrövidebb időn belül a pénzügyi bizottság elé terjeszthessük. Törvényes kötelezettségünket teljesítettük tehát, amikor az új költségvetés tervezetét legjobb tudásunk szerint elkészítettük. A jövő évi költségvetés összeállításánál az ezévi tapasztalatokat teljes mértékben érvényesítettük. Éppen ezért tiszta meggyőződéssel állíthatom, hogy a költségvetési tervezet reális. Ezt a realitást szolgáltuk, amikor az ezévi tényleges eredmények alapján a legtöbb helyen változatlan összegben irányoztuk elő a bevételeket. Általában sehol sem csökkentettük a bevételi előirányzatokat. A bevételek végösszege ennek ellenére 3.4 millió pengővel mégis kisebb, mint az elmúlt költségvetésben. Ennek az eltérésnek főként az az oka, hogy az üzemek hozzájárulása a községi háztartásban kisebb lesz a jövő évben, mint az idén volt, aminek viszont az a magyarázata, hogy az üzemek üzleti fölöslege az Elektromosmüveket és a Vízműveket terhelő kölcsönök jövő évi törlesztése folytán csökken. — Ami a kiadásokat illeti, már az előirányzat összeállításakor nagyarányú csökkentésre adtam utasítást. A legszigorúbb mértéket alkalmaztuk a szükségletek elbírálásánál és ligyszólván kizárólag csak azokat a kiadásokat irányoztuk elő, amelyek a szigorúan vett közigazgatási feladatok ellátásához, valamint a meglévő szociális, kulturális és közegészségügyi intézmények további fenntartásához és a jogszerűen vállalt kötelezettségek teljesítéséhez elengedhetetlenül szükségesek. Ezeket a kiadásokat is kénytelenek voltunk a legszűkebb keretek közé visszaszorítani. — A bevételeket tehát a legreálisabban irányoztuk elő, a kiadásokat viszont a lehetőség határáig korlátoztuk: a deficit mégis több, mint tízmillió pengő. Nem lehetetlen, hogy az autonóm fórumok bölcsessége ezt a deficitet csökkenteni fogja, vagy esetleg el is tünteti. Ebben a tekintetben nem akarok véleményt nyilvánítani, mert előbb ismernem kell azokat az indítványokat, amelyek a költségvetési vita sorcin akár a pénzügyi bizottságban, akár a közgyűlésen elhangzanak. Annyit mindenesetre máris meg kell állapítanom, hogy a városházi adminisztrációt kötik a különböző törvényes rendelkezések és közgyűlési határozatok, amelyeknek megváltoztatására csak a törvény- hozás, az utóbbi esetben pedig egyedül a törvényhatósági bizottság közgyűlése illetékes. Szóbakoztuk Sipőcz Jenő polgármester előtt azt az akciót is, amit a Keresztény Községi Párt rendkívüli közgyűlés összehívása érdekében indított meg. Sipőcz polgármester a következőket mondotta: — Nem ismerem a rendkívüli közgyűlés összehívásának konkrét céljait és azt a határozati javaslatot, amelyet ott elő akarnak terjeszteni. Ami azt a nézeteltérést illeti, amely a munkálatok vállalatbaadása körül keletkezett, ebben a tekintetben kifejtettem véleményemet a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén. Azt javasoltam ugyanis, hogy intézzünk felierjesztést a kormányhoz és ebben kérjük, hogy a vállalalbaaclásról szóló törvényszakasz értelmezése felől adjon magyarázatot a törvényhatósági bizottság részére. Ezt a javaslatomat a közigazgatási bizottság nem fogadta cl, hanem olyan értelmű határozatot hozott, hogy belső tárgyalások során kell kielégítő megoldást találni. Arra a kérdésre, hogy az alagút-építés ügyében, — bár a munkálatok újból megindultak, — nem tartja-e szükségesnek bizonyos garanciális intézkedések foganatosítását, Sipőcz Jenő polgármester így felelt: — Az építési vállalkozók az ultimátum lejárta előtt bejelentették, hogy az alagút építését folytatják és a munkálatokat azonnal meg is indították. Kijelentették ugyan, hogy többletköltségeikre nézve jogfenntartással élnek, ez azonban bennünket nem érdekel és én nem is látok szükségesnek semmiféle intézkedést. Mindenesetre ki kell jelentenem, hogy a városházi adminisztráció ebben az ominózus ügyben mindig a Vízművek igazgatóságának és a szakértőknek a meghallgatása, után, azok véleményének figyelembevételével intézkedett. Sohasem hozott egyetlen igazgatási tényező
