Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-09-12 / 37. szám
Huszonnegyedik évfolyam Budapest, 1934. szeptember 12. 37. szám Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ....................24 PENGŐ FÉ LÉVRE ....................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 SIPŐCZ JENŐ polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak az önkormányzat őszi munkaprogramjáról Tízmillió pengő deficit a költségvetésben Az alagút Nem Bernhard Kellermann romantikusan szép regényéről, nem az amerikai, hanem a budapesti vízmüvek alagútjáról van szó. Mintha a nagy regénynek, a megmérhetetlen mozgalmasságnak a fordítottját, a visszáját akarnák a m,agyar fővárosban megcsinálni. Olvassuk csak Kellermannt! íme: „Az alagút elkészült. Az emberek elkezdték és az emberek befejezték. Vérből és verejtékből épült, kerek kilencezer embert nyelt el, névtelen veszedelmet hozott a világra, de most megvan! Es senki sem csodálkozik rajta!“ A mienket az emberek nemhogy befejezték volna, de el sem kezdték. A pesti polgár városát féltő lelkiismeretével reszketve vesszük már kezünkbe az újságot, amelyben az alagútról van szó. A botrány magja már kicsirázott és valljuk be, nekünk éppen elég volt a botrányból, amelyeknek rút külső ábrázata mögött bizony a legtöbbek számára láthatatlanul bujt meg a valóság, hogy a főváros maga a legjobbat akarta és a munka kivitelére nézve becsületesen, gondos előrelátással állapodott meg a vállalkozókkal. De nem elegendő becsületesnek és jóhiszemünek lenni, hanem a természetes méltányosság alkalmazása után minden esetben a kíméletlen erős kéz szerepének is következnie kell. Sipőcz polgármester jelentéséből, de az egész ügynek számtalan más megvilágításából is félreérthetetlenül kiderül, hogy a főváros nemcsak a méltányosság, de azt mondhatnák, az előzékenység terén is elment a legvégső határig. Ha van a vállalkozónak igaz barátja, akkor mi igazán azok vagyunk, a vállalkozó jogos érdekei olyan megértő, őszinte és lelkes támogatásra, mint a Fővárosi Hírlap hasábjain, sehol sem találnak. De éppen a komoly, szolid vállalkozónak legfőbb érdeke, hogy elmaradjanak a botrányok és minden vonalon az igazság, a vállalkozói tisztesség, a megbízhatóság és a reális számítás érvényesüljön. Itt azonban a napnál világosabb, hogy a főváros minden elképzelhető és megadható koncessziót megadott a vállalkozónak, kezdve onnan, hogy hozzájárult tőkeerős új vállalkozók bekapcsolódásába; de meg kell állania és meg is áll, amikor a vállalkozók műszaki lehetetlenülésre hivatkozva, ami jelen esetben nincs, ki akarnak szabadulni szerződéses kötelességeik tanárjából. Nem állítjuk mi azt, hogy a vízművek alagút-vállalkozói meg akarnak gazdagodni ezen a munkán, amikor a fővárossal szemben a terror eszközéhez folyamodnak. De állítjuk, hogy a terrort le kell törni és hogy a lcöny- nyelmü, az irreális, vagy a fővárosnál egykoron dívott pótdíjas vállalkozással szemben nincsen helye a százezrek bőrére menő szenti- mentálizmusnak. A főváros és a polgármester most megnyilatkozó kérlelhetetlen erélye legyen a záróköve annak az időnek, amikor akadnak olyan tág lelkiismeretű vállalkozók, akik vállalkoznak, amikor pirulás nélkül lekonkur- rálják egymást, számítván arra, hogy a főváros jószíve úgyis jelentkezni fog — póthitel alakjában. A főváros vezetősége túlsókat tanult — hogy csak egyet említsünk — a Széchenyi-fürdő esetéből ahhoz, hogy azt a magyar vállalkozókhoz méltatlan, de átlátszó eszközt csak még egyszer is kihasználni engedje maga ellen. Ezért van szükség arra, hogy a vízmüvek alagútja esetében a főváros megingathatatlanul kemény, vagy ha úgy tetszik, makacs legyen. De még egy feladat hárul a fővárosra. Megállapítást nyert, hogy a -vízművek alagút- építésénél műszaki lehetetlenülés nincs. A fővárosnak tehát meg kell védenie a magyar műszaki világnak jóhirnevét, reputációját. A magyar mérnöknek, a magyar technikusnak az egész világon páratlanul jó himeve van. Nem szabad megtörténnie annak, hogy a főváros és a vállalkozók között felmerült ellentéteknek ferde világításba való helyezése révén árnyék essen a magyar mérnökök reputációjára. A főváros védje meg a maga anyagi érdekeit és ami ezzel az eset természete szerint szorosan kapcsolódik, a magyar technikusok jóhirnevét is. Sipőcz Jenő polgármester Kisboldogasszony napján befejezte nyaralását és Zebegényből, ahol szabadságidejének legnagyobb részét töltötte, visszaérkezett a fővárosba. Hétfőn délelőtt már a köz- igazgatási bizottság ülésén is résztvett Sipőcz polgármester és részletesen válaszolt azokra a felszólalásokra, amelyek a városigazgatás különböző aktuális problémáinak a megoldását sürgették. A közigazgatási bizottság hétfői ülése általában szezonnyitó esemény volt. A közigazgatási bizottság- ülése után alkalmunk volt Sipőcz Jenő polgármesterrel beszélni, akinél iá városháza őszi munka- programmjának alakulása és a téli szociális fel- feladatok iránt érdeklődtünk. Sipőcz Jenő dr. polgármester a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A nyári szünet formálisan is befejeződött, most teljes- erővel megindul újból a munka a városházán. A reánk váró feladatok közül legkiemelkedőbbnek és egyúttal legnehezebbnek a jövő évi költség- vetés összeállítását tartom. Az új költségvetés nyers tervezete már elkészült, mielőtt azonban azt publikálhatnám, bizonyos megbeszélésekre van szükség. Azzal, hogy a nyers tervezet elkészült, még nem oldottuk meg a költségvetési problémát. Majd csak ezután következik az igazi nagy munka, amely a hiányok pótlásáról lesz hivatva gondoskodni. A költségvetés nyers tervezetének a mérlegéről Sipőcz Jenő polgármester nem óhajtott nyilatkozni, mivel az még véglegesnek nem tekinthető. A Fővárosi Hírlap munkatársának azonban más forrásból szerzett értesülése szerint a városházi adminisztráció által összeállított költségvetés közel tízmillió pengő deficittel zárult. A városháza őszi munkaprogramjának fontosabb problémáit a következőkben jelölte- meg Sipőcz Jenő polgármester: — A városháza őszi munkaprogramjában első helyen kell megemlítenem a Tabán újjáépítésére vonatkozó vég- leges tervnek a megállapítását. A közmunkatanács által elrendelt módosítások kidolgozása folyamatban van és remélem, hogy a végleges tabáni terveket tartalmazó újabb előterjesztést még szeptember hó végén, de legkésőbb október elején az illetékes szakbizottság és a törvényhatósági bizottság közgyűlése elé vi- hetem. Az őszi feladatok között szerepel az egységes közlekedési irányelveknek a lefektetése, vagyis az egységes elgondolásokon alapuló új közlekedési rendnek a megteremtése. A Beszkárt igazgatósága, amelynek hatáskörébe tartoznak most az összes közlekedési vállalatok, kidolgozta a közlekedési reform tervezetét, amely letárgya- lásra vár. A főváros közönségét főként abból a szempontból érdekli közelről ez a kérdés, mert tervbevettük a főváros politikai határain belül érvényes huszonnégy- filléres egységes átszállójegynek a bevezetését, ami azt jelenti, hogy az új rendszer életbeléptetése után 24 filléres átszállójeggyel Budapest határain belül villamoskocsit és HÉV-kocsit egyaránt igénybe lehet venni. — Az őszi munkaprogramban szerepel az üzemi tarifák revíziója is. Régi terv ez, amelynek megvalósítása azonban szoros összefüggésben van az új költségvetéssel, illetve azokkal a szanálási intézkedésekkel, amelyeket az új főváro.si törvény értelmében a főpolgármester úr hivatott megtenni. Az üzemtarifarevizió- íiak kétségkívül az lesz a legfontosabb célja, hogy a fogyasztás növelésével kedvezőbb pénzügyi eredményeket lehessen elérni az üzemeknél. A beszélgetés során kérdést intéztünk Sipőcz Jenő polgármesterhez aziránt, hogy a téli szociális feladatok megoldásának az előkészítése érdekében megtette-e már a szükséges intézkedéseket? Sipőcz Jenő polgármester így felelt: — A főváros vezetőségének rendíthetetlen meggyőződése az, hogy a szanálással kapcsolatos takarékossági intézkedések semmi esetre sem érinthetik a nyomor enyhítését célzó akciókat. Az illetékes ügyosztály már kidolgozta a téli inségenyhítő programot, amelynek végrehajtásához kereken 9 és félmillió pengőre van szükség. Ebből az összegből hat és félmillió pengő rendelkezésre áll azokból az Ínség-járulékokból, amelyeknek a szedését a kormány két évvel ezelőtt engedélyezte a jövedelmi adó, a társulati adó és a kereseti adó pótlékolása révén. A hiányzó hárommillió pengőt költségvetési úton óhajtjuk előteremteni és bízunk abban, hogy a magasabb fórumok a szociális problémák megoldásának ezt a módját nem fogják ellenezni. Nézetem szerint nemcsak a kifejezetten ínségeseknek minősített rétegekre kell kiterjeszkednie a főváros gondoskodásának, hanem általában azokra a rétegekre is, amelyek komoly megélhetési nehézségekkel küzdenek. Ezeknek az érdekeit szolgálják azok a felterjesztések, amelyeket a kormányhoz intéztünk, abban a reményben, hogy az illetékes kormányzati tényezők segítségünkre sietnek. A közigazgatási bizottság elhatározása alapján felterjesztésben kérjük a kormányt, hogy akadályozza meg a tűzifa és a burgonya árának indokolatlan fölemelését. A kereskedelmi miniszter urat külön fel- terjesztésben kértem meg arra, hogy a MÁV jogosan kifogásolt szénszállítási díjszabását változtassa meg, mert ez is drágí- tási tényező, amely nemcsak a súlyos terhek alatt roskadozó fővárosi polgárság megélhetési viszonyait nehezíti meg, hanem az Elektromosművek áramtermelését is megdrágítja. * Sipőcz Jenő polgármesternek ez a nyilatkozata kimerítő képet ad azoknak a feladatoknak a jelentőségéről, amelyeknek a megoldása most a városházi adminisztrációra és a székesfőváros autonómiájára hárul. A polgármesteri nyilatkozatból a megélhetési nehézségekkel küzdő fővárosi polgárságot féltő aggodalomnak a hangjai csendülnek ki.
