Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-27 / 26. szám
2 QMttaBaaw Budapest, 1934 június 27. a Hűvösvölgyben, a Zugligetben és a budai hegyek egyéb részein. Ezenkívül tervbevettük a temetők területének planirozását is. Az akció keretében sor kerülhet a Horthy Miklós-híd budai hídfője körül elterülő fővárosi ingatlanok tereprendezésére, a lágymányosi tó feltöltésére és ezenkívül a köztisztasági üzem is hajlandó átvenni a munkások tekintélyes részét. A részletkérdésekre nem óhajtok ezúttal kiterjeszkedni, de azt hangsúlyozhatom, hogy ezzel a megoldással igen nagy enyhülést remélünk a munkanélküliség frontján. Szóvátettük az alpolgármester előtt azt a kol- dus-offenzivát, amely az utóbbi hónapokban újból elárasztja Budapest utcáit. — A kolduskérdés régi problémája a főváros vezetőségének. Ez ugyanis nem tisztán jótékonysági, vagy szociális probléma, hanem rendészeti is, ezért az államrendőrséggel már a múltban több alkalommal hosszasan tanácskoztunk, hogyan lehetne megtalálni az orvoslás legalkalmasabb módját: miképen tudnánk kiirtani a legkellemetlenebb és legveszedelmesebb fajtát, az álkoldusokat és a hivatásos kéregetőket? A járókelőket molesztáló koldusok csaknem kivétel nélkül ezeknek a soraiból kerülnek ki, az igazi szegény legtöbbször szemérmes. A szociálpolitikai ügyosztálynak a kolduskérdés rendezésére vonatkozóan kész az előterjesztése, amely valószínűleg a kora ősszel a szakbizottság elé kerül. A tervezet lényege az, hogy a főváros úgynevezett kolduspénzt bocsát ki. A publikum az elöljáróságokon, vagy más erre alkalmas más helyeken megvásárolná a kolduspénzt és ezzel gyakorolná az alamizsnát. A főváros a koldusoktól visszaváltaná a kolduspénzt, de csakis azoktól, akik igazolt szegények és munkaképtelenek. Maximálná a főváros azt az összeget is, amit egy- egy koldustól visszavált, hogy így megakadályozza az üzérkedést. Budapesten ezidőszerint 5—600-ra tehető az engedélyes koldusok száma, de tényleg több ezerre rúg az álkoldusok, nótorius lcéregetők tábora, akik a legkülönbözőbb trükkökkel dolgoznak, hogy szánalmat keltsenek a publikum előtt. A koldus-kérdést mindenképen rendezni akarjuk és reméljük, hogy ez rövidesen sikerülni fog. Érdeklődtünk a szociális akciók nyári műkése iránt is, amire az alpolgármester a következőkben válaszolt: — A szociális akcióknak az év végéig biztosítva van a fedezete. A nyári hónapok alatt szűkítettük a kereteket, de ez nem történik egyetlen szegény rovására sem. Gondoskodtunk arról, hogy aki rászorul, mindenki megkapja a napi táplálékát. Éhező nem lesz ezután sem Budapesten. A takarékosságnak természetesen az akció terén is a legmesszebbmenően érvényesülni kell. A télen százon felül volt a főzőhelyek száma, amit a nyáron út 60-ra redukáltunk. Az étkezők száma most 40—50 ezer körül mozog. A gyerekek étkeztetésénél nincs korlátozás, a felnőttek soraiból azonban csak azok kapnak rendszeresen, akikről bebizonyosodik, hogy valóban rászorulnak, betegek, vagy munkaképtelenek. Beszélgetésünk során még elmondotta az alpolgármester, hogy az iskolaév bezárása után teljes erővel megindul a nyár alt atási akció. Négy saját kezelésben álló vidéki üdülőtelepre, mintegy 30 községbe és Várnába, Bulgáriába indulnak gyermekcsoportok. Ilyen módon kereken tízezer gyermek nyaral, de ez a szám a hűvösvölgyi, a városligeti és a többi környékbeli üdülőtelep létszámával, ahol reggeltől-estig tartózkodnak a kicsinyek, 30—40 ezerre emelkedik. líéí ü tél beállta előtt 3000 féiüliellyel Központi itienhelyet létesítenek n periférián E célra üzemen kívül helyezett gyárépületet bérel a főváros — A belterületen az éjjeli menhelyeken kisegítő szeretetotthonokat rendeznek be A főváros központi szeretetotthonának régi vezetőjét, Pálos Ödönt, a közelmúlt napokban váratlanul áthelyezték más szolgálatba. Az áthelyezés különböző kombinációkra adott okot. Pálos Ödön a központi szeretetotthon élén közel két és fél évtizeden át állott és hivatásának mindig nagy szaktudással és kifogástalanul megfelelt. Hírek keringtek arról, hogy a szegénysegélyezés válságával függött volna össze az említett intézkedés, de ezt erősen cáolják és illetékes helyen kijelentették, hogy az áthelyezésnek tisztán csak szolgálati jellege van és semmilyen más oka nincs. Kétségtelen azonban, hogy a szegényházi probléma egyre több gondot okoz a főváros vezetőségének. A maglódiúti új intézetet, amelyet annakidején kétezerágyasra terveztek, közkórháznak használták fel, a helyébe kínálkozó megoldások pedig nem elégítették ki a hozzájuk fűzött várakozásokat. A maglódiúti pavillonok helyett, tudvalévőén, szegényház céljára adta át a főváros a régi Erzsébet leány- árvaházat és a régi János-kórházat, ezek befogadó- képessége azonban korlátolt, úgy hogy még mindig 500 körül mozog azoknak az elöregedett budapesti polgároknak a száma, akik tehetetlenségükben sze- reletházi ápolásra szorulnak, de férőhely hiányában kérésük nem teljesíthető. Illetékes helyen a szeretetházi problémákról a következő felvilágosítást adták a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A szegényházi elhelyezés terén az utóbbi időben lényegesen enyhült a helyzet. A katolikus karitász, a különböző felekezetek jótékonysági intézményei és a Vörös Kereszt ma már csaknem minden kerületben kisegítő szegényházat létesített, amelyekben 600—700 aggastyán részesül gondozásban. A főváros is nyújt ezeknek az egyesületi szegényházaknak némi segítséget, mert hiszen az ott elhelyezetteket a városnak kellene támogatni, ha intézeten kívül ténferegnének. Természetesen még mindig sok elaggott szegény vár elhelyezésre és ezeknek jó pár százra rug a számuk. A főváros igyekszik a legsúlyosabb eseteknél rendkívüli elbánást gyakorolni és a legjobban rászorulókat 8oronkívül elhelyezi a szerétetotthonokban. — A városházán még a tél beállta előtt rendezni kívánják a szegénygondozás nehéz kérdését és van is kilátás a megoldásra. Arról van szó, hogy a város központjában és belső területeken levő hajléktalan menhelyeket berendezik kisegítő szeretetotthonokká, a hajléktalanok számára pedig a periférián megfelelő nagyobb, üzemen kívül helyezett gyárépületet bérelnek, ahol legalább 2500— 3000 nincstelen elhelyezhető lesz. Általában szakítani akar( a főváros a régi éjjeli menedékhely-rendszerrel és az a terve, hogy a men- helyre szorulók állandó támogatásban részesüljenek. Természetesen ez a támogatás nem érheti el a szeretetotthonok gondozásának mértékét. Beszerzett információnk szerint a főváros területén ezidőszerint 4000—4200-ra tehető azoknak a száma, akik részben szegényházban, illetve szeretetotthonokban vannak, részben ilyen elhelyezésre jogosultak. Négyszázra rúg azoknak a száma, akik még eddig nem voltak elhelyezhetők. Mindaddig azonban, amíg az évekkel ezelőtt tervbevett nagyszabású szeretetotthon meg nem épül, csak kisegítő megoldásokkal lehet operálni. Tervbevették, hogy a kamaraerdei szeretetotthont ideiglenes jellegű barakszerű pavillonnal kibővítik, vagy a régi Erzsébet árvaházra emeletet húznak. De ha a bővítésekről a jelenlegi viszonyok miatt le is kell mondani, mégis számottevő enyhülést várhatunk a fentebb vázolt megoldásoktól, amelyeket az ősz folyamán akar végrehajtani a főváros. Nagyszabású munháh indulnak meg a Soroksáriúti az angyalföldi szivattyútelepeknél Az egymillió pengőt meghaladó kőzmunhára a polgármester meghirdette a versenytárgyalást Két régebben tervezett és gazdasági szempont- | ból nagyjelentőségű közmunka lebonyolítására ké- I szül a főváros. A műszaki ügyosztályok elkészítették a központi csatorna- és szivattyútelep kitorko- lásának meghosszabbítási tervét, amely közel két évig tartó és 880.000 pengőt igénylő viziépítkezés. Ezzel egyidőben kerül a sor az angyalföldi szivattyútelep kibővítésére. A két nagyszabású közmunka előkészületeiről illetékes helyen a következő részleteket tudta meg a Fővárosi Hírlap munkatársa: — A Soroksári-úti központi szivattyútelep jelenI légi kitorkolását a belügyminiszter már 1891-ben, I 43 év előtt is csak „ideiglenesen“ engedélyezte oly feltétellel, hogy a kitorkoló művet a soroksári Dunaág rendezése után majd megfelelően átépítik. Minthogy a Dunaág rendezése már évekkel ezelőtt befejeződött, a főváros a vízjogi engedély előírásainak megfelelően most gondoskodni tartozik a kitorkoló főcsatorna átépítéséről. A jelenlegi szennyvíznyomócső csak mintegy 14 méternyire nyúlik be a Dunába, ennek következtében a csatornavíz nem keveredik eléggé a Dunavízzel és szennyezett víz juthat a soroksári Dunaágba. A kormány előírása szerint a szivattyútelepnek 140 méter mélyen benyúló szennyvíznyomó csövet kell lefektetni a Duna medrébe, egészen a folyam sodráig, hogy a szennyvíz a Dunavizével minél gyorsabban és hathatósabban keveredjék. Az új kitorkolási mű megépítésére a terveket az út- és csatornaépítési ügyosztály már elkészítette és ahhoz — a Közmunkatanács, a fÖldmívelésügyi- és a kereskedelmi miniszter meghallgatása után — e héten a belügyminiszter is hozzájárult. Az új nyomócső több méter átmérőjű lesz és öntöttvasból készül. A munka közel két évig tart és előreláthatóan 800—880 ezer pengőbe fog kerülni. — A másik nagyszabású közmunka az angyalföldi szivattyútelep kibővítése lesz. A rákosvölgyi főgyűjtőcsatorna szennyvizét ideiglenes jellegű szennyvízátemelőtelep szivattyúzza be a Dunába. A szivattyú összes teljesítménye másodpercenként 200 liter. A rákosi főgyűjtőhöz csatolt mellékhálózat hosszúsága az utolsó négy év alatt 4 kilométerről 50 kilométerre emelkedett és ennek következtében esős időben, hóolvadáskor a főgyűjtőcsatornában annyira összehalmozódik a vízmennyiség, hogy annak átemelésére az ideiglenes szivattyútelep már nem elegendő. Ezért most sürgősen vészkiömlő csatornát kell építeni, hogy alacsony vízállásnál a csapadékvíz közvetlenül a Dunába ömölhessen. Ezenkívül két újabb szivattyút kell felszerelni, hogy magas vízálláskor a csapadékvizet ezek a szivattyúk átemeljék a Dunába. Ennek a munkának az elvégzése 250 ezer pengőbe kerül. A két építkezés tehát összesen 1,130.000 pengőt igényel, ami a mai viszonyok között igen hatalmas összeg a gazdasági vérkeringés számára. A szerdai közgyűlés szavazza meg a munkálatokhoz szükséges hitelösszegeket, a polgármester azonban a nyilvános versenytárgyalást már kiirta. A városházán egyébként ügyelni fognak arra, hogy az öntöttvaskartell profit-éhsége a megengedett határokat túl ne lépje. irrtrrfcTrfrriii ■■■■!■ ———————— Harmincöt pályázat a tanácsnoki állásokra A választásra jövő héten kedden rendkívüli közgyűlést tartanak A szerdai közgyűlés napirendjén szerepelt a négy tanácsnoki állás betöltése is. A szavazás azonban ezen a közgyűlésen nem fog megtörténni. Kizárólag technikai okok késztették a főváros vezetőségét arra, hogy e főtisztviselői állások betöltésére külön közgyűlést hívjanak össze. A nagy érdeklődéssel várt tanácsnokválasztásra 35 pályázó jelentkezett, amely névsor magában foglalja a főváros köztisztviselő karának kitűnő reprezentánsait. A tanácsnoki állásokra pályázók névsora a következő: Thorday Lajos, Felkai Ferenc, Morvay Endre, Babarczy István báró, Farkas Ákos, Goszleth Ernő, Michál Jenő, Balogh Hugó, Schmaderer Oszkár, Haidekker Ferenc, Farkas Lajos, Antalffy Géza, Battlay Imre, Wirndhardt Ágoston, Vezér Károly, Unger Ferenc, Vigyázó Géza, Keresztes Miklós, Vadon Géza, Benedek Szabolcs, Gallner Fereno, Pertik Béla, Sztankovics Mihály, Rostagni Achilles, Czebe Jenő, Zielinsky Tibor, Bdrtl Tivadar, Rosta János, Horony-Pálfi Aurél, Beliczay Imre, Boros Pál főjegyzők, Laczó Viktor, vitéz Horváth Béla tanácsjegyzők, Arany István ny. főjegyző és végül Szilvássy Pál pestújhelyi lakos. A tanácsnok-választó közgyűlést a jövő hét keddjére tűzi ki a főpolgármester. Ez a választás nem Ígérkezik izgalmasnak. Kétségtelen, hogy azok a helyettes tanácsnokok kerülnek be a tanácsnokok tiszteletreméltó karába, akik a polgármester bizalmából rájuk ruházott feladatkört ma is a legkifogástala- nabbul ellátják. Építőipar reszvénytarsasao Telefon: 28-1-49. Budapest, V., NAdor-utc* 18. u. Aszfaltgyár és auyagtelep: IX., Gubacsi- út 37. sz. Jf A legjobb sokszorosító gép a ' Jfgl D. GESTETNER Fii: J BUDAPEST, VI., ANDRÁSSY-ÚT 9 TELEFON: 1B-Z-ZO
