Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-27 / 26. szám

Budapest, 1934 június 27. 3 PESTI KIRAKAT Budapest - koldus vár os Alapvető intézkedések előzik mes a szanálás tényleges megindítását Szünetnélküli tanácskozások a főpolgármesternél Nagyszabású munkát folytatnak az autonómia szervei Amíg gonddal, aggodalommal, munkával és pénzzel csináljuk Budapest fürdővárost, addig fáj­dalmasan, de annál biztosabban és annál elkeserí­tőbb módon önmagától fejlődik: Budapest koldus­város. Nem akarjuk mi kritizálni Budapest szegény­ügyét, nem akarjuk a rendőrség bűnéül felróni, hogy elnéző, vagy gyenge lenne és ezért lepnék el riasztó módon Budapest legforgalmasabb utcáit a koldusok, de meg kell mondani egyszer, hogy a koldus-trükkökkel a hatóság leleményessége többé nem tud versenyezni. Tudjuk mi, hogy rendben vannak a szegénykataszterek, rendben van minden, amit írásbeli munkával kell elvégezni, azt is tudjuk, hogy a főváros szociális gondoskodása szinte egye­dülálló Európa, világvárosaiban és azzal is tisztában vagyunk, hogy végeredményben nincs is éhező Budapesten. Ha azonban a budapesti utcán végig­megyünk, szinte azt látjuk, hogy a budapesti kol­dusok hemzsegése meghaladja azokat a legendákat, amelyeket a keleti városok koldustenyészetéről hal­lottunk. Egy pillanatig sem szeretnénk abban a színben feltűnni, mintha szívtelenséget és könyörtelenséget kívánnánk a hatóságtól. Mi vagyunk az elsők, akik azt követeljük, hogy a jólétben, vagy legalább is nyugalomban élő polgárságnak kötelessége ellátni az elesetteket, a szegényeket, a munkátlanokat, vagy a munkát nem bírókat. De éppen ez az a pont, amelyről vitatkozni sem lehet, mert Budapest közönsége többet tesz szegényeiért, az éhezőkért, a nyomorgókért, a tehetetlenekért, mint amennyit kö­teles volna cselekedni. Budapest polgársága eszten­dőn át két kézzel szórja az alamizsnát, igenis, ebben a városban egyetlen szál koldusnak sem volna sza­bad lenni, egyetlen egy tenyérnek, egyetlen kalap­nak sem volna szabad kinyúlni az utcán alamizs­náért. Mi történik tehát mégis? Az, hogy álkoldusok árasztják el a budapesti utcákat. Tele vannak a körutak, de a mellékutcák is olyan szélhámosokkal, akik az éhség és nyomor színlelésével nem az élet legelemibb szükségleteihez, hanem — ha silányabb értelemben gondoljuk is -- az élet luxus-szolgálta­tásaihoz akarnak hozzájutni. Annyira megy ez a, visszaélés már, hogy valóságos álkoldus típus ok ala­kulnak ki, amelyekről hasábos tudósításokod olvas­hatunk nagy elterjedt napilapjainkban. Olvasunk a .kirakatnézőről, aki olyan sóvárogva tudja szem- sugarait a henteskirakat kolbászain és hurkáin legeltetni, hogy egymásután szánják meg a jószívű emberek és vásárolnak neki öt-tíz dekát az áhított áruból. A krónikás följegyzi, hogy a kirakatnéző azután este megjelenik annál a rendes hentesnél, vagy mit tudjuk mi, milyen orgazdájánál, aki az egész napi kirakatnézés eredményét csengő pénzre váltja be nála. Másik típus az, aki összeesik az utcán, de ennek társa is vám. aki sietve rohan oda, és fényes cgypengőssel kezdi meg a közadakozást, amelyet a beugratott közönség továbbfolytat. Vájjon tud-e minderről a rendőrség? Tudnak-e minderről azok a hatóságok, akik Budapest szegény­ügyét irányítják és akiknek nemcsak az a felada­tuk, hogy a polgárság óriási áldozatokat követelő adományait gondosan és becsületesen szétosszák a nélkülözőknek, hanem az is, hogy Budapest világ­város testéről eltávolítsák ezt a csúf pecsétet, mely azt a látszatot kelti, mintha mi nem>, tudnánk, vagy nem akarnánk szegényeinkről gondoskodni. És ha már erről van szó, tisztelet adassák minden jótékonysági egyesületnek, de meg kell egy­szer végre mondanunk azt, hogy Budapest közönsége már sokallja a sátoros ünnepeket. Ezek azok a sáto­ros ünnepek, mikor széplelkű hölgyeink rendőr őri­zete mellett kiülnek egy-egy sátor alá és perselyes apródjaikkal terrorizálják a járókelő közönséget. Igenis, arról a töméntelen „nap“-ról van szó, azok­ról a gyűjtésekről beszélünk, amelyeket nem bír cl ez a, budapesti közönség. Budapest népe nyugalmat kér és nagyszerű, modernlelkű belügyminiszteréhez folyamodik: vessen véget már ennek az örökös utcai perselyezésnek. Mi adót fizetünk, mi rengetegei adunk szociális célokra, nem szabad, tehát megtör­ténnie annak, hogy hetenként négy napon át ne tudjunk nyugodtan közlekedni az utcán anélkül, hogy minden sarkon lepumpoljanak bennünket. De vegye figyelembe a belügyminiszter úr azt is, hogy ennek az utcai perselyezésnek az idegenforgalomra, is igen súlyos következményei lesznek. Ha a külföldi nem bírja Budapest koldusvárost, akkor nem bírja, Budapest perselyvárost sem. Nagy tisztelettel fordul Budapest közönsége a belügyminiszterhez, távolítsa el rólunk ezt a bélyeget is, mert aki külföldi közénk keveredik, csak azt hiheti, hogy Budapest nem gon­doskodik a szegényeiről, hanem a jótékonylelkű hölgyeknek napsütésben, esőben, hóban, viharban olt kell ülni az utcasarkon az ernyő alatt és véres verejtékkel kell összeszedni azt a kis pénzt, amely- lyel szociális intézményeinket elláthatjuk. Ha egy külföldi egyszer, miután látta, hogy négy napig perselyes nap van hetenként, megtekintené ezeknek a gyűjtéseknek az eredményét és összehasonlítaná azzal az összeggel, amelyet Budapest székesfőváros jótékony és szociális célra, költ, összecsapná a tenye­rét és nem tudna hová lenni az álmélkodástól. A tulajdonképeni nyár már beköszöntött ós más időkben ilyenkor csendesség uralkodik a városházi politikában. Ezúttal azonban teljes aktivitás élén­kíti meg a várospolitikai életet és úgy az adminisz­trációban, mint az autonómia szerveiben lázas munka folyik. Valóságos nagyüzem érezhető a szé­kesfővárosi ügyek lüktetésében, mert Borvendég Ferenc főpolgármester csak az összes sürgős és halaszthatatlan teendők el­végzése után kívánja beállítani a nyári szü­netet. Megnyilvánul a nagyarányú tevékenység a szak- bizottságok sorozatos üléseiben, a főtisztviselőknél lefolytatott tanácskozások sorozatában, az ügyosz­tályokban visszamaradt fontos ügydarabok elinté­zésben és a politika lázas készülődéseiben, amely a szerdai közgyűlésen az alpolgármester-választás iz­galmassá gában fog jelentkezni. A közgyűlés néhány nappal ezelőtt alapította meg a szakbizottságokat és eddig az út- és csatornaépítési, a közlekedési, a pénzügyi, a városgazdasági és az üzemi bizottság tartott üléseket letárgyalva az előterjesztéseket és az időszerű problémákat. A szakbizottsági ülések látogatottsága, a je­lenlevőknek feszült érdeklődése, az értékes felszólalások tömege azzal magyarázható, hogy az ülések ismét visszanyerték nyilvános jellegüket. A sajtó1 képviselői ismét megjelentek a bizottsági, üléstermekben és bőséges tudósításokkal számoltak be az eseményekről, amelyeknek mindegyikében a főváros fejlesztése és érdekeinek előbbrevitele foglal­tatott. Az új törvénynek ez a rendelkezése kedvező légkört varázsolt a várospolitikai életbe, ahol most már nagyon jól látják, hogy a tiyilvánosság ellen­A Ifungária-körút-- Óbudai Dunahíd építésének előkészülete a közelmúlt napokban igen nagyjelen­tőségű, mondhatni döntő fordulathoz ért. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter hétfőn leiratban kö­zölte a fővárossal, hogy a második új Dunahíd épí­tésének előkészítésére alakított szakértő bizottságot átszervezte és annak tagjai a következők lgttek: Dorner Aurél, László Géza, Szikszay Gerő, Kóós Ödön, Barna Bertalan miniszteri tanácsosok, Barsy Jenő és Tanító Pál miniszteri osztálytanácsosok, Hu­bert Pál műszaki főtanácsos, Dömötör Sándor, Kirschmayer Ödön, Friedrich István, Becsey Antal, Petrovácz Gyula, Gálik István h. államtitkár, Gom­bos Mihály ny. miniszteri tanácsos, Borvendég Fe­renc főpolgármester, SipőcZ Jenő polgármester, La- motte Károly és Király Kálmán székesfővárosi ta­nácsnokok, Szemethy Károly székesfővái’osi tiszti fő­ügyész, Miakich Győző, Czakó Adolf és Kossalka János műegyetemi professzorok, Medvedt László MÁVAG felügyelő, vitéz Berény Béla MÁVAG fő­mérnök. Az újonnan átszervezett bizottságot a keres­kedelmi miniszter csütörtökön, 28-án délelőtt ít órára ülésre hivta össze a minisztériumba, amelyen az óbudai Dunahíd megépítéséről döntő jelentőségű megbeszélések lesznek. Beavatott helyen érdeklődtünk az értekezlet napi­rendje és a második új Dunahíd építésének kilátásai felől, amiről a Fővárosi Hírlap munkatársa a követ­kezőket tudta meg: — Az értekezleten az építendő második új Duna­híd típusának kiválasztásával, a hídfő kialakításá­val, a hídfeljárók kiképzésének módjaival és az ezek­kel összefüggő kérdésekről tárgyalunk. Kossalka Já­nos műegyetemi professzor, aki a tervezés óriási munkáját irányította, feladatával elkészült. Alter­natív megoldást szerkesztettek úgy a híd konstruk­ciója, mint külső alakjára nézve. Az értekezlet most valamennyi tervet meg­vizsgálja és arról megalkotja a véleményét. A kérdés nagy horderejé.re való tekintettel valószínű, hogy a csü­törtöki első összejövetelen a vita csak általánosság­ban fog mozogni és a részletkérdésekre később ke­rül a sor. — Hogy a második új Dunahíd építését mikor VÁROSHÁZ VIRÁGÜZLET — ÁLLANDÓAN FRISS VIRÁGOT SZÁLLÍT — Városháza épületében, K&roly-körút 28. sz. a. a kapu mellett. őrzése igen is elsőrendű közérdek, amelynek előnyeit a főváros szempontjából nagyra kell értékelni, A régi törvény sajtómentes ülésein túlnyomórészt a közöny volt érezhető, míg most a hírlapírók szabad mozgása új ötletek kitermelésére, a kérdések sok­oldalú megvilágítására és a kezdeményezések soka­ságára ösztönzi a bizottságok tagjait. Borvendég Ferenc főpolgármester az eddigi ter­vek szerint július 6-án kezdi meg jól megérdemelt pihenőjét és az eddig rendelkezésre álló időt a tör­vényben előírt fontos tennivalók elintézésére for­dítja. A szanálás végrehajtása tulajdonképpen az őszi hónapokra marad, ennek előfeltétele azonban, hogy bizonyos előkészítő intézkedé­sek érvényesüljenek az adminisztráció és az üzemi gazdálkodás egész területén. Borvendég Ferenc főpolgármester minden percét le­foglalják az erre irányuló tárgyalások és nap-nap után jelentkeznek nála az ügyosztályt vezető tanács­nokok, a hivatalok és intézmények irányítói, vala­mint az üzemek igazgatói, hogy felvilágosítással szolgáljanak és átvegyék a számukra kijelölt utasí­tásokat, A főpolgármester az elmúlt napokban be­ható tanulmányozás alá vette, a részvénytársasági formában működő vállalatok kimutatásait és máris tett olyan intézkedéseket, amelyek a racionálisabb üzletvezetést, valamint a takarékosságot szolgálják. Terveinek célszerűsége és elhatározásainak látható eredménye azonban a későbbiekben fog kibonta­kozni és nem kétséges, hogy a szanáló főpolgármester teljes sikerre viszi mindazokat a célkitűzéseket, amelyek végeredményben a főváros gazdálkodásá­nak biztos alapját fogják megvetni. indítja el a kormány, azt e pillanatban még senki sem tudhatja. A Boráros-téri Horthy Miklós-híd építése gyors tempóban halad előre és az eredetileg tervezett időre, 1936-ban valóban el is készül. A második, vagyis az óbudai híd építésére valószínűleg csak a Boráros-téri híd megnyitása után kerül sor, ez azonban nem zárja ki, hogy a híd építésével összefüggő tereprendezési és földmunkákat, töltéseket, a leendő hídfők kör­nyékének rendezését korábban megkezdik. A főváros és az egész ország gazdasági élete szempontjából óriási jelentőségű lesz, ha a nagy­szabású második Dunahíd építkezése is megindul, ami új perspektívát fog nyitni a főváros északi te­rületeinek kialakulása és fejlődése szempontjából. Lamolle Károly és Szénán Károly aequo ioco jelöllek Az Egységes Községi Polgári Párt hétfőesti értekezletének állásfoglalása Az Egységes Községi Polgári Párt Kozma Jenő elnöklése alatt hétfőn este értekezletet tartott. Az elnök ismertette az aktuális várospolitikai problé­mákat, majd szóbakerültek a párt vezetésével és a párt szervezésével kapcsolatos kérdések. Ugrón Gá­bor, Usetty Béla, Glückstahl Samu, Harrer Ferenc és Gerlóczy Endre felszólalásai után a párt bizalmát nyilvánította Kozma Jenő elnöki működése iránt. Ezután a szerdai közgyűlés napirendjét tárgyal­ták meg. Az alpolgármesterválasztással kapcsolatban a felszólalók annak a kívánságuknak adtak kifeje­zést, hogy a két legkiválóbb főtisztviselő: Lamotte Károly és Szendy Károly aequo loco jelöltessenek. A párttagok többsége annak az óhajának is hangot adott, hogy a belügyminiszter engedje meg a har­madik alpolgármesteri állás betöltését, mert a fővá­ros érdeke, hogy az adminisztráció és a pénzügyi gazdálkodás alpolgármesteri irányítása tökéletesít- tessék, illetve megkönnyíttessék. A közgyűlési napirend többi pontját hosszabb eszmecsere során tárgyalták le, majd napirend után Wellisch Andor bejelentette, hogy a pártnak az iskolaépítési programmal kapcsolatos akciója teljes sikerrel járt, mert jelentékeny megtakarításokat si­került elérni azzal a költségtervezettel szemben, amit a közópítési ügyosztály felállított. Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter uj szakértő bizottságot alakított az óbudai híd építésének előkészítésére A bizottság- bevonásával csütörtökön délelőtt döntő .jelentőségű megbeszélések lesznek a minisztériumban

Next

/
Oldalképek
Tartalom