Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-27 / 26. szám
Huszonnegyedik évfolyam Uudapesi, 1934. június 27. 26. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ....................24 PENGŐ FÉ LÉVRE................................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Nem is olyan leheléi Páratlan izgalom jegyében választja meg a közgyűlés az új alpolgármestert Csaknem fellesen kiegyenlített esélyekkel indul a szavazás A szerdai közgyűlés páratlanul ritka izgalmak között választja meg a főváros új alpolgármesterét. Más időkben a pártok előre megállapított program szerint foglaltak állást a közbizalomnak örvendő alpolgármester-jelölt mellett és az elmúlt évtizedek során alig fordult elő, hogy túlzottan éles harc kísérte volna a magas pozíció birtokosának megválasztását. A pártok rendszerint megállapodtak a szóba- jöhető jelölt, vagy jelöltek mellett és bizonyos volt, hogy a választás eredménye megfelelt a pártok hangulatának, az autonómia szellemének és a főváros érdekeinek. A mai alpolgármester-választás izzó és szívós harcok után dől el, amelynek egyszerű és örvendetes magyarázata adva van: két olyan jelölt nyomult előtérbe, akiknek képzettsége, tudása és rátermettsége vitán felül áll. Lamotte Károly és Szendy Károly tanácsnokok teljes mértékben bírják a felsőbbségnek és a pártoknak kitüntető bizalmát és így valóban nehéz helyzet elé jutottak azok a lelkiismeretek, amelyeknek döntenie kell az egyforma értékek kiválogatásában. A várospolitika motorját napok óta az a kérdés fűti, hogy ki lesz az alpolgármester és az esélyeket olyan kiegyenlítettnek látják minden oldalon, hogy még most az utolsó pillanatban sem lehet megjósolni az eredményt. A feszült várakozás légkörében futottak be a pályázatok a díszes pozícióra. A főpolgármesternél történt személyes jelentkezés során kilenc név került a pályázók listájára: Lamotte Károly, Hamvassy István, Duday Alajos, Bu- csánszky Bertalan, Muzsikó István, Holtzspach Ödön, Szendy Károly, Schuller Dezső, Kovács- házy Vilmos. Az általános várakozás izgalmában természetesen képtelen kombinációk kerültek felszínre és olyan hírek is hallatszottak, hogy a kijelölő választmány esetleg a szigorú rangsort veszi mértéknek, amikor hármas jelölését lefekteti. A kombinációk szerint ebben az esetben értékes pályázókat ütöttek volna el a versengésben való részvételtől és Udajdonképen adott helyzetet teremtettek volna a közgyűlésnek. Ezzel szemben meg kell állapítani, hogy Borvendég Ferenc főpolgármester a legkorrektebb álláspontra helyezkedve honorálja a közhangulatot és minden bizonnyal olyan irányban érvényesíti befolyását, amely szerint a szavazólistán a három legkiválóbb városházi főtisztviselő neve fog felsorakozni. Az új törvény rendelkezése elsősorban érvényesül a szerdai közgyűlésen, amikor a kijelölő választmány közvetlenül az ülés előtt végzi el munkáját. A hattagú választmányba három tagot a közgyűlés jelöl, hármat pedig a főpolgármester delegál és így az összes pártok képviselőinek alkalma nyílik ahhoz, hogy álláspontjukat érvényesítsék. A választás rendkívül kiegyenlített esélyek jegyében indul, nincs kizárva azonban, hogy a községi pártok még idejében alkalmat találnak arra, hogy Lamotte Károly, vagy Szendy Károly oldalán nyíltan állást foglaljanak. A községi pártok nagyobbrészt már döntöttek erről a nagyfontosságú kérdésről, amelynek eredménye a tisztviselői kar kitűnőségét fogja emelni az alpolgármesteri székbe. Nem fogják korlátozni a szanálási intézkedések a főváros szociális tevékenységét Liber Endre nyilatkozik a július elején felállítandó munkászászlóaljakról, a törhetetlen koldusjárvány megrendszabályozásáról és a gyermeknyaraltatási akcióról Nem mi mondjuk, hogy „nem is olyan fekete“, mert mi elejétől fogva meg voltunk győződve, hogy senkinek a fővárossal szemben rossz szándékai nincsenek. Nem is olyan fekete! — ezt ma már Budapest közönsége mondja, amely látni és érezni kezdi, hogy tulajdonképpen mi is történt. Egy régi törvény helyett kaptunk egy új törvényt és egy régi főpolgármester helyett kaptunk egy új főpolgármestert. Az új főpolgármestert a kormány bizalma ültette helyére és ez a bizalom abban gyökeredzik, hogy Borvendég Ferenc személyében a legkitűnőbb szakember került az ügyek élére. Most mi van az új törvénnyel? Kezébe veszi az ember az ellenzéki újságot és látja, hogy a nagy parlamenti csata egyik fővezére csöpögő elismeréssel jelenti ki: hála a jó Istennek, nincs többé titkolódzás, aminthogy eddig sem volt értelme: a sajtó képviselői előtt megnyílnak a főváros bizottsági üléstermei és minden, ami a városházán történik, a jövőben a legnagyobb, a legtökéletesebb nyilvánosság előtt játszódik majd le. Ezt az ellenzéki vezér állapítja meg ujjongó hangon és a közönség kétségkívül megnyugszik, hogy a jövőben a sajtó nem olyan kommünikéket fog kapni, amelyben az ember sohasem tudja, mi nincsen benne, hanem minden néven nevezendő sajtóorgánum képviselője egyaránt ott lesz a bizottsági üléseken. A sajtó fogja ismét informálni, kiszolgálni régi közönségét, amely, ha a városháza kommünikéjében nem bízott is, de az újságjának mindig hitelt adott. Az új törvény bizonyos gyászt is hozott: eltemette a törvényhatósági tanácsot, az úgynevezett laikus tanácsot, amelyről — valljuk be utólag, — éppen azok az urak előlegeztek neki legnagyobb bizalmatlanságot, akik a mostani parlamenti harcok idején a legélesebben küzdöttek élet- benmaradása érdekében. Erről a laikus tanácsról az országkormányzás legmagasabb tényezőinek az volt a véleménye, hogy ez a főfészke a városházi politizálásnak. Ezért ítélték halálra. És most meglepetésszerűen azt érezzük, hogy visszatérünk lassan, csöndesen azokhoz a régi, kitünően kipróbált eszközökhöz, amelyek Budapest székesfővárost vagy hat évtizeden át kormányozták. Szombaton ugyanis az történt, hogy a városházán összeült a polgármester, az alpolgármesterek, a tanácsnokok, az elöljárók, az ügyosztályvezetők és megjelent ezen az értekezleten maga Borvendég Ferenc főpolgármester is. Kicsit álmélkodva dörzsöltük meg a szemünket, hogy nem tévedünk-e, mert hát ez semmi más, mint az, hogy a négy év előtt hozott törvényben eltörölt Tekintetes Tanács újra életre kelt és folytatja munkáját. Ebben is meglehetne nyugodni, de nem arról van szó, hogy a Tekintetes Tanács megint a régi formájában működjék, hiszen az idő halad, az emberek és az intézmények változnak. A Tekintetes Tanács a jövőben más lesz, mint vagy hatvan esztendeig volt, de az új idők új szellemének^ megfelelő feladatot ró rá a törvény és ebben az új szellemben fogja vezetni Borvendég Ferenc főpolgármester és Sipőcz Jenő polgármester is. Ez az új szellem pedig — hitünk szerint helyesen értelmezzük a történteket — az, hogy azok az urak, akiknek kezére a főváros kormányzatát bízták, minél tökéletesebben, minél jobban szolgálják a nép érdekeit. Budapest sorsának intézői ezentúl minden hónap első csütörtökjén összeülnek és tanácskoznak. Hallottunk olyan híreket is, amelyek szerint a főpolgármester, aki ezzel ismét bebizonyította, milyen kiváló közigazgatási szakember, havonkint többször is össze akarja hívni ezt az értekezletet, hogy a kitűzött célt minél tökéletesebben érhessék el. A legnagyobb várakozással tekintünk mi is, a nagyközönség is az igazi népi politikának ez új megnyilatkozása elé. Úgy érezzük, hogy a főpolgármester és a város vezetősége az íróasztalok és akták porosodása ellen vívja a maga szabadságharcát. Az a reménységünk, hogy a néphez való közeledés és az a törekvés, hogy minden panaszt, minden kívánságot, minden javítanivalót az illetékesek magától a nagy- közönségtől tudjanak meg: lesz az alapja Budapest új városkormányzásának. Ha ez így lesz, ha a főpolgármester kitűnő vezérkarával ebben az irányban halad, akkor sikerül megteremteniük az igazi racionalizálást, sikerül megtalálniok a nagyváros lakossága boldogulásának útját. A városházán nagy gondot okoz, hogyan pótolják azokat a munkaalkalmakat, amelyek a kényszerű takarékosság folytán elmaradó nagyobb közmunkák révén eddig rendelkezésre állottak és évente a munkások ezreinek adtak kenyeret. Munkalkalom- ról mégis gondoskodni kívánnak, merthiszen ennek híján a szociális kiadások duzzadnának meg. Ebből a szempontból nagyjelentőségű a munkászászlóaljak f elállításának gondolata, amelyet multheti számunkban részletesen ismertettünk. A munkalehetőségek, a főváros szociális gondjai és a közigazgatás egyéb aktuális kérdéseiről érdeklődtünk Liber Endre alpolgármesternél, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — A munkaszolgáltatás ellenében való segélyezés terve már évek óta foglalkoztatja a főváros vezetőségét. A szociálpolitikai ügyosztály, amelynek annakidején vezetője voltam, már évekkel ezelőtt kidolgozott egy tervezetet, amely lényegében azonos a munkászászlóaljak gondolatával. Különböző körülmények miatt ennek a megszervezése elmaradt, de időközben a hajléktalan menhelyeknél kísérletképeu már a múlt évben bevezettük a munkaszolgálat ellenében való segítés rendszerét. A hajléktalan menhelyek lakói közül azok, akik egészségesek, minden hónapban egy hétig dolgoznak és ennek ellenében szállást, ellátást, dohányt, élelmiszerjegyeket és szükség esetén ruhát, lábbelit is kapnak. Tulajdonképen ennek a rendszernek a megszervezéséről és kifejlesztéséről lenne szó a munkászászlóaljak felállításával. A főváros vezetőségét ez a terv a legkomolyabban foglalkoztatja, sőt a munkászászlóaljak felállításáról szóló végrehajtási utasítás máris elkészült. A részletkérdéseken még dolgoznak, de remélem, hogy az akciót a legrövidebb időn belül megindíthatja a főváros és július elején megalakulhatnak az első munkászászlóaljak. Az akciót a szociálpolitikai, valamint az út- és csatornaépítési ügyosztályok közösen fogják irányítani. Az 1800 főre tervezett hat munkászászlóalj csak kezdet lesz. Az a terv, hogy fokozatosan egyre több és több zászlóaljat alakítsunk meg és végeredményben 30.000 embert szándékozunk foglalkoztatni. Az elkészült munkaprogram alapján ennyi embert köny- nyen munkába állíthatunk. Csakis olyan munkák elvégzésére gondolunk, amely sem iparos, sem vállalkozó, sem munkás elől nem veszi el a kereseti lehetőséget. Túlnyomórészben földegyengetési munkákra lesznek beosztva a munkászászlóaljak. Rendeztetjük az angyalföldi Krausz Mayer-féle telkeket, valamint a VI. kerület külső részén az úgynevezett Tarnay- puszta területét. Űj utakat és töltéseket építtetünk
