Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-06-20 / 25. szám

Budapest, 1934.' június 20. 25. szám Huszonnegyedik évfoly< 11 ■ ni i ttm —a—aam’ i1 ni nii ni—mwMM Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉLÉVRE. .......................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÄRA: 50 FILLÉR árusítják az összes IBJJSx-pavlIlonokfesn FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ iHiL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY»ÚT 60 Telefon : 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 '-T’T fvrfrr-i ■s»iTfir[íaB^T^r-'^Ki"'”tir Indulás eíőtt Sipőcz Jenő polgármester nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a közmunkákról, a munkászászlóaljak­ról, az új költségvetésről, a gyermek- nyaraltatásról és az idegenforgalomról Ismét továbbjutottunk egy lépéssel: most már az autonómiának az új törvényben biztosított minden szerve rendelkezésére áll a főpolgármesternek, aki teljes erővel hozzáfoghat feladata megvalósításához. A hétfői közgyűlés megválasztotta mindenekelőtt a t izenhéltagú tanácsadó bizottságot, a különböző szak- bizottságokat, közöttük legelsősorban a tekintélyét és jelentőségét továbbra is megtartó pénzügyi bizott­ságot. Borvendég Ferenc főpolgármester, bármilyen hatalommal érkezett is, a legkorrektebb módon nem indította meg a szanálási gépezet kerekeit mind­addig, amíg az autonómia új szerveit életre nem hívta. Ebben tökéletesen igaza volt, mert egyrészt el sem lehet képzelni, hogy ő, aki az autonómia édes gyermeke, az autonómia nélkül induljon útnak; de meg nagyon jól tudja, bogy nincs az az emberi hata­lom, amelynek igazi erőt és életet ne a közület részé­ről nyújtott támogatás adna. Az új főpolgármester nyiltan és határozottan azzal a programmal jött, hogy az autonómia támogatásával kívánja megvaló­sítani terveit és megoldani nagy feladatait. Botorság lenne tehát részéről, ha nem a legnagyobb örömmel fogadná és száz százalékig a maga munkája és a köz javára nem fordítaná azt a harmonikus együttmű­ködést, amelyet a törvényhatóság pártjai a legtelje­sebb előzékenységgel biztosítottak számára. Borvendég Ferenc bölcs, nagykorizontu és ki­válóan gyakorlati ember, akinek a támogatás bizo­nyára érzelmileg is jólesik ugyan, de aki ezt a támo­gatást kiválóan fogja kamatoztatni a főváros ési az ország javára akkor, amikor hamarosan rákerül a sor a cselekvésre is. A cselekedetekre, a tervekre, az új lendületű munkára pedig nemcsak a törvényható­sági bizottság, de mint legelső sorban jogosult: a székesfőváros népe kiváncsi. Budapest polgársága és munkássága joggal látni óhajtja, ha még ideig-óráig eredményekről nem is lehet szó, de azt a szándékot és azt a lendületet, amellyel érdekében a munka megindul, azt az irányt és azt a. területet, aímely en­nek a munkának minőségét és mennyiségét meghatá­rozza. Ma. már formai akadálya sincs annak, bogy a főváros népe a munka indulásának körülményeiből megtudja, miért volt szükség az ő érdekében új tör­vényre és rendkívüli intézkedésekre. Mert valljuk meg őszintén: Budapest népe szá­mára. nem lenne megnyugtató, ha csak személyi vál­tozást, új törvényt és csak a diktatórikus hatalomnak külsőségeit látná. Ez a nép súlyos terheket viselt, de szívesen viselte, szívesen hozott városa nagyságáért és fejlődéséért áldozatokat. A főváros lakossága ed­dig sem volt elégedetlen és nem lehetett bizalmában megingatni az örökösen ismétlődő, tendenciózus és mindig hazugságnak bizonyuló panamavádakkal sem. Ezt a türelmes, jóindulatú közönséget hamarosan meg tudja hódítani a maga és munkája számára a főpolgármester, ha terheit nem fokozza, ha kulturá­lis és szociális munkájának iramát nem gyengíti és ha nem esik bele az átlagszanáiók gyógyíthatatlan betegségébe: a minden fejlődés megakasztásának ter­méketlen, a számjegyek farigcsálásának értéktelen -gyönyörűségébe. A főpolgármester is nyilván tisztában van azzal, :amit a főváros minden lakosa a legteljesebb mérték­ben érez,, hogy: igazi szanálást csak a termelő munka nyújthat. Nem szanálás az, amely csak elvesz, hanem csak az. amely ad is. Nem szanálás az, amely a ma is élő — bár nehezen, küzdelmesen élő — városból temetőt csinál, szanálás az, amely mindenkit, aki ma henyélni kénytelen, a munka hadseregébe állít. Sza­nálás az, amely a városházán megnyit minden üókot, ahova lemondó kezek élet rehívó, megvalósítható, jövedelmező terveket sülyesztettek. Probléma, amely megoldásra, terv, amely mgevalósításm vár, van ele­gendő: ezt Borvendég Ferenc, ez a nagyszerű szak­ember, mindnyájunknál jobban tudja. Miért figyel­meztessük őt arra, hogy Budapest fürdőváros erélyes fejlesztése, a Tabán-kérdés megoldása, az útépítések forszír ozása (hiszen még mindig kétmillió négyzet- méter ideiglenes jellegű, makadám-út van Budapes­ten), a vízművek elhalaszthatatlan kifejlesztése mind olyan probléma, amelyeket nemcsak nem szabad szá­mításon kívül hagyni, hanem amelyek egytől-egylg új és jelentős jövedelmeket biztosítanak nemcsak ma­gának a főváros háztartásának, de a főváros lakos­ságának is. Ha a piros ceruza melllett, amely bizo­nyára csak okosain és méltányosan fog dolgozni, ezek és az egyéb megvalósításra váró tervek is azonnal napirendre kerülnek, akkor Borvendég Ferenc nem­csak Magyarországnak, de egész Európának meg­mutatja, hogyan kell bölcsen és eredményesen wsanálni. A főváros közmunka programjának szezonja be­állott és a nyári idő beköszöntésével teljes erővel in­dulnak meg a munkálatok. A régi jó időkben ilyen­kor már a csákányok, az építőszerszámok, a csa­torna- és útépítési eszközök szünet nélkül üzemben voltak, most azonban a leszűkített keretek között csak kisebb arcmyokban van lehetőség a közmunkák végzésére. A vállalkozók és az iparosok fokozott re­ménykedéssel várják a főváros döntéseit, amelyek biztos keresetet jelentenek számukra és bizonyos, bogy a beállott szezon jelentékenyebb foglalkozta­táshoz juttatja az érdekelteket. A közmunkák kilátásairól intéztünk kérdést SIPŐCZ JENŐ dl*, polgármesterhez, aki a főváros ezirányú tevékenységét a következők­ben vázolta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A súlyos gazdasági viszonyok között nem állanak rendelkezésre olyan nagyarányú kihitelezések, mint amilyeneket a, főváros ve­zetősége szeretne, ennek oka azonban abban a körülményben rejlik, bogy a fedezetek elő­teremtésénél korlátokat kellett állítani. Még ebben a periódusban is jelentékeny összegre rúg az a tétel, amit a főváros a gazdasági életnek juttat. Az elmúlt öt hónap alatt több mint húsz millió pengő értékű munkát adtunk ki és a közel­jövőben ezeket a méreteket aránylagosan fo­kozni kívánjuk. A költségvetés jelentékeny összegeket biztosított erre a célra és ezzel a törvényhatóság teljesíti azt a hivatását is, hogy az iparosoknak, a vállalkozóknak és a munkásoknak keresetet juttasson. Az elmúlt napokban a frontharcosok küldött­sége tisztelgett a polgármeste^ előtt és felaján­lotta a munkazászlóaljak létesítését, amelyeknek bekapcsolódásával biztosítani lehetne a közmun­kák elvégzését és a munkanélküliek foglalkozta­tását. — Megszívlelendő elgondolás a Fronthar­cos Szövetség tervezete, — mondotta erről a polgármester, — amellyel feltétlenül foglal­kozni kívánunk. Minden olyan megoldást figyelembe kell venni, amely a munkanélküliség csökkentésére alkalmasnak látszik és ezért keresem a megfelelő formákat ahhoz, hogy ennek a tervnek a megvalósítását keresz­tül vigyük. Elérkeztünk az óv derekára, amikor a fővá­ros összes intézményeiben megkezdik a költség- vetés előkészítését. Ennek a nagy munkának a megindításáról a polgármester a következőket mondotta: — Az ügyosztályok megkezdik költség- vetési tervezeteik elkészítését és azt össze­egyeztetés, illetve felülvizsgálat céljából a pénzügyi osztálynak július 10-éig beterjeszteni tartoznak. Ma nem lehet beszélni még csak hozzá­vetőleges összegekről sem. Alapelvünk a legmesszebbmenő takarékosság érvé­nyesítése és a kiadási tételek tovább- menő csökkentése a lehetőség határain belül. A költségvetés összeállítása az illetékes szer­vek döntése és bírálata alá kerül és nem két­séges, hogy a törvényben előírt időpontban a jövő évi gazdálkodás alapja rendelkezésre fog állani. Áldásos akciót folytat a főváros az idén is, amikor kiválogatja Budapest szegény és egész­ségileg leromlott gyermekeit, hogy azoknak né­hányketi friss levegőt, üdülést és nyaralást biz­tosítson. Erről a nemes akcióról a polgármester a következő kijelentést tette: — A gyermeknyaral tatás kereteit igyekezett a főváros az idén is a régi méretekben fentar- tani, mert arról nem lehet szó, hogy a létszá­mot emeljük. A múlttal szemben annyi válto­zás történt, hogy míg azelőtt nagyszámú vidéki községben helyeztük el a budapesti gyermekeket, addig most négy helyre koncentráltuk a nyaralási akció résztvevőit. Megállapítást nyert ugyanis, hogy a szétszór­tan nyaraló gyermekek fejlődése nem érte el a kívánatos mértéket, amellett a lebonyolítás is költséges volt. Ez évben már május közepén megindult a gyermek- nyaraltaíás és a közeli napokban történő iskoiazárás után újabb népes csoportok indulnak üdülni. A nya- raltatási akciót szeptember közepén befejezzük. Örvendetes jelenségek mutatkoznak az ide­genforgalom terén: az elmúlt betekben valóságos rekordja volt a budapesti idegenjárásnak és a magyar főváros reprezentáns útvonalain sűrűn hangzott fel az idegen szó. — Szívós, kitartó és áldozatos munka ered­ménye az idegenforgalom nagyarányú emel­kedése, — mondotta a polgármester — amellett meggyőződésem, hogy ez az örömteljes fejlő­dés még nem érte el a tetőpontját. Egyelőre abban látom az idegenek érdeklődésének foko­zódását, hogy látogatásuk a múlttal szemben nem egy-két, hanem több napra terjed, sőt magában foglalja a vidék, különösen pe­dig a Balaton iránti érdeklődést is. Most már kialakulóban van az idegen járás két fősze­zonja: a május és augusztus. Tavasszal Budapest pompás frissesége és üde varázsa, Szent Istvánkor pedig a látványosságok soka­sága gyakorol vonzóerőt. Meggyőződésem, hogy a lendület továbbra is fokozódik és a még tervbevett újítások révén Budapest gyógyfür­dői jellege is újabb tömegek számára teszi kívánatossá a főváros felkeresését. A fürdő­törvény módosítása mindenesetre komoly ered­mények elérését teszik valószínűvé. Végűi a Nemzeti Stadion annyit sürgetett ügyére hívtuk fel a polgármester figyelmét, akiről köztudomású, hogy teljes erővel támogat minden olyan kérdést, ami a magyar testnevelés fejlesztését szolgálja. — A Nemzeti Stadion ügyével — úgymond — több év óta foglalkozik a főváros és leg­utóbb a tanügyi bizottság részéről elkészített egységes tervezetet a sportügyi, a városrende­zési és a városfejlesztési bizottság is letár­gyalta, A főváros mindent elkövet, hogy a sportéletnek ezt a jogos kívánságát valóra váltsa, de a mai viszonyok között egymagában nem oldja meg a Stadion ügyét. A kérdés mindenesetre napirenden marad és talán adódik olyan lehetőség, amely az összes illetékes szervek összefogásával megvalósítja a sportcsarnokkal kapcsolatos Nemzeti Stadiont. Sipőcz Jenő polgármester az elmúlt napokban sűrűn foglalkozott különböző közélelmezési problé­mák megoldásával és bizonyos jelenségekkel szem­ben arra törekszik, hogy a főváros lakosságának leg­fontosabb élelmicikkeit mentesítse a fenyegető drá­gítás alól.

Next

/
Oldalképek
Tartalom