Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-06-06 / 23. szám
HuszonnégyediU évfolyam Hudapesí, 1934. június 6. 23. szám Előfizetési ér: EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉLÉV RE........................12 PENGŐ EGYES SZÁN ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRASSY-ÜT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Az új főpolgármester Irta PAYR HUGÓ Tehát Borvendég Ferenc az új főpolgármester. Egy szegény kis szürszabónak a fia. Aki 14 éves korában feljött Budapestre, éppen annyi pénzzel a zsebében, amennyivel be tudott iratkozni a gimnázium V. osztályába. És azóta egyedül, egészen egyedül és magára hagyatva járta az élet országútját, mely elvezette őt a nyomor Ínséges esztendőitől a legmagasabb polcig, amelyet budapesti polgár elérhet. Egy bizalmas éjszakai beszélgetés során, amikor ez a száraz és kemény ember rövidke órára levetette azt a páncélt, amellyel az emberek komiszsága ellen akar védekezni, ő maga mesélte nekem, hogy mennyit éhezett, nyomorgott diákévei alatt, mennyit küzködött, dolgozott és robotolt hivatalnoki pályáján. Mint gimnáziumi tanuló népkonyhán élt, leckeadásból tartotta fenn magát és volt idő, amikor a lakásául szolgáló üzlethelyiség rollója alá havat fújt be a szél. Bocsásson meg érte Borvendég Ferenc, hogy életének intimitásairól beszélünk. De ő történelmet csinál és azt, amit ő csinál, csak úgy lehet megérteni, ha megismerjük életét, küzdelmeit és vívódásait. Ha megismerjük állandó munkában és tanulásban eltöltött éveinek hosszú sorozatát, amelyekben sohasem volt lendület, sohasem volt ugrás, sohasem volt protekciós előmenetel: mindig csak munka, megint munka, sok kudarc és csalódás. Muszáj egyszer erről is beszélni, hogy megérthessük Borvendég előnyeit és hibáit, karakterét és képességeit. Alulról jött ember, aki végigment mindenen, ami rosszat az élet iskolája nyújthat. Aki elszenvedte a kishivatalnoki pál3ra minden mellőz- tetését. Akit keserűvé tett, de meg- edzett az élet, akinek törékeny fizikumában megkeményedett az energia, állandó lett az erkölcsi alap, megingathatatlan a bátorság és szokatlanul nagy az akaraterő. Nem szégyen az, hogy Borvendég alulról jött. Sőt, csak hasznos lehet a városnak, nekünk pedig büszkeségünk, hogy Budapestnek két legértékesebb főtisztviselője, ő is, meg Liber is alulról fejlődtek fel a legmagasabb pozíciókba. * Ahova Borvendég most eljutott, az több, mint pozíció. Az ennek a városnak az életében: történelmi hivatás. A szerep és feladatkör, amelyet vállalt, csak úgy jelenthet valamit az ő számára és csak úgy lehet értékes nekünk, ha Borvendég megszűnik magánember lenni és nem csak tapasztalatainak és tudásának tárházát bocsájtja a váx-os rendelkezésére, de ha a lelkét, életét, idegzetét, nyugalmát, mindenét feláldozza Budapestért. Mert valljuk be, Budapestnek égető szüksége van megint egy nagy polgármesterre. Bárczy óta várjuk az új lendületet. Várjuk az új embert, akit nagy lendület, nagy érzések és heroikus kötelességteljesítés láza hevít. A főváros vezetői: tisztviselők voltak, tehetséges, jó, kedves és becsületes tisztviselők, akik dolgukat iparkodtak jól elvégezni. De csak tisztviselők voltak. A politikusok hatalma és városvezetése pedig kimerült abban a büszkeségben, hogy a beprotezsált tanítónők és áthelyezett altisztek hálálkodtak. Néha kielégiiltek az incidentaliter felmerült klikkérdekek is, de hogy mi történt a városnál, arról, sajnos, gyakran évekig nem tudtak sem pártok, sem politikusok, sem vezérek, sem polgármesterek. Hogy ott mentek az események, irányítás és vezetés nélkül, liogy e közben milliók és milliók folytak el egy évtizeden át feleslegesen és oktalanul: mindezt ma már kár volna rekriminálni. Nem is kellemes beszélni róla. Annál kevésbé, mert egyoldalúság és elfogultság volna, ha csak a hibákat keresnék a múltban és nem látnok meg azokat az érdemeket és alkotásokat, amelyekkel Budapest igazgatása még mindig példaképül szolgálhat államnak és vidéki városoknak egyaránt. Különösen az utolsó évek voltak e tekintetben említésre méltók. De ezeknek az utolsó éveknek a munkájában már predomináns szerep jutott Borvendégnek, akitől most azt várjuk, hogy í ujjáalkotója, „nagy polgármester“-e legyen a fővárosnak. Igen: új életet várunk Borvendégtől. Üj életet, amely meghonosítja végre, amiért évek óta küzdünk: a jó közigazgatást, a felesleges üzemek leépítését, az ügykezelés olcsóbbá tételét, a városi polgárság megbecsülését. Ezer és ezer teendő vár reá. Mérhetetlen nagyságú feladatok tö- j mege. Ahová nyúl: talál tennivalót és í javítanivalót. Amilyen problémát felvet: az megoldásra vár. És annál inkább várunk az új főpolgármestertől nagy teljesítményeket, mert szabad kezet és olyan eszközöket kapott akaratának végrehajtásához, mint előtte még soha senki... * De ez a nagy hatáskör nemcsak lehetőséget, de nagy terhet és még nagyobb felelősséget jelent. Borvendég képességeinek tudatában hajlik a despotizmus felé. Ámde ő maga mondotta: „Egy diktátor alkothat nagyszerűt, de elkövethet rettenetes és soha jóvá nem tehető hibákat.“ "" Ezért azt várjuk tőle, hogy mielőtt az operáló kést a kezébe veszi, műtét előtt hallgassa meg az autonómia szerveit. Borvendég a kétszer kettő négy embere. Ez helyes és örvendetes elv a frázisokkal túlhalmozott politikai életben. Ámde a társadalmi létet nemcsak realitások irányítják, hanem imponderabiliák, amelyek talán ugyanolyan fontosak. Az emberek tudnak tűrni, szenvedni, sőt éhezni is egy eszméért, a kultúráért, a jobb sorsért, és vannak, akik „borsón térdelve is szépeket álmodnak“. Azt várjuk, hogy legyen ezeknek az álmoknak is megvalósítója. Azt várjuk, hogy a hasznos, de; kicsinyes fináncszempontok mellett legyen a magyar kultúrának őre, Budapest fejlődésének előmozdítója és a takarékoskodó „leépítések“ mellett legyen „új alkotások“ megteremtője. Sokan vagyunk fanatikusai Budapestnek, szerelmesei a polgárságnak, hűséges robotosai ennek a nagyszerű és tehetséges városnak. Sokan vagyunk, akik remegve várjuk, vájjon Borvendég Ferenc megérti-e az idők szavát, meghallja-e a történelem dübörgését, amely őt válságos időkben állította a főváros élére? Sokan vagyunk, akik azt kívánjuk, követeljük tőle, hogy ne zsoldosa legyen Budapestnek, hanem bátor harcosa — és akkor sokan fogjuk őt követni és támogatni. De, ha csalódnánk benne, mi leszünk az elsők, akik szembe fordulunk vele, mert a mai időkben nincs párt és nincs barátság, nincs egyéni szempont és nincs megbocsájtás, ha Budapestről van szó •.. Borvendég megjelenésének az épp az első és legnagyobb érdeme, hogy szabaddá tesz sok megkötöttséget és feloldja a megmerevedett formákat. Borvendég Ferenc legújabb képe A FŐVÁROSI HÍRLAP számára rajzolta GÁBOR MÓRIC festőművész
