Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-17 / 3. szám

megbeszélés volt, amelyen természetesen a re­víziós tervezet is szóba került. Ezidőszerint azoniban más- nem vagyok abban a helyzetben, hofi-y a fővárosi törvény módosításáról részle­tekbe menő konkrét nyilatkozatot telhessek. Budapest, 1934 január 17. Sipőez Jeno dr. polgármester: — A fővárosi törvénynek kétségtelenül vannak bizonyos fogyatékosságai, amelyek orvoslást igé­nyelnek. így például feltétlenül hibának tartom a nyilvánosság kizárását, mert a magam részéről a legteljesebb nyíltságnak vagyok a híve. Ilyenirányú felfogásomnak már többször kifejezést adtam. A szó- banforgó gyökeres revízióról tudomásom vant azon­ban arról e pillanatban érdemleges nyilatkozatot nem adhatok. Kozma Jenő dr.: — A belügyminiszter úr többször említette előt­tem, hogy bizonyos reformokra szükséget lát és azoknak előkészítését mielőbb befejezi. Hangsú­lyozni kívánom, hogy a tervezetet ankét m ég ne m tárgyalta és annak részle­teiről hétfőn a belügyminiszter úr­tól kaptam közvetlen tájékoztatást. Meggyőződésem, hogy mielőtt ez a tervezet konkrét formát öltene, a kormány megtalálja az alkalmat aljhoz, hogy meghall g a ssa a város inté­zőinek és képviselőinek véleményét. Wolff Károly dr.: — Én ellene vagyok az autonómia meg- esorbífásának és különösen hibáztatom a tör­vényhatósági tanács megszüntetését, mert így a vagyonkezelésnek túlnyomó része a tisztvi­selők zártkörű testületének elintézésére volna bízva. Nagyon szeretik ennek alátámasztására felhozni a Vásárpénztár ügyét, amellyel szem­ben meg kell jegyeznem, hogy a Vásárpénz­tárra vonatkozó anyag a régi tanács idejéből származik. _— A belügyminiszter urat az autonómia őszinte barátjának tartom és meggyőződésem, hogy a végleges tervezet megszerkesztése előtt fegyelemmel lesz az önkormányzat szem­pontjaira. Kritikámat és magatartásomat a konkrét tervezet fogja irányítani, minden­esetre azonban már most leszögezem, hogy sajnálatos lenne, ha egyoldalú politikai szem­pontok nyernének szerepet ennél a kérdésnél. A keresztény városháza megőrzése és fenn­tartása egyetemes nemzeti érdek. Rassay Károly dr.: — Bizonyos, hogy a fővárosi törvény a haszná­latban súlyos hibákban szenved. Ezt nemcsak az ellenzék, hanem a kormánypárt részéről is meg­állapították. Természetes, hogy a reform ellen nem lehet kifogásunk, más kérdés azonban, hogy a javaslat mit tervez és mit céloz? Ha az autonómia helyreállítását célozza, akkor örömmel fogadjuk a reformot, az autonómia megszüntetése, vagy meg­csorbítása azonban olyan széleskörű jogfosztást je­lent, amely ellen fel kell vennünk a harcot. Friedrich István: — A fővárosi törvénytervezet reviziójáról, ami­ről az egyes napilapok beszámoltak, rendkívül nehéz még érdemleges nyilatkozatot tenn i. Végleges állásfoglalásra részemről csak akkor kerülhet a sor, ha a revizió egyes részleteit illetően illetékes helyről származó információk hangzanak el. Annyit mindenesetre megállapítha­tok, hogy csak a legnagyobb örömmel fogom üdvözölni az autonóm szervek életében a nyilvánosság helyreállí­tását és nem habozom kijelenteni azt sem, hogy nem kifogásolom a jelenlegi törvényhatósági tanács intézményé­nek a régi tekintetes tanáccsal való kicserélését. Amennyiben ilyen irányú volna a fővárosi törvény revíziója, nem emelnék ellene kifogást, de attól tartok, hogy olyan ren­delkezések is lesznek, amelyek a még megmaradt csekély méretű autonó­miát is szűk eh b korlátok közé fogják szorítani. Láng Lajos dr : — A fővárosi törvény hibáit ma már ille­tékes kormánykörökben és hivatalos városházi vezetőkörökben is beismerik. Nem kétséges tehát, hogy a fővárosi törvény revízióra szo­rul és így a revíziót csak üdvözölni lehet. Más kérdés azután az, hogy milyen irányban kell a fővárosi törvényt megreformálni. Nem sok értelmét látom annak, hogy a törvényhatósági tanácsot a régi tanáccsal akarja felcserélni a kormány. Meg kell vallanom, hogy nem sajná­lj CORIDGE ## L» BÖS.Z&KtMcNYI-Onr 28. USB, 74. vfUamoa )K«ntéa, 1-*» »atótío«.) JbWSRKRK — 3ÖUÖÍÖ — BHTDGKSZALO* — IOiANTOKKN i§ S Arai tea = wUlffi $ »HAULBS LAX JiUDMraelwn. lom a törvényhatósági tanács halálraitélését azért sem, mert a törvényhatósági tanács ál- landóan politizált és sokszor megváltoztatta előzőleg hozott határozatait — kizárólag poli­tikai okokból. A törvényhatósági tanács meg­szüntetése nem jelenti az autonómia sérelmét, tehát én abban veszedelmet nem látok, de — mint előzőleg mondottam, — előnyt sem. Sok­kal helyesebb volna meghagyni a mai törvény- hatósági tanácsot és annak ülésezését teljesen nyilvánossá tenni. Bródy Ernő dr.: — A Nemzeti Szabadelvű Párt a fővárosi tör­vény állítólagos revízióját illetően várakozó állás­pontra helyezkedik. Mindaddig ugyanis, amíg a re­víziót tartalmazó törvényjavaslat egyes rendelkezé­seit nem ismerjük, nem tudunk véglegesen állást foglalni. Annyi bizonyos, hogy a fővárosi törvény­nek igen sok hibája és hiányossága van, amiket re- parálni kell. Minden attól függ, hogy milyen ten­denciák lappangónak a revizió mögött. Amennyiben a kormány hatalmának a székesfővárosi autonómia életére való kiterjesztéséről van szó, ami egyet je­lent a még megmaradt autonómia elkobzásával, mi epúgy, mint az egész ellenzék is, a legélesebb har­cot indítjuk meg. Revízióra, szükség van, de abból a célból, hogy az autonómia megerősödjék. Peyer Károly: — Minden demokratikusan gondolkodó embernek állást kell foglalnia az eddig ismertté vált tervezet ellen. Az eddigi törvény is kifogásolható és az új terv, úgy látszik, még túltesz iaz eddigin is. Szá­munkra csak egy törvénymódosítás lehetséges, amely a választók akaratát érvényesíti úgy a közgyűlésen, mint a töíbbi szervekben. A bürokrácia túltengése ellen azonban küzdeni fogunk. Egymillió kötet volt a fővárosi könyvtár multévi forgalma Értékes ritkaságokkal gyarapodott a történelmi gyűjtemény Az a terjedelmes jelentés, amelyet most állított össze Némethy Károly tanácsnok, a kulturális ügy­osztály vezetője a Fővárosi könyvtár ezévi műkö­déséről, sokatmondóan bizonyítja, hogy nem volt hiábavaló az a hatalmas áldozat, amit a főváros ennek a nagyszerű intézménynek a fejlesztése és tökéletesítése érdekében meghozott. A Baross-utcai előkelő palota nem közgyűlési viharterem többé, hanem nagyarányú kultúrtevékenység központja. A fővárosi könyvtár mai formájában az elsők között foglal helyet, amelyet egyre nagyobb számban tá­togatnak meg és dicsérnek az őszinte elragadtatás hangján külföldi tudósok és szakemberek. A könyv­tár-palota előtt sűrűn megáll az idegenforgalmi vállalat autókarja is és az idegenek már tudják, amit Budapesten igen kevesen vettek tudomásul, hogy az előcsarnok és a főkapu önmagában is kü­lön látványosság, mert a kovácsolt visdíszeket a világ egyik legnagyobb szobrászzsenije, Fadrusz János készítette. A könyvtár életéről és munkájáról Németliy Károly dr. tanácsnok a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap mun­katársának: — A fővárosi könyvtár a redukált költségvetés mellett is fenntartja az elfoglalt színvonalat és igyekszik a művelődni, tanulni vágyó közönségnek rendelkezésére bocsájtani a legkeresettebb műveket és lépést tartani a világ könyvtermelésével is. Az újonnan megjelenő külföldi művek beszerzése sok­szor szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik, s a valutáris nehézségek csaknem megbénítják a könyvtárnak a külfölddel való kapcsolatait. — Ezzel szemben a hazai könyvpiacon sok nagyértékű könyvritkaság kerül piacra, amelyektől a rossz viszonyok miatt kénytelenek megválni régi tulajdonosaik. Ezért a fővárosi könyv­tár a piacot állandó figyelemmel kíséri és igyekszik az ilyen különlegességeket megszerezni. Ilyen elő­nyös körülmények között vette meg nemrégiben a főváros gyűjteménye számára a híres Thuróczi Krónikát, amely 1488-ban jelent meg Briinnben, megvettük Bergomensis 1497-ben Ferrarában kinyomott és Beatrix magyar királynénak adott művét, Barletius Seaudenberg-ről írt híres munkája 1505-ből való első kiadását és még sok más nagyértékű ritkaságot. — Hogy milyen fontos szerepe van könyvtárunk­nak a főváros kulturális életében, arra legnagyobb bizonyíték az, hogy ebben az évben december kö­zepéig 1,015.000 kötetet kölcsönzött az olvasók egyre, növekedő táborának. A központi könyvtár olvasótermei állandóan telve vannak és zsúfolt a tizenhárom fiókkönyvtár is. Büszkék lehe­tünk annak a láttán, hogy Budapest lakossága mi­lyen szomjúsággal közeledik a tudomány és iroda­lomnak ehhez a forrásához és hisszük, hogy az in­tézmény továbbra is kiérdemli azt a szeretetet és megbecsülést, amelyet az olvasólzözönségen kívül a hazai és külföldi tudományos körök részéről ta­pasztal. Nagy buzgalommal dolgozik a Fővárosi Könyv­tár vezetője, Enyvári Jenő igazgató egy másik nem kevésbé fontos feladat: a Közigazgatási Szak- könyvtár előkészítésén. A közigazgatás tökéletese­dését fogja szolgálni ez az új intézmény, ahol refe­rensek, ügyosztályok minden kérdéshez a megfelelő szakmunkákat, forrásmunkákat, törvényeket és ren­deleteket pillanatok alatt kézhezkapják. Ez a szak- könyvtár a Városháza épületének földszintjén lesz berendezve és már a jövő év nyarán megnyílik. TRIMMEL JÓZSEF kőműves mester, építési vállalkozó Budapest, 11., Medve-utca 38. (Saját ház) Telefon: 52-3-57 rnrnm SZELLŐZŐ gfEftiía&liJlE BERENDEZÉSEK SCMlDAIiER FERENC MAGÁNMÉRNÖK BUDAPEST, III., FÖLD-U. 51. Telefon: 62-2-06. UÍSCH FEKETE JÁNOS TETŐ FED ó MESTER BUDAPEST, L, KAROLINA-ÖT 18. TELEFON: 68-5-58 K. TUNGSRAM

Next

/
Oldalképek
Tartalom