Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)
1934-05-16 / 20. szám
20. szám HuszonnégyediU évfolyam íiúúapesf, lQ&4. tricíjus 16. Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ...............24 PENGŐ FÉLÉV RE........................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadó hivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Árusítják az összes IBUSz-pavilíonokban Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Nem logom (Arai a főpolgármester megkerülését — mondja noszár Aladár Készül a rendelet a házadúhedveimengehrüi Miről is van szó? Egyszerűsítsük le a kérdést, nézzük meg: miről is van szó? A főváros háztartása az elmúlt esztendőben hiánnyal zárult. Oh: gazdasági válság, csökkenő jövedelem. Hogy a hiány nem volt a fővárosnál nagyobb, mint amekkora lett, előrelátás eredménye: igyekeztek takarékoskodni, a kiadásokat szűkre fogni. A hiány mégis itt van és most kiderült, hogy a deficitre van fedezet, még pedig fölösen is, mert az előző esztendők előirányzatait, különösen a beruházásoknál, nem merítették ki teljesen és ezek az összegek rendelkezésre állanak. Ez röviden összefoglalva a tényállás, s hogy mégis szenvedélyes küzdelmek kerülnek e tény korül, hogy felkavargott a vita, hogy hevesebb és indulatosabb is lett, az tulajdonképpen magát a lényeget nem érfpti. A lényeg ugyanis az, hogy a főváros pénzügyi gazdálkodása óvatosan előrelátó, hogy a várost nem fenyegeti semmiféle pénzügyi katasztrófa és hogy az elmúlt esztendő hiányának fedezésére fölösleges bármilyen más pénzügyi műveletre, vagy kölcsönre gondolni: a fedezet rendelkezésre áll. Valóban: az olyan nagy közületnek, mint amilyen a főváros, a számadásai nem a legegyszerűbbek. Még egy vállalat mérlegének felállításánál is vannak egyik esztendőről a másikra átmeneti tételek, vannak mindenütt tartalékok, vannak elszámolatlan, vagy nem teljesen elszámolt kiadások. Mindezek azonban tulajdonképpen könyveléstechnikai dolgok, mert a lényeg itt is az: van-e minderre fedezet és hol a fedezet? Aki a könyvekben és a mérlegekben tud olvasni, az meg is találja ezt, és a főváros számadásaiban sem voltak a most előbukkant számok valamely rejtelmes tételek. A zárószámadások esztendőről-esztendöre képet adtak a háztartás eredményeiről, feltüntették az el nem költött összegeket és ha akármilyen vaskos kötetek is az ilye» zárszámadások, aki elmélyed bennük, mindent meg is találhat szám csoportjaikban. Nem bukkant tehát elő semmi rejtelmes dolog és ami mégis megtörtént, a polgárságra csak annyiban tartozik: neki kell-e a hiányt előteremteni, avagy nincs is hiány. Nincs hiány, —- és a polgárság számára ez a legfontosabb. A polgárság számára megnyugtató az a tudat, hogy a főváros jól gazdálkodott azokkal az összegekkel, amelyek rendelkezésre állottak, és most utólag ennek örülni kell, még akkor is, ha ennek a kérdésnek bármilyen egyéb olyan bonyodalmai vannak, amelyek akármilyen körülményesek, de magát a lényeget túlságosan nem érintik. A lényeg ugyanis az, hogy a főváros számára az a legfontosabb, hogy a gazdálkodás a jövőben is olyan legyen, hogy a bevételek fedezzék a kiadásokat és hogy hiányok ne álljanak be. Az adminisztráció feladata továbbra is, hogy jól gazdálkodjék, a törvényhatóságé és szerveié, hogy a polgárság érdekeit jól képviselje, a kormányé és szerveié, hogy a szükséges ellenőrzést jól gyakorolja. Nem a hatáskörökön múlik itt a kérdés, hanem megint a lényegen: a főváros és a polgárság érdekén, és mert nyilvánvalónak gondoljuk, hogy a cél itt közös, megint nem hisszük, hogy a lényegnél a forrnák volnának a fontosabbak. Az élet gazdag a vitákban és a küzdelmekben, hiszen ellentétek öszecsapásából, elvek csatájából alakul ki mindenkor maga az egészséges közvélemény és az az irányító szellem, amely az ügyek intézését formálja. Itt ennek az egész harcnak, amelynek bajvívói most tusáznak, tulajdonképen minden izgalma mellett az a szépsége, hogy a küzdő feleket egyetlen közös cél hevíti: magának a fővárosnak szolgálata. El kell ismernünk, hogy minden tényező a közérdeket tartja szem előtt és miután ez a közérdek végeredményben a főváros polgárságának érdeke, tehát országos érdek és nemzeti iig-y is, nyilvánvaló az is, hogy ez a küzdelem csak megértő megegyezéssel végződhet. Megegyezésben ott, hogy mindenki a főváros javát akarja és azokat, akiket a meggyőződés és jóakarat hevít, Budapest szeretető végül mindig össze is tudja fűzni a főváros érdekében. A közigazgatási bizottság hétfői ülésén általános helyeslés fogadta Huszár Aladár dr. főpolgármester energikus kijelentéseit, aki ti 1 lakozott az ellen, hogy tudomása nélkül történjenek elhatározások a főváros életében. A szóbanforgó esetben az történt, hogy a 15 millió pengős zárszámadási felesleg hátteréről hivatalos nyilatkozatot adott ki a főváros, anélkül, hogy azt a főpolgármesternek előzetesen bejelentették volna. A Fővárosi Hírlap munkatársa kérdést intézett Huszár Aladár dr. főpolgármesterhez, aki erről az üg’yről a következő kijelentést tette: — A főpolgármester a főváros vagyonkezelésének ellenőrzésére hivatott és ha bárminemű elhatározások válnának ezzel kapcsolatban szükségessé: az nem történhetik inog auólkül, hogy arról a főpolgármestert ne tájékoztassák és hozzájárulását megszerezzék. A főpolgármesteri pozíció viselője jelentős tényezője a főváros vezetőségének és ezért perhorreszkálom például azt, hogy hivatalos közlemények jelennek meg anélkül, hogy én arról tudtam volna. Kijelentettem a közigazgatási bizottság ülésén is, hogy a főpolgármester megkerülését a jövőben nem fogom tűrni és amíg e helyemen vagyok: nem járulok hozzá ahhoz, hogy beleegyezésem nélkül elhatározásokat foganatosítsanak. A főpolgármester nyilatkozata bizonyára komoly Riasztó szenzációként, csapott a várospolitika csendjébe a iizenötmilliós zárószámadási felesleg, amely körül éles nyilatkozatsorozat hangzott el a közelmúlt órákban. Az autonómia pártjainak vezetői majdnem egyhangú véleménnyel állítják, hogy ennek a hatalmas erőtartaléknak a létezéséről nem bírtak tudomással, a fővárosi adminisztráció irányítói pedig rámutatnak az évenkénti zárszámadások adataira, amelyek minden alkalommal feltüntették a beruházási fölöslegeket. Az egész ügy a politikai hullámverés irányához igazodik és még ma is sűrű megbeszélések tárgya a 15 millió, amelynek létezése tulajdonképpen megkönnyíti a szanálási munka lefolytatását. A tizenötmillió története annyi megvilágításba került, hogy szükségesnek tartjuk ennek az összegnek a keletkezését a következőkben ismertetni: A főváros 1927-ben boruházó programra végrehajtását határozta el, amelynek a végösszege 116 millióra rúgott. Ennek a fedezésére a főváros 20 millió dolláros kölcsönt vett fel, amelynek ellenértéké mindössze 101 millió pengő volt. Ilyképpen 15 millió pengő hiányzott a szükséges összeghez és ezért a közgyűlés felhatalmazást adott, hogy a főváros háztartási feleslegeiből 15 millió pengőt könyveljenek át a beruházási kölcsönökhöz. 1930-ban újabb beruházásokat határoztak el és pedig 18 millió pengő erejéig a Vízműveknél és 12 millió pengő erejéig az Elektromos Müveknél. Elhatározta a közgyűlés, hogy "gyelmeztetés azokhoz, akiknek kötelességük a törvényben is biztosított jogokat respektálni. A szó- banforgó hivatalos közleménnyel kapcsolatos affér különben elintézést nyert. A Fóvárosi Hírlap legutóbb jelentést tett arról, hogy az építési adókedvezmények dolgában a főpolgármester vezeti az akciót, amelynek eredményeképpen máris összeült az értekezlet és a pénzügyminisztérium szakközegeinek bevonásával készítik el az erre vonatkozó intézkedéseket. Az adókedvezmények állásáról a főpolgármester a következő nyilatkozatot adta munkatársunknak: — A pénzügyminisztériumban tartott .megbeszélés jó mederben halad előre, hogy teljesüljenek az építészi ipar kívánságai. Magától értetődik, hogy a részletekről közlés mindaddig nem történik, amíg maga a rendelet napvilágot nem lát. A dolog természeténél fog-va ugyanis az adó- kedvezmények kimélyítése bizonyos körzetekre szorítkozik és nem kívánatps, hogy azok idő előtt a nyilvánosságra jussanak. Az értekezleten résztvevő fővárosi szakközegek az összes kérdésekben a legszigorúbban képviselik a főváros érdekeit és azt az álláspontot, hogy az építkezések Budapesten mielőbb meginduljanak. A ,főpolgármester nyilatkozata nagy megnyugvást jelent az építkezési szakma számára. Az adókedvezményről szóló rendeletet Imrédy Béla pénzügyminiszter még egyszer áttanulmányozza és valószínűleg a jövő héten gondoskodik annak élei beléptetéséről. a Vásárpénztár forgótőkéjének szükségletéről is kölcsön útján gondoskodik és erre a célra 16 millió pengőt engedélyezett. Ennek érdekében vette fel a főváros 1930-ban a 8 millió dolláros rövidlejáratú kölcsönt, úgyhogy az 1927. és az 1930. évi kölcsönből, valamint a háztartási feleslegekből együttesem 117 millió pengő állott rendelkezésre beruházások céljára és mintegy 15 millió pengő a Vásárpénztár szükségletére. Ezek a tételek összesen 162 millió pengőt jelentenek. Időközben a beruházások nagyrészét a főváros végrehajtotta és a múlt évben megtörtént kifizetések után következett az elszámolás. Mindössze a Vízművek beruházása van még hátra, amelyek leszállításával beruházások céljára a főváros 131 millió pengőt fordított, a Vízmüveknek további 10 millió pengőre van szüksége, úgyhogy az összes beruházások a tervbevett 145 millióval szemben 141 millió pengőbe kerülnek. A rendelkezésre álló 161 millió pengővel szemben tehát a beruházások előreláthatólag 141 millió pengővel teljes mértékben végrehajthatók, úgyhogy mintegy 20 millió pengő fedezet felszabadul, amely összeg az előbb említett négymilliós megtakarításból és a Vásárpénztár részére felvett 15 millió pengőből adódik. így állott elő az a megtakarítás, amelyre vonatkozóan a főszámvevö azt a javaslatot tette, hogy a multévi zárszámadás hiányát, valamint Újabb izgalmas kirobbanások várhatók a csütörtöki tanácsülésen Lehet e a 15 milliót felhasználni? - A felesled csak papíron létezik — mondja Borvendég alpolgármester
