Fővárosi Hírlap, 1934 (23. évfolyam, 1-52. szám)

1934-01-03 / 1. szám

2 .'jmrípmiJÍ/j&Jíp Budapest, 1934 január 3. város jellegét. A propaganda megin­dult és a külföldön már ismerik a hatal­mas gyöktényezőket, amelyek a legkülönbözőbb betegségek ellen kitünően beváltak. A gyógyfürdő jelleg kidomborítását célozza a Rudas- fürclő magánszanatóriumának megéví- tése. amelyhez a kormány megértő tá­mogatása nyújt hathatós segítséget. A kereskedelmi kormány erre a célra je­lentős összeget kölcsönöz a fővárosnak és így, nézetem szerint, nincsen akadálya annak, hogy március közepén az építkezést megindítsuk. Természetesen tovább kell haladnunk és még számos halaszthatatlan jellegű feladatot elvégezni, hogy Budavest egyenlő versenytársa legyen a szom­széd országok hírneves gyógyfürdőinek és mert minden adottságunk megvan ahhoz, hogy a versenyt velük több mint egyenlő feltételekkel felvegyük: bizakodással nézhetünk az idegenforgalom nagyarányúvá tétele és a fürdőváros e'megvalósulása felé. A főpolgármester nagyérdekességű nyilatkozata örvendetes kilátásokat nyújt ama áll it ott cél eléré­sére, hogy Budapest világviszonylatban méltó helyre kerüljön. Lelkes és fáradhatatlan tevékenység jel­lemzi a főpolgármester ezirányú munkásságát és ha­talmas energiája biztosíték arra, hogy Budapest- Fürdőváros mielőbb testet ölt. A beszélgetés soréin Huszár Aladár főpolgármes­ter azt is kijelentette, hogy fokozott érdeklődéssel és nagy figyelemmel olvasta a Fővárosi Hírlap kará­csonyi számában Kér esztes-Fischer Ferenc belügymi­niszter nyilatkozatát, amelyben a miniszter annak a véleményének adott kifejezést, hogy az Erzsébet­éiigárút megnyitásánál és az Andrássy-út meghosz- szabbításánál is nagyobb fontosságot tulajdonít az évtizedek óta kisértő Rókus-probléma megoldásának. Sajnálattal említette meg a főpolgár­mester, hogy a főváros mai pénzügyi helyzete ezt a nagyfontosságú kérdést czidőszerint nem állíthatja a keresztülvihető tervek homlokterébe, de a főváros intéző körei mégis állandóan napirenden tartják és mihelyt mód nyílik reá, a város vezetősége a legelső alkalmat megragadja, hogy az új Rókus kérdését végre a megoldás terére vigye. múltban is. Az együttműködés első esztendejében a barátság volt az útmutató és ő, aki nem a taktika és nem a hátsó gondolatok embere, a maga egyenessé­gével igyekezett szolgálni a főváros ügyét. Saját egyenességét olyan bázisnak tartja, amely megdönt­hetetlen marad előtte mindenkor. A jövőben talán még fokozottabban szükség van a lelki erősségre, mert ma a lelkek és a gazdaság óriási válságának idejét éljük. Eltolódtak a gazdasági felfogások. A tőke az aranyat tekinti öncélnak és azt hiszi, hogy amint ezzel a politikájával parciális válságokat megúszhatott, úgy továbbra is boldogulni fog. Pedig ez óriási tévedés, mert ma már létről és nemlétről van szó, a visszahúzódó tőke nemcsak az ország', hanem önmagának sírját is ássa. Szerte a világban gigantikus kísérletek folynak, amelyek mind azért robbantak ki, mert a szenvedő emberiség lelki válsága mind nagyobb méreteket ölt. Ma, ha valahol akad egy-egy ember, akiben van erő, azt úgy követik a tömegek, sőt a nemzetek, mint a Messiást, az agyongyötört embermilliók újat akarnak, jobbat, mert érzik, hogy a világot nem lehet úgy fenntartani, mint eddig. Ha a magyar gló­bust nézzük, belső megelégedettséggel és örömmel állapíthatjuk meg, hogy akkor, amidőn körülöttünk bombák robbannak és ádáz tusakodások folynak, itt rend és békesség honol. Ezzel a böles önmérséklettel, amellyel tövises útjainkat járjuk, legyőzhetjük a ne­héz idők válságait is, de csak akkor, ha magyar és magyar között nem teszünk különbséget és ha nem a halál, hanem az élet politikáját követjük. Nem a jövedelmek lefaragása, nem az elbocsátások sora, nem a munkaalkalmak megszűnése vezet a feltáma­dás felé, hanem csak a minden eszközzel szolgált élet. Uj munkaalkalmakra van szükségünk és a ma­gyar főváros a beköszöntött újesztendőben tovább folytatja gigászi harcát a munkanélküliség réme ellen. Hiszi, hogy illév a városházán és a városi politikában A főváros tisztelg*ő küldöttsége a Kormányzónál — Az Egysé­ges Községi Polgári Párt Huszár Aladár főpolgármester előtt A hagyományos szokásoknak megfelelően, újév alkalmából ezúttal is Horthy Miklós kormányzót köszöntötte elsőnek a főváros vezetősége. A főpolgármester vezette a küldöttséget a kor­mányzó elé. A küldöttségben Liber Endre, Borven­dég Ferenc, Barczy Barczen Gábor, Becsey Antal, Butzcnhardt János, Csilléry András, Gaár Vilmos, Hanasicwitz Oszkár, Hann Arnold, Harrer Ferenc, Homonnay Tivadar és Lázár Ferenc vettek részt. Budapest jókívánságait a főpolgármester tolmácsolta az államfőnek. Az Újvárosházán már kora reggel megkezdődtek a köszöntések, először Günther Tivadar főjegyző ve­zetésével a főpolgármesteri hivatal személyzete üd­vözölte Huszár Aladárt, majd Liber Endre helyettes polgármesterrel az élén a FANSz küldöttsége jelent meg, amelyben résztvett Spannberger Alajos, Szente Miklós, Wossala Sándor, Honffy Lajos, Dingha Ár­pád, Budó Jusztin, a FANSz oktató osztálya részéről pedig Dausz Gyula. A tisztviselőtársadalom jókíván­ságait Liber Endre tolmácsolta a főpolgármester élőit. Fél 11 órakor az Egységes Községi Polgári Párt tagjai gyülekeztek a főpolgármesteri hivatalban és mintegy ötvenen vettek részt a főpolgármesteri üd­vözlésben. A vidéken tartózkodó Kozma Jenő dr. he lyett Becsey Antal mondott üdvözlőbeszédet. Rámutatott arra, hogy az Egységes Községi Polgári Párt tradícióihoz híven megjelent a főpolgármesternél, hogy az esztendő ha- tármesgyéjén rövid visszapillantást vessen a múltra és egyúttal kijelölje a jövő útját. Egy éve, hogy a fő­polgármester átvette magas pozícióját és bár idegen­ből jött, ez az egy esztendő elégséges volt arra, hogy nagy ambícióval, vasakarattal, alapos közigazgatási gyakorlattal megismerje az egymilliós főváros nagy instrumentumának minden billentyűjét. Az az év, amelyet Huszár Aladár eddig a főpolgármesteri szék­ben eltöltött, saját szavai szerint is elégséges volt arra, hogy a legnagyobb elismeréssel és szeretettel viseltessék a székesfőváros munkássága iránt. Amint Huszár Aladár megszerette Budapestet, úgy az Egy­séges Községi Polgári Párt is megtanulta őt meg­becsülni és szeretni. A főpolgármester ideális pártat­lansága, abszolút igazságossága, de mindenekfelett izzó magyar lelkiiletének lobogása az elmúlt esztendő alatt olyan szilárd erkölcsi bázist adott a párt és a főpolgármester baráti viszonyának, amelyre nemcsak lehet, hanem kell is építeni. Erre a viszonyra akarja a párt alapítani a jövőt. Az új esztendő küszöbén előtérbe tóiul a gondolat, mi legyen az elkövetkező program. Egyszerű erre a válasz, meg kell ragadni és ki kell munkálni min­den lehetőséget, amely a főváros sorsának jobbrafor- dulását eredményezheti. Huszár Aladár dr. főpolgármester meghatottan mondott köszönetét és kijelentette, úgy érzi, hogy a lepergett egy esztendő alatt a barátság és a szeretet elszakíthatatlan szálai szövődtek közte és az autonómia között. Természetes ez, mert hiszen mindannyian magyarok vagyunk, akik egyetlen egy célt, a szenvedő magyar nemzet ügyének jobbrafor­HötnéröK UNGÁR LÁSZLÓ (mutat ((szerkezettel) Fesszméröl* minden célra, minden kivitelben BUDAPEST, VII., COLONIBUS-U. 61. TELEFON : 96-7-97 dítását szolgáljuk. Újév küszöbén a gondolkodó em­ber az önkritika jegyében számadást tart önmagá­val. Amidőn ezt teszi és visszapillant a múltba, meg­állapítja, hogy nehéz esztendőt hagytunk magunk mögött, olyan évet, amely tele volt sok gonddal, te­herrel és küzdelemmel. Rendkívül nehéz időket élünk. A polgárság teljesítőképessége mindinkább csökken. Visszaesés mutatkozik az iparban, kereskedelemben, a munkában és bár ezek a rendkívüli nehézségek megvannak, mégsem szabad csüggedten lehajtani fe­jünket. Az ország fővárosa nem sülyedhet le balkáni nívóra, nem lehet a kanászok városává, ennek a fővárosnak és rajta keresztül a nemzetnek óriási feladatai van­nak és történelmi hivatását be kell tölteni. — Törhetetlenül él benne a remény, hogy a szé­kesfőváros vezetőségének és az autonómiának együt­tes munkája a rendkívül nehéz feladatokat is sikere­sen meg fogja oldani, mert büszkén és nyugodtan meri elmondani, hogy nagyban és egészben rend­kívül becsületes munkát végzett az autonómia a ebben az évben realitássá válik a fürdőváros gondolata, reméli, hogy megoldódik a Tabán kérdése, moder­nizálhatjuk a fürdőket, folyhatnak a közmunkák és az élniakarásban az élet, vidám, pezsgő élet mozgatja meg a holt várost. Álmodozó az, aki azt hiszi, hogy az igazságot a zöldasztal mellett adják majd meg neki. El kell készülnünk arra, hogy újra a történe­lem serpenyőjébe vettetünk. Fel kell tehát készül­nünk lelkileg a magyar nemzet jövőjének szolgála­tára és ennek a gondolatnak jegyében kell együtt dolgoznunk. A küldöttség percekig tartó éljenzéssel és tapssal fogadta Huszár Aladár beszédét. Délután a Keresztény Községi Párt küldöttsége jelent meg Huszár Aladár főpolgármesternél. Az újévi köszöntőt Csilléry András mondotta. Sipőcz Jenő dr. polgármester üdvözlése ezúttal elmaradt, mert a polgármester nem tartózkodott Budapesten. Sipőcz Jenő szerdán foglalja el hiva­talát. Februárban négy tanácsnokot választ a törvényhatósági tanács A kormány engedélyezi az állások betöltését Hosszú és érdemekben gazdag közszolgálat után január 1-én távozott a főváros tisztviselői karából három elöljáró-tanácsnok; Szente Miklós, az elöl­járók doyenje, aki a III. kerület közigazgatását ve­zette, Tatár Béla, a Terézváros elöljárója és Guth Ferenc, a II. kerület vezető tanácsnoka, akiknek nyugdíjigényét, illetve nyugdíjazását a törvényható­sági tanács már teljesítette. A főtisztviselők kiválá­sának a sorát Vájná Ede közélelmezési tanácsnok szolgálata zárja le, akit a törvényhatósági tanács február 1-i határidővel búcsúztat a szolgálatból és így négy magas rangsorba sorozott állás nyílik meg a fiatalabb tisztviselői generáció előtt. A polgármester megvárja Vájná Ede tanácsnok nyugdíjazási ügyének a törvényes fox-mák között való elintézését és azután gondoskodik a választások kiírásáról, amelyeket a törvényhatósági tanács február végén tartandó ülésén fognak megejteni. A kombinációk széles áradata indult meg máris minden oldalról és úgy a központban, mint az elöljáróságon nagy izgalommal latolgatják az esélyeket a négy tiszt­viselői állásra. A tanácsnoki állások betöltése végig az összes rangfokozatokban üresedést hoz magával, mert négy főjegyző kerül a tanácsnoki posztokra, ami viszont ugyanennyi tanácsjegyző előmenetelére nyit utat. Az alsóbb kategóriákban is ilyen ará­nyokban történik a tisztviselők előmenetele, akiket azonban már a polgármester, illetve a főpolgármes­ter nevez ki a törvény értelmében. A köztisztviselők számának csökkentése érdeké­ben évekkel ezelőtt kibocsátott belügyminiszteri ren­delet azt az utasítást tartalmazza, hogy a megüresedett állásokat nem szabad betölteni és így kell lefokozni a közalkalmazottak túltengé- sót. Ilyenformán a fővárosnál sem lehetne az állá sok betöltéséről gondoskodni, azonban a meglehető­sen elmaradott hátsóbb formációk érdekében köz­érdekű az a kívánság, hogy a minisztérium ezt a rendelkezését ebben az esetben hatályon kívül he­lyezze. A szóbanforgó rendelet ugyanis kimondja, hogy a megüresedett állások betöltésének tilalma alól a miniszter indokolt esetekben kivételt tehet és ezért a főpolgármester olyan értelemben interve­niál a kormánynál, hogy a tisztviselő-állások betöl­tését. engedélyezzék. A Fővárosi Hírlap illetékes helyről származó értesülése szerint a kormányható­ság nem zárkózik el a kérés teljesítése elől, mert tudatában van a méltányos szempontoknak, amelyek azt követelik, hogy az amúgy is megnehezedett elő­meneteli lehetőségeket a kormányrendelet ne aka­dályozza meg és nyújtson módot a megrögzített tisztviselői rangfokozatok megváltoztatásához. A kor­mány ilyen értelmű döntése után új és értékes tiszt­viselők jutnak a városházi adminisztrációt irányító vezető pozíciókba. TRIMMEL JÓZSEF kőműves mester, építési vállalkozó Budapest, II., Medve-utca 38. (Saját hás) Telelőm 52-8-07

Next

/
Oldalképek
Tartalom