Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-22 / 47. szám
4 SromjzaM íííjz/ap Budapest, 1S33 november 22. BUDAPEST HATVAN ÉVE: a_ kultúra és^ fejlődés & Fővárosi Hírláp számára ir(a: ÜBER ENDRE alpolgármester A főváros egyesítésének a gondolata a tényleges egyesítés előtt már sokkal korábban merült fel. A múlt század legkiválóbb írói a Duna mindkét oldalán fekvő, de tényleg kíilön- külön élő két várost már a múlt század közepén egy városként emlegetik és a két város neve munkáikban legtöbbször Buda-Pest elnevezés alatt fordul elő. Hogy mennyire szükségszerű volt a két városnak egyesítése, legjobban igazolja az a körülmény, hogy gróf Széchényi István egyik legfontosabb teendőnek tartotta a két város szempontjából a városok egyesítését, Kossuth Lajos pedig kormányintézkedéssel akarta megvalósítani, de ennek azután a szabadságharcot követő elnyomatás volt az akadálya. Kazinczy Ferenc ismeretes útleírásában elragadtatással beszél mindarról, ami Pesten csak egy parányi fejlődést is jelent, viszont gróf Széchenyi a „Világ“-ban mepdöbhentő képet fest a városok akkori állapot ár ók Keserű és kutató szemével „a Dunának dísztelen és undorodást okozó partjairól“ beszél, „ahol minden szemetet leraknak“; „Pestre igyekszik, de nincsen híd“, „sártengereket kell álúsznia“. Pesten lel néhány szép épületet, „de kár, hogy sárban vagy porban állanak“, „keresi az ország kincseinek a tárházát és egyéb látnivalókat, keresi sokáig, de hogy mit talál, „azt az olvasó ítéletére bízom“, „keresi az olvasó társaságokat, stb., de hiába keresi“, „színházba készül, de magyar nincs“, — „Érkezik a tavasz; a természet csodáiba merülve, tiszta levegőt szíhatna, de kívül-beliil nincsen fa, a nevető zöld szín számkivetve, minden hamuszínű“. — „Ez a főváros.“ ' © De nem volnánk igazságosak, ha csak ezt a sötét képet említenék meg a régi három városról. Tudva^ lévő, hogy Pest város már a múlt század első felében irodalmi központ volt, ahol a könyvek növekvő keresettsége mellett a folyóiratok sokszor kezdetleges próbálkozásaival és sikertelen küzdelmeivel találkozunk és a még 1825-ben alapított Magyar Tudományos Akadémia örvendetesen áll élére a művelődésért folytatott küzdelemnek. Lelkesen játszott már a Nemzeti Színház is, melyben a magyar színészet majd félszázados hányattatás után végre állandó otthonra talált. Ez a színészet, amely szinte már az első hőskorán túl van, a magyar művelődésnek tett nagyszabású szolgálataiért őszinte és örök hálát érdemel, talán leginkább áll kora színvonalán. Á Nemzeti Színház a maga kezdő idejében bátran vállalkozott az úttörő szerepre a népszínmű meg- kedveltetésével, a magyar opera megteremtésével és a századközép, akkor merésznek ítélt, társadalmi problémákat boncoló darabjainak a szinrehozata- lával. ■ ’ ; || A nem régen lefolyt jubileum kínálkozóan veti fel a Filharmóniai Társaséig nevét, amely 1853-ban alakult meg, az idők rnostohaságára jellemzően, félig titokban. Eddig is voltak hangversenyek, és pedig nagyszabásúak, de a céltudatos zenekultúrának, a szellemi műveltség fokmérőjének az igazi kezdetéről csak akkor beszélhetünk. Ezek azok a körülmények, amelyek a legjobban igazolják azt, hogy a fővárosi szellemi élet talajának az alkalmassága tette ezt a várost előbb vezetővé, azután jóformán egyedül uralkodóvá a magyar nemzet éleiében. © Amikor a régi állapotokat a mostani állapotokkal szembeállítjuk, nem szabad figyelmen kívül REDŐ 1GHÁC celluloidgyár Budapest, Vili., Sárkány-u. 5. Telefon: 34-4-90 és 41-2-73 ,CELLONAM fUrdőszobabútor, különleges reklám, cikkek, játék* és díszműáru, tömegcikkek, a f lóvétföle■■■■■■■■■■■■■BHnniHMHnnRBHHBS» BJtUfl lizu TERVEZÉSE, Hnancirozása okleveles építészmérnök is kőművesmester tagjaink által a legtökéletesebb sikerrel jár. MA8YAB ÉPÍTŐ IPAROSOK SZÖVETKEZETE JZudeijHttsU l F„ rártniutca 1. Telefon: 88-3-97 hagyni azt, hogy a szabadságharcot követő két évtized nem is volt igazi, csak látszólagos élet itt ebben a városban. Ez is egyik fontos oka volt annak, hogy a kiegyezés után mint legrövidebb idő alatt megoldandó feladat jelentkezett a három város egyesítésének a gondolata, hogy azután az új főváros valóban szellemi közössége legyen azoknak, akiket a közös lakóhely és még inkább a közös múlt és a közös célok együvé fűznek. A hatvan év előtti egyesítés után az új főváros élete egészen új lendületet vett minden téren és a fejlődésnek szinte csodálatos arányait látjuk. Természetesen ez a fejlődés sem ment végbe máról- holnapra, az új főváros lassan, de biztosan haladt előre a nagy világvárosok arányai felé. Mi, akik itt születtünk ebben a városban és akik deresedő fejjel emlékezünk vissza a 80-as évekre, olyan képeket tudunk magunk elé festeni, amelyekre ma már alig-alig gondolunk vissza. Még élénken emlékszem vissza arra az időre, amikor a Belváros csendes kis házainak a csendjét a „Donauwasser“ és a „Reipsam“ árusítását jelző lármás kínálgatás verte fel; még jól emlékszem arra, hogy a városnak akkor külső része még alig volt kiépítve, a kiépített részekben is csak földszintes kis házak állottak; jól emlékszem arra, hogy az Üllöi-út végéről egy- vagy kétlovas vasúttal döcögtünk be a Zrinyi-kávéházig és onnan gyalog mentünk a Hatvani-utcán át a jó piarista atyák gimnáziumába. Még jól emlékszem arra, amikor mint kis gimnázistát, átküldték a szomszéd borbély- üzletbe, hogy a borbély adjon gyógyszert a fájós fogamra, aki azután ezt a nehéz problémát úgy oldotta meg, hogy tömjént tett az odvas fogamba, majd amikor ez nem használt, másnap ugyancsak ő húzta ki a fájós fogamat. Ki gondolt még akkor az iskola-fogorvosi intézményre? Kissé furcsa visszagondolni azokra az időkre, amikor a főváros közgyűlésén interpellációk hangzottak el az egy- és kétlovas bérkocsik lovainak gyors száguldozásának megszüntetése érdekében, mert a lovak a főváros lakosságának életbiztonságát veszélyeztetik. De emlékezem sokkal későbbi időkre is, amikor már mint egyetemi hallgató o f üstös petróleumlámpa világításánál olvastam el az akkor még délután megjelenő „Esti Ujság“-ot és amikor otthon előkelő vacsorámat akartam elkészíteni, bizony még nem állott rendelkezésünkre a nagyszerű gázresó, — hiszen akkor ezt még nem ismertük — hanem egyszerű spiritusz-főzővei kellett azt előállítani. Még emlékszem arra, gyermekkoromban hogy megbámultuk az akkor létesült úgynevezett parkokat, a nemzeti nagyoknak. a szobraival díszítve. Még ott ugráltam a külvárosi kis házak keskeny utcáiban, amikor azután ezeket a házakat bontogatták és helyébe építették meg a nagy négyemeletes házakkal díszlekedő kör- útakat. Emlékszem arra, hogy hogyan hódított mindjobban és jobban teret a gázvilágítás, majd lassan- kint a gázvilágítás tűnik el nagyrészt az utcákról és utakról, hogy helyébe a villamosvilágítás kerüljön és emlékszem arra, hogy a millenium évében, hogyan cserélték át a lóvasutakat villámosvasutakká, az egész városban felszedve a síneket. © Közvetlenül az egyesítés után létesült a Népszínház is, melynek nemcsak a telket adta a főváros, hanem utóbb a felvetett nemes goidolat megvalósulása érdekében kezelésébe is átvette az egész színházat. Még ha csak üzleti szempontból tekintjük is ezt a vállalkozást, azt kell mondanom, hogy bőségesen meghozta a kamatot, hiszen ha a nyereségoldalon elkönyveljük azokat a magyarrá vált németajkú polgárokat, akikkel Budapest arculata rövid idő alatt olyan egységesen magyarrá változott; ha elkönyveljük a felfedezett magyar írói tehetségeket és halhatatlan alkotásokat, amelyek nemcsak a népszínmű műfajának örökké eleven gyöngyeit teszi ki, hanem ott van közöttük az egyik legdiadalmasabb magyar műfajnak, a magyar operettnek útraszállása is; ha elkönyveljük végül a magyar színművészet nagyjait, akik ezen a színpadon váltak felejthetetlenekké, közöttük Blahánét, ki tud olyan tételt, mely a másik oldalra írva, bármiképpen is lenyomhatná a mérleg serpenyőjét? A főváros fejlődése, népesedése, művelődése las- sankint meghozta a szükségletet a többi színház után is. 1884-ben pompás hajlékba költözik az Opera a székesfőváros által adományozott telken és ezzel nemcsak egy nemzetközi elismertetést szerző műfaj kapott új otthont, hanem a Nemzeti Színház is sza„CCjmiDGE" L, BÖSZÖRMÉNYI-ÜT 28. P, n. fUHuQM Beat*», 9hb aatókan.) Érrania — söröző — bkuxjrbzalom — kClömtoxm = S óra! Im = dólutón és ásta CHAKLBS LAX U TÁNC* badabban foghatott nagy feladatainak a megvalósítására. Azután sorra jönnek: a Vígszínház, a Magyar Színház, a Király Színház, a Népopera, a Belvárosi Színház, a Fővárosi Operettszínház, amely egy régi orfeum helyét foglalja el, azután megnyílik a Blaha Lujza Színház, amelybe később a Kamaraszínház költözik he. Azután még újabb kisebb színházak keletkeztek, a színházak pedig egy város műveltségének igen jelentős és jellemző alapvonásai. A színházak számának növekedése feltétlenül a kultúra fokozódását jelenti, mert hiszen a színházi szórakozás feltétlenül a legnemesebbek közé tartozik. © Nem kívánok foglalkozni a fővárosnak újabb nagy gazdasági, kulturális és szociális alkotásaival, amelyek szemeink előtt egymás után keltek életre és amelyekre büszkén hivatkozhatunk a nyugati nagy városokkal való összehasonlításban is. Ez a főváros sohasem nézte, hogy mik azok a teendők, amelyeknek az elvégzését a törvény kötelező ereje írja elő számára, mert hiszen ha ezt nézte volna, akkor még nagyon messze volnánk a mai állapotoktól; a főváros vezetőségét mindenkor az vezette, hogy a lakosság számára megtegyen minden olyan intézkedést, amely a megélhetését minden szempontból minél jobban és minél szélesebb hatáskörre kiterjeszkedve biztosíthassa. Ennek a fővárosnak életerejét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a háború utáni súlyos időkben is számos új nagyszerű alkotásra tekinthet vissza és ha a mai nagy világválság közepette a főváros rossz pénzügyi helyzete egyelőre megállást is parancsol a kiadásokban, bizonyos vagyok abban, hogy amint az elnyomatás ideje után elemi erővel tört ki a fejlődésnek és az előrehaladásnak a vágya, úgy a mai nehéz viszonyoknak az elmúltával is a visszatartott erők ismét előretörnek és minden megtörténik abban az irányban, hogy a főváros a maga világvárosi nívóját, a szellemi élet terén pedig a vezető szerepét megtarthassa. Meg vagyok győződve arról, hogy a mostani nehéz viszonyok elmúltával a magyar fővárost ismét ugyanaz a termékenyítő szellem fogja áthatni, amely az egyesítés alkalmával áthatotta és akkor ismét lesznek nagy alkotások, amelyek a lakosság könnyebb megélhetését, boldogulását, magának a fővárosnak pedig újabb felvirágoztatását és naggyátételét lesznek hivatva szolgálni. 7 Szánthó Ferenc oki. mérnök, kövezőmestor Budapest, /., Menkina Jártos-utea 17 7 ÜÜ Telefon: 55-1-87 Telefon: 55-1-87 Hä Betón, m akad hm, aszfalt felvágáiáboi foyywi BÉRKOMPRESSORT LIBRA .1 K N ö oklevele* gépéranérnOk, kemprenor- bérboa** Bőd »pest, VU1., kerület B*ros»-utca 77 aa Talefoaaa&m : S 8-6-43. Kiss Jenő okleveles mérnük, építést vállalkozó • Budapest, V., Zoltán-acos IO. «Am Telefont 150-St II EL Halász Haliért « ..... ép ítési vállalkozó Badapest, TIL, Aréna-dt 70. T*L: W-0-6S Vsssiidtd kölcsönzés GRÓSZ FRIGYESOKL MÉRNÖK k. ÉPÍTÉSI ES KÖ- 11,11,1 ................W VEZÉSI VALL. TE L.i 86-0*64 SZ. BUDAPEST, L, BERCSÉNYI-U. 7. II. 3_______________ As zfalt és Kátrány par R.-T. Budapest. V„ Nádor-utoa 12. Telefon: 26 2-8t, 26-2-82 1YÁRA Budapest, DC., ülatos-út 18-84 Bzflreg, (Bzeged mellett) Baját Iparvágány ÁMON ANTAL ÉS FIAI KÖVEZŐMESTEREK. ÚT-. CSATORMA- ÉS BETÖM ÉP/rÉSJ VÁLLALKOZÓK. FÖLDMUNKA. VÁGÁNYFEKTETÉS. MÉSZKŐBÁNYA 8777., FUTÓ-UTCA 10. — TELEFON: 30-A-8S. PCRY DEZSŐ OKL. MÉRNÖK., Kí) VEZÖMESTER • BUDAPEST, 1., ATTU.A-HÖRÜT L Telefon i CG-2-«!- ..................... bá nyájábóf: Réteges lapos kfioet, kerti utak valamint makadám utak építéséhez murvát. Építkezésekhez ktiport, salakot OBERMAYER TAMÁS II., Fillér-utca 4. sz! bányavállalkozó és fuvaros Telefon: 67-7-58
