Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-02 / 44. szám
Budapest, 1933 november 2. jfjovaBO&JAÍJZMp 3 Elés volt a meglepetésekből 1 Irta: KOZNA JENŐ dr. A közelmúltban a főváros időszerű kérdéseinek homlokterét sajnálatos szenzáció uralta: a Vásárpénztár ügye, amelyik a pártközi vizsgáló bizottság munkája nyomán most várja a men felélő és minden vonatkozásban szükséges konzekvenciák érvényesítését. Hogy mennyiben játszottak szerepet a főváros közönsége vagyonának megsemmisülésében a gazdasági válság és más szervezeti vagy szerkezeti hibák, azt a további vizsgálat hivatott véglegesen kideríteni, addig is azonban fel kell vetni a kérdést, hogy ki van-e zárva az a lehetőség, hogy más üzemeknél és intézményeknál hasonló meglepetések érjék az autonómiát, az adminisztrációt és Budapest polgárságát? Sok szempont kísérte a Vásárpénztár kínos szenzációját és ezek sorában nem egyszer hallottunk olyan megállapítást, hogy a pártok ott voltak a Vásárpénztár igazgatóságában és helyet foglalnak a többi üzemekben is. Le kell szögezni ezzel kapcsolatban azt a keserű igazságot, hogy annak ellenére, hogy a pártok képviselve vannak az üzemek igazgatóságában: az üzemek adminisztrációjába erőteljes beleszólási joguk és alkalmuk alig van, egyszerűen azért, mert nem engedik őket belelátni az ügyek intézésének menetébe. így adódott, hogy a Vásárpénztárnál történtekről valójában nem volt tiszta képük a pártoknak és sok fontos ténykedésről előzetes tájékozódással nem is rendelkeztek. A vizsgálati adatok halmaza éppen a pártok részéről kiküldött igazgatósági tagoknak szolgált vaskos meglepetésekkel, nyilvánvalóan azért, mert gátolva voltak az ügyekbe való betekintésben, holott a felelősségük adva van az intézmény összes gesztióiért akár az igazgatósági ülés elé hozták, akár pedig mint belső adminisztratív ténykedéseket intézték azokat az üzem vezetői és tisztviselői. Ez így nincsen rendjén, az ilyen meglepetésekből egy szer s mindenkorra elég volt. Budapest törvényhatósága hajlandó minden radikális intézkedésre, hogy megelőzze az ilyen, vagy hasonló meglepetéseket. Fel kell vetni nyíltan és őszintén a kérdést: van-e az üzemekben, vagy más intézményünkben olyan elképzelhető probléma, amely bennünket újabb meglepetések elé állíthat? Nehogy félreértések származzanak: természetesnek tartom, hogy az üzemek bevételei ma csökkenést mutatnak, elkerülhetetlen törvény- szerűségeként annak, hogy általános fogyasztói elszegényedéssel állunk szemben, amely lépten- nyomon érezhető az üzemek jövedelmeiben is. A gazdasági romlásból származó veszteségekért felelősségre vonni senkit sem lehet, legfeljebb keressük a módozatokat, hogy azokat a lehetőség szerint kiküszöböljük és az üzemek egyensúlyát még e nehéz időkben is biztosítsuk. Arról azonban feltétlenül megnyugtató közlést vár és követel az autonómia és a főváros közönsége, hogy minden üzemben meg van-e az adminisztratív ellenőrzés, amely kis és nagy gesztiókra kiterjedve minden kínos és kellemetlen meglepetést megelőz1? Ha így van, akkor a főváros nyugodt légkörben végezheti eredményes munkáját a teendők száz és száz területén. Ha azonban nem látjuk a megnyugtatás bizonyítékait, úgy elhárítunk magunktól minden felelősséget, akik nem látunk be az üzemek munkájába. Éppen ezért nem történhetik hivatkozás arra, hogy a pártok bármit elsimítani akarnának. Az autonómiának nincsenek és nem is lehetnek titkai semmiféle vonatkozásban. A főváros vezetőségének kötelessége, hogy aggályos, vagy nyugtalanító jelenségeket az intézőszervek elé hozzon: megadjuk számára a legbrutálisabb felhatalmazást .ahhoz, hogy egy-egy üzemnél rendet teremtsen. A Nemzeti Munkákét o nemzeti munka minden értékét fölemeli és n köifisyelem elé Állítja Szörtsey József, a TEIz országos elnöke nyilatkozik a Fővárosi Hírlapnak a nemzeti Munkahét Jelentőségéről A Nemzeti Munkahét küszöbén ;i Fővárosi Hírlap nyilatkozatot kért Szörtsey Józseftől, a TESz ügyvezető elnökétől, ennek a nagy nemzeti megmozdulásnak a jelentőségéről. Szörtsey József, aki páratlan agilitással és magasrendű szellemmel intézi az előkészületek hatalmas munkáját, nyilatkozatában tömören és rendkívül plasztikusan állítja elénk azt a még szinte kiszámíthatatlan eredményt, amelyet a Nemzeti Munkahétnek a feltörő magyar élet számára hoznia kell. A nemzet lássa — mondja ez a feltűnően magasröptű nyilatkozat — saját alkotóerejének tükrében, hogy a ránk zuhant nehézségek ellenére is életerőnk duzzad, az alkotás és a munka nemzete vagyunk itt, Európa, közepén. A nemzet alkotóerejének tükre pedig száz oldalról fogja a Nemzeti Munkahéten bemutatni azt, amit a magyar munka és a magyar zsenialitás termelni tud. Hogy csak mást ne említsünk, a gyári Üzemek bemutatása, a mezőgazdasági kiállítás, <t kereskedők kiratkatversenye és a magyar kultúra egymással versengő produktumai mind olyanok lesznek, amikből a magyar munka és a magyar szellem alkotó akarata nyilatkozik meg. A gazdag programok, amelyek ma már a nagyközönség előtt ismeretesek, valósággal költői és filozófiai magasságokban járó zománcot kapnak azzal a néhány soros nyilatkozattal, amelyben Szörtsey József átütő erővel jellemzi a TESz nagy akcióját. A programokból a részletek emelkednek ki, az alább következő nyilatkozat pedig a Nemzeti Munkahét nagy célját és törekvéseit jellemzi. Mi legelsősorban azt látjuk, hogy a TESz hatalmas nemzeti mozgalmat kiváltó tervének és akciójának nemcsak színhelye lesz Budapest székesfőváros, hanem egyben ez a mi metropolisunk és annak polgársága és munkássága lesz az, amely a Nemzeti Munkahét sikerének hasznát is legnagyobbrészt a maga részére könyvelheti majd el. Azokból az arányokból, amelyek most bontakoznak ki, nyugodt lélekkel arra lehet következtetni, hogy a Nemzeti Munkahéthez hasonló nagyságú és erkölcsi tartalmú mozgalma csak ritkán akad a magyar' fővárosnak. Olyan jelenség ez, amely a főváros lakosságát, de legelső sorban az érdekelt kulturális tényezőket, az ipar és kereskedelem képviselőit, de talán mindenekfölött magát a székesfővárost a lehető legteljesebb érdeklődésre és az akciónak nagyarányú támogatására kötelezik. Éppen ezért a legnagyobb mértékben el kell ítélni azt a kicsinyességet, vagy azt a rövidlátást, amellyel a főváros törvényhatósági bizottságának néhány tagja, talán éppen politikai elfogultságból ezt a kérdést kezelte. Nem akarunk összehasonlításokra bocsátkozni, de nem hallgathatjuk el azt, hogy a főváros tanácsa sokkal, de sokkal jelentéktelenebb akciókat a legnagyobb készséggel, nagy összegekkel szokott támogatni. Nem is arról beszélünk most már, hogy politikai elfogultságtól vezettetve akadékoskodtak egyesek, hanem egészen odáig megyünk, hogy kévéséi———I UHUI—1,1 .HU jiik azt az összeget, amelyet erre a nagy célra adtak. Ez nem könyöradomány, ez nem segély, ez nem borravaló, hanem igenis, a leghatározottabban beruházás, amely bőségesen meg fogja hozni kamatait nemcsak a főváros lakossága számára, hanem magának a székes- fővárosnak is. Szerettük volna, ha a főváros ebben az esetben bőkezűbb lett volna, hisz az eredmények be fogják igazolni, hogy az ilyen nagyarányú, hasznothajtó, nemzeti megmozdulásokat érdemes, de kell is támogatni. Szörtsey Józsefnek, a TESz ügyvezető elnökének, a Nemzeti Munkahét lelkes irányítójának nyilatkozatát a következőkben adjuk: A Nemzeti Munkahét, — mondotta Szörtsey József a TESz országos elnöke. — a nemzet önértékelését jelenti. Ma, Közép-Európában minden magyarnak nemzeti öntudattal kell védeni a drága magyar élet minden csepp, cirkul áló vérét. A Nemzeti Munkahétnek nincs más feladata. A Nemzeti Munkahét a nemzeti munka minden értékét felemeli és az ünnepi hét kongresszusain, tárlatain, látványos felvonulásain a közfigyelem elé állítja. A nemzet lássa saját alkotóerejének tükrében, legyen ez színpad, gyári üzem, mezőgazdasági kiállítás, vagy a kereskedők kirakatversenye, hogy a ránkzuhant nehézségek ellenére is életerőnk duzzad, az alkotás és a munka nemzete vagyunk itt, Európa közepén. Lássa meg ebben a tükörben, amelyet a Nemzeti Munkahét tart a ügyelő társadalom elé, hogy a mezőgazdasági terményeinktől, ipari, honi gyártmányainkon keresztül a^ szellemi alkotások lángészadta gyönyörűségéig, mindent megtalálunk az alkotók és dolgozók magyar munkásságában. — A Nemzeti Munkahét kettős hatást fog elérni. ^Egyrészt a magyar termelőágazatok és munkaágazatok honi értékeinek fokozottabb keresletét, másrészt a nemzeti társadalomnak a nemzeti munkára áramló öntudatos büszkeségében, egymástértékelő testvéri becsülés újabb ezredév szövetségeként kezet szorít mindenkivel, aki az alkotás, termelés és munka hetén magyar szeretettel, a testvéri sorsközösség újértelmű realizmusa: a nemzeti munka ünnepén életerőnk minden akadályt szétfeszítő fejlődését ünnepli. HU H Hl a rolcHateem Budapest, FaSZÖVÖtt és IV., Vámház-körut 4. az. vászonroletta Telefon: 84—6—19. fásnál azonban annál drágább! Ne vegyen tehát mást,csak a fényerős, gazdaságos TUNGSRAM IZZÓLÁMPÁT!
