Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-11-02 / 44. szám
44. szám Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. november 2. Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉLÉVR E............................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBlfSz-pavilIonekban MBWMI FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Váratlanul beszüntették az álláshalmo- zások is nagy jövedelmek összeírását Az ál nyugdíjtörvény minden részletben rendezi a kérdést Az ifjú generáció Szír any avszky Sándor dr., a Nemzeti Egység Pártjának elnöke még javában tárgyal Gömbös Gyula fővárosi pártjának egy nevezőre hozásáról; de a Fővárosi Hírlap legutóbbi számában már tett egy olyan nyilatkozatot, amelynek a jövő fővárosi politikájában irányadónak kell lennie. Amikor ugyanis a Nemzeti Egység táborának székesfővárosi szervezéséről szólott, kijelentette: „Különös gondot fordítok arra, hogy a főváros társadalmának eddig a fővárosi és politikai közéletben nem szerepelt tagjai: Budapest életének íiatalabb generációja — az utánunk következők — is bevonassanak a munkába és részükre is cselekvési tér és lehetőség biztosíttassék.“ Ez a nyilatkozat olyan, amelyről érdemes is, kell is beszélnünk. Különösen ma, amikor az ifjúság problémája egyike a legfontosabbaknak, a legégetőbbeknek, de egyben a legnehezebbeknek is. Mi túl vagyunk azon az állásponton, amely az ifjúságot eltiltja a politikától, bár sem a Nemzeti Egység Pártjának országos elnöke, sem mi nem arra gondolunk, hogy az ifjúságot az iskolakönyv mellől kell a politikai arénaba csábítani. Eájdalom, ma az ifjúság, — hogy egy kis szomorú paradoxonnal éljünk — soká tart. Az elpolgáriasodás, a csöndes, nyugodt munka: a férfiasság korának szimbóluma ^ bizony akkor kezd manapság az ifjúnak osztályrészül jutni, amikor már növekszik a homlok, fehéredilc az üstök. Pedig ez az a kor, amely ráeszmélt, hogy a nemzet elete a fejlődés, a fejlődés motorja pedig az ifjúság. Ez a kor tehát szükségét érzi, hogy az ifjúság minden vonalon bekapcsolódjék a nemzet életébe, mert friss vért visz a petyhüdő erekbe, új gondolatokat termel, melyeket meghányhatnak-vethetnek, kijavíthatnak, kiformálhatnak az öregek, sőt ki is kell formálniok, mert a fejlődés motorjának is szüksége van a fékre. Az öregek tapasztalatai és a fiatalok vágyai adják azt az együttest, amely a jövendő nemzeti életet kormányozni fogja. A fiatalság nélkül tehát félős, hogy meg- lassudik a vér járása az erekbe, megposhad a víz, elhervad az élet. Senki sem hirdet irtóháborút az öregek és a férfikorban lévők ellen, csak imitt-amott hallunk ilyen radikális hangokat. Ha azonban vannak ilyen radikális hangok, akkor egy okkal több van arra, hogy a politikai, helyesebben közéleti sorompókat megnyissuk az ifjúság előtt. Régi tapasztalat, hogy a politikai elégedetlenség lecsapódásának egyetlen eszköze a kirekesztetteknek joghoz, érvényesüléshez való juttatása. Igenis, senkinek sem lehet kifogása az ellen, ha az ifjúság a politikában, a közéletben, a városházán szóhoz jut, kifejezést ad vágyainak, harcba viszi friss szellemét, töretlen lelkesedését. Sokszorosan fontos ez ma, amikor nemcsak arról van szó, hogy az ifjúság képvvise- lői résztvegyenek azoknak az intézkedéseknek a megtételében, azoknak a határozatokna a meghozatalában, amelyeknek gyümölcsét majd évtizedek múlva ők élvezik, vagy amelyeknek átka majd férfikora delén, vagy öregségükben őket sújtja. Ez feltétlenül méltányos; de az ifjúságnak a várospolitikába való bevonulása aktuálisabb okból is kívánatos. Ez az ifjúság ma élet-halál harcát vívja, ez az ifjúság kenyeret akar, de még inkább dolgozni akar, mert szégyenli, hogy eltartják, szégyenli, hogy kegYelemkenyeret eszik, amikor duzzad karjaiban és agyában a munka vágya. De ez az ifjúság lelki beteg is lesz, mert nem bírja, egészséges lélekkel nem bírhatja a semmittevést^ a hereéletű tétlenséget. Egy meghibbant lelkű társadalom nő fel itt körülöttünk, ha nem segítünk és nem segít legelsősorban maga a székesfőváros, amelynek az egész országban legnagyobb érzéke van a szociális kérdésekkel szemben. Jöjjenek azonban ők, a fiatalok, halljuk az ő szájukból a fájdalmas vallomásokat, ha elkerülhetetlen, halljuk a szenvedély szavát is, amely a tapasztaltak, az életben megedzettek légkörében úgyis lecsillapodnak, megenyTagadhatatlanul szociális okokból, de bizonyos mértékig hangulatkeltésből fakadt néhány hónappal ezelőtt a főváros törvény- hatóságában olyan mozgalom, amelyik az úgynevezett álláshalmozások megszűntetésére irányult. Annak ellenére, hogy a polgármester évekkel ezelőtt megszabta az üzemek vezetőinek, a főtisztviselőinek és a vezető tényezőknek a maximális illetményeit, még mindig hallatszottak hangok, hogy bizonyos intézményekben túlméretezett fizetések vannak érvényben, amelyek nem egyeztethetőek össze azzal az általános kívánsággal, hogy a mai társadalmi és szociális viszonyok között többszörös jövedelmeknek és mammutfizetéseknek nincsen létjogosultságuk. A törvényhatósági tanács a fővárosi alkalmazottak álláshalmozását vizsgálja meg és mert a bemutatott előterjesztést nem találta megfelelőnek, olyan utasítást adott, hogy az összes tisztviselők és alkalmazottak minden címen élvezett jövedelmét tárják a tanács elé. Az összeírás végrehajtását olymódon kezdte meg az elnöki ügyosztály, hogy összesen 30 ezer kérdőívei osztott szét a főváros hivatalai, üzemei és intézményei összes -alkalmazottai között. A terjedelmes kérdőívek kiterjeszkedtek a tisztviselők összes jövedelmeinek forrásaira, azok méreteire, a családtagok számára és minden egyéb mellékkörülményre, amelyek együttesen alkalmasak arra, hogy a jövedelem megítélését tárgyilagossá tegyék. A hatalmas arányú összeírás Liber Endre alpolgármester legfelsőbb irányításával történt, aki Amióta a Vásárpénztár ügye oly sok vonatkozásban kerül az autonómia szervei elé és annyi millió pengő jutott veszendőbe a világválság és az elhibázott gazdálkodás következtében, azóta fokozott figyelem fordul a fővárosi üzemek felé. Nem arról van szó, hogy az érdeklődők újabb botrányokat keresnek, hanem általánosságban tartott elv az üzemek vagyoni épségének megóvása és a gazdálkodásnak minden meglepetés ellen való felvértezése. Hangot adott ennek a nézetnek Kozma Jenő is, aki a költségvetés tanácsi tárgyalásán egyenesen felhívta a polgármestert az összes üzemek fokozottabb ellenőrzésére, nehogy újból az autonómia felelősségét firtassák abban az esetben, ha bármely vonatkozásban üzemkezelési nehézségek mutatkoznának. hülnek., Jö-jjenek és ha kell, vessék fel a leg- kétségbeejtőbb kérdést is: az öregek és fiatalok egymással való küzdelmét. Olyan sokat hallunk erről, hogy végre le kell számolni vele. Bizonyosak vagyunk benne, hogy a fiatalság szertelensége, kívánságainak, követeléseinek lehetetlen volta itt is csak addig tart, amíg szemben nem találják magukat az ellenérvekkel. Különben is két tábor meg nem értheti egymást addig, amíg elkülönítve, mindegyik önmagában duzzogva, vagy tajté- kozva harcol a másik ellen. Közeledés, megértés csak akkor lehetséges, ha szemtől szembe megismerik egymást és harcbaküldik nem szenvedélyeiket, hanem argumentumaikat. De jöjjön az ifjúság főként azért, hogy a saját szemével győződjék meg a lehetőségekről. A mi nemes tradiciójú, szomorú jelenű ifjúságunk sokai inkább szívén viseli az öszmár terminust is adott, hogy a feldolgozott adatok mikorra állhatnak rendelkezésre. Nagy érdekesség!! és váratlan fordulat történt az elmúlt napokban az álláshalmozók jövedelmeinek összeírása körül. Az elnöki ügyosztály olyan értelmű utasítást kapott, hogy a még ki nem kézbesített kérdőíveket tartsák vissza, ugyanakkor pedig értesítsék az alkalmazottakat, hogy a kérdőíveket fölösleges kitölteniök, mert egyelőre ez a probléma nem időszerű. Az álláshalmozások likvidálásának kérdését és annak tanulmányozását egyszerűen leállították és így a kérdés körül kapcsolatos minden akció megszűntnek tekinthető. A Fővárosi Hírlap értesülése szerint az érdekes ténykedés azzal magyarázható, hogy a kormány nyilvánosságra hozta az új nyugdíjtörvényt, amelynek tárgyalását még e ^ héten megkezdik a képviselőházban. A törvény- javaslat egyik legfontosabb szakasza kimondja, hogy aktív tisztviselőnek más hatóságtól nyugdíja vagy állása nem lehet, tehát az állásbalisözok problémája önként , megoldást nyer. Tekintettel arra a körülményre, hogy az új nyugdíjtörvényt január elsején életbeléptetik, Liber Endre alpolgármester úgy intézkedett, hogy az összeírásra és az adatok feldolgozására szükség nincsen, mert a kérdés automatikusan elvesztette időszerűségét. A polgármester megígérte, hogy az üzemek vizsgálatát a törvényben előírt formák között továbbfolytatja és úgylátszik ezzel áll összefüggésben a Fővárosi Hírlap-ban már közölt az a bír is, hogy Papanek Ernő számszéki igazgató jelenleg az Elektromos Műveknél folytat ellenőrző vizsgálatot. Rendkívüli okok vagy egyéb jelenségek nem indokolták ennek a vizsgálatnak a megindítását, csupán arról van szó, hogy a főváros gazdasági ügyeinek legfőbb ellenőre tájékozódni kíván az egyik legnagyobb üzem tevékenységének menetéről. Függetlenül a főváros közegei részéről megindított vizsgálattól, esedékes egy másik ellenőrzés is, szesség, a nemzet érdekeit, semhogy tudatosan nem számolna mindennel, amiben az egyén érvényesülése révén a közönség húzza a rövidebbet. A mi ifjúságunkban buzog a jóindulat és inkább tovább szenved, de nemzetének kárt nem okoz. A történelmi korszakok határköveinél mindenkor találkozunk az öregek és az ifjak harcával. Ma azonban mégis speciális a helyzetünk, mert ilyen tétlenségre kárhoztatott, az érvényesüléstől ennyire elzárt, de- egyben ilyen becsületesen, önfeláldozóan türelmes ifjúságot alig ismer a történelem. Ez az ifjúság, igenis, ezzel a viselkedésével ékes bizonyítékát adta érettségének és annak, hogy részt kapjon a közügyek irányításában. Ez az ifjúság nem hatalmat követel, hanem beleszólást a nemzet sorsába és munkát — minél több munkát — akar szentelni a nemzet jobb jövőjének. negkezdfe adatgyűjtései a fővárositól a közérdekű Üzemek felügyeleti Hatósága Egyelőre a bárom nagy üzem működését vizsgálják
