Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-10-11 / 41. szám

Budapest, 1933 október 11. 3 Megérkezett az első öt= száz vágón anatóliai szén Folynak a kísérletek a csatornavíz elgázosítására PESTI KIRAKAT 4 liftpénz után vesszen a kapupénz is Budapest székesfőváros törvényhatósági bizott­sága szerdai közgyűlésén, ha igaz, szabadság- harcot vív. Ha Budapest lakosságának érdeke győz, akkor az új lakásbérleti szabályrendelet életbelépte­tésével megszűnik a liflpónz. A szabályrendelet ter­vezete szerint ugyanis a háztulajdonosnak a házmes­terpénzen, az üvegbiztosításon és az esetleges köz­ponti fűtésen kívül további pótlékokat felszámítani tilos. Ezek közé a fel nem számítható külön pótlékok közé tartozik a liftpénz is, mert hiszen a személy- felvonó, mint a lakásbérlet elengedhetetlen tartozéka, nem jelenthet külön megterhelést a lakóra. Ez így van helyesen és mi úgy érezzük, hogyha Budapest törvényhatósági bizottsága megszabadít bennünket ettől a kiadástól, akkor nemcsak a pénzünkhöz tett hozzá egy pár garast, de megszabadulunk a hosszú évtizedeken át kínosan elszenvedett szégyentől is. Egészen komikus ugyanis az, hogy azért, mert a háziúr egymásfölé rakja, sőt halmozza a lakásokat és nekünk csak a felsőbb emeleteken jutott hely, mi még külön megfizessük azt a közlekedési eszközt is, amelyen a háziúr a lakásbérünk fejében köteles ben­nünket a lakásunkig elszállítani. De ha ez a győzelem ránk köszöntött, akkor nem szabad megállni. A liftpénz után vesszen a kapupénz is. Egészen furcsa, hogy az ilyesmit az ember egy­általában meg tudta szokni. Dehát ezeket az igaz­ságtalan és természetellenes adókat fizetjük gyerek­korunk óta és valahogy beleedződött az elménkbe, hogy ez jár, ezt fizetnünk kell. De vájjon miért? Tes­sék csak meghívni este tizenegy órakor egy külföldi urat feketekávéra, hazasétálni vele és, becsöngetni a kapun. Már a csöngetésnél kérdően tekint rád és megdöbbenve tapasztalja, hogy egy hosszú alsónad­rágban botorkáló gentleman nyitja ki a kaput.' A külföldi ahhoz van hozzászokva, hogy vagy kiveszi zsebéből a kapukulcsot és azzal nyitja ki a kaput, vagy , ahhoz, hogy megnyom egy gombot, amelynek csengője a házfelügyelő lakásában szólal meg, ott aztán visszanyomnak egy gombot és kinyílik a kapu. De házmester kapukulccsal és neglizsével, uram Isten, hiszen a Balkánon vagyunk. Node az álmélko- dás csak azután következik, amikor igen tekintélyes összeget — már mint a takarékos külföldiek fogálmai szerint — kell előkotorni a zsebünkből és átnyújtani a házmesternek részben azért, mert mi magunk aka­runk bemenni a saját lakásunkba, részben azért, mert egy vendégünk is érkezett. Hát ezen a külföldi, ha föl nem háborodik, legalábbis halálra neveti ma­gát. A liftpénz halála remélhetőleg megindít majd egy olyan akciót is, amely eltörli a földszínéről a szörnyűséges kapupénzt. Olyan ez, mint nem is olyan régen még a hídvám volt. A külföldiek akkor is ret­tentően elálmélkodtak, amikor pénzt követeltek tőlük, mert egyik utcából a másikba akartak átmenni, amely utcák között történetesen a. Duna vize folyt. Hát a kapupénz legalább ilyen elavult rekvizitum, amelynek ma sokkal kevésbbé szabad életben maradnia, mint a kávéházi borravalónak. Istenem, végre is a pincérnek módjában van, ha én jó borra­valót adok, egy kicsit több habot hozni a kávémra, mint a. szomszédoméra. De a házmester akkor is sa­vanyú arccal nyit kaput, ha a húsz filléres kpupénz helyett negyvenet adok neki. Halál a kapupénzre! KÉPESSÉGVIZSGÁLAT INDORG pszichotechnikai és szer­vezési intézet, Budapest, V., Nádor- utca 26 Telefon: 16-1-27 Szennyvíztisztító berendezések, SADO rendszerű házi kisderítők PRISTER GYÖRGY R.-T. Budapest, II., Hunyadi János-út 3. Tel. 51-9-72. REDŐ IGNÁC celluloidgyár Budapest, Vili., Sárkány-u. 5. Telefon: 34-4-90 és 41-2-73 .CELLONA“ fUrdőszobabútor, különleges reklám­cikkek, játék- és díszműáru, tömegcikkek, ajióvéűöhL.------------------* ELSŐ KISPESTI -----------------­ta karéktűzhely, vas- és lemezáru-üzem Cégtulajdonos: nászló István. Aranyéremmel kitüntetve. Kispest, Klapka-utca 58. Telefon: 47-1-72 A ÄyOH'Minl a Hitt! ytartiÉ tó jjpisf! Becsey Antal indítványára és a törvényhatóság jóváhagyása folytán a központi csatornaszivattyú- tclepen már több mint két óve végeznek olyirányú kísérleteket, hogy külföldi mintára miképen lehetne Dunába ömlesztett szennyvizekből kivonni azokat az értékeket, amelyek csökkentenék a csatornaművekre költött költségeket. A kísérletek befejezésükhöz kö­zelednek és jó eredménnyel biztatnak. A nagyjelen­tőségű kísérletekről érdeklődtünk Becsey Antal tanácstagnál, az Egységes Községi Polgári Párt társelnökénél, aki a Fővárosi Hírlap munkatársának a következőket mondotta: — Annakidején, főleg németországi tapasztala­taim alapján tettem meg indítványomat. A külföldi gyakorlat már bebizonyította, hogy a Dunába fel­használatlanul eresztett szennyvízből nagy hasznot lehet húzni, ha azt alkalmas módon feldolgozzák. Hosszabban tanulmányoztam a müncheni szennyvíz- tisztító berendezést, mert ennek a méretei felelnek meg legjobban a budapesti viszonyoknak. — Arra a kérdésre, hogy hogyan lehet értékesí­teni és felhasználni a szennyvizet, a következőket mondhatom el: a szennyvíz iszapját megfelelő víz­alatti rothasztással kitűnő trágyává lehet átalakí­tani, amellyel München mellett óriási értéktelen te­rületeket változtattak át a legkitűnőbb termő­földekké. Valóságos sivatag helyén a szennyvíz­iszaptrágya alkalmazása után gazdag szántóföldek keletkeztek. A szennyvízben a szerves anyagok rotha­dása révén metánalgáz keletkezik, ami al­kalmas módon összegyűjthető és kellő tisztítás után nyolcezer kalóriás világító­gáz nyerhető belőle. A külföldi tapasztalatok és a folyamatban levő kísérletek szerint minden lakos után egy évben átlag 4—5 köbméter metámgáz ter­melhető a csatornahálózat vizéből. A budapesti vi­szonyokat véve számításba, ötmillió köbméter me­támgáz termelhető, ami 10—12 millió köbméter nor­mál-világítógáznak felel meg. — Külföldön a szennyvízen lebegő iszapot halas­tavakba vezették és a lev'égŐiszápban termő apró növények és állatparányolc a halak táplálására szol­gálnak. Mint látjuk, a szennyvíz felhasználásával érdemes foglal­kozni, nem is szólva azokról a kísérletekről, amelyek a Még távol van az az időpont, amikor a törvény- hatóság pontot tehet a Vásárpénztár botránysoro- zata mögé, azonban túl az ügy büntetőjogi és poli­tikai vonatkozásain, a községi háztartás pénzügyi vezetőségét máris erősen foglalkoztatja az a kérdés, hogy milyen formában pótolják az intézménynél el­vesztett milliókat. A vizsgálóbizottság jelentése és megállapítása szerint a Vásárpénztárnál elvesztett összeg 19.2 millió pengő, amellyel szemben azonban olyan vélemények is el­hangzottak, hogy a veszteség nem több, mint 13—U millió. Annak ellenére, hogy a Vásárpénztár státusát pontosan felmérték és így kialakult már bizonyos számszerűség a hiányok megállapítására, számos függő tétel maradt nyitva, amelyeknek révén a vesz­teség valószínű csökkenését lehet remélni. Végleges számadatok tehát nem álJnnak rendelkezésre és csak a vizsgálat, illetve a likvidálás végleges befejezése nyújt tiszta képet arról, hogy a Vásárpénztár el­múlt tíz esztendeje mennyibe került a főváros pol­gárságának. Arról az érdekes kérdésről, hogy milyen eszkö­zökkel tömik be a Vásárpénztárnál ütött nagy ré­seket, illetékes helyen a következőképpen informálták a Fővárosi Hírlap munkatársát: — A jövő évi költségvetési tervezet természete­sen nem foglalja magában a Vásárpénztár várható veszteségeit, mert hiszen az intézmény likvidálás alatt áll és az errevonatkozó mérleg még mindig nincsen lezárva. Remélhetőleg a veszteségek mér­szennyvíz zsiradéktartalmának kiválasztására, ipari célokra való felhasználására irányulnak. A csatorna szivattyú-telep vezetői alapos előtanulmányokat vé­geztek és úgy tudom, hogy eddigi kísérleteik igen jő eredménnyel végződtek. A beszélgetés során szóbakerült az első török- országi szénszállítmány megérkezése, amely terv­nek tudvalevőleg szintén Becsey Antal volt a kezdeményezője. — Igen örülök — mondotta, — hogy a török- országi gázszónszállítás kérdése ilyen komoly stá­diumba jutott. A kitűnő anatóliai antracit bebizonyí- tottan olcsóbb, mint a csehországi szén, amellett tel­jesen egyenértékű vele. Nehézségek egyelőre akörül vannak, hogy a török-magyar kereskedelmi kapcsola­tok nem voltak mostanáig kellő mértékben kiépítve és így a rckompenzáció kérdésének megszervezése még folyamatban van. Az a 2500—3000 vaggon szén, aminek a szállítására megállapodást kötöttünk, természetesen csak 20 szá­zaléka a gázművek évi szükségletének, de fontos az, hogy megtörtént az első lépés. Különösen nagy lehe­tőséget látok az olyan új típusú, kisméretű tenger­járó motoroshajók alkalmazásában, mint amilyen a Budapestre árurakománnyal befutott és azóta már visszaindult Apollinaris motoroshajó volt. Ez a hajótipus feltétlenül alkalmas arra, hogy Török­ország, illetve az ázsiai partok és Budapest között állandó kapcsolat létesüljön és így a közvetlen víziúton olcsóbban fogunk hozzá­jutni a kellő mennyiségű gázszénhez is. Igaz, hogy a hajóút lassúbb, de viszont a Duna az év túlnyomó részében akadálytalanul hajózható és a gázmüvek­nek alkalma lesz a réginél sokkal nagyobb tartalé­kokat felhasználni. # Az első ötszáz vaggon szenet tartalmazó szén­uszály egyébként a múlt hét csütörtökén kikötött a gázművek óbudai rakodópartján és ezt most már sűrűbb egymásutánban követik a többi rakományok is. Az anatóliai szén árát a főváros, a bányákkal kötött megállapodás szerint, a Nemzeti Banknál ve­zetett külön számlára pengőben fizeti be. A szén árán a török állam a magyar külkereskedelmi hiva­tal közbenjöttével árut vásárol, még pedig elsősor­ban tenyész- és szúrómarhákat, lovakat, mezőgazda- sági gépeket és vegyszereket. téke nem haladja túl azt az összeget, amelyet 1931-ben folyósított a főváros közgyűlése a Vásár­pénztárnak forgótőke címén, amely összeg az akkor felvett kölcsönből kihasítva 15.6 millió volt. Ha a Vásárpénztár összes hiánya a fentjelzett ösz- szegen alul van, akkor nincs más hátra, mint hogy a veszteséget az autonómia tudomásul vegye és ez esetben nem szükséges, hogy újabb tőkék mozgósí­tásával gondoskodjunk az esetleges kötelezettségek teljesítéséről. — Egészen másképpen alakul a helyzet, ha a veszteség valóban 19—20 millió pengő körül jár, mert ez esetben fedezetet kell keresni, ami a főváros mai pénzügyi helyzetében a lehe­tetlenséggel határos. A folyó kiadások ugyanis a'szükségletek fedezésére sem elégségesek, amit a legjobban illusztrál a költ­ségvetés tervezetének az a tétele, amelyik közel tízmillió pengős deficitet irányzott elő. A községi háztartás képtelen arra, hogy további milliós téte­leket bocsásson a Vásárpénztár rendelkezésére és ezért más megoldás nem kínálkozik, mint hogy a felveendő kölcsönből pótoljuk azt a hiányt, amely a 15.6 millión felül jelentkezik. * A csütörtöki tanácsülésen tárgyalják a polgár- mester jelentését a Vásárpénztár ügyéről és ezt kÖ- vetőleg rövidesen sor kerül az intézmény tárgyi likvidálására is. Ebben az esetben a polgármester a pénzügyi osztály meghallgatásával készít javas­latot és annak elfogadása után végleg szanálják a megbukott intézményt. Súlyos gondot okoz a Vásárpénz­tárnál elveszett milliók pótlása Tizenöt millión felüli veszteségnél kölcsönpénzből történik a végleges szanálás

Next

/
Oldalképek
Tartalom