Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-10-11 / 41. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. ontóben 11, 41. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ..................24 PENGŐ FÉLÉVR E............................12 PENGŐ EG YES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon : 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Harmonikus együttműködéssel kiküszöbölik az ellentéteket a városházi politikából Sztranyavszky Sándor és Kozma Jenő a kölcsönös megértésről nyilatkoznak Azok a tárgyalások, amelyeket Gömbös Gyula miniszterelnök a múlt héten folytatott a vezető városházi politikusokkal, lényeges enyhülést hoztak a községpolitikai életbe. A hónapok óta húzódó bizonytalanság ezzel túlnyomórészt végétért és most már minden kétséget kizáróan megnyilvánult a békekészség azok részéről, akik a fővárosi politika irányításában látszólag ellentétesen akartak maguknak; privilégiumot szerezni. Az Egységes Községi Polgári Párt nyugalommal nézett a fejlemények elé, mert képtelenségnek tartotta, hogy a Nemzeti Egység pártja részéről történjenek olyan akciók, amelyek csorbítani kívánták volna a városházán elfoglalt erős pozícióját. Ugyanakkor a Nemzeti Egység pártja is messzemenő loyalitással kereste a közös plattformot és a miniszterelnök közbelépésével valóban sikerült is olyan megegyezést találni, amelynek révén az országos párt befolyása a városházi ügyek menetelére biztosítottnak tekinthető. A Fővárosi Hírlap munkatársa Sztranyavszky Sándor dr. országgyűlési képviselőhöz, a Nemzeti Egység pártja elnökéhez fordult nyilatkozatért, aki a fővárosi politika jövő útjairól a következőket mondotta: — Többször hangoztattam és ezúttal is leszögezem, hogy a nemzeti egység táborának szervezkedése legkevésbbé irányulhat az Egységes Községi Polgári Párt ellen, amelynek képviselőtagjai pártunknak is tagjai és Gömbös Gyula miniszterelnöknek a követői. De igenis irányul annak az érdekében, hogy a székesfőváros a magyar társadalom egységes megszervezésének kérdésében az ország egyetemével szemben ne alkosson külön területet. — Meg akarjuk teremteni a székes- fővárosban a nemzeti egység hatalmas táborát, azt a tábort, amely magába fogadja mindazokat, akik önzetlenül akarják szolgálni a közt és hűséggel követik Gömbös Gyula miniszterelnököt. Ebben a táborban helyük kell, hogy legyen az Egységes Községi Polgári Párt képviselő tagjainak, a köréjük sorakozott pol- I gárságnak és rajtuk kívül mindazoknak, akik sorompóba akarnak állni azokért á törekvésekért, amelyeknek hirdetője az arra hivatott vezére az országnak, tehát a székesfővárosnak is vezére. — A nemzeti egység tábora székesfővárosi szervezetének megteremtésével olyan légkört akarunk Budapesten megteremteni, amely biztosítéka és záloga annak, hogy a székesfővárosi polgárságnak érdekei nem lesznek játéklabdái sem pártoknak, sem frakcióknak: a várt a nemzeti egység táborát fogja szolgálni és kell, hogy szolgáljon a székesfőváros polgárainak. Sztranyavszky Sándor nyilatkozata tehát megcáfolja azt a tévhitet, hogy új átcsoportosulások készülnek a városházán és a békülékeny hang is arra mutat, hogy az országos párt és a községi párt között a harmonikus együttmunkálkodás Budapest megerősítését tűzte ki céljának. A két párt közötti kapcsolatokról és az eseményeknek ilymódon való alakulásáról intéztünk kérdést Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselőhöz, az Egységes Községi Polgári Párt elnökéhez, aki a Fővárosi Hirlap munkatársának a következő kijelentést tette: — A tárgyalások után. amelyeket Gömbös Gyula miniszterelnök úr velem és a községi párt vezető tagjaival folytatott, nem is vártam más megnyilatkozást. mint amilyen Sztranyavszky Sándor pártelnök úr részéről elhangzott. Meggyőződésem, hogy kölcsönös jóakarattal és megértéssel feltétlenül megtaláljuk azt a plattformot, amelyet a városházi politikában a főváros javára gyümölcsöz- tetni fogunk. A fenti nyilatkozatok után kétségtelen, hogy a hónapok óta húzódó kombinációk sora lezárult és ,az Egységes Községi Polgári Párt az országos párt részéről hatalmasan megerősödve folytatja tevékenységét a városházán. Semmi akadálya nincs, M a minin Kiépítésének munkálatai n lesröuldebb idő ulntt mesindullannk, - mondja Fabinyi Tihamér kereskedelmi miniszter A Közmüvek lefektetéséhez 6 millió pengő rendelkezésre áll az im-nél A polgármester A polgármesterről, Sipőcz Jenőről és második évtizedben járó gazdag tevékenységéről könyvet lehetne írni és írtak is már becses könyveket; ebben a pillanatban azonban, amikor a politika sarát dobálják feléje, nem lehet őt tökéletesebben jellemezni, mint ahogy ő tette önmagával: „A polgármester szegény maradt, de a város meggazdagodott.“ Szegénynek lenni nem erény, hanem fájdalmas küzdelem a léttel; de szegénynek maradni, amikor az alkalom Putifárnéja örökkön az ágyunk szélén ül és örökkön szebbé és szebbé kendőzi inasát: ez az emberi gyengeségektől való mentesség tökéletes bizonyítéka, az emelkedett emberi erkölcsnek tiszta ragyogása. Aki Sipőcz Jenőt ismeri, mindig csodálkozva láthatja nála a legszebb lelki kettősséget: a lélek bámulatos finomságát és a lélek hajlíthatatlan, kemény erejét. Amikor az őt ért méltatlan, de acél jelleméről maradéktalanul visszapattant támadások után egyetlen mondata elég arra, hogy egy milliós város lakosságát meggyőzze, akkor ez a lelki kettősség gyönyörű formában bontakozott ki. Amíg ez a mondat elröppent, hogy megvigasztalja a baráti szíveket, amelyeket a méltatlanság elkeserített, a polgármester gondolata bizonyára végigszá- ^uldott a múlton, amelyet a város élén töltött es amelynek minden órája új barátokat, új rajongókat szerzett neki. Ezek az emlékek a megbántottság órájában vígasztalóan virágoztak ki emlékezetében és a polgármesternek ebben a pillanatban mégis éreznie kellett, hogy a fájdalmak sokkal jobban odaforrasztják az embert sorsának valamely állomásához, mint a boldogan töltött évek. Az elmúlt években sok öröme telhetett a polgármesternek. Az alkotás, a munka öröme volt ez; amit pedig most kell éreznie, az a hűség, a bizalom, a szeretet őszinte, tiszta sugárzó melege. Az a rosszízű csúnya hajsza, amely ma a polgármester körül folyik és amelyet a polgár- mester bizonyára a tiszta lélek ködös magaslatából néz végig, a magyar Münchhausen báró szolnoki kalandjára emlékeztet. A bolondos életű báró Szolnokon halászott, de a kánikula hőségében fölforrt a Tisza, a halak a partra vetették magukat. A báró nyolcezer hőségtől elalélt halat hordott össze, különvonat- tal Bécsbe szállította és a Duna partján gyékényre teregetve kezdte árulni. De percek alatt szörnyű zápor kerekedett, a kábult halak a hűvös víztől észretértek és mielőtt csak egyet sikerült volna megfogni, eszeveszett gyorsasággal a Dunába menekültek. A gyanúsítás halacskái ebben a pillanatban még kábultan fe- kúsznék a gyékényen, de már csak órák kérdése, hogy a záporeső elől elmeneküljenek. A városházi Münchhausenek pedig kenetesen fogják kijelenteni, hogy hiszen ok a polgár- mestert soha egy pillanatra, soha egy szóval sem bántották, — egyéni becsületében. Ez így is van. De a mi álláspontunk az, hogy Sipőcz Jenőnek nincs külön egyéni becsülete, mert ^ Sipőcz Jenő elválaszhatatlan Budapest polgármesterétől. A közeljövő pedig befogja bizonyítani, hogy Budapest polgármestere épúgy megtette mindig a kötelességét, mint ahogy Sipőcz Jenő megőrizte tisztaságát. Ennek az egész méltatlan politikai játéknak egykettőre úgy el kell tűnnie, mint egy gonosz álomnak. Bevalljuk azonban, hogy akkor is marad a szájunkban valami keserű íz, amely lehangol bennünket. Nem, — egy pillanatig sem — nem Sipőcz Jenőben csalódtunk, hanem általában az emberekben. Csalódtunk bennük, mert azt hittük, hogy van olyan éteri magassága az emberi tisztaságnak, amelyhez nem ér fel a gyanúsítás, még ha góliátok gólyalábán jár is. Most bebizonyosodott, hogy még a legkülönbek sem kerülhetik ki ezt a csúnya sorsot, ha nem akarnak a politika alantas gyékényén hemperegni az ott birkózókkal Adja Isten, hogy a Sipőcz Jenőt ért méltatlanságot minél előbb elfelejtse mindenki és ne szülessék meg belőle közmorálként az a szörnyű gondolat, hogy nem érdemes becsületes embernek lenni, ha közöttünk a legtisztábbakat, a Sipőcz Jenőket is sárral lehet dobálni. Az elmúlt héten járt le a Tabán újjáépítésére kiírt pályázatnak a határideje. A törvényhatósági tanács ugyanis — mint ismeretes — még a nyári szünet előtt úgy határozott, hogy új pályázat kiírását rendeli el, főképpen azért, mert a hivatalos előterjesztés a tabáni tervek kidolgozásánál a fürdőváros gondolatot nem vette eléggé figyelembe. A tanács ennek a határozatnak a meghozatalánál Kozma Jenő álláspontját tette magáévá, amelyet a városházi ellenzék is teljes erővel támogatott. Kozma Jenő álláspontjának a helyességét bizonyítja az a nagyarányú érdeklődés, amely a tervpályázat iránt megnyilvánult, összesen 87-en kérték ki a főváros városrendezési ügyosztályából a pályázati feltételeket és legnagyobb részük — 63-an — beadták pályázatukat. Ezekután felmerül a kérdés: mikor dönt a tanács a kivitelre kerülő pályatervnek az elfogadásáról és mikor kezdődhetnek a Tabán újjáépítésének munkálatai. Borvendég* Ferenc alpolgármester errevonatkozólag a következőket mondotta a Fővárosi Hirlap munkatársának:
