Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-09-20 / 38. szám

Budapest, 1933 szeptember 20. /ywm,jtv?-.-—— • jxnWZOSlJI//2f/[F> Ó Budapest integritásának jelsza­vával kezdi az őszi kampányt az Egységes Községi Polgári Párt A párt táborának hatalmas felvonulása az évadnyitó ünnepségen A Polgári Egység Klubja és az Egységes Köz­ségi Polgári Párt hétfőn este rendezte meg: a nyári szünet után első évadnyitó ünnepi vacsoráját, ame­lyen háromszáznál többen voltak jelen. Bésztvettek a vacsorán többek között: Kozma Jenő, Éber Antal, Dési Géza, Payr Hugó, Scheuer Róbert orszgy. képvi­selők, Becsey Antal, Gaár Vilmos, Glückstahl Samu felsőh. tagok, Bárczy István, Hoór Tempis Mór, And- réka Károly, Fejér Ottó v. orszgy. képviselő, Csorna Kálmán, a fővárosi árvaszék elnöke, Király Kálmán tanácsnok, sok fővárosi bizottsági tag és városi fő­tisztviselő, valamint a párt kerületi vezetői. Ott voltak még: Márkus Jenő min. tan. a Beszkárt h. vezérigazgatója, Erösdy Sándor és Morvay Zsigmond ny. főispánok, Hoór Tempis Mór műegyetemi professzor, Orova Zsigmond, Németh Béla dr., Krivoss Árpád dr., Erődy Kálmán kir. tanker, főigazgató, Wellisch Andor, Piazza Győző, Benczúr Valdemár, Girardi Tibor, Leopold Gyula, Fáber Fülöp, Kollmann Dezső dr., Fodor József dr., Politzer Zsigmond, Sós Ármin, Perény Gábor, Dár­dai Ede, Bárány Károly, Békeffy Elemér, Nagy Antal, Thorday Lajos dr. h. elöljáró, Somogyi Béla, Gerlóczy Endre dr., Bayer Antal, Nagy őri Ferenc, Günther Tivadar dr. főjegyző, Ruffy Kálmán dr. tanács jegyző, P. Vá kár Arthur m. tanácsos, Gazdy Jenő, Kerekes Ödön dr. egészségügyi főtanácsos, Szarnék Emil dr., Révay Miklós, Rónai Károly, Csécsi Nagy Miklós dr., Árvátfdlvy Nagy István, Halász János dr., Szécsi Ernő dr., Szentiványi Kál­mán, Pásztélyi Vilmos, Dongó Orbán, Cservenka József, Nagy Gyula m. tan., Haury Vilmos, Wolff István, Tóth András dr., Kis Géza, ifj. Sándor László dr., Csécsi Nagy Imre ny. altábornagy, Oszoly Kálmán, Hubert Vilmos és sokan mások. Ugrón Gábor dr. v. b. t. t. és Ripka Ferenc dr. volt főpolgármester elmaradásukat táviratilag ki­mentették. Lelkes éljenzés közepette emelkedett szólásra Payr Hugó országgyűlési képviselő, hogy megtartsa évadnyitó beszédét. — Pártunknak és klubunknak régi szokása, — úgymond — hogy az őszi évad megindulásakor tájé­koztatjuk barátainkat az általános politikai helyzet­ről és az előttünk álló feladatokról és célkitűzésekről. Úgy érezzük, hogy ez a kötelesség fokozottan hárul mireánk ma, , amikor a polgárság egy gazdasági és politikai káosz előtt áll, amelyet súlyosabbá tesz az a körülmény, hogy a gazdasági fellendülés jelei, ame­lyek a nyár elején tapasztalhatók voltak, e pillanat­ban stagnálni látszanak. Budapest a legkonszolidáltabb metropolis — Legközelebb áll hozzánk a várospolitikai élet. Közelebb azért, mert ennek alakulásától és fejlődé­sétől a mi mindennapi gondjaink enyhülése vagy súlyosbodása függ. Azok a programmok, amelyeket 1930-ban és 1931. tavaszán a várospolitikai pártok az ő hallgatóságuk, közönségük, választóik előtt kifej­tették, nagyrészt idejüket múlták. Amit lehetett, azt megvalósítottuk, nemcsak mi, hanem az összes Pár­tok. — Minden köziileto a világnak a legkisebb sportegyesülettől a legnagyobb világvárosig, Lon­donig, Newyorkig, — eladósodott három év óta. Mindenütt krízisek, rettentő válságok rázkódtatják meg a közületeket. Berlinben két évvel ezelőtt el kellett adni a legértékesebb közmüveket, Bécsben a villamos közlekedési vállalat 70—80 millió schilling­gel adósodott el és bárhova tekintünk, mindenütt válságok, krízisek visszafejlődések nyomát lát­juk. Ilyen körülmények között nyugodt lelkiisme­rettel hivatkozhatunk arra, hogy Budapest székes- főváros ezekben a rettenetesen nehéz időkben fenn tudta tartani a világvárosi nívót. Budapest ma is világváros. Budapest az elmúlt években is á munkások tízezreinek adott kenyeret, iparosok és vállalatok százait foglalkoztatta, kultúrát, fényt és mindent adott ennek az országnak, amit csak egy nagyváros adhatott. És akkor, amikor az állam kénytelen volt az egész vonalon emelni az adókat, amikor kénytelen volt mindent drágítani, ami a közszükségletekkel kapcsolatos, akkor Budapest, — ha talán bátortalanul, de mégis — rá mert térni arra az útra, amelyet mi gazdaságilag egyedül he­lyes lítnak tartunk: a közszolgáltatások díjának csökkentésére, hozzá mert nyúlni a villamostarifák kísérletképen való leszállításához, ugyanakkor, amikor szerte Európában drágítják a közlekedési eszközöket. És mindezek dacára Budapest rettene­tes nehézségek árán, de egyensúlyban tudta tartani pénzügyeit, amit azért kell különös hangsúllyal megemlítenünk, mert Budapest nemcsak fényrek- lámja Magyarországnak, de a magyar állami élet­nek, a magyar nemzeti életnek a legerősebb osz­lopa. (Ügy van, úgy van!) Harc a főváros integritásáért — Nem frázis tehát, amikor azt mondom, hogy Budapest a magyar államiság legerősebb oszlopa, amelyre mindig számíthat a magyar nemzet. Szá­míthatott, amikor a menekültek ezreit és tízezreit kellett elhelyezni, eltartani, amikor a magyar ál­lam 241 millió pengőt kitevő egyenes adójából 150 milliót fizetett egyedül a város, — és számíthatott a vidék és a magyar állam Budapestre akkor is, amikor a betegek ezreit kellett ingyen gyógyítani. Uj jelszót mondok tehát ki ezért, új jelszót és szeret­ném, ha ez a pártnak jelszava lenne: Budapest integritásáért kell harcolnunk, mert nemcsak az ország integritása fontos, hanem Budapesté is, és aki Budapestet gyengíti, a nemzeti életerőt gyen­gíti. — Igaz, volt és van a városháza politikai éle­tében és a városháza vezetésében egy és más hiba is. Méltóztassék visszaemlékezni: két évvel ezelőtt milyen felzúdulást, milyen nagy meglepetést és csodálkozást keltett, amikor ezekre a hibákra ép­pen a mi pártunk mutatott reá, nem terméketlen kritika formájában, hanem olyan kritikával, hogy miképpen kell ezeken a hibákon javítani. így született meg az a vizsgálat, amely elkerülhetővé tette a közszolgáltatások árának a felemelését. — Ha mi ostorozzuk a főváros adminisztráció­jának hibáit, ezt csak három év óta tehetjük, mert csak az új fővárosi törvény nyújtott módot arra, hogy betekintsünk a városi gazdálkodás mélyébe. Ami azelőtt történt, előttünk ismeretlen marad, mert a politikai pártok a régi tanács idején soha­sem látták hogyan és miképen zajlik a város veze­tése belülről. Külső megítélésből pedig a konzek­venciákat levonni nem lehetett. Amióta a fővá­rosi törvényhatósági tanácsnak a város közvetlen vezetésére és ellenőrzésére módot ad, azóta minden ellenzéki párt is kénytelen velünk együtt megál­lapítani, hogy száz téren is történt olyan kezdemé­nyezés, amely a helyzet és a városi gazdálkodás komoly megjavítását nem csak célozta, hanem eredményezte is. A Vásárpénztár és az állami üzemek gazdálkodása — A jelen pillanatban van a fővárosnak egy botránya. A Vásárpénztár botránya. Semmiféle közület vezetője a világon, még egy családfő sem mondhatja azt, hogy az ő közületének az alkal­mazottai nem fognak szabálytalanságot elkövetni. De minden vezetőnek azt kell mondania, hogyha abban a közületben, amelyért felelős, lopásra, csa­lásra, sikkasztásra, vagy hűtlen kezelésre rájönnek, azt meg fogja torolni. Ezt mondjuk mi is. Méltóz­tassék elhinni, hogy ebben az esetben a Vásárpénz­tár szabálytalanságaival kapcsolatosan a megtor­lás nem fog elmaradni. Ez rettenetes és megbocsát­hatatlan bűn, amelyet a főváros adófizetői érdeké­ben egy pillanatig sem szabad tűrni és amikor efe­lett valamennyien fel vagyunk háborodva és el is vagyunk keseredve: akkor azonban megkérdem, hogy miért nincs ekkora felháborodás, ilyen nagy elkeseredés azoknak az állami üzemeknek a defi­citje miatt, amelyeknél nem 10—12 millió, hanem 75 millió a veszteség (hosszantartó zajos helyeslés és taps), mint az államvasutaknál, ahol nem kisebb botrányokat állapítottunk meg és lepleztünk le. Tiszta szívből kívánom a magyar közönségnek, hogy az állami üzemeknél és az állami gazdálko­dásnál ugyanolyan energiával és purifikációs szán­dékkal történjék az üzemi kezelés felülvizsgálata, mintahogy a főváros üzemeinél történik és fog tör­ténni. Ű] feladatok előtt — Azt mondtam előbb, hogy azokat a program- mokat, amelyeket az összes pártok a választások idején hogy úgy mondjam a közönség elé terjesz­tettek, a lehetőség szerint elvégeztük. tJj etap előtt állunk, amely új feladatokat ró minden városi po­litikusra. Csak az kritizáljon, aki gyakorlati úton a rossz helyébe jobbat tud állítani. Meddő frázi­sokból álló ellenzékieskedés, üres kritika nem segít a bajokon. Egy pártnak, amely guvernementális akar lenni, nem azért, hogy kormány vagy a vá­rosháza vezetősége előtt térdet hajtson, hanem azért, mert a polgárság egyetemes érdekét akarja képviselni — mondom, ilyen guvernementális párt­nak az a feladata, hogy kitermeljen eszméket, cé­lokat, új munkaterületeket, olyanokat, amelyekkel segíteni lehet a mai közállapotokon. Teljesen kidolgozott tervek vannak a főváros vezetősége előtt és ezek a tervek évek óta vár­nak megvalósulásra, de eddig még azt sem lehetett elérni, hogy tárgyalás alá vétessenek. Itt van egy nagy lakás építkezési akció, azután a felesleges defi­cites üzemek leépítése, ami életkérdés a városra, mert éppen a Vásárpénztár és állami üzemek tömege mutatja annak a példának az igazságát, hogy a köz­hatóságoknak nem szabad gazdálkodniok. Folytatnia kell a városnak a jó és olcsó közlekedési politikát. Uj utakat kell építeni, fejleszteni kell világítási és csatornázási hálózatunkat és mindent, ami Buda- I>estnek világvárosi jelleget ad. Soha nem feküdt kiaknázatlanabbul nagyobb természeti kincs, mint Budapesten a hő- és gyógyforrások. Itt van az ide­genforgalom fejlesztése is. Kötelességünknek érezzük az egész városházi gazdálkodás átalakítását, az évek óta el nem intézett üzemi szabályrendelet megterem­tését, a közüzemi szolgáltatások olcsóbbítására való törekvést. A nemzeti egység — Még egy témával kell szembenéznünk. Ez a párt és a pátszervezés kérdése. Gömbös Gyula, azok­nak a nagy feladatoknak a tudatában, amelyekre ő vállalkozni akart, azzal kezdte működését, hogy a „Nemzeti Egység“ zászlaja alá hívta az ország színe- javát. Mi ezt a programpontot örömmel üdvözöltük, hiszen előharcosai voltunk ennek az eszmének, elő- hareosai, akik még a szót is, nemcsak az eszmét már közel egy évtizeddel ezelőtt felvettük eszményeink közé és felvettük pártunk címébe is. Amikor egy év­tized előtt zászlónkra irtuk ezt a szót, éreztük, hogy történelmi hivatást teljesítünk (hosszantartó, viharos éljenzés és taps) és őszintén meg merem mondani, hogy ez a párt megalakítása óta teljesítette történelmi hi­vatását. Ez a párt volt az, amelynek segítségével egyedül lehetett a polgári városházát biztosítani és fenntartani. (Zajos helyeslés, taps.) Ez a párt volt az, amely nem kis eredményekre mutathat vissza, ha nem is 100 százalékos, de 50 százalékos eredményekre és nyíltan meg kell hajtanom az elismerés zászlaját Kozma Jenő előtt (hosszantartó lelkes éljenzés), aki akkor, amikor neki választania kellett az 50 százalé­kos lehetőség és a bizonytalan kockázat között, bölcs mérsékléssel választotta a kisebb sikert — de válto­zatlan erővel harcol eredeti céljaiért. És ez á párt erejének tudatában, de hátsógondolatok és mellélc- lekintetek nélkül állott Gömbös Gyula mellé, amikor célkitűzéseit megismertük és rendelkezésre bocsátot­tuk erőnket és segítségünket a Városházán és a par­lamentben egyaránt. SZÉP KERTJE LESZ tavasszal, ha most szerzi be őszi ültetésre eredeti holland tulipán, jácint, nárcisz és egyéb virághagyma különlegességünket. MAUTHNER ÖDÖN MAGTERMELŐ ÉS MAGKERESKEDELMI R. T. Budapest, VII. kér., Rottenbiller-utca 33. sz. Budapest, IV. kér., Kossuth Lajos-utca 4. sz. Budapest, VT., Vilmos császár-út 59. sz.

Next

/
Oldalképek
Tartalom