Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-09-20 / 38. szám

^mmsUTÍmMÍp Budapest, 1933 szeptember 20. Rendkívüli közgyűlésen tárgyalják az uj lakbérszabályzatot liber Endre alpolgármester nyilatkozik az inseg- adó engedélyezéséről, a ielszabaditandd iakásior- gaiomrOi és a kartyabariangok kiirtásáról A főváros vezetőségének legfőbb gondja, hogy teljes vértezettel szálljon szembe azzal a megnöve­kedett szegénységgel, amelynek enyhítése a hatóság részéről vállalt feladat. Még alig múltak el a nyári hónapok, máris megtörténtek az előkészületek olyan irányban, hogy a téli inségakció fedezete teljes egészében rendelkezzésre álljon. A gondos körülte­kintést igénylő munkát ezúttal is Liber Endre al­polgármester irányítja és utasítására a szociálpoli­tikai ügyosztály teljesen befejezte a hatósági támo­gatás haditervének előkészületeit. A legfontosabb előmunkálatok sorába tartozik a pénzügyi kérdés rendezése, amelynek ügyében az alpolgármester több tanácskozást folytatott az arra illetékes kor­mányhatósági tényezőkkel. A fővárosnak ugyanis nem áll rendelkezésére olyan hatalmas fedezet, amely elégséges az összes igények kielégítésére és ezért az elmúlt években jól bevált inségadó jöve­delmére számítanak, amely legutóbb is lehetővé tette Budapest összes szegényein való eredményes segítést. Liber Endre alpolgármester még nem ka­pott végleges választ az inségadó engedélyezésére, sőt kormánykörökben olyan gondolat is felmerült, hogy az adókulcsot leszállítják, amelynek természe­tes következménye, hogy az ilyen címen várható jövedelem csökken. Ezen áll, vagy bukik a főváros inségenyhítő tevékenysége, tehát érthető az a fe­szült figyelem, amellyel úgy a főváros vezetősége, mint a társadalom a kormány döntése felé tekint. Az inségadó kivetésének eshetőségeiről intéz­tünk kérdést Liber Endre alpolgármesterhez, aki a‘ következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A kormány a múlt évben a társulati adó, a tantiem adó és a kereseti adóalap fel­emelése révén engedélyezte az inségadó kive­tését, tehát adva van az út, amelyen az idén is el kell indulni. Több tanácskozást folytat­tam úgy a belügyminisztérium, mint a pénz­ügyminisztérium illetékes faktoraival és min­denütt azt a jóindulatú ígéretet kaptam, hogy a döntés a szükséges időpontig feltétlenül A Rimainurány-Salgótarjáni Vasmű Részv. Társ. igazgatósága, felügyelőbizott­sága, tisztikara és összes alkalmazottai mély fájdalommal jelentik, hogy Pálmai Andor úr m. kir. kormányfőtanácsos, a vállalat igazgatója és központi főkönyvelőségének főnöke folyó évi szeptember hó 13-án rövid szen­vedés után elhúnyt. Közel egy fél évszázadon keresztül állott a társulat szolgálatában, amelyben párat­lan szorgalma, semmi fáradságot nem is­merő munkakészsége és a vállalattal való teljes egybeforradása fontos működési kört biztosított számára. A vállalat mindenkori vezetőinek legteljesebb bizalmát élvezve, évtizedeken keresztül pihenés nélkül, jó szívének utolsó dobbanásáig nem ismert más kötelességet, más hivatást, mint azt, hogy a vállalat amelynek olyan önfel­áldozó munkása volt, feladatát minél tökéletesebben töltse be. Egész generáció­kat nevelt fel ebben a szellemben azzal a ragyogó példaadással, amelyet puritán egyénisége és egész élete munkája szolgál­tatott. A vállalat legideálisabb lelkű munkatársát és leghűségesebb vezető­emberét, a tisztviselők pedig a legoda- adóbb tanítómesterüket és legjobb barát­jukat veszítették el benne. Földi maradványait, végakaratának meg­felelően, csendben kísértük folyó hó 15-én utolsó útjára. Emléke szívünkbe zárva mindenkoron velünk marad. Budapest, 1933 szeptember 16. megtörténik. A minisztériumok részéről szük­ségesnek tartották, hogy újabb tanulmányo­zás alá vegyék az inségadó összes körülmé­nyeit és ezért kimutatást kértek a fővárostól a költ- ségvetésileg előirányzott szociális ki­adásokról, valamint a ténylegesen el­költött összegekről. Utasításomra az ügyosztály elkészítette a számszerű felsorolást és azt szombaton eljut­tattam mindkét minisztérium számára. — Ez a körülmény nem tekinthető aggá­lyosnak, mert nem kell tartani attól, hogT a döntés esetleg késedelmet gyakorol az inség­akció megindítására. A végleges választ való­színűleg néhány napon belül megkapjuk és akkor az inségadó kivetésére vonatkozó elő­készületeket megkezdjük. Számításom szerint október elején gondosko­dik / a főváros' adóügyi adminisztrációja az inségadó kivetéséről és annak jövedelmét már az ezévi téli hatósági akciók számára rezer­váljuk. Az adó jövedelmének mérséklésétől, illetve az adókulcs leszállításától érzésem sze­rint nem kell tartani és már most elmondható, hogy a fővárosnak ez a fontosabb feladat­köre akadálytalanul nyer lebonyolítást. Aláhúzza ezt a reménykedést az a körülmény, hogy Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisz­ter úr mindenkor a legnagyobb jóakarattal és messzemenő megértéssel kezelte a főváros ezirányú tevékenységét és bizonyára nem zár­kózik el most sem a fedezetek előteremtésének támogatásától. Megemlítettük az alpolgármesternek, hogy november elsején érvénybe lép a lakások fel­szabadítása és a kötött lakásgazdálkodás meg­szüntetése, ami a fővárosnak is alkalmat nyújt ahhoz, hogy nagyszámú bérházaiban az esetleg aránytalanul alacsony lakbéreket módosítsa. — Az ügyosztály foglalkozik ezzel a kér­déssel — válaszolta az alpolgármester — és a lakások felszabadulása után megfelelő előter­jesztést készít, hogy bérházainkban a feltűnően kirívó lakbéreket módosítsuk. Generális lak- béremelést természetesen nem hajtunk végre, azt azonban kötelezőleg kijelentem, hogy az ilyen címen várható fölösleget feltét­lenül a kislakásos bérházak lakbéreinek csökkentésére fordítjuk. Természetsen messzemenő határokig nem me­hetünk, mert a mai nehéz viszonyok között a főváros pénzügyi szempontjait figyelmen kí­vül hagyni nem lehet. Ezzel kapcsolatban kérdést intéztünk a lak­bérszabályrendelet sorsa iránt, amelynek ugyan­csak a november 1-i terminusig kell érvénybe­lépnie. — Az évek óta készenálló lakbérleti sza­bályrendeleteket szeptember végén vagy októ­ber elején a törvényhatósági bizottság elé ter­jesztjük. Miután óriási anyag megvitatásáról van szó, rendkívüli közgyűlést hív össze a főpol­gármester és bőséges alkalmat nyújt a bizottsági tagoknak arra, hogy ezt a nagyfontoságú rendelkezést minden szempontból megvilágítsák. Óriási érdekek fűződnek a lakók és a háztulaj­donosok közötti viszony új szabályozáshoz és mindkét félnek nagy károsodását jelentené, ha bármely okból a régi szabályrendeletet kellene továbbra is érvényben hagyni. A gyors letár- gyalásnak remélhetőleg nem lesz akadálya és egész bizonyosra vehető, hogy november elsejétől kezdődően már jótékonyan érezteti hatását a lakbérleti szabályrendelet számos újítása. Számos panasz hangzott el az utóbbi napok­ban a budapesti kártyabarlangok és szerencse­hajszoló dzsungelek működése miatt. Megkér deztük Liber Endre alpolgármestert, hogy a fő­város milyen intézkedésekkel állja útját a sze­rencsejáték elterjedésének és ezzel együtt az egzisztenciák szomorú pusztulásának. — Annak ellenére — hangzott a válasz —, hogy a fővárosnak nincsen ingereneiája a kár­tyabarlangok megfékezésére, minden alkalmat felhasználnunk arra, hogy a lelkiismeretlen vállalkozók részéről alapított és fenntartott lebujokat kiirtsuk. Állandóan kapunk ugyanis jelentéseket és információkat a különböző ka­szinókról és egyéb hangzatos elnevezésű já­tékbarlangokról, amelyek nyomán azonual felíruk a belügyminiszterhez és a megnevezett játékhely megszüntetését kérjük. Számos esetben történt már, hogy a főváros fellépése folytán a rendőrség szétugrosztotta a játékszenvedély vámszedőit és_ éppen ez elmúlt napokban készítettünk egy újabb listát, ame­lyet ugyancsak a belügyminiszter útján a rendőrség figyelmébe ajánlottunk. A játék- szenvedély megfékezésére tehát a főváros min­den lehetőt elkövet a jövőben is. * Liber Endre alpolgármester nyilatkozata komoly megnyugtatást jelent arravonatkozólag, hogy a fő­város állandó figyelmet szentel Budapest társadalmi kinövéseinek megnyirbálására és a káros jelenségek megszüntetésére. A nyilatkozatoknak azt a részét, amelyik az inségadó immár biztos jövedelmét ígéri, nagy megelégedéssel fogadja a főváros közönsége, mert így nincs akadálya annak, hogy a hatósági szegénytámogatás az elkövetkező nehéz időszakban is testet öltsön, irMuriMriMV'iMnMMVii Csendrendelet a városházán Megfékezik az utcai lármát A budapesti államrendőrség főkapitánya június végén adta ki a csendrendeletet, amely számos intéz­kedést tartalmaz, főleg a, lakosság éjjeli nyugalmá­nak megvédése érdekében és igyekszik a mostani tűrhetetlen utcai lármát a lehetőség határai közé visszaszorítani. Az államrendőrség főkapitányának rendelete nyomán a belügyminiszter most leiratot intézett a fővároshoz és felhívta a polgármestert, hogy a saját hatáskörében is tegye meg a szüksé­ges intézkedéseket a csendrendelet érvénye­sítésére. A polgármester csendrendelete a. legközelebbi napok­ban kerül nyilvánosságra és főleg az üzemeknek szól. így többek között utasítja a polgármester a köztisztasági hivatal vezetőjét, hogy a kora reggeli szemétgyűjtést a lehető legkisebb lármával és csend­ben végezzék. Utasította a közlekedési vállalatokat, hogy a villamoskocsik vezetői kerüljék az állandó és éles csengetést, ehelyett csak aprókat és akkor csengessenek, ha erre feltétlenül szükség van. Eltiltotta az autobusz-kocsi- vezetőknek is a túlzó dudálást és leszerelik az autó­buszokról a hangosabb szirénákat. Szó van arról, hogy az összes villamoskocsik csengőit kicserélik mélyebb és halkabb hangú csengőkre, amilyen a közópperronos kocsikon már használatban van. Az út- és csatornaépítési ügyosztály is utasítást kap arra vonatkozóan, hogy a rendkívüli sürgős és közbiztonsági okokból halaszthatatlan esetek kivéte­lével kövezést és csatornázási munkát éjszakai vagy kora reggeli órákban ne végezzenek és korlátozzák a pokoli zajt okozó aszfaltvágógépek használatát. REDŐ IGNÁC celluloidgyár Budapest, Vili., Sárkány-u. 5. Telefon: 34-4-90 és 41-2-73. „CELLONA“ fürdöszobabútor, különleges reklám­cikkek, játék- és díszműáru, tömegcikkek, af tóvétlöJc. NAGY ÁRUHÁZ = VI., ANDRÁSSY-ÜT 32 = 96filléres újdonságok I

Next

/
Oldalképek
Tartalom