Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-09-13 / 37. szám
Budapest, 1133 szeptember 13. 7ÖUncNTi,N7p PESTI KIRAKAT Maharadzsák Most, hogy egy kicsit találkozni kezdünk az idegenforgalommal, sok mindenfélére rájön a budapesti ember. Rájön például arra is, hogy idegenforgalom és idegenforgalom között rettentő nagy különbség van. Van például olyan idegenforgalom is, amire rá szokás fizetni. Hogy aztán az ilycji vendégidegennek mennyi hasznát veszi maga az idegenforgalom, az csak később derül ki, vagy esetlegu — ami szintén nagyon lehetséges, — sohasem lesz világossá. Bizony nem egyszer megesik, hogy az ember kígyót melenget a szívén és ennek a műfajnak az egyedeit az idegenforgalom terén is megtaláljuk. A vendég-idegennek legjobb fajtája, úgylátszik, mégis csak az újságíró lett. Hatalmas nagyurakat láttunk már vendégül, fürösztöttünk tejben- vajban és bizony nem sok hasznát láttuk, ha kárát nem váltottuk, a látogatásuknak. Nem így az újságírók. A Nemzetközi Újságírók Szövetségének nyári budapesti kongresszusa annyit használt Budapest idegenforgalmának, de a magyar revízió ügyének is, amennyit még soha semmiféle idegen- forgalmi attrakció sem. Maga Herman Dons, a szövetség nagynevű elnöke valósággal káprázatos magyar életben él, amit elvitt magával és ami megingathatatlan, életfogytig tartó magyarbarátságra ösztökéli. De százával vannak azok az újságírók, akiket ez a budapesti kirándulás, ez a budapesti kongresszus örök magyarbarátokká, Budapest- imádókká tett. Ez volt az az idegen-kategória, amely erkölcsi hasznot hoz és amely bőségesen megfizet a vendéglátásért, amelyben részesült. A másik kategória a tarisznyás idegen. Ez bizony csak garasokat költ, de azért éppen olyan szívesen látott vendégnek kell lennie, mint bárki másnak. Ezután következik a legfelsőbb kategória: a komoly fizető vendég. Ez az, aki hordárral viteti ki a bőröndjeit a taxihoz, jó szállodában száll meg, rendes helyen ebédel, buteliás bort nyittat, gusztálja a kereskedők kirakatait, bevásárol, este pedig színházban szórakozik és a mulatóhelyeket is meglátogatja Ezeket már a másik két előző kategória hozta, csalogatta, küldte Budapestre. Tulajdonképpen ők a végcél, ők az igazi idegenforgalom, akikből nemcsak erkölcsi, de anyagi haszna is van Budapestnek. Hála Istennek ma már ott tartunk, hogy akad bőven fizető vendégünk is. Sőt eljutottunk oda, hogy a budapesti idegenforgalom immár néha kaput nyithat a minden országok idegenforgalmi álmainak: a maharadzsáknak is. A héten két maharadzsa is járt Budapesten, természetesen a megfelelő személyzettel. Nem legendák és nem fecsegések azok, hogy a maharadzsák milyen rendkívüli ősz- szegeket költenek el egy-egy olyan világvárosban, amely igényeiket ki tudja elégíteni. Ebben a pillanatban nem kutatjuk, hogy mi, vagy ki invitálta a maharadzsákat Budapestre, megelégszünk azzal, hogy már kezdenek idejárni. A maharadzsa az idegenforgalom koronája és Budapest hála Istennek eljutott odáig, hogy ezt a koronát néhanapján parádézva fölteheti az idegenforgalom fejére. A szezonvégi kiárusítások A vásárlóközönség ma már régen túl van azon, hogy amikor egy üzletben ezt a szót látja, hogy kiárusítás, szánalmas szívvel gondoljon a szegény kereskedőre, aki ime, tönkrement, becsukja a boltját. A kiárusítás ma már nem ezt jelenti, hanem azt az eljárást, amely módot ad részben a közönségnek arra, hogy szükségleteit, ha ugyan nincsenek túlzott igényei, olcsó áron szerezhesse be, másrészt módot ad a kerskcdönek arra, hogy nyakán ne maradjon a divatját múlt árucikk és hogy raktárait fölfrissíthesse. A kereskedelmi minsztériumban most készül el a kiárusítási törvényt kiegészítő végrehajtási utasítás és a kereskedők testületéi már foglalkoznak ennek a végrehajtási utasításnak a tervezetével. A kereskedők testületéiben sok életrevaló, okos hang szólal meg ebben a kérdésben és a kereskedelem mai szomorú viszonyai mellett magunk sem kárhoztatjuk, ha a kereskedők a kiárusítások körül több szabadságol kivámnak maguknak. A mai viszonyok között a kereskedőknek szinte egyetlen komoly lehetősége az ilyen kiárusítás, viszont azért a közönség maga. is tisztában van azzal, hogy a kiárusítást nem kell olyan akciónak tekinteni, amikor a bajbajutott kereskedő valósággal ingyen dobja, oda a portékáját. Ezért tehát a szolid, megengedett, erkölcsi keretek között végbemenő kiárusítás szabadsága ellen senkinek nem lehet ma különös kifogása. De igenis, kifogást emelhet a közönség, amint hogy maguk a kereskedők erkölcsi testületéi is kifogást emelnek az olyan kiárusítás ellen, amikor egyes kereskedők egyenesen a kiárusítás céljaira tömegesen vásárolnak kiselejtezett árukat. Az ilyesmi már a közönség jóhiszeműségét használja ki, ugyanakkor azonban mérhetetlen kárára van annak a tisztességes kereskedelemnek is. amely az ilyen selejtes áruk összevásárlásához szükséges tökével nem rendelkezik. Senkinek nincs tehát kifogása a szolid keretekben mozgó, a közönséget becsületes áruval ellátó kiárusítás ellen; de minden erővel meg kell akadályozni azt. hogy a kereskedelem rablólovagjai a kiárusítás kalózlobogója alatt, a közönséget kiuzsoráz- zák, kereskedőtársaikat pedig tönkre tegyék. „Beszéljünk csak a tisztviselői fizetések arányosításáról* A fővárosi álláshalmozások ügyét minden nehézség ellenére is sürgősen likvidálják PayrHugó az államnál is jelentkező igazságtalan jövedelmekről és a rosszindulatú bürokrációrél Az álláshalmozások megszüntetése érdekében döntő súllyal lépett akcióba az Egységes Községi Polgári Párt, amelynek megbízásából Payr Hugó országgyűlési képviselő, törvényhatósági tanácstag több indítványt terjesztett az illetékes fórumok elé. Payr Hugó egyik legalaposabb ismerője a tisztviselőproblémáknak és ezzel magyarázható, hogy érveléseit megkülönböztetett figyelemmel hallgatták úgy a közgyűlésen, mint a törvényhatósági tanácsban. Emlékezetes, hogy a tanács nem tudott véglegesen dönteni ebben a fogas kérdésben és hozzájárult ahhoz az indítványhoz, hogy maguk a tisztviselők összeíró íveken állítsák össze többszörös foglalkozásaikat és azoknak méltányos mérlegelésével hozzák meg a végső döntést. Ez a művelet természetesen hosszabb időt igényel, ami azt eredményezheti, hogy az álláshalmozások likvidálása távoli időkre halasztódik. A jelenséggel kapcsolatban kérdést intéztünk Payr Hugó törvényhatóság i tanácstaghoz, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Mindenekelőtt ki kell jelentenem, hogy a fővárosnál az álláshalmozások megszüntetése korántsem fogja az új állások tömegét eredményezni. Az esetek 90 százaléka a létminimumot sem éri el, és nem akad senki, aki azokat a kishivatalnokokat akarná bántani, akik pár pengős nyugdíjuk mellett 2—300 pengőre egészítik ki aktív szolgálattal havonkénti összjövedelmüket. Különben is mindösz- sze 7—800 olyan alkalmazottja van a fővárosnak, aki valahonnét nyugdíjat is élvez. Az eddig ismert adatok szerint ezek közül legfeljebb csak 70—80 kirívó esetet kell majd lefaragni. Az állástalan fiatalság szempontjából tehát nincs nagy jelentősége ennek a kérdésnek. — Az ellen azonban a legélénkebben tiltakozom és tudomásom szerint ebben egyetért velem pártunknak minden tagja, hogy e kérdés elintézését egy esztendővel, vagy akár csak egy félesztendővel is kitolják. Az ügyet hetek alatt el lehet és el is kell intézni. El kell intézni, hogy ez a fájó seb végre kiküszöböltes- sék a társadalmat nyugtalanító tényezők közül. És el lehet intézni, mert az adatok legnagyobb részét feldolgozták, s amíg a 30.000 kérdőív befut, addig a már feldolgozott anyag némi korrekciókkal az őszi szezon elején tanácsülés elé kerülhet. — Azok a most kiadandó kérdőivek, amelyeken minden városi alkalmazottnak összes jövedelmeit be kell vallania, tulajdonkéyen nem is az álláshalmozás szempontjából érdekesek. Alig hiszem, hogy lényegesen több városi alkalmazottról derülne ki, hogy nyugdíjas, mint ahányan idáig azt bevallották. Ellenben kétségkívül igen érdekes adatoknak birtokába fogunk jutni abban a tekintetben, hogy egyes tisztviselő-kategóriák milyen mellékjövedelmeket élveznek kollegáik rovására. És miután nem tűrhető, hogy akkor, amikor a városi tisztviselők és alkalmazottak ezrei és tízezrei csökkentett fizetés mellett dolgoznak és robotolnak, ugyanakkor egyesek, sőt egyes kategóriák mellékjövedelemként fizetésüknek sokszorosát kapják minden ok nélkül. A törvényhatósági tanácsnak igen komolyan kell majd foglalkoznia a fizetések arányosításával, mert a különleges elbánások és igazságtalan jövedelmek legalább annyi keserűséget okoznak, mint az álláshalmozások. Addig is azonban sürgősen elő kell venni a primer feladatot és a közmegnyugvás érdekében le kell építeni azokat, akikről már most sem v^itás, hogy a tipikus álláshalmozók kategóriájába tartoznak. — Általában jó lesz, ha a főváros adminisztrációja szakít azzal a mentalitással, hogy a megoldandó feladatokat hónapokig és évekig is el lehet húzni. Nem hiszem, hogy az autonómia hajlandó lesz tovább tűrni a bürokrácia liuza-vonáját. Én legalább mindent el fogok követni, hogy azt a rendszert, amelyet két évvel ezelőtt nyilt tanácsülésen „közigazgatási impotenciának“ neveztem,^ ne rágódjék tovább a r fővároson. Éppen elég bajt okozott és okoz úgy a fővárosnak, mint a főváros polgárságának a bürokrácia tehetetlensége és gyakran szándékos obstrukciója. —Mindenki tudja, aki a városházával, vagy a városházán dolgozni akar, hogy a legszebb terveket, legtisztább szándékot és a legsürgősebb tennivalókat hányszor akasztotta meg az adminisztráció akadékoskodása. Én nem hiszem. hogy akadna az autonómiának olyan pártja, vagy vezérlő egyénisége, aki ezeket a jelenségeket hajlandó volna fedezni, vagy ezért a felelősséget vállalni. — Szerencse, hogy a fővárosnál a bajok felismerése után az önkormányzat talpraállí- tásával lehet még segíteni. A tanácsnak és a közgyűlésnek megvan a módja arra, hogy akaratát — amelyet az adminisztráció oly sokszor fumigált és megszabotált — végül mégis érvényesítse. Hogy a felvetett kérdésnél maradjunk: az álláshalmozások ügyét pártunk megbízásából Scheuer Róbert tűzette napirendre és az némi zökkenés után ugyan, de az ősz folyamán okvetlen elintézést nyer. — Nehezebb a helyzet az állami adminisztrációnál, amelyre azonban sem a közönségnek, sem a politikusoknak, de sajnos, a legtöbbször még a minisztereknek sincs hatásos befolyásuk. Ez éli a maga öncélúságát az élet és az események felett s a közvéleményben egyre inkább erősödik az a meggyőződés, hogy a bürokráciát csak azért tartjuk drága pénzen, hogy az ellenségünk legyen, hogy zaklasson bennünket. De hogy megint az aktuális esetnél maradjunk: az állami életben aránytalanul több azoknak a száma, akik közpénztárból többszörös jövedelmet húznak, vagy nyugdíjuk mellett állami engedélyeket (trafik, italmérés, moziengedély, sorsjegykontingens stb.) élveznek. Két évvel ezelőtt követeltem a több jövedelmet élvezők kataszterének felállítását. Ezt az állami bürokrácia a végtelenségig használni fogja. Pedig ezáltal két—háromezer családnak új exisztenciát lehetne teremteni. Nagyon üdvös volna, ha a közvélemény erre is fokozott figyelmet fordítana. -$& Payr Hugó határozott szavai azt bizonyítják, hogy ez a függő kérdés a fővárosnál elintézést nyer. Ezzel párhuzamosan azonban az állami vonatkozásokban is rendcsinálásra van szükség, különben csak csekély új munkaterület jut az állástalan reménykedők számára. Payr Hugó gerinces egyénisége és erélye biztosítékot nyújt arra, hogy fellépésével országos viszonylatban is kiharcolja az álláshalmozásoknak és a többszörös jövedelmek élvezésének megszüntetését. Minden tipusu személyes teherautó alkatrészek raktára SCHLESINGER B. Budapest, V., Csáky-utca 70. Teherautók és pótkocsik TELKET Duna vagy víz mellett, ucuuév esetleg erdős hegyvi- VfcPfreeK. déken Pest környékén Hétvégi nyaralásra alkalmas helyen. Készpénzért sürgősen Pintér János, Baross>utca 75. MODERN három- és négy- szobás lakások kiadók május 1-ére, központi fűtés és melegvízszolgáltatással — vagy anélkül Bővebbet: Palatínus építő és ingatlan- forgalmi r. t. V. kerület, Rudolf-tér 6 Telefon: 12-1-45, 12-3-85
