Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-08-23 / 34. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. augusztus 23 34. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE ......................24 PENGŐ FÉ LÉVRE..................................12 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA: 50 FILLÉR DACSÓ EMIL MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÜT 60 Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Sülgosah az autonómia aggályai a felügyeleti hatóság jogkörének értelmezésével szemben A felügyeleti hatóság [ álláspontja az. hogy befolyást gyahorolhot minden fővárosi Intézményre, ahol önálló tellega gazdálkodás folyik A Fővárosi Hírlap legutóbbi számának az a tudósítása, amely részletesen ismertette a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságának jogköréről szóló kormányrendeleteket, széles körben keltett nagy feltűnést. A törvényhatósági bizottság tagjainak figyelmét eredetileg elkerülte az, hogy milyen nagyjelentőségű változtatásokat jelent a Felügyelő Hatóság működése Budapest autonómiája szempontjából. Először a közigazgatási bizottság augusztusi ülésén vetették fel a kérdést: mit szándékozik tenni a főváros vezetősége az autonómia jogainak megóvása érdekében? Dr. Sipőcz Jenő polgármester, aki ép előző nap érkezett vissza nyári szabadságáról, részletes választ a kérdésre nem adhatott, de kilátásba helyezte, hogy a törvényhatósági tanácsot legközelebb mindenre kiterjedően informálni fogja. A polgármester ezt követőleg alapos tanulmányozás tárgyává tette a Felügyelő Hatóságról szóló kormányrendeleteket és hosszasan tanácskozott a szabadságáról ugyancsak most visszatért Borvendég Ferenc alpolgármesterrel arról, hogy mi legyen a főváros hivatalos tényezőinek követendő eljárása az önkormányzati szervek jogait súlyosan érintő rendeletekkel kapcsolatban. Már ezt megelőzően is foglalkozott a székesfőváros vezetősége a kérdéssel akkor, amikor a 4600-as számú miniszterelnöki rendeletet követő 115-ös számú pénzügyminiszteri rendelet felhívta a fővárost, hogy d5 napon belül terjessze fel részletes javaslatát az üzemeknél végrehajtandó racionalizálási tervekre vonatkozóan. Tekintettel arra, hogy a megkívánt javaslatokat az autonómiának, illetőleg a törvényhatósági bizottságnak kell előkészíteni és megtenni és nem az adminisztrációnak, a főváros vezetősége feliratban a válaszadásra kitűzött 45 napos határidő i meghosszabbítását kérte. Hivatkoztak arra, hogy nyári szünet lévén, a törvényhatósági bizottság javaslatát 45 napon belül elkészíteni nem tudja, annál kevésbé, mert az említett kormányrendeletekből világosan ki sem derül, mely intézmények, üzemek racionalizálására kell javaslatot tenni. Erre a felterjesztésre most érkezett meg a válasz a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságától. Az új szervnek ez az első érdemleges leirata a fővároshoz. A 356/1933. számú leiratban a Közérdekeltségek Felügyelő Hatósága október végéig ad haladékot a fővárosnak az üzemi javaslatok előterjesztésére. Ugyanebben a leiratban egyúttal értesíti a törvényhatósági bizottságot, hogy a javaslatokat és a kívánt adatokat valamennyi részvény- társaságról, vállalatról és üzemről be kell szolgáltatni, illetve fel kell terjeszteni a Közérdekeltségek Felügyelő Hatóságához. Ezzel a leirattal kapcsoatblan a Fővárosi Hírlap munkatársa a legilletékesebb helyen a következő felvilágosítást kapta: — A közigazgatási bizottsághoz intézett legutóbbi jelentésében a polgármester már szóvá- tette a Közérdekeltségek Felügyeleti Hatóságáról hozzánk intézett kormányrendeleteket és e bejelentés kapcsán a nyilvánosság is behatóan foglalkozott a részvénytársaságok, közüzemek stb. feletti ellenőrzés gyakorlására létesített szervvel, amelyet az április 26-án, 4600/1933. M. E. szám alatt kiadott kormányrendelet hívott életre. — Hogy a felügyeleti hatóság megalakitása, hatásköre az önkormányzati jogok gyakorlásában milyen eltolódást jelent, csak akkor tudjuk pontosan megállapítani, ha figyelembe vesszük, hogy e hatóság megszervezését megelőzően az addig keletkezett jogszabályok a kormányhatóság számára az önkormányzattal szemben a felügyeletnek, az ellenőrzésnek és ezzel kapcsolódóan a rendelkezéseknek a jogát milyen terjedelemben biztosították. A fővárosi törvény 92. szakasza kimondja, hogy a főváros általános önkormányzati köz- igazgatása és háztartása a belügyminiszter főfelügyelete és ellenőrzése alatt áll, az egyes ágazatokban pedig a felügyelet jogát az illetékes miniszterek gyakorolják. Ebből a felügyeleti jogból folyóan az illetékes miniszterek a székesfőváros törvényhatóságától a polgármester útján bármely ügyben felvilágosítást és jelentést kívánhattak és az iratok felterjesztését rendelhették el. A belügyminiszter a székesfőváros közigazgatását a saját közegeivel, szakértőivel bármikor megvizsgáltathatja és a vizsgálat eredményéhez képest felügyeleti jogkörén belül intézkedhet Hasonló volt a belügyminiszter felügyeleti hatásköre az intézmények, a fővárosi háztartás, a közüzemek, közművek, fővárosi részvény- társaságok ellenőrzése tekintetében is. A kormányhatósági felügyeleten kívül igen széleskörű ellenőrzési joga van a főpolgármesternek is. — A kormányellenőrzés közvetlenebbé és állandóbbátétele érdekében szervezték meg a Székesfővárosi Számszéket is, amelynek feladata kiterjed nemcsak a közigazgatás minden ágára, Innern a főváros felügyelete alatt álló alapok, alapítványok, intézetek, közintézmények, közművek stb. jövedelmeinek és vagyonának kezelésére is. Amint látjuk, az ellenőrzés lehetősége eddig is a legszélesebbkörű volt és a fővárosi törvény a felügyelet legteljesebb gyakorlására biztosított jogokat. — Kérdés, hogy a 4600/1933. szám alatt kiadott, most szőnyegen lévő kormányrendelet az eddig fennállott jogi helyzettel szemben milyen terjedelemben jelent változást. Szerintünk A latrok barlangja A latrok barlangja? Budapesten? Az illusztris publicista vaiószinűleg vagy a Marko- utcára, vagy a Maglódi-úti gyüjtőfogházra gondolhatott, amikor ezt a szörnyű kifejezést leirta. Nem, még ez sem lehetséges, mert még a Maglódi-úti gyüjtőfogházban is lehetnek megtévedt bűnbeesettek, a Markó-utcában pedig bizonyára igen sokan reménykednek a fölmentő ítéletben ... Amuló szemmel olvastuk, hogy egy olyan kitűnő, mérsékelt gondolkozású, higgadtvérű politikus, szerkesztő és publicista, mint Lázár Miklós, a budapesti városházát nevezte el a latrok barlangjának és a legbrilliánsabb magyar újságok egyikében feltűnést keltő tipográfiával keserűen vágta oda a budapesti közönség elé. Ha történetesen nem éppen Lázár Miklósról, a legkitűnőbb magyar szerkesztők egyikéről lenne szó, akkor nem mernénk elmondani azt a régi újságírói megállapítást, amely szerint a rossz lapszerkesztő, amikor már minden ötlete kiszikkadt, megtámadja, vagy megtámadtatja a budapesti városházát, a magyar sajtó örökös Príigelknabeját. Ez a budapesti városháza a legtürelmesebb, a leg- jámborabb minden kritikával szemben, ami — engedje meg nekünk Lázár Miklós, — alighanem tiszta lelkiismeretre vall, mert a tolvaj, a bűnöző ideges szokott lenni, amikor bűneit \ emlegetik. Ám Lázár Miklós nem szokott kölcsönkért és uraságoktól levetett témákon rágódni, amit mi a „latrok barlangja“ esetében súlyosbító körülménynek veszünk. Ez nem kényszertéma volt a számára, ezt ő meg akarta írni, sajnos azonban az az érzésünk, hogy néhai való jó Hazafi Verái János mintájára — mérgében. A harag pedig nem jó tanácsadó. Különösen nem volt az a jelen esetben. Amilyen komoly, óvatos, megfontolt, sőt mérsékelt szokott lenni Lázár Miklós, még akkor is, amikor igaza van, annyira látszik mostani cikkeinek egész öntudatlanul duhaj hangján, hogy nem- ment át azokon a retortákon, amelyeken Lázár Miklós mondanivalóit meg szokta szűrni. Az első cikkben hemzsegnek a „levéltetük“, a „szamártövisek“, a „bojtorjánok“, a „vájkálás az adópénztárban“, a „rendőrkézre túlérett gazdálkodás“ és a „silány kupaktanács“-féle kifejezések. A második cikkről szinte lehetetlen még azt is elhinni, hogy megjelent. Mert ahogy ez a cikk Sipőcz polgármesterről beszél, úgy nem illik még a polgármester hajdújáról sem írni. Amit a pártokról mond Lázár Miklós, az miszerintünk politika, azt intézze el majd ő a pártokkal, vagy a pártok ővele. Azok is, akiket a korrupció apjának és azok is, akiket a korrupció kölykeinek állít be. De itt egész másról van szó. Itt Budapest legpuritánabb polgárait, Sipőcz Jenő polgármestert és Borvendég Ferenc alpolgármestert sértegeti olyan szokatlan módon, hogy az már Budapest székesfőváros tekintélyén ejt csorbát. Erről a két férfiúról nekünk fölösleges beszélni, a törvényhatósági bizottság minden tagja, de Budapest minden polgára is büszke rájuk és büszke a tisztaságukra. Sőt büszke arra is, amit Budapest székesfővárosáért ^ cselekedtek. A Vásárpénztár körül való állítólagos mulasztásokkal vádolja meg Lázár Miklós a Eét főtisztviselőt, éppen azt a kettőt, akiknek személyes érdeme lesz az, ha majd az igen közel jövőben a vásárpénztári dzsungelben történtekre fény derül. Budapest polgármesterének és alpolgármesterének statáriális jogai nincsenek. Nem köttethetik föl tehát az útszélére azonnal mindazokat, akiknek a Vásárpénztár körül valaha szerepük volt, vagy szerepük van. Vizsgálatot kell lefolytatni, amely vizsgálatot az a törvényhatósági tanács vezeti, amelyet Lázár Miklós a tekintélyek növelése érdekében „silány kupaktanácsnak“ volt szíves elnevezni. Budapest polgársága elvárja — és ennek már a hétfői tanácsülés is élesen hangot adott —, hogy a közeljövőben, amikor a vizsgálat eredménye publikus lesz és azzal Lázár Miklós is bizonyára megelégszik, a megvádolt két főtisztviselő valamilyen úton tökéletes elégtételt kapjon. Ennek meg kell történnie. De hajlandó-e viselni Lázár Miklós és az ő farkasüvöltését kínosan utánzó „ellenzéki“ napilap annak az ódiumát, hogy akkor gyújtották meg a méltatlan vádaskodás kénes gyújtóját, amikor ezzel Budapest autonómiájának puskaporos tornyait segítenek felrobbantani?
