Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-08-23 / 34. szám

Kilátástalan a főváros védekezése a vidéki betegek inváziúja ellen 700,000 pengő ápolási díjat tábláztatott be a főváros vidéki ingatlanokra a felügyeleti hatóság ellenőrzési joga nem szélesebb, mint az új fővárosi tör­vényben meghatározott ellenőrzési jo­gok. Tulajdonképpen csak az történt, hogy a k°r- mányhatóságot már eddig is megillető ellen­őrzési jog közvetlen és intenzív gyakorlasara a kormány és az autonómia közé egy új szer­vezet, új hatóság ékelődik be, ez _ az ellenőrzés azonban nem feltétlen állandó jellegű. A fel­ügyeleti bizottség munkája legnagyobbrészt az önkormányzat javaslatainak felülvizsgálásában áll, de közvetlen intézkedési joga nincs, sőt még abban az esetben sincs, ha az ön- kormányzat a kormányhatóságnak a javaslatokkal kapcsolatos intézkedéseit nem hajtaná végre. A felügyeleti hatóság csupán a kormány ható­ság akaratának és elhatározásának végrehajtó SZ6TV6 1&SZ» — Egy vonatkozásban nem eléggé tisztázott a kormányrendelet. A 23. paragrafus értelmé­ben ugyanis a főváros egyes üzemeihez gond­nokot is ki lehet rendelni, ha a belügyminisz­ter szükségesnek látja, az üzemi kiadások csökkentésére és a működés gazdaságosabba tételére. Nem mondja meg azonban a kormány- rendelet, hogy a gondnok kirendelése kinek a hatáskörébe tartozik? Vájjon a belügyminiszter, vagy maga a felügye­leti hatóság jogköre a gondnok ki­küldése? — A felügyelő hatóság jogkörének érvé­nyesülése nagymértékben attól függ, hogyan értelmezzük a kormányrendelet 23. paragrafu­sának első bekezdését, amely a „társaság, vál­lalat, üzem, vagy intézet“ megjelölést hasz­nálja. Ebben a vonatkozásban egységes értel­mezés igen nehezen alakítható ki, mert az egyes fogalmak a közhasználatban előforduló értelmezésükben, tartalmukban tekinthetők eléggé tisztázottnak. Mindenekelőtt tehát azt kell pontosan megállapítani, hogy a kormányrendelet milyen intézménye­ket sorol az említett fogalmak alá, mi­lyen intézményekre gondolt és milyen értelmezést tartott szem előtt. A kormányrendelet címében részvénytársaság­ról, szövetkezetekről, korlátolt felelősségű tár­saságokról, közüzemekről szól és az önkor­mányzatokra vonatkozó paragrafusok közös címe: „Önkormányzatok és közalapítványok érdekeltsége körébe tartozó társaságok és a közüzemek.“ Ezt a megjelölést véve alapul, arra a következtetésre kell jutni, hogy a vállalat, üzem, intézet csak abban az esetben tartozik a felügyeleti hatóság alá, ha működésében kimeríti a köz­üzem fogalmát. — A téves magyarázatok elkerülése és ezzel kapcsolatban a felügyelő hatóság intézkedési körének pontosabb megállapítása érdekében a kormánnyal tárgyalás indult meg és biztosan remélhető, hogy ezek az önkor­mányzat szempontjából megnyugtató eredményre fognak vezetni. A főváros külön felterjesztésben megkérdezte a felügyeleti hatóságot, hogyan értelmezi a kormányrendeletet, s melyek azok az üzemek, intézmények stb., amelyekre jogkörét kiter­jesztettnek véli. A felügyeleti hatóság válaszá­ban közölte, hogy álláspontja szerint hatásköre nemcsak ^ az önálló vagyonkezelési intézmé­nyekre, részvénytársaságokra, a szorosan vett közüzemekre terjed ki, hanem hatáskörébe tar­tozónak tekinti a kórházakat, diszpanzereket, szeretetházakat, menhelyeket, múzeumokat, színházakat,_ napköziotthonokat, könyvtárakat, az inségakciót stb., általában mindazokat az intézményeket, amelyekben önálló jellegű gaz­dálkodás folyik. Minthogy ez a magyarázat a felügyelő hatóság működésének nemcsak a közüzemi gaz­dálkodásba, hanem a szoros értelemben vett közigazgatásba is, az elsőrendű községi feladatok szolgálatában álló in­tézmények működésébe is befolyást biz­tosítana, az önkormányzat szempontjá­ból joggal aggályok merülhetnek fel. Éppen ezért szükségesnek látszik, hogy a ha­táskör kérdésében a kormányhatóság részéről minél előbb irányadó állásfoglalás történjék. CSALÁDI HÁZAK TERVEZÉSE, fmandrozása okleveles épüészmér­nök és kőművesmester tagjainlt által a legtö­kéletesebb sikerrel jár. UAfiYAB ÉPÍTŐ IPAROSOK SZÖVETKEZETE Budapest, IV* Párisi­utca 1. Telefon: 88-3-97 Sipőcz Jenő polgármester legújabb havi jelen­tésében érdekesen világított rá a kórház-kérdésre. A fővárosi közkórházak betegeinek harmadrésze nem budapesti és a vidéki betegek annyira elárasztják a főváros kórházait, hogy azokban, zsúfoltságuk miatt, budapesti beteget sok esetben csak késedelmesen tud­nak elhelyezni. A vidéki betegek 66 százaléka pest- vármegyei és ezek 2,880.000 pengőjébe kerülnek a főváirosnak, Hiába próbálják áthárítani a kórházi ápolási költséget a vármegyére, Pestvármegye fi­zetni nem tud, viszont a közkórházakban ápolt vidéki betegek nagy része olyan vagyoni helyzetben van, hogy sem rajtuk, sem hozzátartozójukon az ápolási költséget behajtani nem tudják. A polgármester be­jelentette, hogy védekezni fognak a vidéki betegek beözönlése ellen, kérdés azonban, hogy ezt eredményesen végre tud­ják-e hajtani. A kilátásba helyezett intézkedések dolgában kér­dést intéztünk Salamon Géza dr., a közegészségügyi osztály vezetőjéhez, aki a Fővá­rosi Hirlap munkatársának a következőket mondotta: — Annak hangsúlyozásával kezdem, hogy a fővá­ros a közkórházakból nem kívánja a vidéki betege­ket távol tartani, de nem is lehet kizárni senkit, mert a törvén}7 szerint minden közkórház köteles a jelentkező és ápolásra szorúló beteget felvenni, amíg hely van. A mi kórházi problémánknak két része van, Az első az, hogy lehetetlen állapot lenne, ha a vidéki betegek kiszorítanák a kórházak ágyairól a főváro­siakat, amelynek polgárai az intézményt fenn­tartják súlyos áldozataikkal. Arra törekszünk tehát, hogy csak valóban kórházi gyógykezelésre szorúló betegek találjanak ott elhe­lyezkedést. Nem aszisztálhatunk némely vidéki ható­ság olyan felfogásának, hogy a munkaképtelen, beteg elaggottakat közkór» házba vétetik fel szociális okokból, mert más­kép nem tudnak róluk gondoskodni. A főváros kórházai nem szociális intézmények, nem ápoldák, aggintézetek, ahol vidéki munkaképtelene­ket a mi költségünkre lehet eltartani. — A probléma másik része az, hogy azok, akik tudják, fizessék is meg az ápolási díjat. Amíg az or­szágos betegápolási alap fennállott, nem volt külö­nösebb baj, mert a vidéki szegény betegek ápolási díját az alapnak egyszerűen felszámítottuk. Most azonban már nincs meg erre a mód, másképen kelj intézkednünk. A vidékiek beözönlésének egyik fő oka az volt, hogy valahogyan elterjedt a hír, hogy a fővárosi kórházak ingyenesek, ott fizetni nem kell. Most a polgármester intézkedésére a kórházi ápolási díjak behajtása új rendszer szerint, sokkal szigo­rúbban történik. Azoknak, akiknek olyan közeli hozzátartozója van, aki az ápolási díjra kötelezhető és nem fizeti meg, díjjal maradt adós, hanem a fővárosnak kellett meg­fizetni a 25—30 pengős szállítási költséget. Figyel­meztettük erre a körülményre az Országos Mentő Egyesület vidéki állomásait, hogy azokat a szállításokat nem fizetjük meg, ahol kiderül, hogy nem okvetlenül indokolt a fel. szállítás. — Ezek az intézkedések, reméljük, hogy legalább részben elérik a kivánt célt. Máris mutatkozik némi eredmény, mert a vidéki betegek száma 40%-ról 32%-ra esett vissza. A vármegyék hozzájárulása, sajnos, még min­dig nyílt kérdés, holott a kormány annak idején meg­ígérte neknük ezt az elintézést. Azóta a főváros ve­zetősége több alkalommal sürgette meg az ügyet, ed­dig azonban eredmény nélkül. A Fővárosi Hirlap munkatársa felkereste Demtsa Pál dr. Pest vármegye tisztifőorvosát, aki erről a kérdésről a következőket mondotta: — A főváros polgármesterének a kórházi problé­máról szóló jelentése a tényleges adatokat tartal­mazza. Valóban a vidéki betegek 66 százaléka pest- vármegyei beteg, ezen azonban mi változtatni nem tudunk. A törvényhatóságnak néhány decentralizált kórháza van csupán, hiányzik azonban egy centrális, nagy vár. megyei kórház. Addig, amíg ez meg nem épül, az orvosok továbbra is kénytelenek leginkább a főváros közkórházaiba küldeni a pestvármegyei betegeket. Sürgős műtétek szükségekor nem lehet töprengeni, más megoldás nincs, mint beszállítani a vidéki beteget a főváros kórházába. Mi nem tehetünk arról, hogy a vármegyének nincs sebészeti kórháza. Ami az ügy pénzügyi részét illeti, ebben illetékes nem vagyok. Az egészségtelen újpesti ivóvíz Pest vármegye tiszti főorvosának nyilatkozatából kiderül, hogy a kórházi helyzet sürgős megváltozására sok remény nincs. A vármegyei tisztifőorvossal folytatott beszélgetésünk során megemlítettünk egy másik vármegyei problé­mát, amely legutóbb Pest vármegye közigazgatási ülésén került szóba. Az újpestiek évek óta panasz­kodnak amiatt, hogy az úgynevezett trianoni gát megépítése óta az újpesti ívóvíz eliszaposodott, rossz ízűvé és szagává vált. Demtsa Pál dr. vármegyei tisztifőorvos legutóbb azt javasolta, hogy az újpesti gyárakat, melyek szennyvizüket a Dunába folyatják, derítő medencék építésére kötelezzék. Ezt a javasla­tát elfogadták, nagy kérdés azonban, sőt kétséges, hogy ennek következtében tiszta lesz-e az újpesti ívóvíz. annak az ingatlanára a főváros az ápolási díjkövetelést teleklcönyvileg bekehelezteti. Az utóbbi hónapokban 6—700.000 pengőt tábláztattunk be ilyen címen vidéki ingatlanokra. Ha a köztudaba átmegy, hogy fizetni kell, egészen bizonyos, hogy elmarad az a százalék, amely beteg ugyan, de nincs feltétlenül rászorulva kórházi ápolásra, hanem ott­hon is gyógykezelhető. Újra hangsúlyozzuk, hogy a fővárost nem vezeti e téren semmiféle barátságtalan, vagy antiszociális érzés, hanem védekezni kénytelen a rettenetesen felhalmo­zódó kórházi terhek ellen, amelyek a köz­kórházak fenntartását is veszélyeztetik. — Január 1-től kezdve az ápolási díj behajtását teljesen decentralizáljuk. Minden kórház gondnok­sága mellett létesül egy behajtási osztály. Ez sokkal mozgékonyabb és gyorsabb lesz, ir\jnt a mostani köz­ponti szerv, amely mellett évekig eltartott egy-egy ügy lebonyolítása, közben a beteg sokszor meg is halt és a hozzá­tartozókat sem lehetett előkeríteni. Az új kórházi törvény és a kormányrendelet sze­rint a fővárosnak előlegezni kell a vidékről felszállí­tott beteg szállítási költségét is. E téren Is rendet kell teremteni. Voltak esetek, amikor a betegről már egy-két nap alatt kiderült, hogy nem szorul kórházra és elbocsájtották, ugyanakkor nem csak az ápolási — Egyedül helyes megoldásnak — mondotta mun­katársunknak Demtsa tisztifőorvos — azt tartanám, ha az újpesti vízmű víztisztító berendezést létesítene. A Kurz-iéle tisztító rendszer alkalmazása révén el­érhető lenne, hogy az újpestiek ivóvize kifogásta­lanná válnék. Ez természetesen csak pénzkérdés. Mintegy 800.000 pengőbe kerülne a víztisztító beren­dezés elkészítése. Újpest városa ilyen terhet magára nem vállalhat, a vízműveknek ez ugyancsak nincs módjában. Abban az esetben, ha néhány fillérrel fel­emelnék az újpesti víz árát. fedezete volna az új be­ruházásnak. Olyan probléma ez, amelynek alapos megtárgyalására rövidesen sor kell, hogy kerüljön. MFTR ÜDÜLŐHAJÓ­KÖRJÁRAT Visegrád-Nagymarosig és vissza a Szentendrei sziget körül, felfelé a Nagy-, lefelé a Kisdunán. Indulás VI. 1-tól na­ponta Budapest-Eötvös-térről 7'30 órakor Visszaérkezés 13-45 órakor. Menettérti jegy I. o.: 2.10 P, II. o. 1.30 P KORÁNYI ES FRÖHLICH vasszerkezet, fémportál, napellenző és redőnygyár BUDAPEST, VIII., KISFALUDY-UTCA 5. GYÁRTMÁNYAINK ANYAGBAN ÉS MINŐSÉGBEN UTOEÉRHETETLENEK

Next

/
Oldalképek
Tartalom