Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-06-28 / 26. szám
Huszonkettedik évfolyam. Budapest, 1933. június 28 26. szám 2K33SSESSS EíöfixeSés: ár: EGÉSZ ÉTOE ...................24 PENGŐ FÉ LÉVI..................................12 PENGŐ EGYES ÁR®: 5© FÖLLÉP Aruslíják as összes iBgJSz-paviEIonok&sn gBBBMi FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL MEGJELENEK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUD&PESY, VB. ANDRÁSSY-ÚT m Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40=424 Péíer és Döntő tanácskozások folynak a nemzeti Egység Pártjának fővárosi szervezkedéséről A Községi Polgári Párt álláspontja a „működésben Eevő szervezetekről“—A HOVE vigadói gyűlésén nagyfontosságú nyilatkozatokat várnak dombos dyula miniszterelnöktől Péter és Pál, a nyári bőség szentjei czidén különösen álilásthozóan köszöntének ránk. Gazdag aratásra készül a megnyomorított magyar föld, az Isten áldása bőségesen hullott reánk. Most azután következnek a sokkal nagyobb gondok, mert az Úristen irgalmába vetett bizalom eddig csak reménységgel töltött el bennünket. Ami aztán most következik, az nagy, szinte leküzdhetetlen emberi munka. A tevékenység ebben az irányban már meg is kezdődött, a kormány és minden illetékes faktor megtették eddig is kötelességüket, hogy amit Isten adott, azt értékesíteni is tudjuk. Erre pedig minden reménységünk meg van és gondos előkészítéssel majd valahogyan csak túladhatunk azokon az értékeken, amelyekkel a Jóisten megáldott Nem állhatunk meg azonban annál az egy pontnál, hogy a Gondviselés gazdag terméssel áldott meg bennünket. Nem elég egyedül az Isten áldását elfogadni, hanem gondoskodnunk kell arról is, hogy az emberi munka más területein is érvényesülni tudjunk. Az ipart és kereskedelmet som szabad háttérbe szorítani és ha az ország földje megtenni a magáét, akkor a városok, légióként a főváros iparosságának és kereskedővilágának is munkához, keresethez, jobb gazdasági viszonyokhoz kell jutniok. Ennek azután megint ezer útja van, amelyen valamennyien egyszerre kell megindulni, hogy a mai keserves viszonyok között valahogy talpra tudjanak állni az elesett termelési ágak is. Gazdag termés mellett, a mezőgazdasági termékek gondos és sikeres értékesítése után fel kell virágoznia Budapest iparának és kereskedelmének is. Mindazoknak, akiknek kötelességük ezt az ipart és kereskedelmet gondoz- niok, védelmezniök, táplálniok, már most sürgősen csatasorba kell állniok. Kagadjanak meg minden alkalmat arra, hogy az ipar és kereskedelem számára minél több munkát lehessen biztosítani, a közmunkák számára tervekkel és fedezettel kell rendelkezni, a magángazdaságot pedig vállalkozási kedvre kell gerjeszteni. Mindennek meg vannak a maguk szokott útjai és módjai. A közélet harcosai, de az arra illetékes sajtó is ott lesz minden pillanatban, amikor hangosan kell követelni, hogy gondoskodjanak az iparnak és kereskedelemnek munkával való ellátásáról. Addig is azonban, amíg erre sor kerülhet, minden erőnkkel meg kell építenünk a magyar ipar ama védő falait, amelyekkel sokkal, de sokkal erősebb iparú országok is bőven ellátják ma magukat. Épüljenek föl a védőfalak, amelyek kirekesztik ebből az országból mindazt az idegen ipari terméket, amelyet idehaza is elő tudunk állítani. Ez nem a nemzetközi szolidaritás megtagadása, ez ma nemzeti kötelessége minden országnak, különösen az olyan szegény országnak, mint mi vagyunk. A példák özönével tudnánk elárasztani az illetékeseket, akikre az a feladat vár, hogy ezt a védőfalat megépítsék. Iiogy csak egy-két kezünk ügyébe eső apróságot említsünk, rámutatunk a Fővárosi Hírlap mai számára, amely bőven illusztrálja az autótaxi vállalat „öncélú“ működését. Ebben a számban mutatunk rá arra, hogy az aut ót axi-v általat harmincöt Steyr-kocsit és számos Graeff & Stift-féle osztrák gyártmányú autókart állított forgalomba. A magyar ipar legjáratlanabb ismerői is meg tudják állapítani, hogy mindezt a magyar ipar nagyszerűen elő tudta volna állítani. Az iparvédelemnek itt azután az ilyen cselekben minden eszközzel érvényesülnie kell. Vagy itt van a Fővárosi Hírlap másik harca az áruházak kis egzisztenciákat romboló munkája ellen. Vájjon ezek az áruházak száz százalékig védik és táplálják a magyar ipart? Hiszen csak most olvastuk, hogy egyes ilyen áruházakban margarinos süteményeket árulnak. Árulják Magyarország fővárosában, amikor a gazdák állandóan fölös vajtermelésről siránkoznak. Talán bizony a magyar margaringyárr- tás érdekei követelik a magyar vaj mellőzését? Hát érdekünk nekünk, hogy margaringyárak működjenek, amelyek a nyersanyagot külföldről hozzák és amelyek alig néhány munkáskezet foglalkoztatnak? A magyar iparvédelmet ilyen módszerekkel nem lehet megvalósítani. Hanem csak úgy, hogy tűzzel- vassal védelmére kelünk a magyar föld minden termékének és a magyar kéz minden munkájának. A gondviselés megtette a maga kötelességét, most jöjjön el a magyar iparvédelem Péter és Pálja is. A várospolitikai életben feszült várakozással tekintenek a Nemzeti Egység Pártjának budapesti zászlóbontása elé, amely az előjelek szerint rövidesen megtörténik. A Nemzeti Egység Pártja az ország összes városaiban és több mint háromezer községben megalakította helyi szervezetét, amelyek máris mindenütt megkezdették munkájukat, a párt propaganda és szervezési főcsoportja legutóbb tartott ülésén Sztranyavszky Sándor pártelnök bejelentette, hogy megindul a székesfővárosban is a szervezetek kiépítése és felállítása, amelyekbe természetszerűleg be fogják vonni az itt lévő szervezeteket is, ha azok csatlakozni kívánnak és a nemzeti munkatérvbev- lefektetett célkitűzések szolgálatára rendelkezésre bocsájtják erőiket. A főcsoport üléséről kiadott hivatalos kommüniké bizonyos tekintetben meglepetést keltett. A közlemény egyik passzusa ugyanis a következőket tartalmazza: „Egyes téves híresztelésekkel és beállításokkal szemében megállapította a bizottság, hogy a Nemzeti Egység Pártjának ezidöszerint még nincs a székesfőváros területén működésben lévő szervezete.“ Az Egységes Községi Polgári Pártban a homályos fogalmazásból kétirányú következtetést vontak le: — A szóbanforgó közleményt — mondották — úgy is lehet magyarázni, hogy a Nemzeti Egység Pártjának azért nincsenek Budapest területén működésben tévő szervezetei, mert az Egységes Községi Polgári Párt eddig még nyilvánvalóan nem deklarálta saját magát az országos párt budapesti szervezetének. Hinnék oka abban keresendő, hogy az országos párt budapesti zászlóbontása még nem zajlott le, tehát nem volt alkalom arra, hogy a kormánypárt és a miniszterelnök felszólítsa a Községi Polgári Partot a nemzeti egységnek a fővárosban való megteremtésére. Ha a hivatalos közlemény szerkesztői ezt így képzelik, ebben igazuk van és csak idő kérdése, hogy a Községi Polgári Párt a nevében is kifejezésre juttassa az országos várihoz való tartozását. — Lehet azonban a közleménynek más értelmet is adni. Ha a közlemény arra céloz, — amit nincs okunk feltételezni, — hogy az Egységes Községi Polgári Párt egyáltalában nem tekinthető az országos várt működésben lévő helyi szervezetének, úgy ez szöges ellentétben áll Gömbös Gyula miniszterelnöknek azzal a nyilakoza- tával, amely szerint a Nemzeti Egység Pártja Budapesten a Kozma Jenő vezetése alatt álló községi párttal kívánja a budapesti szervezkedést megindítani és lefolytatni. Informátorunk elmondotta még azt is, hogy a szóban forgó ülésen Petracsek Lajos és Payr Hugó országgyűlési képviselők távollétében vették tudomásul ezt a bejelentést, holott nem kétséges, hogy a két kévviselő világos magyarázatot kért volna a határozat féiremagyarázhatatlan értelmezéséről. — Ha az utóbb említett magyarázat állja meg a helyét, úgy arra nem mondhatunk mást, — fejezte be informátorunk, — mint hogy az nem fedi Gömbös Gyula miniszter- elnök állásvontját. A fővárosi pártpolitikai szervezkedés egyébként igen érdekesen alakul. Ma, szerdán este, a fővárosi Vigadó nagytermében ülést tart a MOVE hadviselt közszolgálati alkalmazottainak bajtársi szövetsége, amely alakulatnak természetszerűleg kizárólag budapesti tisztviselők a tagjai. Az ülésen bizonyára politikai megnyilatkozások is elhangzanak és ezeknek sorában Gömbös Gyula miniszterelnök, Sztra- nyavssky Sándor pártelnök, Marion Béla országos főtitkár és Tabódy Tibor ország- gyűlési képviselő is felszólalnak, akik kétségtelenül utalnak a budapesti szervezkedés fontosságára és kifejtik álláspontjukat a köz- ségpolitikában követendő irányelvekről. Az ülésen való részvételre már eddig is többszázan jelentkeztek és bizonyos, hogy a függő községpoiitikai szervezkedési kérdések sok tekintetben tisztázásra kerülnek. Ezen a héten egyébként is eldőlnek mindazok a kérdések, amelyek annyi szóbeszédre adnak alkalmat várospolitikai körökben. Gömbös Gyula miniszterelnök és a Nemzeti Egység Pártjának vezérkara döntő értekezletet tart, amelyen az országos szervezkedés eredményeinek feltárása után megállapítják a budapesti zászlóbontás időpontját is. Amíg az egységes pártban a belső taktikai kérdések megvitatása folyik, addig az ellenzéki oldalon álló „megfigyelők“ minden alkuimat felhasználnak arra, hogy nyilvános ülésen elhangzott beszédeket elferdítve és meghamisítva adjanak vissza. Az elmúlt héten egy budai társasvacsorán Kozma Jenő beszédet mondott, amely után tendenciózusan olyan kijelentéseket amputáltak neki, amelyek ellenzékiségről és pártülésekről tesznek célzásokat. Ezzel az átlátszó hangulatkeltéssel szemben ismételten leszögezzük Kozma Jenő álláspontját: a nemzeti egység gondolata teljesen kizárja a torzsalkodást és ha sor kerül a budapesti zászlóbontásra, az nem képzelhető el másként, minthogy a már meglévő szervezeteken át építsék fel a további szervezkedést. Sonkisem gondol arra, hogy azt a tíz éves munkát, amelyet az Egységes Községi Polgári Párt kifejtett a fővárosban és a városházán, kikapcsolja a szervezkedés tényezői közül, mert ezzel megsemmisülne az a fundamentum, amely nélkül a nemzeti egység gondolatának megvalósítása a fővárosban el sem képzelhető. Hiába végzik tehát munkájukat a konkolyhintők, mert a polgári egység pártja nem kerülhet szembe ütközésbe a nemzeti egység gondolatával, amelynek tíz év óta reprezentánsa Budapesteni A helyes városházi politikának csak egy útmutatója lehet: a polgári egység szervezetein és komoly munkásságán keresztül megszervezni és egy táborba tömöríteni egész Budapestet»
