Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1933-05-17 / 20. szám
Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. május 17 20. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÁN ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Megerősödve kerül ki a szervezkedési afférból az Egységes Községi Polgdri Pórt Teljes megegg#ezés a kormánypártok között. — Az ünnepélyes zászlóbontás nagy politikai eseménynek Ígérkezik Kerekasztal-konferencia Mégis bebizonyosodott, hogy amióta világ a világ, mindig csak a legjobb taktika: szembenézni a dolgokkal. Forradalmak tüze izzott akárhányszor már a világtörténelem során a levegőben, amikor egy-egy bölcs államférfi hirtelen huszárvágással a békétlen- kedő elemeket becsábította az ország parlamentjébe, helyet adott nekik és módot nyújtott, hogy panaszaikat szemtől-szembe mondják el, de viszont hallgassák meg az ellenérveket is. Hány, de hány forradalomnak, nagy létmegmozdulásnak húzták ki ilyen módon a méregfogát. Mert a panaszok nyomban megszűnnek, amikor az agitációs anyag az igazság napfénye alá kerül, amikor a követelések sötét tömegébe belevilágít a realitások reflektorfénye. Magyarán szólva: ilyenkor derül ki az igazság. Kicsiben, szerény méretek között alkalmazhatnánk ezt a történelmi példát arra a hosszú harcra is, amely Budapest székesfőváros és a környékbeli községek között áldatlanul és eredménytelenül folyt, meg sem tudjuk mondani, mióta. Hiszen ez a küzdelem nem öltött történelmi méreteket, az agitációnak sem volt egy pillanatig sem forradalmi tüze, de bizony Budapest székesfőváros közönsége egyszer s máskor nem túlságosan szívesen vette azt, hogy a szomszéd községek túlságosan igazságtalanul követelődztek vele szentben. Mert hiszen lehettek ezeknek a községeknek kívánságaik, de a hang, ahogyan ezeket a ikivánságokat állandóan feltálalták, nem felelt meg annak a bánásmódnak, amelyet éppen a főváros közönsége velük szemben tanúsított. Valójában nem a békés környékbeli lakosságról van itt szó, amelynek lehettek vágyai, de azokat csöndesen hangoztatta, ellenben bizony nem egyszer egy-egy ambiciózus községi jegyző, vagy egy-egy felelőtlen agitátor méltatlan modort engedett meg magának. Ezek az urak csodálatos feledékenység- gel ^ rendelkeztek és a hálátlanság olyan mértékét mutatták ki Budapesttel szemben, amilyet ez a város igazán sohasem érdemelt meg. Békés, barátságos pillanatok következtek most be, mi sem akarjuk ezeknek a csöndjét zavarni, de meg kell egy kicsit okolnunk azt, hogy mondjuk egy évtizeden át miért nézett el hidegen Budapest székesfőváros közönsége a környék pahaszai fölött. Először azért, mert ezek a panaszok torzítottan nagyok voltak a tárgyi igazsággal szemben, másodszor pedig azért, mert fájdalom, a környék rosszul választotta meg a prókátorait, akik csak az öklüket tudták Budapest felé rázni, de sohasem ismerték el azokat a mérhetetlen érdemeket, amelyeket Budapest a környék kultúrája, ^közlekedése és közegészségügye érdekében mindenkor kifejtett. Most az az érzésünk, hogy Budapest székesfőváros ^ főpolgármestere és polgármestere felhasználták a történelmi receptet és kerek- asztal-konfereneiára idézték a környék mél- tatlankadó képviselőit és szembenéztek ezekkel a követelésekkel, azaz, hogy helyesebben ezekkel a követelésekkel szembeállították a tárgyi igazságot. Kedden megtartották Budapest és a környék nagy konferenciáját, amelynek hangulata meleg és barátságos volt és amelyen most már csak igazságokat lehetett egymással szembeállítani, nem pedig kiszínezett panaszokat és felelőtlen követelődzéseket. Itt nem lehetett elfelejteni azt, hogy Budapest mit tett a környékért, itt nem lehetett felelőtlen számokkal dobálódzni és a jogosulatlan követelődzések karikás ostorát pattogtatni. Ennek a konferenciának, reméljük, a környék is hasznát fogja látni. Budapest azonban azzal a megnyugtató tudattal távozhatott el a tanácskozás „kerékasztaláétól, hogy az igazság fénycsóvájával rávilágított az összes „vádak“-ra, gavallér és úr volt és azt az előkelő gesztust gyakorolta, amelyről ez a világváros soha, feemmi körülmények között megfeledkezni nem szokott. Az elmúlt napok izgalmas várakozását, a megnyugvással azonos csend váltotta fel a várospolitika frontján. Az országos kormánypárt szervezkedéséről szóló hírek nyugtalanító hatása immár elült és most már mindenki érzi, hogy a községi politika összetételében lényeges változásról nincsen szó. A Fővárosi Hírlap multheti számában jelezte, hogy az illetékes politikai körök megtalálták azt a plattfor- mot, amelyen a kormánypárt szervezkedési célkitűzései megvalósíthatók és nincs szükség arra, hogy teljesen új szervezkedés bontsa meg Budapest polgárságát. A kibontakozás alapja Az elmúlt napokban fontos tanácskozások voltak a Nemzeti Egység Pártjának Eszter- házy-utcai helyiségében. A megbeszéléseken résztvettek Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke, Kozma Jenő, Payr Hugó, Usetty Béla, Marton Béla, Tabódy Tibor országgyűlési képviselők, a parlament folyosóin pedig tovább szövögették a megértés fonalát. Értesülésünk szerint a parlamentben Gömbös Gyula miniszterelnök is tájékoztatta magát az elgondolásokról és a kormánypárt vezetőségével folytatott megbeszélések Scitovszky Béla volt belügyminiszter személyével is kibővültek. Mint minden politikai akció, a kormánypárt fővárosi szervezkedése is a kelleténél nagyobb vihart támasztott. Nincs és nem volt eltérés abban a felfogásban, hogy a Nemzeti Egység Pártjának szélesebbkörű budapesti szervezkedése indokolt és kívánatos és ezt az álláspontot készséggel magáévá tette az Egységes Községi Polgári Párt egész vezetősége. Megegyezés történt a közös célok érdekében, csupán a módszer megválogatása körül merültek fel bizonyos nüanszbeli ellentétek. A budapesti kormánypárt vezére: Gömbös Gyula Még nem határozták meg pontosan a budapesti zászlóbontás napját, de annyi bizonyos, hogy erre az érdekes aktusra rövidesen sor kerül. A nagyarányú megmozduláson résztvesz Gömbös Gyula miniszterelnök is, aki hatásos beszédben fog rámutatni célkitűzéseinek komolyságára és arra a politikára, amelyet immár az egész ország reálisnak, okosnak és eredményesnek minősített. Magától értetődik, hogy a zászlóbontás előkészítése és megszervezése az országos párt és a községi Évek óta hangoztatott panaszok tárgyilagos elbírálására ült össze kedden Budapest és a környék ankétje, hogy ott elfogultságtól mentes légkörben keressék azokat az eszközöket, amelyek egyaránt üdvére válnak a fővárosnak és környező városoknak. A kezdeményezés Huszár Aladár főpolgármester, általában a főváros vezetősége részéről indult ki és csak örvendetes, hogy Pestvármegye hálával fogadta az úgynevezett kerekasztal-konferencia tervét. Annak ellenére, hogy a megyeházán nem egyszer súlyosan bírálták Budapest gesztióit, sőt a hazaflatlanság vádját is nekiszegezték a fővárosnak: párt közös mozgalmából indul ki és előreláthatólag olyan impozáns lesz, hogy a seregszemle kielégíti az összes várakozásokat. A zászlóbontás egyidejűleg ünnepélyesen demonstrálja, hogy a budapesti szervezkedés élén a vezér áll: Gömbös Gyula miniszterelnök, aki természetesen nagyfontosságú munkássága mellett is módot talál arra, hogy a főváros különleges érdekeit a szívén viselje. A demonstratív felvonulás Gömbös Gyula vezéri mivoltát fogja kidomborítani és bizonyos, hogy Budapest lakossága teljes egyértelműséggel és lelkesedéssel sorakozik a miniszterelnök mögé. Jámbor óhajtások... A kormánypárti szervezkedési afférról beszélgetést folytattunk Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Polgári Párt elnökével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Mindannyian Gömbös Gyula miniszter- elnök hívei vagyunk és köztudomású, hogy az Egységes Községi Polgári Párt tántoríthatatla- nul és sziklaszilárdan támogatja a miniszter- elnök kiválóan bevált politikai irányítását. A szervezkedés kérdésében szoros együttműködést fogunk kifejteni a Nemzeti Egység Pártjával és meggyőződésem, hogy az Egységes Községi Polgári Párt döntő súlya fokozódik a községi politikában. Amint hangoztattam: teljes bizalommal és ragaszkodással viseltetünk a kormányelnök személye iránt és örvendetesnek tartom annak az ismételt kinyilatkoztatását, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök részéről is őszinte megértést és bizalmat tapasztaltunk. A szenzációvá felfújt és kimélyíteni szándékolt ellentétek sok tekintetben csak jámbor óhajtások maradtak és az Egységes Községi Polgári Párt változatlanul halad előre a maga kitűzött útján. * Az Egységes Községi Polgári Párt intéző bizottsága hétfőn ülést tartott, amelyen beszámoltak az események mai állapotáról és elhatározták, hogy ä kibontakozás részleteinek megállapítását a Nemzeti Egység Pártjának vezetőségével sürgősen le fogják tárgyalni. a megértés és a jóindulat a fővárosból sugárzott ki és bizonyos, hogy az eredmények igazolni fogják a jószándékú célkitűzéseket. A keddi értekezletre meghívót kaptak az összes budapesti és környéki országgyűlési képviselők, a városok és községek közigazgatási vezetői, valamint az érdekképviseletek. A tanácskozások gerincét az alkotta, hogy a főváros lakosságának tejjel, főzelékkel, gyümölccsel és egyéb fogyasztási cikkekkel való ellátása a környék exisztenciális gazdasági érdekeinek megvédésével legyen biztosítható. HlhlliiM—TTIi 11 Vilii Hl II lllHIl llillllli I liillll HIiiIIiiMMí Mimii Iliit a fslkiii kttszlaMmla, itt napirenden szerepellek a főváros és io# összes mai
