Fővárosi Hírlap, 1933 (22. évfolyam, 1-52. szám)

1933-05-17 / 20. szám

Huszonkettedik évfolyam Budapest, 1933. május 17 20. szám Előfizetési ár: EGÉSZ ÉVRE.................24 PENGŐ FÉLÉVRE..........................12 PENGŐ EGYES SZÁN ÁRA: 50 FILLÉR Árusítják az összes IBUSz-pavillonokban MEGJELENIK MINDEN SZERDÁN Szerkesztőség és kiadóhivatal: BUDAPEST, VI. ANDRÁSSY-ÚT 60 Telefon: 13-7-15 — Postacsekk: 40.424 Megerősödve kerül ki a szervezkedési afférból az Egységes Községi Polgdri Pórt Teljes megegg#ezés a kormánypártok között. — Az ünne­pélyes zászlóbontás nagy politikai eseménynek Ígérkezik Kerekasztal-konferencia Mégis bebizonyosodott, hogy amióta világ a világ, mindig csak a legjobb taktika: szembenézni a dolgokkal. Forradalmak tüze izzott akárhányszor már a világtörténelem során a levegőben, amikor egy-egy bölcs államférfi hirtelen huszárvágással a békétlen- kedő elemeket becsábította az ország parla­mentjébe, helyet adott nekik és módot nyúj­tott, hogy panaszaikat szemtől-szembe mond­ják el, de viszont hallgassák meg az ellen­érveket is. Hány, de hány forradalomnak, nagy létmegmozdulásnak húzták ki ilyen mó­don a méregfogát. Mert a panaszok nyomban megszűnnek, amikor az agitációs anyag az igazság napfénye alá kerül, amikor a követe­lések sötét tömegébe belevilágít a realitások reflektorfénye. Magyarán szólva: ilyenkor de­rül ki az igazság. Kicsiben, szerény méretek között alkal­mazhatnánk ezt a történelmi példát arra a hosszú harcra is, amely Budapest székesfővá­ros és a környékbeli községek között áldatla­nul és eredménytelenül folyt, meg sem tudjuk mondani, mióta. Hiszen ez a küzdelem nem öltött történelmi méreteket, az agitációnak sem volt egy pillanatig sem forradalmi tüze, de bizony Budapest székesfőváros közönsége egyszer s máskor nem túlságosan szívesen vette azt, hogy a szomszéd községek túlságo­san igazságtalanul követelődztek vele szent­ben. Mert hiszen lehettek ezeknek a községek­nek kívánságaik, de a hang, ahogyan ezeket a ikivánságokat állandóan feltálalták, nem fe­lelt meg annak a bánásmódnak, amelyet éppen a főváros közönsége velük szemben tanúsított. Valójában nem a békés környékbeli lakosságról van itt szó, amelynek lehettek vá­gyai, de azokat csöndesen hangoztatta, ellen­ben bizony nem egyszer egy-egy ambiciózus községi jegyző, vagy egy-egy felelőtlen agi­tátor méltatlan modort engedett meg magá­nak. Ezek az urak csodálatos feledékenység- gel ^ rendelkeztek és a hálátlanság olyan mér­tékét mutatták ki Budapesttel szemben, ami­lyet ez a város igazán sohasem érdemelt meg. Békés, barátságos pillanatok következtek most be, mi sem akarjuk ezeknek a csöndjét zavarni, de meg kell egy kicsit okolnunk azt, hogy mondjuk egy évtizeden át miért nézett el hidegen Budapest székesfőváros közönsége a környék pahaszai fölött. Először azért, mert ezek a panaszok torzítottan nagyok vol­tak a tárgyi igazsággal szemben, másodszor pedig azért, mert fájdalom, a környék rosszul választotta meg a prókátorait, akik csak az öklüket tudták Budapest felé rázni, de soha­sem ismerték el azokat a mérhetetlen érdeme­ket, amelyeket Budapest a környék kultúrája, ^közlekedése és közegészségügye érdekében mindenkor kifejtett. Most az az érzésünk, hogy Budapest szé­kesfőváros ^ főpolgármestere és polgármestere felhasználták a történelmi receptet és kerek- asztal-konfereneiára idézték a környék mél- tatlankadó képviselőit és szembenéztek ezek­kel a követelésekkel, azaz, hogy helyesebben ezekkel a követelésekkel szembeállították a tárgyi igazságot. Kedden megtartották Buda­pest és a környék nagy konferenciáját, amely­nek hangulata meleg és barátságos volt és amelyen most már csak igazságokat lehetett egymással szembeállítani, nem pedig kiszíne­zett panaszokat és felelőtlen követelődzéseket. Itt nem lehetett elfelejteni azt, hogy Buda­pest mit tett a környékért, itt nem lehetett fe­lelőtlen számokkal dobálódzni és a jogosulat­lan követelődzések karikás ostorát pattog­tatni. Ennek a konferenciának, reméljük, a környék is hasznát fogja látni. Budapest azonban azzal a megnyugtató tudattal távoz­hatott el a tanácskozás „kerékasztaláétól, hogy az igazság fénycsóvájával rávilágított az összes „vádak“-ra, gavallér és úr volt és azt az előkelő gesztust gyakorolta, amelyről ez a világváros soha, feemmi körülmények között megfeledkezni nem szokott. Az elmúlt napok izgalmas várakozását, a meg­nyugvással azonos csend váltotta fel a várospolitika frontján. Az országos kormánypárt szervezkedéséről szóló hírek nyugtalanító hatása immár elült és most már mindenki érzi, hogy a községi politika össze­tételében lényeges változásról nincsen szó. A Fő­városi Hírlap multheti számában jelezte, hogy az illetékes politikai körök megtalálták azt a plattfor- mot, amelyen a kormánypárt szervezkedési célkitű­zései megvalósíthatók és nincs szükség arra, hogy teljesen új szervezkedés bontsa meg Budapest pol­gárságát. A kibontakozás alapja Az elmúlt napokban fontos tanácskozások voltak a Nemzeti Egység Pártjának Eszter- házy-utcai helyiségében. A megbeszéléseken résztvettek Sztranyavszky Sándor, a Nemzeti Egység Pártjának elnöke, Kozma Jenő, Payr Hugó, Usetty Béla, Marton Béla, Tabódy Tibor országgyűlési képviselők, a parlament folyosóin pedig tovább szövögették a megértés fonalát. Értesülésünk szerint a parlamentben Gömbös Gyula minisz­terelnök is tájékoztatta magát az elgon­dolásokról és a kormánypárt vezetőségé­vel folytatott megbeszélések Scitovszky Béla volt belügyminiszter személyével is kibővültek. Mint minden politikai akció, a kormány­párt fővárosi szervezkedése is a kelleténél na­gyobb vihart támasztott. Nincs és nem volt el­térés abban a felfogásban, hogy a Nemzeti Egység Pártjának szélesebbkörű budapesti szer­vezkedése indokolt és kívánatos és ezt az állás­pontot készséggel magáévá tette az Egységes Községi Polgári Párt egész vezetősége. Meg­egyezés történt a közös célok érdekében, csupán a módszer megválogatása körül merültek fel bizonyos nüanszbeli ellentétek. A budapesti kormánypárt vezére: Gömbös Gyula Még nem határozták meg pontosan a buda­pesti zászlóbontás napját, de annyi bizonyos, hogy erre az érdekes aktusra rövidesen sor ke­rül. A nagyarányú megmozduláson résztvesz Gömbös Gyula miniszterelnök is, aki hatásos beszédben fog rámutatni célkitűzéseinek ko­molyságára és arra a politikára, amelyet im­már az egész ország reálisnak, okosnak és ered­ményesnek minősített. Magától értetődik, hogy a zászlóbontás előkészítése és megszer­vezése az országos párt és a községi Évek óta hangoztatott panaszok tárgyilagos el­bírálására ült össze kedden Budapest és a környék ankétje, hogy ott elfogultságtól mentes légkörben keressék azokat az eszközöket, amelyek egyaránt üdvére válnak a fővárosnak és környező városoknak. A kezdeményezés Huszár Aladár főpolgármester, ál­talában a főváros vezetősége részéről indult ki és csak örvendetes, hogy Pestvármegye hálával fogadta az úgynevezett kerekasztal-konferencia tervét. Annak ellenére, hogy a megyeházán nem egyszer súlyosan bírálták Budapest gesztióit, sőt a hazaflatlanság vád­ját is nekiszegezték a fővárosnak: párt közös mozgalmából indul ki és előreláthatólag olyan impozáns lesz, hogy a seregszemle kielégíti az összes várakozásokat. A zászlóbontás egyidejűleg ünnepélyesen de­monstrálja, hogy a budapesti szervezkedés élén a vezér áll: Gömbös Gyula miniszterelnök, aki természetesen nagyfontosságú munkássága mel­lett is módot talál arra, hogy a főváros külön­leges érdekeit a szívén viselje. A demonstratív felvonulás Gömbös Gyula vezéri mivoltát fogja kidombo­rítani és bizonyos, hogy Budapest lakossága teljes egyértelműséggel és lelkesedéssel sorakozik a miniszterelnök mögé. Jámbor óhajtások... A kormánypárti szervezkedési afférról beszélge­tést folytattunk Kozma Jenő dr. országgyűlési képviselővel, az Egységes Községi Pol­gári Párt elnökével, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — Mindannyian Gömbös Gyula miniszter- elnök hívei vagyunk és köztudomású, hogy az Egységes Községi Polgári Párt tántoríthatatla- nul és sziklaszilárdan támogatja a miniszter- elnök kiválóan bevált politikai irányítását. A szervezkedés kérdésében szoros együttműkö­dést fogunk kifejteni a Nemzeti Egység Párt­jával és meggyőződésem, hogy az Egységes Községi Polgári Párt döntő súlya fokozódik a községi politikában. Amint hangoztattam: teljes bizalommal és ragaszkodással viseltetünk a kormányelnök személye iránt és örvendetesnek tartom annak az ismételt kinyilatkoztatását, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök részéről is őszinte meg­értést és bizalmat tapasztaltunk. A szenzációvá felfújt és kimélyíteni szándékolt ellentétek sok tekintetben csak jámbor óhajtások maradtak és az Egységes Községi Polgári Párt változat­lanul halad előre a maga kitűzött útján. * Az Egységes Községi Polgári Párt intéző bizott­sága hétfőn ülést tartott, amelyen beszámoltak az események mai állapotáról és elhatározták, hogy ä kibontakozás részleteinek megállapítását a Nemzeti Egység Pártjának vezetőségével sürgősen le fogják tárgyalni. a megértés és a jóindulat a fővárosból sugár­zott ki és bizonyos, hogy az eredmények igazolni fogják a jószándékú célkitűzéseket. A keddi értekezletre meghívót kaptak az összes budapesti és környéki országgyűlési képviselők, a városok és községek közigazgatási vezetői, valamint az érdekképviseletek. A tanácskozások gerincét az alkotta, hogy a főváros lakosságának tejjel, főzelék­kel, gyümölccsel és egyéb fogyasztási cikkekkel való ellátása a környék exisztenciális gazdasági érdekei­nek megvédésével legyen biztosítható. HlhlliiM—TTIi 11 Vilii Hl II lllHIl llillllli I liillll HIiiIIiiMMí Mimii Iliit a fslkiii kttszlaMmla, itt napirenden szerepellek a főváros és io# összes mai

Next

/
Oldalképek
Tartalom