Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-02-03 / 5. szám
Budapest, 1932 február 3. & A törvényhatósági tanács és a rendkívüli közgyűlés az elmúlt napokban Budapest milliós lakosságának osztatlan figyelme mellett foglalkozott a mindenkit egyformán érdeklő problémával: az üzletele és tálcások kérdésével. Nagy érdekeik és ellenérdekek forognak kockán ennek a komplikált helyzetnek az egyengetésénél és csak természetes, hogy a szélsőséges pártok siettek olyan túlzó követeléseket erőltetni, amelyek beláthatatlan károkat okozhatnának, ha elfogadásra találtak volna. Nagy sikere és eredményes fellépese a törvényhatóságnak, hogy az üzlet- és lakaslcérdés most már a döntésre hivatott állami szervek előtt fekszik, amelyről Becsey Antal törvényhatósági tanácstag, az Egységes Községi Polgári Párt társelnöke, a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A lakásokra és üzletekre, valamint az irodai helyiségek bérletére vonatkozó összes indítványokat alaposan áttanulmányoztuk a törvényhatósági tanács ülésén és az eredmény valamennyi szempontnak a mai viszonyokhoz simuló érvényesítését is tartalmazza. Végeredményben ságát és szükségességét is a vegyes bíróság hivatott megállapítani. A kormánynak a ki.akaltatásokra több rendelkezése van érvényben, a főváros javaslata azonban annyiban új, hogy a szabadforgalmú lakásokból való kilakoltatás is éppen úgy a miniszteri biztos döntése alá kerüljön, mint a kötöttforgalmú lakások bérlőinek esetei. A kormányrendelet 30 napi határidőt szab meg a végrehajtásra, amely az új rendezés alapján meghosszabbítható volna aszerint, ahogy ezt a méltányosság diktálja. — A legfőbb ideje, hogy végre rendezés alá kerüljön a házbéradók fizetésének iigyo is. Lehetetlenség, hogy a háztulajdonos előre fizessen adót, amikor a lakbért csak negyedévvel később kapja kézhez. Előfordult, hogy egy* egy bérlő nem, vagy késedelmesen fizet: ennek igazolására elég egy nyilatkozat, amit a bérlő és a bérbeadó együttesen tesznek tanuk, vagy hatóság előtt, A kormány majd megszabja azokat a feltételeket, ahogy a nyilatkozatok hitelesíthetőkké válnak. A törekvés az, hogy az adót csak a tényleg befolyt bérjövedelem után kelljen leróni. — A főváros törvényhatósága az előterjesztést illetékes helyre juttatta, ahol máris foglalkoznak a kérdéssel, .amelynek megoldásánál szem előtt fogják tartani a mai szociális helyzetet, A főváros gyors közbelépésére azért volt szükség, hogy a februári évnegyedre már érvényesüljön az új és méltányos intézkedés, ami sok tekintetben könnyebbséget hoz úgy a bérlőknek, mint a háztulajdonosoknak. * A főváros felterjesztését már letárgyalta a minisztertanács, sőt a tárcaközi bizottság is hozzálátott a rendelet j előkészítéséhez. Intim beszélgetés Liber Endrével^ aki nem jubilálni, hanem dolgozni akar Már a februári negyedben érvényesülnek a méltányos üzleti és lakbérleti intézkedések Nagy sikere a törvényhatóságnak, hogy illetékes helyeken javaslatait máris tárgyalás alá vették kompromisszumos javaslat került elfogadásra ágy a tanácsban, mint a közgyűlésen és a határozat leglényegesebb pontja kétségtelenül az, hogy a lakások, az űztetek és az irodák béreit káváséi nélkül havonta lehessen megfizetni és hogy az esetleges mulasztás ne vonja maga után az egész negyedévi bér esedékességét. Ezzel nagymértékben enyhül a lakosságnak ez * gondja, de természetesen kivétel alá tartoznak azok, akik lakbérüket ne- negyedévenként egy összegben kapják: itt a negyedévi laknérfizetési kötelezettség változatlanul fennmarad a a jövőben is. — fontos rendelkezés, hogy a lakbéregyeztető bíróság felállításával lehetőség nyílik a bérek aranyos leszállítására. A konkrét példák sorozatai mutatják, hogy vannak üzletek, amelyek a normális gazdasági viszonyokban reménykedve, 10 éves szerzudeséKet kötöttek és amikor a gazdasági leromlás bekövetkezett: képtelenek vályút kötelezet\t\- sémiiknek elegeti tenni és pusztulásra vannak ítélve, ha idejekorán nem kapnak segítséget. El kell ismerni, hogy a háztulajdonosok többsége megértéssel foglakozott a konkrét esetekkel, d'e az nem megoldás, hogy az ilyen kereskedők, műheiy- és irodabérlők csak a háztulajdono- sok méltányosságától, vagy önkényétől függjenek. Nagyon helyes, ha vegyes bíróság állapítja itt meg a rendezés módozatait. Ez nem jelent belenyúlást a magán- tulíaydonba, mert végeredményben az ingatlan nem jelent olyan valamit, amelybe senkinek sincs joga beleszólni. Nekik is meg kell alkudni az általános gazdasági helyzettel és meggyőződésem, hogy a vegyes bíróságnak az eléje utalt esetekben sikerülni fog összeegyeztetni a tömegek érdekeit a háztulajdonosok érdekeivel. Senkinek sem szándéka, hogy a házvagyont, ezt a nemzeti vagyon szempontjából is jelentős erőt és adószo.gáitatási bázist elsorvassza, de az összhangot ebben a vonatkozásban is meg kell találni és levezetni a szociális nyugtalanságot a megfelelő intézkedések létesítésével, ügy tudom, hogy a vegyes bíróság felállítására a népjóléti miniszter már régebben elvi kijelentést tett, úgyhogy a kormány álláspontja ebben a tekintetben már te is van szögezve. — Rendkívül jelentőségteljes az a tervezet, hogy a kilakoltatások felfüggeszthetek legyenek. Ennek a jogosWEISZ aT Precíziós fogaskerekek, autó- és traktor-alkatrészek, gépgyártás, henger- és lőtengely-köszörülés Budapest, VIII., Nagytemplom-n. 34. Tel.: J. 398-05 és 455-85 Távirati cím: MODUL, BUDAPEST Alapitlatott: 1909. Baráti vacsorára invitálták az elmúlt napokban Liber Eudire alpolgármestert, aki gyanútlanul lépte át a Fővárosi Alkalmazottak Nemzeti Szövetsége máriautcai helyiségének küszöbét. Amikor meglátta' a feldíszített és bankettre. kikészített nagy termet: rosszat sejtett. Dübörgő éljenzés fogadta: megdöbbent. Kit akarnak itt ünnepelni? És végé-hossza, nem volt1 a szeretet feltörő megnyilatkozásainak. Liber Endrét ünnepelték, akit tőrbecsaitak nóhányan a barátai és tisztelői közül. Vacsorára, szivar- füstös, kedélyes együttlétre hívták — és ehelyett beállították a szeretet és a nagyrabecsülés izzó középpontjába. — Úgy érzem magam — mondotta az üdvözlésekre adott válaszában —, mint a csínytevő gyerek, aki eltitkol valamit: harmincöt esztendeje állok a főváros szolgálatában, ez az ón titkom, amit többek között azért rejtegettem, mert nem vagyok barátja az ünnepléseknek. * A hivatalos órák lezajlása után kerestük fel Liber Endre alpolgármestert, hogy értesítsük arról, amit most már az egész főváros tud: jubiláns lett. A gratulációt elhárította és inkább a régi emlékeiről beszélgetett: '— Már akkor nagyrairivatott város volt Budapest, amikor a belvárosi szüle Ids utcákban földszintes, régi patinás házak sorakoztak egymás mellé. A gellérthegyi citadella nem volt olyan komor, mint manapság és a Duna fodra is vidámabban nyargalt a Lánchíd alatt. A villamos még nem volt mindenütt kiépítve és autóbuszok sem robogtak az utcákon. —• A Városház-téren állott a régi városháza és Kam- mermayer Károly volt a polgármester. Szerettem volna állást kapni a fővárosnál és elmentem a nagytekintélyű polgármesterhez. Titkárja nem volt és úgy az altisztnél jelentkeztem, hogy kihallgatást kérjek. — A polgármester úrral nem lehet ám csak úgy beszélni, — mondotta az öreg huszár — és elutasított. — A városháza egyetlen főjegyzője és egyben a polgármesteri hatóság, valamint az elnöki ügyosztály vezetője Faller Ferenc volt, aki lehetővé tette számomra, hogy megjelenhessek Kammermayer színe előtt. Elfogódottan és zavartan állottam Budapest első polgára elé, akinek elmondottam, hogy árvaházi növendék voltam és szeretnék városi hivatalnok lenni. Ivammeranayer Károly szeretettel ás jóindulattal fogadott, majdí kilátásba helyezte, hogy a legközelebbi üresedés esetén ki fog nevezni. Boldog békeidők. .. Két hét mulva megkaptam az értesítést, hogy díjnok vagyok a fővárosnál. — Beosztottak az akkor még egyesített V—VI—VII. kerületi anyakönyvi hivatalhoz, ahol na.pi egy forint ötven krajcárért gyártottam az aktákat. Eengeteg pénz volt ez, gondtalanul éltem. Meg voltak velem elégedve és csakhamar áttették az irodába, ahol a. halottakat anyakönyveltem, majd nagy kitüntetés ért, amikor a házassági anyakönyv vezetését bízták ream. Hét évig dolgoztam ebben az ügykörben, amikor önállósult a VII. kerületi anyakönyvveze- tőség és munkaköröm az V—VI. kerület ügyeinek ellátására szorítkozott. Időközben folytattam tanulmányaimat, elvégeztem az egyetemet és folyton nőtt az ambícióm; a központba szerettem volna bekerülni. Jóakaróm és pártfogóm, Falter Ferenc akkor már a jogügyi és katonai ügyosztály tanácsnoka volt és sikerült is az ügyosztályban helyet kapnom, ahol rengeteg restancia várt feldolgozásra. Előmenetelem újabb állomása volt, hogy a honossági ügyek referensévé neveztek ki, amelyet még mindig, mint díjnoki rangban levő kistisztviselő láttam el. Változatlan kitartással pályáztam a számomra oly sokat Ígérő fogalmazó-gyakornoki állásra, azonban minden alkalommal kibuktam. Ä fizetésem már napi két forintra növekedett, de 1904-ben beütött, a krach: megválasztottak fogalmazó-gyakornoknak és a fizetésemet 42 koronában állapították meg', vagyis kevesebbet kaptam, mint díjnok koromban. Csakhamar átkerültem az -elnöki ügyosztályba, ahonnan később Rózsavölgyi helyettes polgármester, majd később Báirczy Istvánnak voltam az első titkára. Onnan jutottam át a sziOcM,lpofitika‘i ügyosztályba és .ezt köyetőieg a közlekedési ügyosztályba, és amikor ismét a jogügyi osztályba kerültem, akkor már valóságos fogalmazó voltam. A szolgálat érdekeire való hivatkozással az elnöki ügyosztály kért át és ezekben az étekben a Fővárosi Közlöny társ- szerkesztői ügykörét is vállaltam. 1911-ben már tanácsjegyzői címem veit és szorgalmasan elláttam a közgyűlési jegyzőkönyvek gyorsírási munkáit, ugyanakkor p„dig a tanácsülés jegyzőkönyveinek a vezetésére is megbízást kaptam. 1916-ig működtem az elnöki ügyosztályban, amikor Piperlcovits Bátor tanácsnok kérésére a szociálpolitikai ügyosztály helyettes, vezetőjévé léptem elő. — És jött a háború a maga mindent kétségbeejtő nyomorúságával. Az első román betörés idején a menekültek ügyeinek intézését bízták rám, később főjegyző-koromban, a második román betörés idején, a menekült ügyek kormánybiztosává neveztek lei. A kommün alatt is elláttam ezt a nehéz feladatot, majd utána a Fried,rich-kormány újra megbízott a menekültek ügyeinek irányításával mindaddig, amíg az Országos Menekültügyi Hivatal hatáskörébe nem vonta ezeknek a feladatoknak az ellátását. Ami ezután történt, már valahogyan annyira közismert, hogy azzal részletesen foglalkozni nem érdemes. A szociálpolitikai ügyosztály élén dolgoztam mindaddig, amíg a közgyűlés bizalma az alpolgármesteri székbe emelt. — Az éh harmincöt évem a millanium évében kezdődött, magában foglalta a béke boldog esztendőit, a gazdasági depressziót, a világháborút, a forradalmakat, majd újra a békét é's a gazdasági világválságot, amelynek béklyója alatt most nyögünk. Életfelfogásom ma is ugyanaz, mint három és fél évtizeddel ezelőtt: dolgozni, hinni és remélni a jövőben. Megkérdezzük a főváros harmincötödik szolgálati Óvét betöltött kiváló főtisztviselőjét, hogy melyik emlékhez ragaszkodik a legjobban, mire gondol a legszívesebben, ha hosszú pályájára visszatekint: — A fonyódi árvaházi üdülőtelep megnyitására. Pénzünk ehhez nem volt és a. törvényhatóság erre a célra nem kívánt fedezetet nyújtani. Gyűjtést indítottam, színházi, jótékonycéiú előadásokat rendeztem és Zichy Rezső gróf jóvoltából telket kaptunk ,a Balaton partján. Néhány évvel ezelőtt volt a megnyitás. A kis árvák ott sorakoztak a parti tisztáson ... Üszóruhában a déli napsütésben ... A tanító megadta a jelét és a gyermekek csapata rohamlépésben szaladt lé a vízhez. Belevetették testüket a hús hulláin okijai és a boldogság kiült az arcukon.. . Átéreztem az örömüket, az ujjongásukat... Magam is árvagyerek voltam ... * Liber Endrét, az emberszeretetnek az apostolát, a könnyek letörlőjé't nem fogják jubilálni. Az ő ünnepe a munka, a szegényekért, a szenvedőkért, a nyomorgókért. És dolgozik hittel, reménykedéssel, bizalommal Budapestért, mindnyájunkért. Illés László. Klassohn Gyufa Budapest a Neményi Iesi»epek t . f r, Papírgyár Pt Csepel e e °n magyarországi vezérképviselője I Fizessen elő a Fővárosi Hírlapra, a legnépszerűbb városi lapra ■ ■■■■■UM«