Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1932-10-05 / 40. szám

Budapest, 1932 október 5. £ fMbifM wwflfvnf Meleg szeretettel ünnepelte az Egységes Községi Polgári Párt Rípka Ferenc főpolgármestert Az Egységes Községi Polgári Párt akadémiautcai helyiségében hétfőn este a főváros polgárságának nagyszámban egybegyült reprezentánsai rendkívül me­leg ünneplésben részesítették Riplca Ferenc dr. főpolgár­mestert névnapja alkalmából. A szűkkörű baráti vacsorá­nak szánt összejövetelre, amelyre meghívót sem küldtek szét, tömegesen gyűltek össze az Egységes Községi Polgári Párt, a Polgári Egység Klubja, valamint a különböző kerületi szervezetek, egyesületeik és testületek képviselői. A vacsorán ott voltak az ünnepelt Riplca Ferencen kí­vül: Kozma Jenő, Ugrón Gábor, Bárczy István, Dési Géza, Usetty Béla, Payr Hugó, Scheuer Róbert, Gás­páréig Elemér, Bessenyei Zénó országgyűlési képviselők, Liber Endre, alpolgármester, Ferenczy Tibor főkapi­tány, Becsey Antal és Glüchsthal Samu tanácstagok, Body Tivadar, Papp József és Gaár Vilmos felsőházi tagok, Andréka Károly h. főkapitány, Ereky Károly v. miniszter, Bayer Antal, Csécsi-Nagy Imre tábornok, (Mécsi-Nagy Miklós, Bánó Dezső, Orphcmides János tör­vényhatósági bizottsági tagok, Hoór-Tempis Mór mű­egyetemi tanár, Dorner Gyula, Pompéry Elemér minisz­teri tanácsosok, Wellisch Andor, Gerlóczy Endre, Németh Béla, Krivoss Árpád, Piazz a, Győző Erősdy Sándor, Morvay Zsigmond,, Szabó Sándor ny. főispánok, Orova Zsigmond, Nagy Antal, Héber Lajos1, Martin Já­nos, Lédermann Mór bizottsági tagok, Rissányi Antal pt. főigazgató, Fejér Ottó államtitkár, Gazdy Jenő fő­igazgató, Papcmek Ernő, a fővárosi számszék igazgatója, Szécsi Ernő tisztifőorvos-helyettes Girardi Tibor kor­mányfőtanácsos, Halász Miklós igazgató, Bucsánszky Bertalan tanácsnok, báró Burghard-Bélaváry Rezső, Spett Ferenc, Szombathy Kálmán, báró Babarczy Ist­ván főjegyző, Csorna Kálmán árvaszéki elnökhelyettes, Günther Tivadar, Thorday Lajos, Vigyázó Gyula fő­jegyzők, Dárdai Ede kormányfőtanácsos, Márkus Jenő a BSzKRT h. vezérigazgatója, Lengyel Endre a BSzKRT igazgatója, Bélceffy Elemér, a BART igaz­gatója, Hubert Vilmos és még sokan mások, mintegy háromszázan. Kozma Jenő dr. mondotta az első felköszöntőt. Azzal kezdte, hogy olyan férfit ünnepelnek ma, akit mindannyian szeretünk., Ripka Ferenc nevének említésekor az egybegyűltek felálltak és szűnni nem akaró éljenzéssel és tapssal kö­szöntötték a főpolgármestert. Kozma Jenő ezután, állandó helyesléstől kísérve, mél­tatta azokat a soha el nem halványuló és feledhetetlen ér­demeket, amelyeket Riplca Ferenc nyolcéves főpolgármester- sége alatt szerzett. Nehéz út volt, -rengeteg nehézség és akadály között, amelyen nem egyszer zátonyra került volna a főváros hajója, ha nem olyan kormányosa van, mint Ripka Ferenc. Munkásságának rendkívüli eredményei vannak. Olyan időkben vette át és vezette biztosabb révbe a főváros hajóját, amely a 1 egváIságosabb, 1 legsúlyosabb korszakok egyike volt. De Ripka Ferenc jól1 dolgozott és annak legbiztosabb jele az, hogy az emberek széles tömegeinek szere tétét sze­rezte meg a maga számára. Nálánál alig van ma Budapestnek pártkülönbség nélkül becsültebb,, nagyobb szeretetnek örvendő polgára. Ezt azzal érte el, hogy átevezte minden ügyes-bajos ember dolgát és mindenkin segíteni akart. Ripka Ferencet na­gyon sokan szeretik és mert így van, ezért vannak irígy-ei is. Az irigységet, a g'áncsot azonban messze felülmúlja a feléje áradó sok szeretet, ragaszkodás, amelynek virágait most letesszük elébe. Kívánjuk, hogy régi szeretetét őrizze meg továbbra is számunkra,, akik vele együtt küz­dünk ennek a városnak boldogabb jövendőjéért, zárt sorok­ban és rendületlenül. Kozma Jenő nagy tetszéssel fogadott szavai után újból hosszasan ünnepelték a főpolgármestert, majd Liber Endre a székesfőváros alpolgármestere köszöntötte és meleg sza­vakkal1 tolmácsolta a székesfőváros tisztviselőinek, alkal­mazottainak őszinte szeretetét, nagyrabecsülését és ragasz­kodását. Mint legközelebbi munkatársainak egyike, öröm­mel állapítja meg, hogy a főváros polgárságának legszé­lesebb rétegei igaz szeretettel és megbecsüléssel viseltetnek Riplca Ferenc iránt, aki példaadó kötelességtudással, emberszeretettel és a súlyos viszonyok iránt való teljes megértéssel végzi a reá nehezedő feladatokat. Ha nemes szándékai csak kis lépéssel is előbbre viszik a főváros polgárságának mindnyájunk által szolgált ügyét, akkor is bátran nézhetünk a szebb jövő elé és nyugodt lelkiismerettel kívánhatjuk a főpolgármesternek, hogy érje meg a szebb és jobb napoknak a virradatát. A budai polgárság és Ripka Ferenc szübebb baráti köre nevében Hoór-Tempis Mór köszöntötte lelkes szavak­ban a főpolgármestert, akinek még gyöngyöshalászi Ta- káts Gyuláné, a női tábor nevében tolmácsolt jókívánsá­gokat. Percekig tartó éljenzés és taps üdvözölte Ripka Ferencet, amikor szólásra emelkedett és mindenekelőtt köszönetét mondott a szívélyeshangú, igaz érzéstől áthatott üdvöz­lésekért. Ezeknél szebb és értékesebb ajándékot senkitől sem kaphatott volna. Feltétlenül kitérni óhajtott még e baráti ünneplés elöl is, ha nem spontán nyilatkozott volna meg az iránta való szeretet és ha egyetlen lépést is tettek volna valamiféle ünnepség megrendezésére. — Az est szónokai megemlékeztek arról, a munkás­ságomról, — folytatta, — amelyet én a várospolitikának ex­ponált helyén végeztem. Valóban, az akadályok egész sorát találtam utamban, amikor erre a küldetésre vállalkoztam. Sokan hiú ábrándnak tekintették azt a törek­vést, hogy a gyűlölködés akkori légkörében meg lehessen teremteni az alkotó munka felté- - teleit, a békét, kiengesztelődést és egymás megértését. Barátaim azon is aggódtak, hogy veszendőbe megy az erkölcsi tőke, amelyet egy becsületes közéleti múlttal, évtizedes munká­val meg tudtam magamnak szerezni. Ez az erkölcsi tőke azonban nem mehetett veszendőbe, mert az mindennél értékállóbb fedezet volt és az még ma is. ; Ez a lelkiség vezetett egész közéleti pályámon. Ez szerzett nekem olyan barátokat, akik a nyolc keserves esztendőben megosztották velem a gondot, a lelki szenvedéseket. E barátok között elsősorban meg kell emlékeznem Kozma Jenőről, akivel teljes megértésben dolgoztam és dolgozom és ez a lelki közösség meghiúsított minden ékverési kísérletet. Büsz­kén állapítom meg, hogy barátaim tábora — amelynek ma hálás szívvel mondok köszönetét támogatásáért — e nyolc év alatt mindig csak növekedett. A ragaszkodás és szeretet egyébként nem annyira a személyemnek,, hanem annak a gondolatnak szól, amelyet én, a szerény budai polgár, a főváros élén is képviselek. — A fiú várospolitikánkban a program csak eszköz Városigazgatási szakkönyvtár létesül a Városházán a tiszt­viselők szántára A közeli hetekben egymásután sorozatosan jelennek majd meg azok a polgármesteri rendeletek, amelyek Gallina Frigyes tanácsnok racionalizálási javaslatainak gyakorlati megvalósítását célozzák. A rendeletek között a legfontosab­bak közé tartozik az, amely a tisztviselők továbbképző tan­folyamainak megszervezéséről szól. Az elnöki osztály elkészí­tette ennek a tanfolyamnak a részletes tantervét, amely nemcsak kizárólagosan a közigazgatási ismeretek gazdagí­tására szorítkozik, hanem a székesfővárossal szorosan össze­függő históriai, jogi, kulturális és egyéb ismeretekre is ki­terjed. Az előadók személye is kombinációba került és a továbbképző tanfolyam katedráin a legkitűnőbb városházi nevekkel találkozunk. A tisztviselő-továbbképzés és a tökéletesített közigaz­gatás szolgálatába kívánja állítani a reform azt a külön könyvtárt is, amely az összes szakkönyveknek gazdag tár­háza lesz. Ez a Városigazgatási Kézikönyvtár a Központi Városházán nyílik meg, ahol a tisztviselők megtalálják nemcsak a szükséges kézi- és segédkönyveket, szakfolyóira­tokat, hanem az intézmény csereviszonyba lép a külfölddel is és ilymódon a közigazgatási biográfia legújabb termései állandóan rendelkezésre fognak állani. A tervezett Városigazgatási Kézikönyvtárról és annak szükségességéről beszélgetést folytattunk Gallina Frigyes tanácsnokkal, a székesfőváros racionalizáló biztosával, aki az érdekes új reformról a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának: — A racionalizálással kapcsolatosan tartott hivatal­látogatások során megállapítottam, hogy az ügyosztályok­ban, a hivatalokban és a kerületi elöljáróságokon: igen nagy­mennyiségű könyv és folyóirat található, amelyek egy része ,.úgyan az egyes hivatalokban és ügyosztályokban össze van gyűjtve, javarésze azonban sem könyvtári állományban, sem jegyzékben nem szerepel. A hivatalok könyvtárainak túl­nyomó TÓsze törvénykönyv, rendelettár, közigazgatási kézi­könyv-sorozat és akad néhány különleges szakmunka, amely csak az illető ügyosztályt, vagy hivatalt érdekli. Egyes hi­vataloknak a törvény- és rendeletsorozatok köteteiből és a szakmunkák közül csupán bizonyos kötetekre van állandóan szükségük, amelyek a munkakörükhöz tartozó törvényeket, rendeleteket és szakirodalmat tartalmazzák. A racionalizálással kapcsolatban feltétlenül szükséges­nek látszik, hogy az ügyosztályokban és a többi hivatalokban egy magasabb cél, a főváros közönsége jobb sorsának elérése ér­dekében. — A közéletben annyit ér az ember, amennyit a köznek hasz­nál. Ezt a mércét alkalmaztam mindig a legszigorúbban magammal szemben is. Ma egyébként is minden progra­mon felülálló általános kötelességünk, hogy átsegítsük a főváros népét a mostani nehéz, válságos időszakon. A pol­gárság lelkiségétől függ, hogy miképen tudja ezeket a válságos időket átélni. Ebben a vonatkozásban rendkívül súlyos kötelezettség hárul azokra, akik vezetőhelyen álla­nak, hogy e lelkiség helyes kialakulására befolyást gya­koroljanak. (Zajos éljenzés és taps.) — Ká kell mutatnom arra a szózatra, amely három nappal ezelőtt, Magyarország miniszterelnökének ajkairól elhangzott és amely a polgárságot közös, egyetértő, válvetett mun­kára hívta fel, mondván, hogy minden magyar ember az ő munkatársa, aki ki akarja venni részét abból a nemzeti munkapro­gramból, amelyet maga elé tűzött. Ez a szózat mélyen belemarkolt minden jóérzésű magyar ember szívébe és leikébe. Nekünk polgári kötelességünk, hogy e szózatot megszívleljük, az együttműködést, a váll vetett munkát a polgárság körében propagáljuk és annak híveket szerez­zünk. (Percekig tartó éljenzés és taps.) Ripka Ferenc ezután felkérte Liber alpolgármestert, mondja meg tisztviselőtársainak, hogy ugyanolyan lelke­sedéssel és munkakészséggel végezzék felelősségteljes mun­kájukat,, mint a múltban és ne kedvetlenítse el őket az a körülmény, hogy a város vezetősége kénytelen volt nehéz szív­vel illetményeiket csökkenteni. Meggyőződése, hogy a hazafias érzéstől- áthatott, lelkes és kötelességet példaadóan teljesítő tisztikar az anyagi szem­pontokat figyelmen kívül hagyva, a mag'asztosabb cél, a főváros közönsége érdekében megadással viseli a nehéz körülmények által vállukra rakott keresztet. A város ve­zetőségének a legboldogabb napja lesz, amikor e keresztet leveheti vállukról. Végül ismételten megköszönte a szeretet és ragasz­kodás szívélyes megnyilatkozását és további megértésre egymás megbecsülésére hívta fel a megjelenteket és a fő­város lakosságának széles, rétegeit, amelyeknek képvise­letében az ő üdvözlésére egybesereglettek. * Vacsora után a kisiparosok küldöttsége tisztelgett Ripka Ferencnél Győrbiró István főtitkár, Sulner Márton igazgató és Grenyó Bertalan, a kőművesmesterek csoport­elnöke vezetésével. A küldöttség vezetői keresetlen szavakkal köszönték meg. azt a jóindulatú támogatást, nagy megértést, amely- lyel a főpolgármester a kisemberek sorsát mindig a szívén viselte. Tolmácsolták az iparosság jókívánságait és Isten áldását kérték további munkásságára, eddig szokásos könyvtárrendszert módosítsuk. A Központi Városházán városigazgatási kézikönyvtár volna létesítendő, amelynek anyagát túlnyomóan törvénykönyvek­ből, rendelettárakból, közigazgatási kézikönyvekből, szak­könyvekből, szakfolyóiratokból lehetne összeállítani. Ezt az anyagot a Fővárosi Könyvtár szaktanácsai szerint a könyv­tárban található kettős példányokkal, esetleg újabb beszer­zésekkel kiegészíthetjük. A Vegyészet, a Levéltár és más, speciális feladatokat végző hivatal könyvanyagát is át kell nézni olyan szempontból, nincsenek-e ott olyan könyvek, amelyeknek helye inkább az említett központi könyvtárban volna. Az ilyen könyveket is bele fogják venni a központi katalógusba, magukat a müveket azonban továbbra is az egyes, speciális hivatalok és intézmények kezelik. —- Az a terv, hogy a könyvtár vezetésére a Fővárosi Nyilvános Könyvtárból rendeli be a főváros vezetősége a legkiválóbb, legértékesebb és a közigazgatási jog minden ágában jártas szakticztviselőt. Ennek a tisztviselőnek fel­adata volna nemcsak a nyilvántartás, a kölcsönzés, hanem az összes közigazgatási, elméleti és gyakorlati kérdések bibliográfiai feldolgozása és nyilván­tartása is. Az egyes ügyosztályvezetők és a szakkérdésekkel foglalkozó előadók az előterjesztéseikhez szükséges irodalmi anyagot is kapnának, a felmerülő terveket és intézkedéseket össze tud­nák hasonlítani a többi városok közigazgatásában előfor­duló hasonló intézkedésekkel, míg az egyes nagyobb kérdé­sek szakirodalmát kellő és szakszerű összeállításban kaphat­ják kézhez. Esetleg nem is kell ezeket a könyveket keres­gélniük, hanem az egyes nagyobb kérdések szakirodalmát a kellő szakszerű összeállításban, vagy a szükséges statiszti­kai és egyéb adatokat, törvény- vagy rendeletszakaszokat másolatban vagy kivonatban, már készen is kézhez kap­hatják. Ilyen módon a tervezett városházi városigazgatási kézikönyvtár felbecsülhetetlen szolgálatokat tehet az egész városi közigazgatásnak. MULTIGRAPH házinyomda és sokszorosítógépen minden nyomtatvány házilag készíthető el. Vezérképviselet: TELEFON s ROSINGER L. B. 28-2-47 BUDAPEST, VI., VILMOS CSÁSZÁR-ÚT 21. Leukoplast magyar gyártmány

Next

/
Oldalképek
Tartalom