Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-06-15 / 24. szám
24. szám Buszonegyedih évfolyam Budapest, 1932 jjtmws 15. Előfizetési Ari Egész évre , .... 24 pengő Félévre .............12 pengő Eg yes szám áras 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-utca IS. Telefon szám j Aut. 187—15. Kenéz Béla miniszter a bánhidai erőműtelep Jelentőségéről, szerepéről és Jövő kutatásáról Várospolitikusok, országgyűlési képviselők helyszíni szemléje Bánhidán, ahol elragadtatással nyilatkoztak a látottak felett Tormay Géza, Verebély László, Hoór-íenspis Mór és Becsey Antal eloszlatják a tájékozatlanságból származó téves fogalmakat Szivattyú és kuitúrföiény Nem lehet eléggé dicsérni, valósággal nem lehet szavakat találni annak a nemes, nagyrahivatott munkának a jellemzésére, amelyet Klebelsberg Kunó gróf, ez a nagyszerű elme és páratlanul alkotó szellem az Alföld érdekében kifejt. Amíg- a miniszteri székben ült, cselekedett, de mi azt állítjuk, h.ogy fölér a cselekedettel az a hatalmas agitáció, amelyet most szinte nap-nap után kifejt az Alföld érdekében. Klebelsberg gróf miniszteri munkájának örök emléke lesz Szeged klasszikus fejlődése, de nem lenne igazi teremtő zseni ez a kiváló államférfi, ha nem gondolna arra, hogy ennek az újdonsült metropolisnak Iíinterlandra is van szüksége: Szeged a maga pompázó nagyságában is szárazra dobott hal lenne, ha nagynevű pártfogója nem gondoskodna az Alföld fejlesztéséről isNem vitatkozunk Klelelsberg gróf kiinduló pontjával, hogy az Alföld a múltban inferioiisabb helyzetben lett volna, mint a Dunántúl. Bizonyára vannak erre -a tételre bizonyítékai, mert sokkal alaposabb, gondosabb embernek ismerjük őt, semhogy könnyelmű állításokra ragadtatná magát. Helyeseljük tehat; hogy az Alföld számára követeli, amit a múlt elfelejtett, vagy nem tudott számára megadni. Mi — fismételjük — nem vitatkozunk Klelelsberg gróffal, mi csak irigyeljük az Alföldet és főként Szegedet, hogy a maguk fejlődési útjának egyengetése számára ilyen lelkes apostolt tudtak találni és eg'ész mellel harcba állítani. Ali irigykedve, vágyakozva gondolunk arra, hogy Klelelsberg grófot a magyar főváros, Budapest tudta volna a maga nagy ügyének propag'atórává avatni, hallatlan energiáját, ritka lelkesedését kisajátítani. Ehelyett megdöbbenve, fájdalommal, sőt némi félelemmel kell konstatálnunk, hogy Klelelsberg gróf mindig közömbösebb lesz Budapesttel szemben. Az az érzésünk, hogy valami hiba történt, valaki, vagy valakik hibát követtek el vele szemben, mert Klelelsberg gróf minden magas- rendű objektivitása, Budapest iránt való jószándéka ellenére sem tud Budapest ügyéért olyan mértékben felmelegedni, mint azt mi szeretnénk. Vagy nem erre valD-e az a nagystílű beszéd, amelyet legutóbb Kecskeméten mondott? „A kiegyezés politikája — mondotta — Budapestet fejlesztette. Ez akkor helyes volt, most ellenben a vidéket kell megvédeni. A vidéki életet nem szabad többé kiszivattyúzni a főváros javára. Budapestre nem a vidékieket kell csábítani, hanem Budapest fürdővárost kell létesíteni, amely a külföldieket vonzza/‘ , Fájdalommal állapítjuk meg, hogy amilyen meleg es barátságos ez a hang a vidékkel szemben, olyan kemény és érdes Budapesttel szemben. Klelelsberg gróf miután megállapítja, hogy mindenki számára egyforma mértékkel kell1 mérni, Budapesttel szemben mérhetetlen szükkeblüséget mutat.. Fájdalommal kell tudomásul vennünk, hogy már ő is arról Beszél, hogy „a vidéki életet nem szabad többé kiszivattyúzni a főváros javára“. Nem a megsértett panaszos hangján felelünk erre, hanem tényekre mutatunk rá, amelyek bizonyítékai, hogy Budapest nem szivattyúzza“ ki a vidéket, ellenkezően, méltóztassék megtekinteni azt a számlát, amelyet a magyar államnak kellene kiegészítenie a- fővárossal szemben. Ahhoz a kultúrfölényhez pedig, amelyet Klebels- berg gróf valóban " hatalmasan emelt, a fundamentumot itt Budapesten találta. Azt a hatalmas fejlődést, amelyet az ö kuLtuszminisztersége reprezentál, Budapest ősi és dicsőséges kultúrája nélkül még ő sem tudta volna felmutatni. Ez a város nem szivattyúzott, hanem kétkézzel, bőségesen, mérhetetlen szeretettel adott mindenkor. Ami pedig azt illeti, hogy Budapestből fürdővárost kell csinálni; ezt a nézetet mi is osztjuk, de nem abban az értelemben, hogy fürdővárossá süllyesszük, hanem abban, hogy Budapest-világváros egyszersmint fürdővárossá is emelkedjék. Ali, igenis, világváros vagyunk, az is maradunk és a magyar vidék érdekében is becsülettel képviseljük és fejlesztjük azt a kultúrfölónyt, amelynek egyik legkiválóbb művelőjét, Klelelsberg Kuné grófot szeretnénk megnyerni Budapest barátjának. A napokban mutatták be a főváros üzemi bizott- ságáuak és az illetékes szakembereknek a Dunántúli Villamossági B.-T. bánhidai eröműtelepét. Ezt követte az országgyűlési képviselők bánhidai látogatása, amelyre meghívták a Fővárosi Hírlap munkatársát is. A nagy- jelentőségű látogatást Görgey István országgyűlési képviselő rendezte abból a célból, hogy a sokat Adtatott centrálét végre megismerjék azok a politikusok, akik a jövőben a legteljesebb tárgyilagosság alapján kívánnau hozzászólni a centráléval kapcsolatos kérdésekhez.. A látogatásnak külön jelentőséget adott Kenéz Béla kereskedelmi miniszter, aki Dorner Aurél miniszteri , tanácsos kíséretében szintén elutazott az üzemben levő telep megtekintésére. Eljött, természetesem titkárjával, Kossuth Lajossal Tormay Géza államtitkár is, a Dunántúli vezér- igazgatója és ott volt a kereskedelmi minisztériumból Fejér Gyula helyettes államutitkár. Az ünnepélyes bemutatón megjelent a MÁV elnöke; Samarjay Lajos, valamint az elnökhelyettes: Senn Ottó. Miklós Elemér az idegenforgalmi tanácsot képviselte, a Dunántúli épitő- igazgatóságát pedig Verebély László és Hoór-Tempis Mór műegyetemi tanár. A mintegy negyven képviselő közt az egységes pártból ott láttuk Görgey Istvánt, aki rendezte a kirándulást, Takácli Gézát, Szilágyi Lajost, Zsindely Ferencet, Gáspárdy Elemért, Andreety Károlyt, a keresztény pártból Hódossy Gedeont, Müller Antalt, az ellenzéki képviselők közül Magyar Pált é,s Erdélyi Aladárt, továábá a sizoeiáldemokrata Esztergályos Jánost és Farkas Istvánt. Az üzem bemutatása közben Verebély László műegyetemi tanár ismertette a centrálé keletkezésének, jelentőségének és várható fejlődésének részleteit. Miközben a képviselők a legőszintébb bámulattal adóztak a gép- koloszusoknak, a világ'viszonylatban is elsőrangú műszaki berendezésnek, általában az egész csodálatraméltó1 erőmű- telepnek, a Fővárosi Hírlap munkatársának alkalma nyílt azokkal a vezető személyiségekkel beszélgetni, akik megvilágíthatták a telep jelentőségét, különös tekintettel a főváros elektromos ellátásával kapcsolatban. A Fővárosi Hírlap munkatársa elsősorban Kenéz Béla dr. kereskedelemügyi miniszterhez fordult, aki a következőket mondotta: — Verebély professzor úr nemcsak bemutatta ezt a mintaszerű telepet, hanem számadatokkal és összehasonlításokkal kétségtelenné tette, — és azt hiszem, erről mindenkit meg is győzött, -— hogy a bánhidai elektromos erőműtelep által a fővárosndk rendelkezésére bocsátható árcum átvétele a közönségnek feltétlen- érdeke. Ha a budapesti termelési árakat összehasonlítjuk a bánhidai centrálé eladási árával, akkor ennek a kérdéses árammennyiségnek végre valahára való átvétele a főváros publikuma részére évenkint cca három millió pengő megtakarítást jelent. Ez az egyetlen számadat mindennél jobban megvilágítja ennek a kérdésnek pénzügyi jelentőségét. A Fővárosi Hírlap munkatársa ezután kérdést intézett Tormay Géza államtitkárhoz, aki a következőket mondotta: — Erre a mai bemutatóra már régen szükség volt. A centrálé és a vele kapcsolatos dolgok ismeretének hiányában a közvélemény előtt tévéig, adatok seregét vonultatták fel, amelyek mindentől eltekintve, főleg a költségeket illetően voltak helyt nem állók. Remélem, hogy ezzel a bemutatóval sikerült helyesbíteni azokat az adatokat, amelyek bármi tekintetben is kedvezőtlen színben tüntették fel akár a centrálé keletkezését, akár annak jelenét és jövőjét. Aki figyelmesen meghallgatta az itt előadottakat, az tisztába jöhetett azzal, hogy ennek n telepnek milyen jelentősége üan Magyarország enepgicí-gazdálkód-ágának szempontjából. A fővárossal való kapcsolatot illetően pedig nem kell egyébre utalnom, mint arra, hogy Magyarországon ma a bánhidai centrálé termeli a legkisebb kalóriával az elektromos áramot. Ennek a műszaki természetű megállapításnak pénzügyi konzekvenciái pedig nyilván kézenfekvők. A fővárossal való kooperáció jelentőségét rendkívül érdekesen világította meg a Fővárosi Hírlap munkatársa előtt Verebély László műegyetemi tanár a termelési költségek összehasonlítása által: — Feleslegesnek tartom, hogy összehasonlításokat tegyek a főváros modern kelenföldi telepének és a bán- hidai centrálénak termelési költségei között. Kétségtelen azonban, hogyha a befektetett tőke amortizációját is számításba vesszük, akkor a Kelenföldön termelt áram előállítási ára kilowattóránként 5.8 fillér, míg a bánhidai centrálé Budapesten, a Kő-téri al-áliomáson 4.8 fillérért adja le az áram kilowatt-óráját. Ha itt van is különbség, a-z nem jöhet .számításba, mert a kelenföldi telepre szükség van számos és közismert okból. — Ellenben a Yáci-úton termelt évi 18 millió kilowatt-órát és a Berzeneei-uteában termelt évi 16 millió kilowatt-órát 14.5 filléres, illetve 14.1 filléres egységáron állítják elő, nem is beszélve arról, hogy a régi telepeknél feltételezzük, hogy a tőke-amortizációra nem kell már semmit számítdjn/u/nk. — Mi következik ebből? A bánhidai centrálé két esztendeje van üzemben, ha tehát a főváros leállította volna ezt a két üzemét, akkor az ott termelt két évi teljesítményt, kerek 80 millió kilowattot 14 fillér helyett 4 fillérért vásclriolhaitct volna tőlünk. Ez a differencia a két esztendő alatt mintegy nyolcmillió pengős megtakarítást jelentett volna a fővárosnak. A két régi, elavult telep leállítása ellen fel szokták hozni azt az érvet, hogy az ott feleslegessé váló üzemi alkalmazottak elbocsátása manapság nem vihető keresztül, mert újra csak emelné a munkanélküliséget. Amennyiben a Székesfővárosi Elektromos Művek valóban nem tudná egyebütt alkalmazni a feleslegessé vált
