Fővárosi Hírlap, 1932 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1932-01-20 / 3. szám
Huszonegyedik évfolyam 3. szám Budapest, 1932 január 20. »-»i——g—»I Előfizetési ár: Egész évre • • • • • 24 pengő Félévre ...................12 pengő Eg yes széna áras 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség éa kiadóhivatal: Budapest, VI., Szív-ntca 1®. Telefonszám : Aut. 137—15. Kenéz Béla dr. miniszter lesújtó bírálata a BESiKÁRT közlekedési politikájáról A közönség körében fölmerüli panaszok leSfesera toposak és Indokollak — állapítja meg a minlsz.er A BESzKÁftT a polgármesterhez Intézett válaszában azt állítja? hogy a közönség panaszai javarészt túlzottak Az olcsóság-kutatók Akárhogy csűrjük-csavarjuk, magyaráz gátjuk is a dolgot: valami kis háborús zamatja, a kormány legújabb intézkedésének mindenesetre1 van. Azt a régi intézményt, amelyre mindenki önkéntelenül gondol, árvizsgáló 'bizottságnak hívták, a mostani csak árlcutató, vagy ár ellenőrző bizottság lesz. Nem szívesen látja egyikünk sem a háborús árnyékok visszasettenkedését, de viszont nem felejtjük el, hogy harcban állunk a ‘pengőnkért szinte az egész világgal és hogy idehaza, az ország határain belül is van valami szomorú, kibírhatatlan aránytalanság az emberek keresete és szükségletéi között. Ezért hát igen szelíden és igen okosan kell mérlegelni a kormány intézkedését és bizalommal kell fogadni az új szervet, amely nem harci eszköz, főként pedig nem az a becsületes iparossal és legális, a nemzeti nagy érdekeket tisztelő kereskedelemmel szemben. Már csak a nagyobbik közvélemény, a fogyasztók közvéleményének megnyugtatására is meg kellett csinálni ezt az árkutató (vagy inkább olcsóság-kutató) bizottságot, amelynek nyilván az lesz a feladata, hogy azon töprengjen, mit és hogyan lehetne olcsóbbá tenni a termelő és a kereskedő kára nélkül. A fogyasztók megnyugtatására igen nagy szükség volt, mert eddig a magyar gazdasági életben a pengő megmentése és az állam gazdaság rendbehozatala érdekében két dolog történt: fizetésleszáMítás és adóemelés. Mindenki várta és joggal várta, hogy ezek után az olcsóság hoz majd némi enyhülést. De az olcsóság mind máig nem érkezett meg’, sőt akadnak a háborús időre emlékeztető csúf visszaélések, amikor a szomorú konjunktúra haszonlesői a deviza-nehézségekre való. hazug hivatkozással, képtelen módon nyúzzák a magával tehetetlen közönséget. De jóhiszemű és jóakaratú árkutatók majd talán más téren is ki tudnak okoskodni lehetőségeket, hogy a fogyasztó olcsóbban jusson legszükségesebb beszerzéseihez. Feltétlenül módot kell találni az „olcsósági hullám“ megindítására^ amely például Németországban rendkívüli mértékben megváltoztatta a helyzetet. Természetes, hiszen az olcsóság enyhíti a fogyasztó helyzetét, ugyanakkor pedig vásári ókép ességét is növeli, tehát az ipar és kereskedelem is csak hasznot várhat azi olcsóbbodástól. Csak nemrég’ fejtette ki egy külföldi tudós, hogy a fogyasztó mai válságának mi az oka. íme: a cipőgyár leszállította többek között mondjuk X könyvelő fizetéséit is. A gyár tehát ma már olcsóbban termeli a cipőt, de X könyvelő a kiskereskedelemben szerzi be a cipőjét. A kiskereskedőnek azonban még a régi, a gyárban drágábban termeit cipője van raktáron, amit X könyvelő úrnak régi, le nem szállított fizetéséhez arányos árban kell megvásárolnia a mai kevesebb pénzével. A cipő leszállított termelési árának azonban el kell jutnia a kiskereskedőhöz és így X könyvelőhöz is. Az árkutató' bizottság munkáját itehát mi nem abban látjuk, hogy drákói rendszabályokkal kényszerítse az ipart és kereskedelmet arra, hogy károsodással, esetleg tönkremenés- sel egybekötött olcsóság! hullámot erőszakoljon Od} hanem hogy a magától is meginduló olcsóbbodás! folyamat útját egyengesse, akadályait elhárítsa, sőt — ha akadnak — a konjunktúra bűnös kihasználóit fülön is fogja. Németország árleszállító diktátort küldött csatába a fogyasztók érdekében. A diktátor azonban mindeddig nem tudott babérokat aratni, mert ahol az áraknak módjukban volt esni, estek ott maguktól, mert a legtöbb üzletágban, ha pénzt akartak keresni, kénytelenek voltak • megelőzni az olcsósági kormánybiztos tevékenységét. Németországban a diktátor nélkül is tiz százalékkal leesett mindennek az ára, nem is szólva a lakásokról, ahol eddig is van tízszázalékos bércsökkenés, de csak most jön a java, mert egy szükségrendelet alapján a bérlők csak Berlinben több ezer lakást és boltot mondtak fel. Németországban még a posta is olcsóbb lett, de a gáz és villany árleszállítással (magántársaságok kezében vannak az üzemek!) semmire se mennek) pedig drágább, mint a mienk. Csodákat tehát nem szabad várni az árkutatóktól: az olcsóbbodásnak magától kell jönnie. De minden gáncsot és szemrehányást megérdemelne a kormány, ha nem küldene előre jószándékú kalauzokat, akik a — sajnos — nagyon lassan botorkáló és bizonytalanul lépegető olcsóságnak az utat mutatják és támogatják. Az az intézkedés, amellyel a Beszkárt csökkentette a kocsikilométerteljesítményt, a villamoson utazó közönség körében állandó panasz tárgya. A kocsikilométer- teljesítmény csökkentéséről szóló határozatot a polgár- mester terjesztette a kereskedők Aiigyi miniszterhez, aki most leiratban', ékesítette a főváros , hogy a Beszkárt határozatát kivétele s' fin tudomásul veszi, ebben a leiratban azonban súlyos bírálatot is mond a villamosközlekedésről. Kenéz Béla dr. kereskedelmi miniszter megbízása alapján a vasúti és hajózási főfelügyelőség különböző időpontokban és a város számos helyén megfigyelte a\ villamosvctsuti forgalmat és a miniszter a megfigyelések alapján, de, mint a leirat mondja: egyéb tapasztalatok alapján is a következő érdekes megállapítást teszi: — Nem fogadhatom el helytállónak azt a megállapítást, hogy a forgalom csökkentése a közönségre nézve nem sérelmes, miért is ilyen forgálomcsökkentés csak cikkor volna in<- dokoltdui érvényesíthető, ha a vasúttársaság bevételei nem fedeznék az üzemi kiadásokat. — Nemcsak visszatetsző, — folytatódik ezután a miniszteri leirat — de úgyszólván megengedhetetlen, hogy addig, míg a Beszkárt, mint a főváros egyik üzeme a főváros bevételeinek fokozásához anyagi erején felül kénytelen hozzájárulni, saját pénzügyi egyensúlyának biztosítása érdekében oly intézkedések tételére kényszerüljön, melyek nemcsak a közönség érdekeit sértik, de a társaságra nézve is kétes haszonnal járnak. Aggályos a kocslkiloméier- teljesítmény csökkentése A továbbiakban a .kereskedelmi miniszter hangsúlyozza, hogy a 15 perces forgalom a valódi közúti forgalomban, azaz a város belső területén, még abban az esetben is ritka, ha az elszállításra jelentkező' utasok száma a férőhelyek szaporítását nem indokolná. A főkapitányra is hivatkozik a miniszter, mint aki helyesen mutatott rá arra, hogy aggályos a kocsikilométerteljesítA kereskedelemügyi miniszter leiratát a miniszter kívánsága szerint a főváros vezetősége közölte a Beszkarttal és abban az átiratban, amelyben a villamosvállalatot a miniszter álláspontjáról értesítik, Bódy László közlekedési tanácsnok közli, hogy meny csökkentése és ebből kifolyólag a zsúfoltság növelése. A Beszkárt a sűrűség csökkenését a sebesség növelésével akarja eliminálni. Erre az a miniszter válasza, hogy „ez aligha lesz keresztülvihető, miután a koesimóto- rok nem változtak, ellenben az utasszám növelése folytán a kocsik terhelése és a zsúfolt kocsikra való nehezebb fel- és leszállás miart a megállóhelyeken való tartózkodási idő növekedni fog“. Meodeilen a közlekedés A továbbiakban közli a leirat, bogy a vasúti és hajózási főfelügyelőség milyen jelenségeket tapasztalt a forgalom megfigyelésekor. A Rákóczi-úton, Erzsébet- körúton, a Horthy Miklós-úton, Üllői-útón és Váci- úton figyelték meg a villamoskocsik kihasználtságát, a forgalom sűrűségét és e megfigyeléseket a következőképp sűríti össze végeredményképpen a leirat: — A vasúti és hajózási főfelügyelőség tapasztalatainak eredménye általában az, hogy a zsúfoltságokat főképpen a kocsik számának elégtelensége, de ezenkívül a vonatok rendetlen közlekedése is okozza. Végül a miniszteri leirat megállapítja, hogy „a közönség körében felmerült panaszok teljesen jogosak fis indokoltuk A rendkívül érdekes leirat a következőképp végződik : Kevés a kocsi, sok a potyautas — A forgalmi csökkentés gazdaságossága kétséges, mert a zsúfolt kocsikon a jegykisaolgáltatás nem lehet teljes, még az esetben sem, ha azt kettős személyzet látja el. Az ingyenutazá^nak tág tere nyílik, amit tehát megtakarít a vasút a kocsiszám csökkentésével, azt elveszti ap ingyen utasokon egyrészt, másrészt pedig azokon az utasokon, akik ilyen körülmények közötti az ciuto- buszközlekedéfst részesítik előnyben, vagy pedig gyalog mennek. — Felhívom a Polgármester Urat, hogy a fentebb előadottakat a Beszkártnak is hozza tudomására és egyben utasítsa arra, hogy a közölt adatok alapján a lehetőséghez képest a jelentkező forgalmi igények fokozottabb kielégítésére törekedjék. a leirat lényegében a keret-menetrend ellen foglal állást. A Beszkárt vezetősége a miniszteri leiratra elkészítette a választ. Válaszaiban a Beszkárt a kedvezőtlen gazdasági helyzettel védekezik
