Fővárosi Hírlap, 1931 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1931-11-18 / 46. szám
Huszadik évfolyam Budapest, 1931 november 18, 46. szám Előfizetési ár: Egész évre ...............24 pengő Fé lévre ...................12 pengő Eg yes szám ára: 50 fillér FELELŐS SZERKESZTŐ DACSÓ EMIL Megjelenik minden szerdán Szerkesztőség és kiadóhivatal t Budapest, VI., Szív-utca 18. Telefonszám : Aut. 137—15. flz észszerű takarékosság Sipőcz Jenő polgármesíer: Mindent megteszünk, hogy Budapest ínségeseinek a telet elviselhetővé tegyük Nyilatkozik a polgármester a főváros nagyarányú szociális programjáról és a segélyezés racionalizálásáról Megvalósul a szükséglakások építésének nagyszabású terve Nem először hangzott el a városháza falai között az a gondolat, amellyel mi sem most foglalkozunk először. Vannak azonban gondolatok, amelyeket nem lehet elégszer és nem lehet elég hangosan elmondani. Nem a gondolatok nagysága, hanem csak az idők kicsinysége, sivársága az oka ennek. Olyan gondolatokról van szó, amelyeket szívesen, vagy kényszerűen elfelejtenek az illetékes faktorok, de amelyeknek meg nem valósítása az élet lehetőségét, az élet levegőjét vonja el. A 'sokat ismételt és most újból elhangzott gondolat, amelyről beszélünk, az, hogy az államnak és a fővárosnak nem szabad visszahúzódni a munkapiactól- Amint elmondjuk ezt a gondolatot, egy pillanatra az villanik át az agyvelőnkön, hogy hiszen ez az, amit a múltnak hibául — sőt vérmes pillanatokban bűnül — rónak föl. Eddig is, a múltban is mindig ezt mondták a kormánynak, a fővárosnak, ezt követelték hangosan és még hangosabban a parlamentben és a közgyűlési teremben. Ennek a kívánságnak engedelmeskedett a kormány és a főváros, amikor annyi közmunkát teremtett elő ameny- nyit csak lehetett és amennyire — ha a költségvetésen túl is de pénz jutott. Talán nem tévedne az, aki azt állítaná, hogy ha a kormány és a főváros nem engedtek volna a követelő szónak és nem látták volna el a vállalkozókat és munkásokat közmunkával, a gazdasági összeomlás talán előbb következett volna be, mint így. Pedig van-e vállalkozó, aki panaszkodott akkor is, amikor — mondjuk — Lillafüred épült, hogy sok a munka? De mit mondjon most az ipar, amelynek a ma uralkodó takarékossági düh csak a magántevékenységet hagyná meg, ha közben egy-két józanító, gyógyító szóval nem lehetne hatni az államra és a fővárosra, hogy ne engedjenek mindent elpusztulni és ne engedjék ezt az országot, ezt a várost temető-sorsra jutni. A magántevékenység Magyarországon, Budapesten sohasem volt elegendő arra, hogy az egész ipart munkával látta, vagy láthatta volna el. De meg van abban valami, hogy nálunk a magántevékenységet mindig csak az állam és a főváros gazdasági tevékenysége tudta tulajdonképnen munkára serkenteni. A magántevékenység csak akkor jelenik meg a munkapiacon, ha az államot és a fővárost már ott látja szorgoskodni. Hogy ez helyes-e, jól van-e így, erről ma nem lehet vitatkozni, mert nincs rá idő. De ha így van, akkor az állam és a főváros nem vonulhat vissza és nem elégedhetik meg azzal, honv a tisztviselőket kifizeti és a páncélszekrényekre kiírja, hogy: Takarékoskodás miatt zárva. Lehet, hogy baj volt a múltban a ,.túlköltekezés< ‘, bár a fővárosra még ezt sem lehet ráfogni. De ha ,.túlköltekezés^ történt is. az századrész olvan bajt Sem hozhat, mint a ..túltakarékoskodás'L Hiszen folyton halljirk, hogy észszerű takarékossággal kell élnünk, de hol van a határa ennek az észszerűségnek? Ebbe a formulába mindenki belemegy, ez ellen nem lehet senkinek kifogása, de ez csak szó. A költségvetés az. amely vagy reményt ad. vagy elsorvaszt mindent, abból lehet kiolvasni a jövőt, vagy a nirvánát. Sajnos, az a költségvetés. amelvet általánosságban már a közgyűlés is elfogadott. szintén nem enged tiszta pillantást vetni a jövőbe. Ennek a költségvetésnek élete vagy bukása — valljuk be őszintén —• még igen sok tényezőtől' függ. Nincs az a költségvetés, amely — akár a legnormálisabb időben is — önmagában megélhetne. Hát még ma mennyi tényező táplálja vagy öli a költségvetést! Legelsősorban, az adhat életet a költségvetésnek, ha azok a bevételek, amelyekre a megalkotáskor számítottak. be is folvnak. De hogyan 1ehet behaitaui a költség- vetési bevételeket egy olyan nagyváros adófizető polgárságán. amely nagyvároson a temető hangulata lett úrrá és amely az élet örömei közül csak a munká.tlanság után való nihenést élvezi? Az észszerű takarékosság tehát csak azt jelentheti, hogy nem szabad megspórolni egyetlen olyan fillért sem, amely a város gazdaságú vérkeringését lanyhítja, vagy ami ennél is borzasztóbb; megállítja. Az észszerű takarékosság azt jelenti, hogy a fővárosnak tovább is a vezető pozíciót kell elfoglalnia a mimka- piacon, mert különben nincs magántevékenység és mindazok a bevételek, amelyekből a főváros budgetjének egyensúlyát remélte, nem fognak befolyni. Az észszerű takarékosság azt jelenti, hogy -a lehető legtöbbet kell adni a közmunkákra, hogy a lehető legtöbbet kaphassa a főváros az újból életképessé lett adózóktól. Hosszas és gondos előkészítés után megindul a leg- nagyobbszabású hatósági tevékenykedés: a téli jótékony- sági és inségakdó, amelynek a méretei most többszörösen felülmúlják az elmúlt évek szociális munkásságát. A széles kiterjedésű hatósági mozgalom megszervezésére Sipőcz Jenő dr. polgármester már a nyári hónapokban kiadta a megfelelő utasításokat, amelyeket elgondolása' alapján Liber Endre alpolgármester és S-hider Dezső tanácsnok érvényesítettek a gyakorlatban olyan körültekintéssel és hozzáértéssel, hogy az inségakeiók anenete már eddig is hatásos eredményeket tüntet föl. A főváros mindent átfogó szociális terveiről intéztünk kérdést Sipőcz Jenő dr. polgármesterhez, aki a következőket mondotta a Fővárosi Hírlap munkatársának : — Az ország és a főváros rendkívül súlyos gazdasági helyzete következtében az egyre növekvő munkanélküliség és ennek folyományaképpen a tömegnyomor abnormális méreteket öltött. Kötelességünk szembenézni ezzel a nyomorúsággal és minden rendelkezésre állő erőnkkel arra kell törekednünk, hogy a főváros ínségeseit eredményesen Ségíthessüíh át a téli hónapok Nehézségein. A közhatóság a gazdaságilag gyenge és támogatásra szoruló polgárok érdekében általában hétféle tevékenységet folytat, még pedig szociálpolitikai és közjótékonysági tevékenységet. Amíg azonban a közhatóság szociálpolitikai működésének célja az, hogy minél szélesebb néprétegek számára biztosítsa a megélhetés föltételeit, addig viszont közjótékonysági tevékenysége arra irányul, hogy önkéntes és könyöriiletbői folyó adakozással legalább a t&ngődési minimum feltételeit biztosítsa azok részére, akik közjótékonysági ténykedés nélkül képtelenek lennének magukat fenntartani. — A mai gazdasági viszonyok között nagyobb- arányú szociálpolitikai tevékenység kifejtése úgyszólván lehetetlen és ezért csupán a meglévő szociálpolitikai intézmények fenmitartására gondolhatok. Legfeljebb csak a gazdaságilag gyengébb néposztályok lakásínségének enyhítésévé lehet törekedni a teái viszonyok között és — ha csak a legkisebb lehetőség is nyílik erre, — feltétlenül meg akarom valósítani a ezüksóg- lakásópítési programot, esetleg inségmunkával egybekötve. Munkalehetőségek hiányában ugyanis rohamosan növekszik a nyomorgók száma és egyre jobban elő'térbe lép az Ínségesek megsegítése: ,a közjótékonyság. — A székesfőváros közjótékonysági tevékenysége kétféle: zárt intézetekben való gondoskodás és úgynevezett1 nyílt segélyezés. Budapesten a zárt szegénygondozás is fejlesztésre szorulna, mert szeretetotthonaink és árvaházaink mai befogadóképessége nem felel meg az ellátásra szorultak számának. Azonban itt is megköti az alkotni vágyó kezet o súlyos gazdasági helyzet, úgy, hogy a közeljövőben mindössze a szeretetotthonok férőhelyeinek négyszázötvennel való szaporítása válik lehetővé. — A székesfőváros nyílt közjótékonysági berendezkedésének és ténykedésének ma már egyik legjelentősebb ágázat a az ínsége nyhítő akció, amelyet az utolsó évtized súlyos gazdasági viszonyai hívtak életre. A gazdasági válság kiterjedésével kapcsolatban az utóbbi évek során mind többen és többen szorultak reá a közhatóság anyagi támogatására, úgy, hogy az inségakdó terjedelme és fontossága állandóan növekedett. önmaga ellen vét az a társadalom, amelyik ilyen súlyos gazdasági viszonyok között magára hagyja Ínséges polgártársait. Meg kellett tehát teremteni a teljes harmóniát a társadalmi és a hatósági segélyezés között, hogy egymást kiegészítsék. A legnagyobb hálával kell megemlékeznem itt a Főméltóságú Asszony nemes elhatározásáról, amely- Jyel kezébe vette egy valóban nagyszabású és országos jelentőségű segélyezési akció megindítását és lebonyolítását, példát szolgáltatva az ország mindeji■ polgárának. — A rendelkezésünkre álló segélyezési eszközök gazdaságosabb felhasználhatása tette szükségessé, hogy a Segélyezés rendszerét végrehajtási utasítás kiadásával ujjásztévhezzem. Különösen fontos volt ez az újjászervezés a mostani téli inségenyhítéssel kapcsolatban. A hideg idő által is erősen megviselt és a külső munkák szünete- nélküliek, valamint az állandóan .súlyos körülmények lése miatt nagy mértékben megnövekedett számú munka- köizött tengődő munkaképtelenek télen mindig fokozott tabb áldozatot követelnek a hatósági inségenyhítő akcióktól. A segélyezési tevékenységben, minden segélyre szoruló — megfelelő előzetes környezet-tanulmányozás után — ellenőrző igazolványt kap .és amellett állandó szegénygondozás, családlátogatás által biztosítom a segélyekkel való visszaélések kiküszöbölését és a rendszertelen túlsegélyezést. — Ehhez a munkához igénybe veszem’ az egyes kerületekben már eddig is működő népjóléti megbízottak közreműködését, de amellett felhívás útján buzdítottam a székesfőváros társadalmát népjóléti megbízotti tisztségre való önkéntes jelentkezésre. Megelégedéssel állapítom meg, hogy a társadalom megértette a mai nehéz idők követelményeit és az önkéntes népjóléti megbizot- takból a rendszeres szegénygondozás céljára rendelkezésemre álló szeretethadsereg létszáma meghaladja az 1500-at. — Egyrészt -a népjóléti megbízottak és az egyes kerületi elöljáróságok népjóléti osztályai, másrészt a közjótékonysági tevékenység irányításával megbízott polgár- mesteri IX. ügyosztály egymással állandó szoros együttműködésben vannak, másrészt pedig állandó érintkezésben állanak a segélyre szorultak tömegeivel. Ez nemcsak a segélyezés racionalizálását teszi lehetővé, hanem a szegényekkel való állandó törődést, a veiül való szeretetteljes foglalkozást is, aminek morális hatása sok esetben még az anyagi segítségnél is többet ér. A népjóléti megbízottak a segélyesekkel személyes érintkezésbe kerülve, állandóan ösztönözni tudják őket arra, hogy a maguk erejéből törekedjenek iétfentarlásuk eszközeinek teljesen, vagy fogalább részben, váló biztosítására.
